Új nyelvezet, új módozatok

Bemutatták az őszi rendkívüli szinódus munkadokumentumát

2014. június 27. 11:00
Elkészült a családdal foglalkozó, őszi rendkívüli püspöki szinódus munkadokumentuma, amelyet Erdő Péter bíboros mutatott be a Vatikánban. A dokumentum szerint a hívek nem ismerik eléggé az egyház tanítását, és csupán részlegesen fogadják azt el a válásra, a házasságon kívüli kapcsolatra és a fogamzásgátlásra vonatkozóan.

 A családról szóló októberi rendkívüli püspöki szinódus a kortárs társadalom helyzetfelmérése lesz - mondta Erdő Péter bíboros, a szinódus főrelátora az MTI római tudósítójának a szinódusi munkadokumentum csütörtöki vatikáni bemutatóján.

 
Erdő Péter kijelentette: az Egyházat övező társadalom és a benne élő családok nehézségei nem képviselnek új keletű problémát. Változást az hozott, hogy a 20. század második felében olyan irányzatok erősödtek meg, amelyek megkérdőjelezik, hogy a család a társadalom alapvető intézménye. Hozzátette, az a cél, hogy a család evangéliumát a mai kultúra nyelvén fogalmazzák meg, és „ehhez sok munka és párbeszéd kell”.
A családpasztoráció kihívásai az új evangelizáció összefüggésében című rendkívüli szinódus főrelátorának Ferenc pápa nevezte ki az esztergom-budapesti érseket.
 
Erdő Péter bíboros úgy fogalmazott, hogy az október 5. és 19. közötti szinódus pasztorációs és társadalmi helyzetfelmérés lesz. Megjegyezte, tudja, hogy várakozás előzi meg a szinódus eredményeit a közvélemény és a sajtó részéről is, de a szinódus csak az „első lépés egy többfokozatú folyamatban”. Úgy vélte, hogy a 2015 októberében esedékes rendes szinóduson születhet „mélyebb antropológiai átgondolás a családról, a gyakorlati kérdések megválaszolásával”.
 
A 77 oldalas munkadokumentum (instrumentum laboris) arra ad választ, mennyire ismerik a hívők az Egyház családról szóló tanítását, és mennyire ismeri az Egyház a mai világban élő családok helyzetét.
 
A sajtótájékoztatón Erdő Péter mellett Lorenzo Baldisseri bíboros, szinódusi főtitkár, André Vingt-Trois párizsi érsek, delegált elnök, Bruno Forte érsek, rendkívüli titkár, valamint egy olasz katolikus házaspár szólalt fel.
 
A háromrészes munkadokumentum első része azt állapítja meg, hogy a hívők nem elég pontosan ismerik az Egyháznak a családról szóló tanítását. A mai társadalomban élő hívők „részlegesen” fogadják el az Egyház előírásait az emberi élet védelméről, a születésszabályozásról, a válásról vagy a házasságon kívüli kapcsolatról.
 
Ezért „új nyelvezetre, új módozatokra” van szükség az Egyház és a családok közötti kapcsolattartásban. A sajtótájékoztató résztvevői hangsúlyozták, hogy a mai családra rányomja a bélyegét az individualizmus kortárs kultúrája, amelyben a gyermek „akadályozza a személyes szabadságot és jólétet”. Ezzel egy időben azonban a gazdasági válság is komoly akadályokat emel a családalapítás elé. A dokumentum a családokat segítő állami politikát sürget.
 
A második rész kritikus pontként jelöli meg a családok felaprózódását, a családon belüli erőszakot, a gyermekekkel való emberkereskedelmet, a drogtól és alkoholtól való függőséget. A dokumentum kiemeli, hogy a szülőket terhelő fárasztó munka, a migráció, a szegénység, éppúgy, mint a szabad vasárnap eltörlése, negatívan hat a családok életére, de a szülők és gyerekek közötti kommunikációt gyakran az internet- és mobiltelefon-függőség is akadályozza.
 
Külön fejezet foglalkozik az élettársi kapcsolatban élőkkel és az elváltakkal. A dokumentum nemet mond az azonos neműek házasságára és az ezt engedélyező polgári törvényekre. Nemet mond az azonos nemű párok általi örökbefogadásra is. Ugyanakkor elítéli kirekesztésüket és befogadásukat szorgalmazza. A dokumentum nemet mond a „szexuális identitás megszüntetését” hirdető gender-elméletekre.
 
A dokumentum utolsó része a gyermekek vallásos nevelésével foglalkozik. A gazdasági, ideológiai válságba kerülő családokban a fiatalok is eltávolodnak a hittől, különösen Európa keleti országaiban. Erdő Péter Románia és Litvánia példáját említette, hangsúlyozva, hogy nem csak fiatalok, családanyák is tömegesen vállalnak külföldön munkát úgy, hogy hazájukban hagyják férjüket és gyermekeiket.

Összesen 21 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

" Az Egyház annak megítélésében nem kompetens, hogy a gyermek egészséges lelki fejlődéséhez feltétlenül szükség van-e a különnemű szülőkre. Ezt a pszichológia tudománya tudja eldönteni, melynek tudományos eredményei azt igazolják, hogy ez a tézis nem igaz. Az Egyház súlyos hibát követne el, ha egy olyan pszichológiai tézisre alapozva akarná saját teológiai álláspontját kialakítani, illetve fenntartani, amely a maga tudományos kontextusában hamisnak bizonyult."

Miért is nem kompetens? Gondolod, hogy az egyház képviselői nem tanulnak pszichológiát? Nincs közöttünk pszichológus, pedagógus?
Már az is probléma, hogy a tanárok többsége nő!
És az is, hogy csak az anya neveli a gyerekeket, nem az apával közösen.
Milyen mintát lát így a gyerek?
A lány honnan ismeri meg a férfi természetét, a különböző szituációkra adott reakcióit?
A fiú honnan lát férfi mintát?
Vagy ha két férfi neveli azt, amit csak egy anya tud nyújtani?
Az egyház a legkompetensebb!
Ismered a mondást, Isten Ádámot és Évát teremtett és nem Ádámot és Bélát!
Kérdezd meg az elvált szülők gyermekeit, hogy mire van szükségük? Az apjukra és anyjukra, vagy az apjukra és annak "barátjára"?
Elolvasnám az antitéziseidet is.
Még annyit egy pszichológus is bizonyára, de egy pedagógus felismeri, látja, tapasztalja, hogy mely gyerekek élnek egyszülős családban. Tudod honnan? Magatartászavarosak az ilyen gyerekek!

"-A szentségi házasság egy életre szól. Különélés indokolt esetben püspöki engedéllyel lehetséges, válás nem!"
Ebben tévedsz!
Nem kell semmiféle püspöki engedély a különéléshez.
Ágytól asztaltól bármikor különválhatnak.

Az én tágabb családomban olyan eset történt, amikor a rokonomat konkrétan behúzta a csőbe egy súlyos idegbetegségben szenvedő hölgy. Úgy kötött vele házasságot, hogy ezt a betegséget eltitkolta, majd amikor elérte a célját, "létrejött" a házasság, akkor rögtök elkezdte a betegség összes tünetét rázúdítani a férjre.

Az egyházi bíróság kimondta, hogy a férjet megtévesztették, a házassággal kapcsolatos lényeges körülményről tudatosan nem tájékoztatták, így a házasság létre sem jött.

Kérdés? Ellenvetés? Szerinted téves volt az egyházi bíróság helyzetértékelése?

Nem különválást írtam, hanem különélést! Ágytól, asztaltól. Ezt ugye tudod, hogy mit jelent? És hidd el, hogy ehhez nem kell semmiféle külön papi engedély!
Ez lehet egy lakásban is különélés. Lehet különköltözéssel is, ha mód van rá.
Természetes, hogy a gyóntatód tud a körülményeidről, hiszen azért a gyóntatód! Persze az is lehet, hogy egy másik pap a lelkivezetőd. Egy ilyen döntést sok évi megpróbáltatás után hozz meg egy hívő fél.
És nyugodj meg az egyház, egyházjogászok, semmiféle megalázó helyzetet nem támogatnak, sőt.
"Amikor elefántok csatáznak, ott a fű látja a kárát" Szent Mónika
Egy idős gyóntató persze mondhatja azt, hogy "tarts ki a végsőkig" - mint nagyanyáink. De csak ennyit! Ha jól ismer nem mondja, mert ismeri a körülményeket. Egy egyházjogász sem mondja. Nem kell együtt élned egy részegessel, drogossal, asszonyverővel...Ha úgy dönt egy asszony, - mert a nők a veszélyeztetebbek,- hogy nem vállalja tovább a megalázó életet a férje mellett, de elválni sem akar, akkor ezt az utat választja.
Persze polgári úton is elválhat.

"Magatartászavarosak az ilyen gyerekek!" - ez egy tipikus sztereotip általánosítás. Lehet ilyenekkel vagdalkozni, de nem helyén való"
Ez a szomorú igazság és nem vagdalkozás. Bár az lenne!
Te bizonyára tanár vagy és vannak erről személyes tapasztalataid. Vagy csak a kutatási eredményekre hagyatkozol?
Az első szakasszal nem értek egyet!!!
Sok pap, protestáns lelkész végzi el a pszichológiát az ő tudásukat kompetenciájukat, hogy hasonlíthatod egy ateista teológiát végzett emberéhez? Egyébként miért is ne vehetnének részt?

Válaszok:
Sulammit | 2014. július 2. 23:49

Igen játszom veled! Tudod olyan "játékos" ez a téma.
Semmit nem másoltál ki rosszul. És ismerem a kánonjogot, kösz, de ne fáradj!

"sôt ha a késlekedés veszélyes, akkor külön engedély nélkül is." - 1153. kán. 1. §)"

És akkor is, ha tartós a konfliktus és meg volt a kellő türelem. Akkor sem kell külön engedély!
"Természetes, hogy a gyóntatód tud a körülményeidről, hiszen azért a gyóntatód!" - ezt írtam neked.
Tudod a gyakorlatban nem úgy történik a dolog, hogy a (sokadik gyónás alatt) helyzetét megelégelő fél, engedélyt kér a gyóntatójától a különélésre. És az, hogy kinek mi a "veszedelem" "a mértéken felül" azt embere válogatja.
Ha a gyóntatója nem javasolja a különélést akkor mi van? Ha erre válaszolnál!

Persze, ha mind két fél gyakorló katolikus, akkor nincs miről beszélnünk. - Na jó azért ritkán előfordul.

"Akkor a gyóntatóatya javaslatát kell követni."
Nem kell követni!

Ez nem jobban hangzás kérdése.
Egy pap, de a hívő közösség is azt szeretné, hogy mindent megtegyenek a házastársak a házasság megmentésére. És ez így helyes. Sok sok vagyis szüntelen imádkozás, házas hétvégék, ha mindketten elkövetnek mindent, pláne, ha gyerekek vannak, sokat segítenek. De ahol az egyik fél elengedte Isten kezét, mert ez a probléma gyökere, ott vagy Szent Mónika szeretete, türelme, kitartása, könnye IMÁDSÁGA szükséges, vagy a másik út.
Nagyon jól írtad, hogy a javaslatát, mert ő csak javasolhat, tanácsolhat, de a megalázott fél dönt. Ő tudja, hogy mennyit bír el. És nem vagyunk egyformák. Nem egyforma a tűrőképességünk. És nem egyforma az ellenünk elkövetett bűnök tolerálása. Nem megbocsátást írtam.
Az asztaltól, ágytól átmeneti megoldás is lehet. Meghagyja a reményt a házasság rendezésére.
Egy ember, ha teljesen elveszíti az önbecsülését, mert azt hallja a másiktól, hogy ő egy értéktelen senki, amit egy idő után el is hisz, lehet, hogy pont az ő gyóntatójának nem sarkalatos probléma, de súlyos személyiségzavarhoz vezet.
Az egyházjogászok szerint nem kell mindent eltűrni, bár ezek szubjektív érzések.

A mai családoknak sok akadállyal kell megküzdenie, ami ebből a munkadokumentumból is kiderül és tapasztaljuk is. Sokat kell imádkozni a családokért is.

Válaszok:
ottapont | 2014. július 3. 15:50

"Egy ember, ha teljesen elveszíti az önbecsülését, mert azt hallja a másiktól, hogy ő egy értéktelen senki, amit egy idő után el is hisz, lehet, hogy pont az ő gyóntatójának nem sarkalatos probléma, de súlyos személyiségzavarhoz vezet."


Arról nem is beszélve, hogy ha gyermekeik vannak azok ebben nőnek föl, és egy idő után a megalázott fél aki rendszerint a nő ugyanezt hallja vissza a gyermekei szájából is.

Válaszok:
Sulammit | 2014. július 3. 22:13

Egy konkrét esetet mesélek most, amikor a kitartást tanácsolt a gyóntató atya és a különélést a híres egyházjogász atya. Mondván, hogy nem kell eltűrni a jelenlegi életállapotot.

Ez így van. Mert ez az otthoni minta. Így kell bánni a nőkkel. Aztán ő is ezt teszi a házastársával, mert nehéz a folyamatot megszakítani, ha ebben nő fel.

Az igaz, hogy nagyobb a bepillantása, de mondj nekem olyan esetet, ahol a gyóntató különélést javasol, ott ahol "nem folyik vér". nem hiszem, hogy tudsz!
Egy gyóntatónak nagy a felelőssége, pl. kibékülhet a házaspár és aztán a papot szidják, mondván, hogy ő adta a tanácsot. Vagy a nem hívő fél lép fel fenyegetően vele szemben. Így is a férjek azt az asszonyt aki sokat jár templomba azzal vádolják, hogy biztos a papért jár oda, a szeretője, stb. A férjek természetesen ok nélkül, rendkívül féltékenyek a papokra.
Ha valaki a gyóntatófülkében gyón az azért nem tudja mélyrehatóan megbeszélni a problémáját. Idő sincs rá, hiszen mások is várnak a gyónásukra. és ott a saját bűnükkel kell szembenézniük és nem azzal foglalkozniuk, hogy ellenük ki mit vétett. Hanem azzal, hogy ő mit vétett mások ellen. Tehát, vegyük már nagykorúnak a híveket, hiszen ők élnek abban a méltatlan helyzetben "talán" a legjobban ők ismerik a saját problémájukat.
Itt hosszú évekig tartó házasságokról van szó, ahol a problémák inkább mélyülnek élesednek mint sem kisimulnának.
Vannak különélések ami polgári válással végződnek. Ha nem akar megnősülni, férjhez menni a hívő fél akkor a vallási élete is zökkenőmentesen megy tovább.

A hazai jogrend az, hogy többnyire a házaspár különválásához SEMMIFÉLE hatósági intézkedést nem szokás igénybe venni.
Mert, ha a vétkes fél szakítja meg az életközösséget, a másiknak semmi teendője nincs.
Ha az ártatlan fél a késlekedés veszélyessége miatt külön engedély nélkül ideiglenesen különválik, ezt nem kell sehol jelentenie JOGOSAN marad ebben az állapotban amíg a különválás OKA fennáll.
Persze túl kell jutni a vétkes fél fogadkozásain, ígérgetésein, mert ezen a legtöbb házaspárnak át kell esnie.
A probléma pont itt van!
Mert, ha a vétlen fél megengedte az életközösség felújítását ezzel lemondott a különválás jogáról. Vagyis a régi sérelmeiért, már nem kezdeményezhet újra különválást.
Az egyházjogásznak nagyobb a felelőssége, mert a házasság vége többnyire nála végződik. /érvénytelenítés/

"-"minden esetben a lelkivezetővel..."
Ez természetes ezt én is leszögeztem.

De leírtam neked a hazai gyakorlatot:
"A hazai jogrend az, hogy többnyire a házaspár különválásához SEMMIFÉLE hatósági intézkedést nem szokás igénybe venni."
Ez a hazai gyakorlat, nem a saját véleményem, hanem szintén egyházjogi mondatok.
Ha nem értesz egyet vele, kérlek, hogy a reklamációdat ne nekem, hanem Erdő Péter bíboros Úr egyházjogászhoz címezd, vagy beszéld meg vele.

Már hivatkoztál a katolikus lexikonra, köszönöm nekem megvan a könyvtáramban. És olvastam az előzőekben beírt linkeidet is.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés