Közmédia és egyházak: a vallás nem magánügy

2014. június 12. 17:04
A vallás nem magánügy, hanem a legszemélyesebb közügy - hangzott el azon a kerekasztal-beszélgetésen, amely a közmédia és az egyházak kapcsolatáról szólt Szegeden. Balogh László, az MTVA tevékenységét felügyelő kuratórium elnöke szerint ki kell hozni az egyházi műsorokat a „karanténból”, azaz fontos, hogy ne csak a vallási műsorokban kapjanak helyet a híreik.

A vallás nem magánügy, hanem a legszemélyesebb közügy - hangzott el azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelynek házigazdája Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök volt csütörtökön Szegeden.

 
Antal Zsolt, a Szeged-Csanádi Püspökség tulajdonában álló Gyula Televízió igazgatója, a beszélgetés moderátora arra kérte a közmédia vezetőit, illetve a Magyar Katolikus Rádió képviselőit, hogy értékeljék a vallás, az egyházak által képviselt keresztény erkölcs és a közmédia kapcsolatát. 
 
Szabó László Zsolt, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) megbízott vezérigazgatója azt emelte ki, hogy a közszolgálat a közjó szolgálata, az értékteremtés és az értékek továbbításának színtere, és ez a szemlélet áthatja azokat a munkatársakat, akik az MTVA-nál dolgoznak.
 
Gazsó L. Ferenc, az MTI vezérigazgatója a hírügynökség feladatának az értékválasztást és az értékorientációt nevezte. 
 
„Az értékválasztásban a keresztény értékek meghatározóak és alapvetőek”– jelentette ki, majd hozzátette: „olyan talapzat, biztos eligazodási pont, amely mindannyiunk számára megkönnyíti az értékválasztást”. 
 
Az MTI tevékenységével kapcsolatban jelezte, hogy cég munkatársai folyamatosan figyelemmel kísérik az egyházak hazai hitéleti, kulturális és karitatív tevékenységét, valamint a világegyházak munkáját. Így például a római tudósító vatikáni feladatokat is ellát, és tel-avivi kollégája képes magas szakmai szinten követni a három világvallás központjában, Jeruzsálemben zajló eseményeket is. Legutóbb például Ferenc pápa közel-keleti látogatását követte precízen nyomon a hírügynökség.
 
Balogh László, az MTVA tevékenységét felügyelő kuratórium elnöke arról szólt, hogy szerinte ki kell hozni az egyházi műsorokat a „karanténból”, például, ha valamelyik egyház koncertet rendez, akkor az ne a hagyományos vallási műsorok között kapjon nyilvánosságot, hanem az adott médium klasszikusnak számító hír-, közéleti, vagy kulturális programjai, műsorai között szerepeljen.
 
Belénessy Csaba, az MTI korábbi vezérigazgatója szerint a vallás és az egyházak médiában való megjelenését nem lehet csupán a piacra bízni, hanem szükség van az egyházak és a közszolgálati média együttműködésére.
 
Barlay Tamás, a közmédia vallási, kisebbségi és határon túli magyarsággal foglalkozó szerkesztőségének vezetője arról szólt, hogy az európai kultúrkör arra a jézusi tanításra, etikai normára épül, hogy „ne tedd mással azt, amit nem szeretnéd, hogy veled tegyenek”. 
 
Illetve ennek pozitív megfogalmazása, „azt tedd felebarátoddal, amit szeretnéd, hogy veled tegyenek. Ha pedig mindinkább elterjed a társadalomban ez a fajta etikai hozzáállás, az mindannyiunknak jó lesz” – mondta, hozzátéve: ennek a gondolatnak az elterjedését segítenünk kell a magunk eszközeivel a közszolgálati médiumoknak.
 
Radetzky András, a Katolikus Rádió vezérigazgató-helyettese az egyház tulajdonában álló médium műsorpolitikájáról elmondta, hogy műsoraik kilencven százaléka nevezhető klasszikus értelemben is közszolgálatinak. 
 
A rádió az emberrel a maga teljességében foglalkozik, hogy mi teszi az embert értékesebbé, és ezen keresztül próbálja az egyház értékrendjét is továbbítani – közölte. 
 
A kerekasztal-beszélgetés második felében a felek az állam és az egyház, ezen belül a közszolgálati média és az egyházak kapcsolatát boncolgatták. Barlay Tamás például azt emelte ki, hogy az állam nem szól bele az egyházak tevékenységébe, és ez igaz a közmédiumok műsoraira is. Ezt megerősítette Szabó László Zsolt is, amikor elmondta, hogy ugyan az állam adja a pénzt a közszolgálati médiának, ám abba nem szólt bele, hogy milyen a műsorokat érintő megállapodásokat kössenek az egyházakkal. 
 
Gazsó L. Ferenc azért is fontosnak nevezte az együttműködést, mert így lehet az értékek mentén igazi emberi közösségeket teremteni.
 
Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök rövid zárszavában azt emelte ki, hogy a keresztény értékek egyetemes értékek, ezért a család és az élet védelme, a társadalmi szolidaritás és a természet felelős kezelésének képviselete közös feladata az egyházaknak és a közszolgálati médiának.

Összesen 13 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Mennyire nem magánügy!
Ha mindenki betartaná a Tízparancsolatot,nem volna szükség rendőrségre, bíróságokra, börtönökre.A felszabaduló hatalmas pénzösszeget jóléti célokra lehetne költeni!
De teljesen reménytelen a helyzet: néha még az egyházak is bűnöznek.

Ha a kereszténység ezt így gondolná, akkor ez volna a helyzet és punktum. Mint ahogy egy társadalmat meghatározó vallási felfogás általában érvényesíteni tudja a maga szempontjait az oktatásban. A kereszténységnek azonban soha nem volt kifogása a világi tudományok oktatása ellen, és soha nem várta el, hogy mondjuk az arithmetika oktatása során a Szentírás legyen az irányadó tekintély.

Köszi, bele fogok kukkantani, így előzetesben: tudnál olyan könyvet mondani a harmincas évekből, amely számodra vonzó társadalmi programot jelenít meg? Ha esetleg igen: biztos vagy abban, hogy ami számodra vonzó, arról a társadalom szavazóképes többségét is meg tudod győzni?

Úgy, hogy amit a harmincas évek szerzői vallási meggyőződésüktől függetlenül ideális társadalmi megoldásnak láttak, azzal ma nemigen értünk egyet.

Ezek után ebből a csomagból kipécézni egy szerzőt azon az alapon, hogy ő a történelem fölötti, mindenkori katolikus álmokat képviseli, butaság.

Eleve nem több, mint politikai hisztériakeltés azt képzelni, hogy van egy mindenkori Katolikus Gondolat, amit történelmi korról korra különböző nívón sikerül megvalósítani.

Jó, értem, hogy ezt a hisztit totál beszopta mondjuk Bartus László az Amerikai Népszavától, tehát tudomásul kell vennem, hogy vannak, akik így gondolkodnak, de röhögnöm azért szabad?

Szilárd. Csak nem politkai természetű. Ezt bizony szokni kell, ha rendszeresen foglalkozol a kereszténységgel.

Az, hogy a mindenkori keresztény tanításból milyen politikai javaslatok következnek, a mindenkori politikai helyzettől függ, ami ugyebár változékony. Ja, és persze a mindenkori keresztény személy saját politikai állásfoglalását is eléggé meghatározza az időhöz kötött politikai helyzet.

Igazából semmire nem kötelez egy akármilyen tiszteletre méltó katolikus elődöm akármilyen politikai állásfoglalása. Persze láthatom úgy, hogy vannak párhuzamok, de ez az én helyzetmegítélésem.

És? Nem ott és nem akkor más katolikus személyek pedig mást mondtak. Egy bizonyos Robert Schumann nevű francia katolikus politikus pl. ugyanebben az időben elkezdett valamiféle Európai Unióról álmodozni, és fölvetette, hogy ha a szén- és acéltermelés európai szintű ellenőrzése megvalósul, akkor nem lesz új európai háború.

Mindössze az egyház egyik olyan tagja volt, akinek jelenleg a boldoggá avatását készítik elő.

Itt egy életrajz róla, a katolikus vonatkozások gondos kikozmetikázásával természetesen, mivel az csak Koszter atyánál fontos:

http://europa.eu/about-eu/eu-history/1945-1959/foundingfathers/schuman/index_hu.htm

1. Hát, a boldoggá avatásig el sem jut senki, akiről közismert, hogy írásban kritizálta az egyház tanításait, és vissza sem vonta. A teológiai tájékozottságra az eljárás puszta megkezdése is garancia.

2. Értem, hogy volt egy világháború, de 15 év nem olyan nagy időkülönbség. Annyi a vázlatos életrajzból is kiderül, hogy a harmincas években is aktív politikus volt, határozott politikai elképzelésekkel. De érteni vélem, miért nem Hitler elé terjesztette az acélipar fölötti európai ellenőrzés utópiáját.

3. Koszter atya esetében a katolikus meghatározottság mellett jól érződik a trianoni sokk hatása, és az azzal kapcsolatos nemzeti útkeresés, vagyis egy konkrét történelmi szituáció. Schumann esetében egy nemzetek fölötti probléma, az európai béke ügye áll a gondolkodás középpontjában, és ezzel kapcsolatban fogalmaz meg egy álmot, amely az ötvenes évek elején pont találkozik a politikai realitásokkal is. Schumann határozottan hajlandó a saját álmával kapcsolatban egy nemzeti lemondásra is, hiszen a Szén- és Acélunióban a francia állam is elveszítette a saját ipara fölötti nemzeti ellenőrzést.

'Valóban léteznek világi erkölcsi előírások is, de nézd meg, hogy ezek mely vallási parancsra épülnek.'

Maguk az ateista filozófusok és gondolkodók elismerték mennyire nehéz helyzetben vannak mikor meg kell határozzák mi az erkölcsi jó és rossz.

The Incoherence of Atheism - Ravi Zacharias

https://www.youtube.com/watch?v=K6cTlDn4PiU

15. perctől, de az egész előadást érdemes meghallgatni.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés