Megszülető keresztény umma

2014. augusztus 13. 13:21

Sayfo Omar
Demokrata
Komoly ferdítés az Afrikában, valamint Közel-Keleten zajló eseményeket egyfajta globális keresztény-ellenes háború egyik frontjaként kezelni.

Létezik-e globális kereszténység? A nigériai, illetve legutóbb az iraki események nyugati kommentárjait tekintve úgy tűnik, egyre inkább. És ha a szólamoknak hinni lehet, a globális kereszténység ellen globális háború zajlik.

A francia iskolák kereszt-viselési tilalma, a katolikus papok elleni – sokszor valóban koncepciós – pedofilperek, a Boko Haram lányrablása vagy az Iszlám Állam (IÁ) moszuli ámokfutása pedig mind-mind ugyanazon harc különböző frontjai. Legalábbis ez tűnik ki nyugati keresztény kommentárokból. A globális „keresztényüldözés” víziója már-már egy globális „keresztény nemzet” ad absurdum „keresztény umma” képzetét vetíti ki, melyben testvérré válik ortodox és nyugati keresztény, nesztoriánus és monofizita, afrikai pönkösdi karizmatikus és a skandináv protestáns. A képzelt ellenség pedig nem más, mint a liberalizmus, ateizmus, iszlamizmus ezerfejű Antikrisztusa. A globális keresztes hadjárat így szükségszerűen populista vagdalkozássá válik, mely egyetlen centivel sem visz közelebb a tényleges problémák megoldásához. Aki sokat markol, keveset fog. A nigériai iskolás lányok nem szabadulnak ki, az iraki keresztények sem térhetnek vissza otthonaikba, a hitét egyre inkább elvesztő Nyugat pedig nem kerül közelebb Jézus Krisztushoz.

Korántsem egynemű világ

Komoly ferdítés az Afrikában, valamint Közel-Keleten zajló eseményeket egyfajta globális keresztény-ellenes háború egyik frontjaként kezelni. Amikor ugyanis az erdő lángol, akkor nemcsak a búbos bankának, hanem az összes többi madárfajtának is rossz. Az iraki ősi muszlim-ezoterikus szekta, a jazídi közösség elűzése is mutatja, hogy a beteg elméjű terroristák fanatizmusa nemcsak a keresztényeket, hanem az összes vallási kisebbséget, mi több a többségi szunnita muszlimokat is sújtja. Csak éppen utóbbiak hangja – a keresztényekével ellentétben – nem száll túl messzire. Nyugatról szemlélve ugyanis az iszlám világ sokszor egy nagy monolit masszának hat, melyben csupán a keresztények jelentenek apró fényfoltot. A valóság azonban ennek éppen az ellenkezője: a keresztény világhoz hasonlóan a Közel-Kelet, pláne az iszlám valójában egyedi, helyi kultúrák gazdag mozaikja. Az iszlám lokális formái nem uniformok, hanem kultúrák, szokások és kölcsönhatások évszázados rétegződésének sajátos, sokszor nagyon is egyedi változatai, melyek a totalitárius eszméket hirdető radikálisok ámokfutása nyomán szép lassan semmivé lesznek.
 
Hagyományok és beidegződések

A „globális kereszténység” átpolitizált vízióját annak jeleként is lehet értelmezni, hogy a nyugati konzervatívoknak vagy újjászületett keresztényeknek nemhogy a globális problémák, de saját társadalmaik betegségeinek kezelésére sincs kézzelfogható akciótervük. A gyógyító imát nem tervezés és tett, hanem üres szólamok követik. A globális keresztényüldözés rémképe, a globális áldozat szerepének önkéntes felvállalása pedig nem több, mint puszta mentség a nagyon is lokális színtéren elszenvedett kudarcokra. A nyugat keresztény politikusai és prédikátorai már-már rajongással tekintenek a keleti keresztényekre. Azok tradicionális értékeire, mint a családcentrikusság, a mély hit, a szentségek tisztelete olyan ősi keresztény értékeknek tekintenek, melyek Nyugaton a vallás inflálódásával –vagy talán éppen annak következményeként- mára kivesztek. A valóság persze árnyaltabb. Noha a felekezetek sokasága miatt minden példa egyedi, az általános igazság az, hogy az afrikai és közel-keleti keresztény közösségek kulturálisan sokkalta közelebb állnak muszlim szomszédjaikhoz, semmint nyugati névrokonaikhoz. Például a fenti értékeket a hagyományos muszlim közösségek is osztják. Azok ugyanis nem közvetlenül a vallásból, hanem a tágan vett tradicionális, kollektivista kultúrából erednek. Hasonló módon a radikális iszlamisták megvetett jellemzői sem idegenek a keleti keresztények fanatikusaitól. Afrika és a Közel-Kelet – vallástól függetlenül – a kollektivizmus világa, ahol az „egy mindenkiért, mindenki egyért” jelszó vallástól függetlenül egészül ki a „szemet szemért-fogat fogért” gyilkos elvével. A közel-keleti, pláne afrikai keresztények – amikor épp erejükből telik – nem tartják oda a másik orcájukat is. A libanoni polgárháború idején a maronita keresztény milíciák legendás brutalitással mészárolták le a Szabra és Satillai menekülttáborban hátrahagyott nőket és gyermekeket.  A Közép Afrikai Köztársaságban keresztény milíciák a nigériai Boko Haramhoz hasonló eszközökkel léptek fel muszlim civilek ellen. De nem kell messzire menni: elég az ortodox szerbek által elkövetett sebrenicai mészárlásra gondolni, hogy lássuk: a gyilkos fanatizmus nem felekezet-függő.

Nem vallási hátterű erőszak

Irakban nem az iszlám, hanem frusztrált muszlimok egy csoportja áll szemben a keresztényekkel. Az IÁ ugyanis nem elsősorban helyiekből, hanem külföldről –nem kis részt Nyugatról- érkezett, zavaros ideológiát valló harcosokból áll. Ez pedig már önmagában is beszédes és veszélyes tény. Valószínűsíthető, hogy azon személyek, akik a nyugati jóléti társadalmakat hátrahagyva most „globális dzsihádot” folytatnak a Ninivei-fennsíkon, valójában mélyen frusztrált emberek. Olyan lelkileg beteg fiatalok és középkorúak, akik önnön identitásválságukat és az életük során felhalmozott dühöt most an block, a „hitetlenekre” és keresztényekre vetítik ki. Úgy is mondhatnánk – némi túlzással természetesen –, hogy a moszuli keresztények részben a nyugati társadalmak integrációs kudarcának árát fizetik most meg. A világ mértékadó muszlim vezetői közös nyilatkozatban ítélték el az IÁ brutalitását. De a szervezet vad keresztényellenessége még a radikális iszlamisták között is szokatlan. Érdemes megjegyezni, hogy még az al-Kaida első generációja sem volt ilyen mértékben frusztrált. Vezetőjük, Bin Laden miközben a „keresztesek” ellen prédikált, többször fogadott keresztény újságírókat. A Boko Haram ámokfutása sem magyarázható vallási okokkal, hiszen az cseppet sem drasztikusabb Fekete-Afrika törzsi és etnikai konfliktusainál. Elég itt arra gondolni, miként mészárolták le a keresztény hutuk a szintén keresztény tuszikat Ruandában.

Általános integrációs problémák

A politikai nyilatkozatokból az tűnik ki, hogy a Nyugat vezetőinek nincs konkrét terve –vagy ami még rosszabb, szándéka- arra, hogy Irak keresztényei megmaradhassanak ősi hazájukban.  Ahelyett, hogy helyben segítenének a probléma megoldásában, -értsd: totállis harcot hirdetne az IÁ ellen- egy látszólag egyszerűbb megoldást választanak: saját földjükre importálják a konfliktust. Svédország és legutóbb Franciaország –noha nem keresztényi, hanem liberális megfontolásból – már tágra is nyitotta kapuit a Közel-Kelet üldözött keresztényei előtt. A menekültek korlátok nélküli befogadása azonban kockázatos politika Európa részéről. A gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy a tömegesen érkező keresztény bevándorlók integrálása cseppet sem zökkenő mentesebb a muszlimokénál. A kelet és nyugat keresztényei közti kulturális különbségek akkor válnak igazán húsbavágóvá, amikor a romantikus felhő tovaszáll, és a tömegek berendezkednek új lakhelyükön. Párizs, többségben afrikai keresztények által lakott külvárosában Saint Denisben a munkanélküli fiatalok ugyanúgy gyújtogatnak autókat, mint muszlim társaik. 2011-ben a londoni zavargások idején szintén afrikai keresztény fiatalok vitték a prímet. Németországban a libanoni és a szíriai keresztény drogmaffia ugyanolyan gondot okoz a hatóságoknak, mint a török és kurd bűnszervezetek. A svéd Södertaljéből pedig – mely napjainkra a második legnagyobb asszír városává vált – azóta menekülnek a svédek, mióta az számukra élhetetlenné vált az iraki keresztények 2006 óta tartó beáramlása nyomán. 

Távoli háborúk követei

A dolognak hosszabb távú veszélyei is vannak: ahogy a muszlim bevándorlók Európa utcáira importálták a palesztin-izraeli konfliktust, úgy a keresztények is a háború szelét hozhatják magukkal. Az iszlám világ forrongásai elől Nyugatra menekült keresztények érthető módon ellenérzésekkel viseltetnek az iszlamisták irányába. Míg azonban az idősebbek emlékeiben még élnek a boldog békeidők és őrzik tradicionális hitüket, addig a fiatalabbaknál már minden esély meglesz arra, hogy identitásukat új, intoleráns keretek közt építsék újra.  A szülői házból hozott iszlamista-ellenesség hamar muszlimellenességgé alakulhat, mely tovább szítja a már így is robbanással fenyegető társadalmi feszültségeket. És nem utolsó sorban a muszlim országokkal való politikai és gazdasági kapcsolatoknak sem használ.

Új seprő mindig jól seper. A Mohamed prófétát perverz erőszaktevőnek beállító 2012-es amerikai játékfilmet, mely nyomán számos nyugati érdekeltség borult lángba az iszlám világban, nem nyugati keresztény, hanem egy emigráns egyiptomi kopt rendezte. A francia extrém jobboldali scéna egyik vezető alakja, Sergé Ayoub libanoni keresztény szülők gyermekeként látta meg a napvilágot. A muszlim-ellenes English Defense League ugyancsak szép számmal tud soraiban arab és afrikai keresztényeket. Az üzlet mindkét fél számára előnyös. Az egyik úgy érezheti, „Európaibb az európaiaknál”, a másik pedig leveti a rasszizmus bélyegét. Hogy a keresztény bevándorlók egy felesleges háború előőrse vagy egy újjászülető keresztény Európa védelmezői lesznek-e, egyelőre nem tudni. Egy azonban biztos: a globális kereszténység gondolata logikailag nem sokban különbözik a muszlim radikálisok ummájától. Ez azonban veszélyes út. Fanatikusok globális törzsi háborúja, sok-sok mártírral, és ami még rosszabb: még több polgári áldozattal.

*

(A cikk eredetileg a Magyar Demokrata hetilapban jelent meg, a cikket a szerző engedélyével közöljük)

Összesen 12 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

igazán példát vehetnének Jézusról, aki miután leugrott a keresztről azzal csapott szét zsidók és római katonák között egyaránt. évszázadokig rettegett is a keresztényektől mindenki.

ja nem, rosszul emlékeztem. Jézus alázattal meghalt a kereszten, és meghaltak még sokan az ókori keresztényüldözések idején az Ő nevéért.
sokkal inkább akkor hagyta el a Jézusi utat az egyház, amikor az üldözések után átestek a ló túloldalára, és itt a földön akartak maguknak gazdagságot, befolyást, és uralmat építeni.

mélységesen elítélem mindazt, aki mást hitéért üldöz és/vagy megöl, de az üldözés még nem jogosít fel arra, hogy még nagyobb erővel még erőszakosabban üssön vissza bárki.

egy közös és nagyon határozott fellépés viszont megálljt parancsolhat ezeknek a magukból kifordult embereknek. a szudáni nő esetében bevált.

"Nem tartják oda a másik orcájukat is"...

Miért kell mindig ezt a hülyeséget olvasnom?
A másik orcás történet nem arról szól, hogy az igazi keresztény hagyja magát megveretni, hanem az emberek egyenrangúságáról.

Tessék már utánanézni! Képes beszéd, meg ilyenek.

No, elolvastam, végülis jó cikk. Lényegi mondanivalója, hogy helyben kell segíteni az iraki keresztényeken az IÁ őrültjeinek a megfékezésével, mert ha ott átadják a terepet az IÁ-nak, Párizs és Stockhol pedig kap egy újabb adag - ezúttal keresztény - iraki menekültet, az senkinek nem lesz jó. Ez valahogy így van.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés