Rácsok között szabadon?

2014. június 2. 14:52

Vári Krisztina Ágnes
Evangélikus.hu
Klasszikusan közöttük sem lehet evangéliumot hirdetni, de nekik is vannak gondjaik, panaszaik, amelyeket megosztanak velem.

A börtönlelkészi munka kizárólag az elítéltekkel való foglalkozást jelenti vagy lehetőség van a büntetés-végrehajtási intézet alkalmazottaival is kapcsolatot tartani, számukra is hirdetni az evangéliumot?


A Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet Magyarország egyik legnagyobb fogva tartási intézménye. Személyi állományának jelentős részével találkozunk a napi feladataink végrehajtása során. Velük kapcsolatban kellemes élmény az, hogy a mi intézetünkben elfogadták azt, hogy szakterületünk a hét minden napján a kötelező napirendi pontok mellett plusz feladatokat jelent a számukra. Klasszikusan közöttük sem lehet evangéliumot hirdetni, de nekik is vannak gondjaik, panaszaik, amelyeket megosztanak velem. Sokszor kérdezik tőlem: Mikor hallgatsz meg engem is? Vagy ha nagyon sietek, és nem állok meg pár mondat erejéig, olykor kedvesen nehezményezik ezt. A mai világban már az is nagyon sokat számít, hogy figyelni tudunk egymásra. Számomra pedig nem mindegy, – és nemcsak szolgálati szempontból –, hogyan lépek be, és lépek ki az Intézetből. A személyi állomány tagjainak intézetbe történő ki – és beléptetését pedig mindig a szolgálatban lévő biztonsági felügyelők végzi. Velük kezdődik, és velük fejeződik be az aznapi szolgálatom.

Mit jelent a börtönben Krisztus?

Hadd idézzem egy pásztoroltamat, akit egy riport kapcsán megkérdeztek. Ő röviden így válaszolt: „Mindent”. A szabadságot, a szabadulást, felszabadultságot a tehetetlenség feloldódását, a megbékélést, a megértést, az elfogadást, a bűnbocsánatot, és a szeretetet. Mindent, ami kint nem volt annyira hangsúlyos és fontos, de amit Krisztusról szóló evangélium hallatán itt bent a fogvatartottak átértékelnek.

A börtönmissziós imahét egyik napján az áldozatokért imádkozhattunk. Az én értelmezésemben áldozat az elkövető is, hiszen saját emberségével megy szembe. Erre milyen »gyógyír« létezik?

A feltett kérdésre szép, irodalmi példa Fjodor Mihaljovics Dosztojevszkij Bűn, és bűnhődés című regénye. A legnagyobb gyógyír az ember számára a beismerés. Szándékosan nem beismerő vallomást mondtam. Ez egy nagyon hosszadalmas folyamat. A nehezen megnyíló, egyébként múltjukban számtalan sérülést, sebeket hordozó fogvatartottak sokszor a súlyos őket érő traumák, sokkok hatására sem jutnak el a beismerésig, mélyen őrzik azokat a titkokat, amelyekről érthetően, sokszor a büntetőeljárás lefolytatása miatt sem nem akarnak beszélni. Ez az igazi nehézség. Az Isten közelségben, egy jól kialakított szeretetközösségben, azonban eljuthatnak addig a felismerésig, hogy nem véletlenül jutottak ebbe a helyzetbe. Ez az a pont, amelytől kezdve már a kifelé vezető utat kell mutatnom számukra.”
 
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 10 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Attól függ. Egy olyan büntetőpolitikánál, ahol senki nem kísérel meg emberi kommunikációt a fogvatartottakkal, nyilván hatékonyabb egy olyan büntetőpolitika, ahol vannak, akik ebben kezdeményezők. De a kommunikáció kétoldalú dolog. Ha az egyik oldal megkísérli, abból nem következik automatikus válasz a másik oldalon.

Még arra is fölhívom a figyelmed, hogy a hatékony lelkigondozói beszélgetés egyik lényeges előfeltétele a lebukás. Egy aktív bűnözőnek nem a beismerésen jár az esze, hanem azon, hogy hogyan tudja folytatni, vagy minimum megúszni.

Egy bűnöző megtérése végső soron Isten titka. Ha volnék olyan gőgös, és algoritmust kötnék hozzá, hogy ilyen és ilyen lépésekben működik a megjavulás technikája, akkor rendszer-szinten a biztos csőd irányába vinném az egészet.

Egy jó történet szól az orvosról, aki elment egy halálosan beteg szabóhoz. Nem tudott neki mit mondani, közölte vele, hogy készüljön föl a halálra.
- Doktor úr, nagyanyám titkos receptje, hogy ilyen helyzetben meg kell enni egy nagy tányér főtt babot.
- Egye!
Másnap a szabó makkegészségesen bejött hozzá. Az orvos fölírta a naplójába: "Volt egy halálos betegem, ilyen és ilyen tünetekkel, megevett egy nagy tányér babot, másnapra semmi baja nem volt."
Pár hónappal később egy pék jött hozzá hasonló tünetekkel. Az orvos közölte vele, hogy készüljön a halálra, de megemlítette, hogy volt egy hasonló helyzetű betege, megevett egy tányér babot, és meggyógyult.
A pék megette a nagy tányér babot, és másnap meghalt.
Az orvos beírta a naplójába: "Volt egy halálos betegem, ilyen és ilyen tünetekkel, megevett egy nagy tányér babot, és másnap meghalt."

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés