Kegy

2014. július 9. 9:59

Simon Zoltán
Népszava
Egy felekezet, egy vallási közösség nem azzal jön létre, hogy az állam elismeri.

A tekintélyes testület kormánypárti többsége szerint a MET (Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség) hiába felel meg a törvényi elismerés összes formai feltételének, amit Balog Zoltán miniszter is kénytelen volt rögzíteni, Iványi gyülekezete nem bizonyította »a közösségi célok érdekében történő együttműködés iránti szándékát és annak hosszú távú fenntartására való képességét«. (...)

Szögezzük le tehát, az egyházi elismerés nem jog, hanem kegy.

És lehetne most azon élcelődni, hogy mi lett volna ha, mondjuk Jézusnak bizonyítania kellett volna együttműködési szándékát a Római Birodalommal. A tízezer fős tagságot, a nemzetbiztonsági kockázatot és egyéb kritériumokat most ne is említsük. A Mester beérte 12 tanítvánnyal, nem választott ügyintézőt sem képviseleti szervet, és arról sem nyilatkozott, hogy »tanai és tevékenységei nem sértik az ember testi-lelki egészséghez való jogát, az élet védelmét, az emberi méltóságot«.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 53 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A Birodalom békére és egységre vágyott, ezt ismerte fel Konstantin, mikor a kereszt jelével vezette győzelemre hadait.

Mondjuk nem követtem mélységében a történetet, de ha elhangzottak a nyilvánosságban fölszólítások arra, hogy mindenki írjon alá a MET-nek, hogy kilegyen a létszám, az bizony okirathamisításra való fölbujtásnak tűnik, és ez a nyilvánosan elhangzott fölszólítás tartalmából megállapítható, nem kell egyetlen aláírónak a tényleges vallási meggyőződését sem firtatni.

Nem mindegy, hogy úgy szólítok föl az aláírásra, hogy "testvérem, csatlakozz, vegyél részt az életünkben, de továbbá ezt a fecnit írd alá" vagy "emberek, van itt egy hülye törvény, ezt a fecnit írjátok alá, hogy formailag megfeleljünk neki."

Ez utóbbi típusú fölhívás akkor is visszaélés, ha nem tudjuk objektíve kimutatni, hogy hányan voltak, akik erre hallgatva írtak alá.

Szóval érdekelne, hogy drágabolgárúr és elvtársai ténylegesen mit mondtak.

Ahogy említettem, nem mindegy, hogy a nyilvánosságban arra szólítanak föl, hogy "valljuk meg, hogy ehhez és ehhez az egyházhoz tartozunk", vagy arra szólítanak föl, hogy "van itt egy hülye törvény, szúrjunk ki a törvényalkotóval, ide kérünk egy aláírást".

Ez utóbbi típusú fölszólítás szerény meglátásom szerint okirathamisításra való fölbujtás volna, de be kell vallanom, annyira nem érdekel az egész ügy, hogy tényleg utánanézzek.

Bírósági eljárás mindenesetre csak annak alapján indulhat, hogy valaki megfogalmaz egy véleményt arról, hogy valamilyen büntetendő cselekmény történt. Ilyen véleménye tehát lehet valakinek. Na, nekem volna, ha utánanéztem volna drágabolgárúrnak, de tényleg nem érdekel.

Hát, igen. Jómagam ezért látok folyamatosságot a boldog békeidők és a Horthy-korszak között. Egyik katolikusellenes rezsim váltotta a másikat. Nehezen tudom elképzelni, hogy a FIDESZ mennyire "javulna meg", ha Horthy helyett Wekerlét választaná igazodási pontnak.

Bocs, de hol írtam én zsidókról? Sokkal inkább a protestáns követelések határozták meg az akkori egyházpolitikai küzdelmeket, ill. egyszerűen a magyar nacionalizmus, amely gyanakodva nézett egy nemzetközi egyházra. Jó, meg olyasmikhez is ragaszkodtunk akkoriban, amikről a II. Vatikáni zsinaton önként lemondtunk, szóval ez egy komplex téma, amit nem túl esélyes itt végigrágni, de vicces, hogy a zsidók miatt lősz csípőből :-)

Amit ekkor minden felekezetre rákényszerítettek, az a témára vonatkozó protestáns tanítás volt. Node engedelmeddel ezt tényleg nem kívánom itt végigrágni.

Hát, ez részemről bullshit. Kitaláltatok egy tök életidegen szabályt a vegyesházasságok kezelésére, és a törvényhozás segítségével megpróbáltátok végignyomni.

Hogyan tudna valaki egyik gyereke felé inkább katolikus vagy akár református lenni, mint a másik gyereke felé?

Ami a gyakorlati eredményeket illeti, most már azért van egy kis történelmi perspekítva. Te így, 2014-ben sikersztorinak éled meg, ami az állam aktív segédletével a házasságok terén az elmúlt 100-150 évben végbement?

Az állam elkezdett törvénykezni házassági ügyekben, és ma már az sem egyértelmű, hogy a házasság az férfi és nő kapcsolata. Az viszont tény, hogy a házasságok 2/3-a fölbomlik. Megjelent az "élettárs" kifejezés, ami józanul gondolkodva a "házastárs" szinonímája volna, de valami jogi szörnyszülött ötlet révén mégsem az.

Persze leválaszthatod 1894-ről a későbbi jogi fejlődést, de ez a te egyéni látásod. Az én egyéni látásom meg, hogy folyamatos a változások sorozata (fejlődésnek hadd ne nevezzem).

A felek szabad megállapodása alapján gondolom rendezni, ahogyan történik is, mivel az állam ma már semmiféle nemi fölosztást nem ír elő vallási nevelés terén.

Ebbe max. az érdekelt felekezetek szólhatnak bele.

A gyakorlatban általában az történik, hogy az elkötelezettebb fél álláspontja érvényesül, ha mindkét fél elkötelezett, akkor pedig ez bezony egy konfliktusforrás, amiből amúgy minden családban akad még jópár.

Egyszer már írtam, hogy ebben a szlovákok a legokosabbak, akik teljesen visszatértek állami jogalkotásban a jó öreg római joghoz: két tanúval bárhol Szlovákiában házasságot lehet kötni, és utána a pár bejelenti a házasságot az anyakönyvvezetőnek, mint nálunk az autó adásvételét. Miért muszáj ebben az államnak szabályozóként részt venni?

Valahogy 1894-ig is csak elevickéltünk. A protestáns propaganda elviselhetetlennek állította be a vegyes házasságokkal kapcsolatos jogi problémákat, de nehéz ezt másnak látnom, mint hisztinek. Tipikusan az volt, mint amit most Counter nyom az abortusz-posztnál: kiemeltek egy-két nehezen kezelhető helyzetet, és annak alapján hoztak általános szabályokat minden házasságra.

Mikszáth egyáltalán nem véletlenül írta meg: kormánypárti képviselőként propagandamunkának szánta.

Válaszok:
Sulammit | 2014. július 17. 11:15

"Gondolom, nem véletlenül írta meg Mikszáth a Különös házasságot.)"
Jól gondolod. Nem véletlenül. De nem is -e célból. Nem beszélve arról a tényről, hogy a témát szabadon kezelte.
Nagy botrány is volt belőle. Mert még éltek a szereplői és pont az ellenkezője történt, mint amit leírt a családról. Pereskedtek vele, jó hírük megsértéséért és rágalmazásért, mire ő az írói szabadságra hivatkozott.
Lelkiismeret furdalás nélkül meghurcolt egy családot. (Dőry)
Na és a katolikus papságot, ezt több regényében is igyekezett megtenni.

Szóval nem kívánok jogi szaktanácsokat adni a 120 éve élt kormánytöbbségnek :-)

Annyit látok, hogy az ő szabályozásuk előtt is működött valahogy az ország, és ma meg sokkal rosszabbul működik.

Ahogy a vén szabadkőműves G.B. Shaw mondta: tojást sem tudok tojni, mégis megmondom, ha záp.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában