14 házaspár a családszinóduson?

2014. szeptember 16. 11:12

Kölnei Lívia
Talita
Jó lenne, ha a klérus részéről a szerető odafordulás a világiak, családosok felé a vallási (és mindennapi) élet több területét is áthatná!

„253 résztvevőből 28 ember – 14 házaspár – képviseli majd a családos katolikusokat a Vatikánban, az októberi rendkívüli szinóduson, amelyet a család témájának szentelnek. Vajon elég ez?


Persze hogy nem elég. (...)

Jó lenne, ha ezek a szép szavak visszatükröződnének például a szentté avatásokban is. A szentek példaképeink, azt üzenik: kedves hívek, ez és ez lehet a szentté válás életútja! Sajnos a példás családanya-családapa-szerep legtöbbször csak mellékes kiegészítő elem a szent egyéb megnyilvánulásaihoz képest. Mintha a hétköznapi, becsületes, keresztény helytállás nem lenne elegendő a hőssé váláshoz, üdvözüléshez.

Egy ismerősöm családos szenteket keresett egy imához. Kikhez is fordulhatnának a családok közbenjáróként, kiknek az élettörténetéből meríthetnének erőt a mindennapi megpróbáltatásaikban – Jézus után? Hirtelenjében Szent József, Rita, Erzsébet, Boldog Gizella, Batthyány-Strattmann László és a magyar szent királyok jutottak az eszébe. Segítettem neki a gondolkodásban, és találtam még – a vértanúk és az egyházi rendek tagjainak népes serege között – néhány külföldi szent királyt és királynét, akiknek családja volt. De igazán ők sem példás családi életük miatt lettek szentek, hanem harcos hitvédelmük vagy karitatív cselekedeteik miatt. A szentéletű családos nők is özvegységükben többnyire kolostorba vonultak. Néhányan pedig egyáltalán nem ismertek a mi régiónkban. A 20. századi szentek sorában „üdítő kivétel" Gianna Beretta Molla, az áldozatkész családanya, bár neki is rettenetes körülmények között kellett meghalnia, hogy átlag feletti hite bizonyítást nyerjen.

Jó lenne, ha a klérus részéről a szerető odafordulás a világiak, családosok felé a vallási (és mindennapi) élet több területét is áthatná! Például a családok egyházi szempontú felmérése, értékelése, a családokat érintő lelkipásztori elvek megfogalmazása ne történjen a családok megkérdezése, képviselete nélkül. Az októberi szinóduson a 14 házaspár részvétele a 253 résztvevő között már nagyon biztató jel, de távolról sem elég változás.

Ugye, Ti is érzitek ezt, kedves Pap-testvérek?”
 
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 10 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

És úgy véled, hogy erről írt a szerző? Éppen, mert nem csak a szentté avatottak juthatnak a mennybe, a földi szentté avatásoknak alapvetően földi célja van: példaképeket és közbenjárókat állítani elénk földi életutunkra.

Mármost, ha fölcsapsz egy Szentek életét, szerintem az említett személyek körében valóban 1% alatt van a házasság szentségében elhunytak aránya, és a szövegből jól érezhető, hogy mintegy a házasságuk "ellenére" lettek szentté avatva.

Mi magyarok tényleg el vagyunk kényeztetve a két szent királlyal, de rögtön eszembe jut a "kedves" legenda arról, hogy Szent István a sírból eligazítja az ő közbenjárását kérőt, hogy forduljon Imre fiához, mert a szüzek közbenjárása sokkal hathatósabb...

Mondjuk papok szokták észrevételezni, hogy igazából szentté avatott pap sincs sok.

Egy szentté avatás elég drága és munkaigényes dolog, egy-egy szerzetesrend szokta végigvinni...

Én nem érzem kedves Lívia!

" Mintha a hétköznapi, becsületes, keresztény helytállás nem lenne elegendő a hőssé váláshoz, üdvözüléshez."

Az üdvözüléshez elég, de a szentté váláshoz több kell. A hétköznapi nem elég.

Ami Batthyány-Strattmann Lászlót illeti úgy gondoltuk a koporsójánál, hogy a feleségének is mellette volna a helye. A felesége külön teremben van.

Szerintem a klérus nagyon is támaszkodik a családokra, minden plébánián. Próbál egy nagy család lenni, programokat szervezni.

Emlékezned kell Bíró László püspök úr család referens kezdeményezésére, a Hívom a családokat felhívására.

Ez a felhívás most is él, látogass el a honlapjára.
"Hívom a családokat, házastársakat, jegyeseket és szerelmeseket, a családokat szerető szerzeteseket és paptestvéreket és mindenkit aki a család és az élet mellett áll."

Vedd fel vele a kapcsolatot.

Szövegértés, ember, szövegértés!

Kölnei úgy gondolja, hogy "a hétköznapi, becsületes, keresztény helytállás elegendő a hőssé váláshoz, üdvözüléshez."

Viszont sérelmezi, hogy
- kevés a szentté avatott családos ember
- aki mégis, annak esetében a szentté avatás dokumentumai és a Szentek élete-kiadások jellemzően nem "a hétköznapi, becsületes, keresztény helytállás"-t dicsőitik.

Ez tényleg így van.

Még mindig nem megy a szövegértés. K. Lívia nem mondja, hogy bárki katolikus elvben tagadná ezt, csak azt mondja, hogy a gyakorlatban elénk állított szentek olyan cselekedetekért lettek megdicsérve, amikhez hasonlókra nekünk napról napra nem sok esélyünk van.

A vértanúsághoz pl. kellene valaki, aki agyon akar csapni.

Miközben mondjuk Loyolai Szent Ignácnak a huszadik munkatársát is szentté avatták, mert a jezsuiták szívós erőfeszítéssel ezt keresztülvitték, addig szentéletű világiak és pl. világi papok sokasága tűnik el a teljes feledésben, mert pl. a püspökségek nem vállalják föl a szent élet dokumentálását.

Lehet ezen vitázni, de ez egy elég általánosan fölismert anomália, amit bárki maga is megtapasztal, aki tényleg a kezébe veszi a Szentek életét, és nem csak dumál erről.

Válaszok:
Sulammit | 2014. szeptember 18. 16:43

Ez már lényegében protestáns szöveg. Ha mindenki úgy gondolkodna, ahogy engem itt fölszólítasz, akkor egyáltalán nem történnének szentté avatások, hanem mindenki nyugodt volna, hogy az angyalok majd dokumentálnak mindent. Ahogyan a protestánsok gondolják is. :-)

A Katolikus Egyházban ellenben történnek szentté avatások, azért, mert valakik (az egyházon belül!) fontosnak tartják egy-egy szentéletű személy életét emberileg dokumentálni, bemutatni. Azután szenttéavatási pör lesz a dologból, ahol emberi tanúkat hallgatnak meg, és végül egy egyházi ünnepen kimondják az illető szent életű személy életszentségét. Föltéve, hogy van olyan egyházon belüli szervezet (püspökség, szerzetesközösség), amely vállalja, hogy mindezt végigvigye.

Válaszok:
Sulammit | 2014. szeptember 18. 16:20

Ami - tanúsíthatom, hogy nem megy egykönnyen.
Itt van például Kaszap István.
Az ő viceposztulátora P. Bódai Jenő atya volt. Évekig fáradozott, ezért jött haza Kanadából, mert gyűjtötte az anyagot könyvek, videókazetta a boldoggá avatásához, ami, ha nem jön közbe a háború, már - lehet, - hogy rég megtörtént volna.
Ma is sok virág van Kaszap István sírján Székesfehérváron, de bár XVI. Benedek pápa aláírta, még éveket kell várni, mert nem volt vértanú.
Ez van Mindszenty bíboros úrnál is. Ha megölik, már szent.

És valóban rendkívüli költséges, több ezer oldal dokumentum.

Amikor Néri Szent Fülöp - Fülöp atya - meghalt, szentként való tisztelete, azonnal, és spontán elkezdődött, mint II. János Pál pápa esetében.
1595-ben halt meg májusban és augusztusban már össze is ültek. VIII. Kelemen pápa, már életében kijelentette, hogy szentnek tartja Fülöpöt, de azt látta jónak, ha mérsékeli ezt a tiszteletet. A nép tömegesen tett tanúbizonyságot a szentsége felől, mégis lassan haladtak a dolgok.
Loyolai Ignácot és Borromei Károlyt is be akarták "várni" állítólag, mármint a perüket. Már 1608-at írunk és a nép megint sürgette a szentté avatást. És a toszkánai nagyhercegség is közbelépett. - Fülöp firenzei születésű volt, de Rómában élt később. És végre XV. Gergely 1622-ben a Sz. Péterben kanonizálta.

Csakhogy a rómaiak azt mondták, hogy:
"Ma a pápa négy spanyolt és egy szentet kanonizált."
Loyolai Ignác, Xavéri Ferenc, Avilai Teréz, Izidor a munkás - és Néri Fülöp.

Valóban tehetünk javaslatokat, csak nem képviselünk olyan évszázados folyamatosságú szervezeteket, mint egy-egy szerzetesrend, amelyek rendszeresen végigvisznek egy-egy szentté avatást.

A végeredmény az, hogy 99 szerzetesre jut 1 világi pap, és 999 egyházi személyre jut 1 laikus hívő.

Amúgy megint nem az érveimmel foglalkozol, hanem vélt érzelmeimet elemzed.

"Amit írok, nem érdemes vitára, mert túlságos aggodalmat tükröz" :-)

Na mi van, büntiben vagyunk?
Azért van annak egy diszkrét bája, ahogy reagálsz a veled szembeni kritikáinkra.

Azt rendjén valónak találod, ugye, hogy kritikát gyakorolsz Simone Weillel szemben, egy ismeretlen és műveletlen nevét nem vállaló plébánia.hu kritikáját idézve.
Pál Ferenc atyát is egy nevét nem vállaló bloggerre hivatkozva bírálod. És persze a tiédet is mellé teszed.

Ha mi fogalmazunk meg kritikát veled szemben, szóba sem állsz velünk, sőt így reagálsz, idézem:

- "Mint itt, néhány katolikus" Írod, Kgyulának.
- "Ez már lényegében protestáns szöveg." -állította itt egyik kommentáló társunk tévesen." - Magadnak címezve.

"Aki az erényes élet útját akarja járni, az ihletést, jó példát fog találni a Szentek Élete c. könyvből. Ennek olvasását mindenkinek csak ajánlani tudom nem csak személyre szólóan Líviának és Csomorkány felebarátunknak,"

"Elfelejtetted" hozzá tenni, - és MAGAMNAK!

De csak azért, mert te biztos, hogy olvasgatod, de jó lenne, ha már a kezedben van, mélyedj is el benne, és alkalmazd is a jó példát, már, ha az erényes élet útját akarod járni.

Szóval, aki folyamatosan másokat bírál, miért nem tudja elfogadni a vele szembeni kritikát?
Miért kezeled le nézed levegőnek a katolikus commentelő társaidat?

Válaszok:
Csomorkany | 2014. szeptember 19. 10:18

Hát azért, mert kordart vitastratégiája kimutatni, hogy személyünkben vitaképtelenek vagyunk, valamilyen vélt hitbéli vagy jellembéli fogyatékosságunk okán. Így az érveink nem számítanak.

Ha szólsz hozzá, tudomásul kell venned, hogy erre számíthatsz. Ha zavar, ne szólj hozzá, de ezt számonkérni rajta pont ugyanaz, mint a szenet számonkérni, hogy miért fekete :-)

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés