Jézus nyilvános működése tipikus „második startup"

2014. június 6. 13:32

Kiss Ulrich
Érme Háló

Így aztán az időnk 80 százalékában csak az „igazi" munkánk 20 százalékát végezzük el, épp fordítva, mint ahogy kellene.

Az utóbbi időben gyakran hozod fel különböző beszélgetésekben az időgazdálkodás fontosságát; egy ÉrMe-klubesten már kifejezetten úgy említett téged valaki, mint a time management szakértőjét. Mi az oka annak, hogy ennyire előtérbe került nálad mostanában ez a témakör?

Alapvetően két oka van. Az egyik teljesen gyakorlati: a Management by Jesus szemináriumok kapcsán túl gyakran hallom, hogy azt mondják: »tényleg nagyon szívesen részt vennének egyszer egy ilyenen, de sajnos nem érnek rá.« Én pedig azt gondolom, hogy ha tényleg nem érnek rá, akkor valószínűleg rosszul szervezik az idejüket. A St. Gallen-i üzleti iskolában annak idején, még menedzser koromban részt vettem egy tréningen, ahol a time management terén sok hasznosat tanultam, ezt szívesen továbbadom. A másik ok pedig a Pareto-elv továbbgondolásából következik; ez mindig is téma volt a szemináriumaimon – a delegálás fontossága, illetve hogy a lényeges dolgokra kell koncentrálni. Pareto esetében arról a törvényszerűségről van szó, hogy az emberi erőforrások 20 százalékának köszönhető az elért eredmények 80 százaléka. Ha ez igaz, akkor a hatékonyság egyszerűbben növelhető, mint gondoltuk: nem kell mindent tökéletesen csinálni, nem kell feltétlenül új gépekre beruházni, nem kell mindent átszervezni, viszont nagyon megéri a lényeges dolgokra koncentrálni. Ha ezt a 20-80-as arányt a munkaidőre vonatkoztatom, akkor ebből az jön ki, hogy – 40 órás munkahéttel számolva – 8 óra alatt el tudom végezni a heti feladataim közül azokat, melyek az eredmény 80 százalékát biztosítják, és a fennmaradó időben tudok foglalkozni a „maradékkal": jut idő gondolkodni, beszélgetni, sétálni, pihenni is. Ezért adtam ki a – félig-meddig persze tréfásnak szánt – jelszót: Éljen a 8 órás munkahét!

 
Tehát hétfőn reggel bemegyünk dolgozni, és délutánra már készen is vagyunk mindennel, ami fontos...?
 
Akár valahogy így is lehetne... Gondoljuk meg, valójában hogyan történik ez: hétfőn reggel bemegyünk az irodába, elkezdjük az interneten a híreket nézegetni, sorban elolvassuk a beérkezett e-maileket és így tovább, azaz elkezdjük tolni magunk előtt mindazt, ami tényleg fontos lenne. Így aztán az időnk 80 százalékában csak az »igazi« munkánk 20 százalékát végezzük el, épp fordítva, mint ahogy kellene. Kedden reggel pedig még mindig ott tornyosul előttünk elintézetlenül rengeteg fontos dolog...
 
És mi következik mindebből? Úgy értem: hogyan épül be mindez a vezetői szemináriumaid anyagába?
 
Az alapelvek két-három hónappal ezelőtt, éppen egy szeminárium közben érlelődtek meg bennem; akkor gyorsan össze is állítottunk egy táblázatot. Az első oszlopban az szerepelt, hogy naponta ideálisan mennyi idő kellene a különböző munka-, pihenési és személyes tevékenységekre. Amikor ezeket összeadjuk, persze kiderül, hogy nem 24 órára, hanem jóval több időre lenne szükségünk naponta. Nem tehetünk mást, csökkentenünk kell bizonyos időráfordításokat, de nyilván nem arányosan mindent, hiszen például az alvásra szánt idő nem mehet egy bizonyos határ alá, azaz a Pareto-elv alapján kell tudatosan újra terveznünk az időbeosztásunkat. Ebből lesz a táblázatunk második oszlopa, a tervezett napi időráfordításokkal. És persze kell egy harmadik oszlop is, amiben a tényleges időráfordítások szerepelnek – itt fogjuk látni, hogy hol, mihez képest kell változtatnunk. Az utóbbi hetekben igyekeztem minél több ilyen személyes táblázatot összegyűjteni – többek között az ÉrMe-klubhoz tartozó cégvezetőktől is –, ebből nagyon érdekes következtetéseket tudunk majd levonni. Szeretnék majd egynapos time management tréningeket tartani, ahol kifejezetten ezzel foglalkoznánk.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: https://kereszteny.mandiner.hu/trackback/13150