Szélmalom-harcaink

2014. június 10. 14:20

Polyák Gábor
Mérték blog
Engem legjobban az lep meg, hogy mások most mennyire meglepődnek. Pedig nincs itt semmi meglepő. Hibátlanul érvényesül a kormányprogram: folytatják.

Ezzel együtt persze rossz érzés, hogy magunkra vagyunk hagyva. Az elmúlt időszakban viszonylag sokat beszélgethettem külföldi jogvédőkkel és újságírókkal, és volt ezeknek a beszélgetéseknek egy különös konklúziója: nem elég nagy a baj. Itt nem lőnek le és nem zárnak börtönbe újságírót – és maradjon is ez így –, a médiatörvény elfogadása óta semmi látványos nem történik. Hát hogy lehetne így megmenteni minket? A médiapiac bedarálása, a nyilvánosság szétzúzása csendes, egy mondatban nehezen elmagyarázható eszközökkel – hát hol van az ukrán vagy a szíriai helyzethez képest?

A baj ezzel az, hogy ha egy ország egyszer átbillen egy határon, akkor onnan nincs visszaút. Hiába alapító tagja az EU-nak például Olaszország, a média és a politika összefonódása átlépte ezt a határt. Ha optimista vagyok, azt mondom, mi másodpercekre vagyunk tőle. De nem vagyok az, ezért inkább azt mondom, már késő. Egy eleve rossz állapotban lévő, nagyrészt szervilis és autonómia-hiányos nyilvánosság képtelen volt megfékezni Orbán Viktor megalomániáját. Egyesek eszközévé, mások áldozatává váltak annak a fenntartható autokráciának, ami itt épül körülöttünk.

Na jó, egy okom mégis van az optimizmusra. Lázár és Simicska rosszul választottak csatateret. A Fidesz elfelejtette, hogy milyen vesszőfutás volt az ára a politikailag korántsem nélkülözhetetlen 2010-es médiatörvényeknek. Most megint a médiát ütik, és ennek a hangja megint elér legalább Európáig. Ma megint látszik kívülről is, hogy tényleg nagy a baj. Téma lett a magyar sajtószabadság. Ismét, sokadszor is lelepleződött a Fidesz-gépezet valódi arca. Ismét, sokadszor, talán túl sokadszor. Mert az is igaz, hogy Orbán alapvetően győztesen jött ki az EU-val vívott ütközetekből, és még élvezte is. Azt is tudja, hogy az európai hatalmi törekvésekben az iránta érzett személyes megvetést felülírják a praktikus megfontolások. A konzervatív európai parlamenti frakció győzelméért, egy-egy fontos politikai ügy támogatásáért cserébe hagyják, hogy itthon a saját játékait játssza. És ahogy az európai vállalkozások, úgy az európai politikusok is joggal mutogatnak ránk, magyar választókra. Ha nekünk ez kell, hát legyen.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 27 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Megvetés azoknak jár, akik mindig mindent megtettek bármiféle külső hatalomnak,és akiknek a szolgája vagy, a sajtószabadság nagyobb dicsőségére.
(A legszánalmasabb pedig, hogy milliók szegénysége nem éri el az EU ingerküszöbét, a ti nyivákolásotok viszont igen.)

Tudja, Polyák Gábor, mi a legnagyobb tragédia?


Az, hogy Magyarországon a magát "baloldalinak", "avantgardnak" és "minőséginek" aposztrofáló média önnön természetes osztályellensége gusztustalan, konzumgerjesztő, ócska nemi sztereotípiákra és zsigeri reakciókra rájátszómocsadék reklámjából él, és gerjeszti saját létével azt, amivel szemben fellépni és felvilágosítani hivatott.

Most, mikor ezt a velejéig tisztességtelen bevételt megsarcolják, a megszeppent magyar "ellenzéki értelmiség" nem hogy nem hajlandó alapos önvizsgálatra, hanem körömszakadtig, saját vére árán is, védi a mentális környezetszennyezés haszonélvezőit. Ez a baloldali mazochizmus netovábbja.


Polyák úr!
A nyugati baloldalnak nehezen megy le a torkán, ha a magyar "értelmiség" pont az RTL mértéktelen gazdasági helyzetelőnyét védi a sajtószabadság etalonja gyanánt. (A nyugati baloldal nem fogyaszt RTL-t.)

A német és francia egyetemisták anno az RTL-szabású médiamogulok székházait gyújtották fel, a sajtószabadság és szellemi higiénia nevében. Úgyhogy ne csodálkozzon, ha egyre tanácstalanabb hümmögéssel fogadják Brüsselben az Önök sirámait.

Egyáltalán nem hasonlítotok.
De kívánunk ennek ellenére élvezetes offlájn-találkozást.
:-))

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés