Nickname: Szentkuti

2014. július 21. 14:24

Jakab-Köves Gyopárka
reposzt
Szentkuti Kiss Károlynak nem csak állandó közlési kényszere volt, de jó stílusa is. Őszintesége szinte lefegyverző.

„A múlt század »reposztosa«, Szentkuti Kiss Károly 1941-ben született Pozbán. Református lelkész volt, az a fajta, akiben mindig ott az igény a jövő számára megőrizni valamit a hely szelleméből és az emberi történésekből. Sokat írt, sokfélét, egyháztörténeti munkákat és novellákat, újságcikkeket és gyakorlati teológiai munkákat, de legizgalmasabbak mégis személyes naplójegyzetei, amelynek kéziratát egy lelkes helytörténész az Országos Széchenyi Könyvtárban meglelte, és aprólékos munkával sajtó alá rendezte. A kötet Krónika címmel jelent meg 2000-ben Nagyigmándon.

Többször olvastam, nálam a régi idők hős-ős Reposztosai között ő viszi a pálmát. Szentkuti Kiss Károlynak nem csak állandó közlési kényszere volt, de jó stílusa is. Őszintesége szinte lefegyverző. Az utókor számára írt, egyfajta barát-pótlékként, mert bajait megbeszélni jóformán senkivel nem tudta, ám nem félt kényes ügyeket megemlíteni.

Nagy ároni családból származott, édesapja is lelkész volt Felvidéken, nagybátyja a híres Kiss Ádám csepi lelkész, akinek négy kötetben jelentek meg prédikációi. Kiss Károly fiatalon követte el azt a hibát, ami aztán egy életre eltérítette jól kezdődő pályáját. Enyhén szólva is társadalmi státuszon alul házasodott. Ezzel kizárta magát a lelkészi és köznemesi körökből. Minden szellemi igénye mellett is magányos maradt. Jó parókiára került, amikor Nagyigmándra megválasztották a pozbai és nagypeszeki tizennyolc évi szolgálat után, de ezzel meg is haragított sokakat. Felesége halála után gyermekei mellé új asszonyt hozott a házhoz, egy sárkányt. Gyermekei pedig betegesek voltak, nagylányait elvitte a tüdővész, fiait csupán pénztelenséggel tudta feltarisznyálni.

A mi bloggerünk, Szentkuti Kiss Károly irodalmi babérokra vágyott. Büszke is volt rá, hogy elbeszélései jelennek meg, s hogy többedmagával kiadta az Új magyar athenas című kötetet a protestáns egyházi írók életéről. Kutatott is, elsősorban a nagyigmándi református múltat illetően, de leginkább a dolgok emberi oldala foglalkoztatta. Szerette a jó kis anekdotákat, megpróbálta kortársait egy-egy jellemző történet által egy gyors vázlatban lerajzolni.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés