Vagány, vidám és keresztény

2014. július 21. 14:45
Ferentzi Anna
Reflexió
Zsúfolásig megtöltött templom, hangos énekszó, újonnan megalakuló helyi bogárklubok árulkodnak arról, hogy mennyire tud örülni egymásnak a falu és a bogarak.

„A Szentjánosbogár közösséget a nyolcvanas évek második felében álmodta meg néhány dunakeszi család, akik szerettek volna egy »keresztény bandát« alakítani saját gyermekeik számára, ahol jó közösség, rengeteg játék és értelmesen eltöltött szabadidő várja őket. Egy helyet, ahol a saját bőrükön tapasztalhatják, miért jó kereszténynek lenni. Az elképzelésből előbb egy tábor, majd rendszeresen találkozó klub alakult, amikor pedig az általuk szerkesztett gyermekújságot az A Szív jezsuita folyóirat állandó gyermekrovatává emelte a főszerkesztő, Sajgó Szabolcs jezsuita atya, már nem volt megállás. A Szentjánosbogár országos közösséggé nőtte ki magát, ahol évente 5-6 gyermek- és kamasztábor, két ifjúsági-, egy vándor-, egy felnőtt- és egy családos tábor várja a fizikailag kimerülni, de lelkileg feltöltődni vágyókat, és egyre több klub fogja össze a bogarakat évközben is.

Táborozás=misszió

Amikor egy település befogad egy bogártábort, számíthat rá, hogy alaposan felpezsdül az élet. Már a szervezés során is nagyban támaszkodunk a helyi erőkre, de az igazi varázslatot a házibogarak jelentik. Ők azok a családok, akik ingyen, puszta jó szándékból befogadnak egy hétre 2-3-4-5 vadidegen gyereket, hogy aztán a tábor végén alig akarják majd hazaengedni őket. Zsúfolásig megtöltött templom, hangos énekszó, újonnan megalakuló helyi bogárklubok árulkodnak arról, hogy mennyire tud örülni egymásnak a falu és a bogarak.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés