Megújul a katolikus egyház

2014. május 21. 11:45

Rezsőházy Rudolf
Mos Maiorum
Ha a történelmi tapasztalatot és a szociológia téziseit vesszük figyelembe, az egyház hajójának el kellett volna süllyednie azon társadalmak letűnésével, melyekkel összefonódott.

Ha a történelmi tapasztalatot és a szociológia téziseit vesszük figyelembe, az egyház hajójának el kellett volna süllyednie azon társadalmak letűnésével, melyekkel összefonódott. Az a tény, hogy túlélte az összes befogadó rezsimet, és 2000 éves múlttal dicsekedhet, kivételes teljesítménynek számít.

A dialektikus hullámzást a fellendülés és a hanyatlás között jól megfigyelhető jelenségek jelzik. Így például a fellendülés fázisában a hit terjed, elmélyül, kezdeményezések burjánzanak, hivatások születnek, a művészetek virágoznak, a vallás erősen befolyásolja a hétköznapi életet, a szokásokat, stb. A hanyatlást ezen jelek ellenkezői jellemzik: a hit meginog, a hitetlenség terjed, a rutin uralkodik, a gondolat kimerül, a művészet nem alkot csak másol, a hétköznapi élet erkölcsi színvonala süllyed…

A hanyatlás krízisbe torkollik. Az egyház többször került már a létét fenyegető válságba, mint például a 11. században Róma és Konstantinápoly elválása alkalmával vagy a reneszánsz pápaság visszaélései, erkölcsi romlása, a hitviták fellángolása, a protestantizmus megalakulása, a vallásháborúk következtében.

Ha korunkat kívánjuk értékelni, idézhetünk negatív és pozitív elemeket egyaránt. Európában panaszkodhatunk a vallásgyakorlat gyors csökkenése valamint a kereszténységnek a közéletből való kiszorulása-kiszorítása miatt. Azonban az egyház mozgósító ereje érintetlen maradt. Olyan nagy események mint egy pápai utazás, egy római szentté avatás, az ifjúsági világnapok vagy a híres zarándokhelyek sokszor milliós tömegeket mozdítanak meg. Az egyház és az állam szétválasztása, noha eleinte károsnak vélték, végül is jó megoldásnak bizonyult. Az 1960-70-es években a papi hivatás válsága jelentősen fogyasztotta az egyház szolgáinak számát. De ugyanakkor a II. Vatikáni Zsinat fontos reformokat vezetett be, hogy az egyház megfeleljen a modern idők követelményeinek. 300 évig tartó gyanakvás és rivalizálás után a különböző keresztény egyházak közeledni kezdtek, s már nem eretnekeknek, hanem testvéreknek tekintik egymást. Napjainkban azonban az ökumenikus mozgalom stagnálni látszik, és új lendületre vár.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 52 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az Egyház mindig akkor volt a legerősebb, akkor tisztult meg és mintegy született újjá Krisztusban amikor üldözve volt. Mert a valódi harc nem földi hatalmak ellen folyik

Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, az élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.

Az Egyháznak ezt a csatát kell megnyerni. A vértanúk, mártírok, hitvallók megnyerték, pedig látszólag úgy tűnt, hogy őket győzték le. :)

Számomra azért némiképp ijesztő az a folyamat amely oda vezetett, hogy egy bíboros akár azt is kijelentheti, minden különösebb következmény nélkül, amit anno Lustiger bíboros kijelentett (és ez csupán egy példa a sok furcsa, ellentmondásos nyilatkozatok közül amelyek az Egyház bizonyos képviselőihez köthetőek)

"Lustiger arról is beszél, hogy az egyház nem csupán Izrael helyére akar állni, hanem ebbéli igyekezetében Istent is kiküszöböli, azt hirdetve, hogy Isten országa elérkezett, ez pedig az egyház lenne. Ha Isten országa és királysága szerintük ilyen módon már elérkezett, az egyház uralkodik is Isten helyett."

És ebből az emberből akár pápa is lehetett volna, legalábbis szóba került, mint esélyes!

http://kics.it/JX2JHQ

A Szentírás világosan beszél arról, hogy Jézussal elérkezett az Isten országa,és a benne hívők szívében, az ő hitük és cselekedeteik által épül a Földön.

Válaszok:
Csomorkany | 2014. május 21. 18:04
ottapont | 2014. május 21. 18:51

Nyilván van ilyen összefüggés. A zsinat egyik fő mondanivalója mindenki egyetemes meghívása az életszentségre. Azt viszont nem teszi világossá a zsinat hasonló tekintéllyel, hogy ha mindenkinek a saját életútján szentnek kell lennie, és pl. a házasság útján elérhető a teljes életszentség, akkor egy-egy kiemelt csoporttól, a papságtól és a szerzetesektől milyen teológiai alapon várunk különleges aszketikus gyakorlatokat, mindenekelőtt a megtartott cölibátust.

Másrészt itt a nihilizmus problémája, amit emlegetni szoktam ezeken a posztokon: a "mindenki" és a "senki" között igazából nem olyan nagy a távolság, mint elsőre látszik. Ha mindenki meg van hívva az életszentségre, akkor senki nem érezheti azt, hogy őt Isten különös módon szólítja. Miért különbözzek én akár csak abban "mindenki"-től, hogy én eljárok szentmisére?

Mindez persze nem végiggondolt teológia, mert végiggondolt teológia szintjén érvényes minden, amit az egyház addig állított. Ezek a zsinat utáni új helyzetben, új teológiai nyelven meg nem válaszolt lelki kérdések.

Viszont: amit a zsinat kimondott, az akkor is stimmel. Tényleg meg van mindenki hívva az életszentségre, és ezt a zsinat előtti szemlélet nem ilyen formában hangsúlyozta. A zsinat előtti szemlélet lényege, hogy papság különleges, példamutató életszentségre van meghívva egy uniformizált életformában, a hívek életszentségének a lényege meg az, hogy hallgatnak a papokra.

Ez a zsinat előtti szemlélet egy katolikus gettót hozott létre. Tényleg erős volt az egyház, de csak egy bizonyos körben: azok között, akik a klub szabályait gyermekkoruktól megszokták, elfogadták.

A jelenlegi egyházi felfogás mindenféle emberrel képes kommunikálni, tényleg képes mindenkit megszólítani, az viszont egyéni elkötelezettség, és megélt hit kérdése, hogy van-e számukra érvényes mondanivalónk.

Úgy mondanám, hogy a zsinat utáni egyház krisztocentrikusabb lett. De igazából ez is benne volt már a levegőben. Karl Rahner szerint már az I. Vatikáni zsinatnak is volt egy krisztocentrikus fordulata, amikor dogmaként mondta ki, hogy Isten léte és jósága a józan ész fényében (tehát egyház és papok közreműködése nélkül) megismerhető. Ha ez így van, márpedig ez katolikus dogma, akkor mi is az egyház és a papok dolga? Kifejezetten és csakis Jézus Krisztus hirdetése. Érdemes megnézni, hogy Magyarországon az I. Vatikáni Zsinat után bukkan föl egy Prohászka Ottokár.

Ez egyrészt másodkezű idézet, másrészt meg hogyan is szól a Miatyánk? :-)

Válaszok:
ottapont | 2014. május 21. 18:19

Akkor most elérkezett a mennyek országa vagy nem?

Nem azt kérdezem, hogy kiteljesedett-e abban az értelemben, ahogyan a Jelenések könyvében lehet olvasni, hanem elérkezett-e közénk?

Sajnos francia nyelven nem beszélek, tehát 'elsőkézbeli' idézettel nem tudok szolgálni.

Amúgy egyetértesz azzal amit a bíboros az Egyházról mondott (tételezzük föl, hogy igaz) miszerint Izrael helyére állt és uralkodik Isten helyett?

megj. Megpróbálok angol nyelvű forrást találni, persze megtörténhet, hogy azt sem fogod autentikusnak tartani.

Válaszok:
Csomorkany | 2014. május 21. 18:58

Mondott érdekes dolgokat a bíboros, egy másik példa

Cardinal Lustiger remained proud of his Jewish roots and claimed an identity as both a Jew and a Christian, a position that was criticized by a number of Jewish authorities. The Cardinal stated: “For me, the vocation of Israel is bringing light to the nations. That is my hope, and I believe that Christianity is the means for achieving it.''

Izrael küldetése, hogy világosságot hozzon a nemzeteknek. Ebben remélek, és hiszem, hogy a kereszténység ennek eszköze.

http://kics.it/YQphg

Biblikusan azt mondanám, hogy Isten országa rejtetten van jelen itt, a világban. Elérkezett, mert Krisztus föltámadt, de Te úgy látod, hogy minden térd meghajlik előtte, ahogy a Fil 2,8 jelzi? A teológia egyik kedvelt paradoxonja, hogy jelenleg a "már" és a "még nem" feszültségében élünk.

A zsidókat illetően azt gondolom, hogy nagyon másképp alakult volna a történelem, ha Szent Péter pünkösdi prédikációja az egész népet megszólította volna, és megtérnek ahhoz, akit átszúrtak.

Lehet egy olyan virtuális történelmen fantáziálni, ahol ilyen módon maga az eredeti Izrael lett volna a népek világossága. Lustiger olyan zsidó, aki megtért ahhoz, akit átszúrtak, tehát részéről egy ilyen teológiai modell hangoztatása hiteles. Én nem mondanék hasonlókat, mert nem vagyok zsidó.

Válaszok:
ottapont | 2014. május 21. 19:12
ottapont | 2014. május 21. 19:17

Eszkatológiai értelemben nem teljes, erre utaltam, viszont elérkezett, az Egyház is ilyen értelemben hirdeti és végképp nem értem, hogy ezzel Lustigernek mi volt a problémája. Miért bírálta az Egyházat? Te érted?

Igaz, hogy Lustiger megtért, de ő nem azonos Izrael egészével, amelyről tudjuk, hogy nem tért meg. Ő Izraelről, mint egészről beszélt és nevezte a világ világosságának, a kereszténységet viszont csak eszköznek. Ez számomra elfogadhatatlan.

Ami érdekes, hogy a rabbik állandóan tiltakoztak az ilyen és ehhez hasonló kijelentései miatt, ahogy olvasom a neten, mert pontosan tudták, hogy nem igaz.

Jut eszembe nem is olyan régen éppen Te voltál az aki azt állítottad, hogy valaki vagy zsidó vagy keresztény, a kettő együtt nem megy. Amikor a Jézusban hívő zsidókról beszéltünk.

Lustiger mindkettőnek vallotta magát. Erre jöhetne az az érv, hogy gondolhatta csupán származási értelemben, nem vallásiban. El is fogadnám mint érvet, ha nem Izraelt tartotta volna a világ világosságának.

Válaszok:
Csomorkany | 2014. május 21. 20:41

Szerintem Lustiger fejében a valóságtól elrugaszkodott teológiai modellek voltak, amik persze a valósággal való találkozáskor elég irritálónak tűnhetnek, de attól még elvben...

Szóval Izrael eredeti küldetése a Megváltót adni a világnak. Ebben a küldetésben bezony alapjában célt tévesztett, hiszen nem ismerte föl a saját Megváltóját. De akár föl is ismerhette volna, legutoljára Szent Péter pünkösdi beszédekor, és Lustiger egy ilyen virtuális történelem iránti nosztalgiát igyekezett fölkelteni. Ennyi. Nyilván idegesítette a rabbikat is, a valódi történelmet komolyan vevő keresztényeket is, de semmi gyakorlati jelentősége nincs.

Válaszok:
ottapont | 2014. május 21. 21:01

Keresztényként azt vallom, hogy a nemzetek/világ világossága Krisztus, (nem Izrael) az Ő Egyházának küldetése hirdetni Őt egészen a Föld végső határáig. A mi lehetett volna, ha akár szintű okfejtés nem menti Lustiger súlyosan hamis állítását, amely szembemegy a keresztény tanítással.

Szerintem egy bíboros szavának mindig súlya van, nem mellesleg akár pápa is lehetett volna! Bár ami azt illeti ennél is nagyobb baj, hogy a jelenlegi pápa szintén sok vitatott dolgot mondott eddigi rövid pályafutása során.

Válaszok:
Csomorkany | 2014. május 21. 21:06

Na, és mi az egyház? Mert szerintem Isten választott népe...

Válaszok:
ottapont | 2014. május 21. 21:28
Sulammit | 2014. május 21. 21:37

Szerintem pedig különbség van Krisztus Egyháza és Izrael között. Izrael nem vallja és hiszi, hogy Jézus a második isteni személy, a testben megszületett Messiás, Aki feltámadt a halálból.

Nagyon tiszta és világos a különbség aközött, hogy Krisztus a világ világossága vagy Izrael.

Úgy látom Te egyetértesz Lustigerrel,(legalábbis próbálod kimagyarázni) hogy Izrael a nemzetek világossága, és a kereszténység ennek eszköze. Ez meglep!

Válaszok:
Sulammit | 2014. május 21. 21:41
Csomorkany | 2014. május 21. 22:56

"Na, és mi az egyház? Mert szerintem Isten választott népe..."

Vagyis az egyház én vagyok.

Mint ahogy Jézus mondja Pálnak a damaszkuszi úton, "Saul, Saul miért üldözöl engem?"
Vagyis Jézus azonosítja magát a keresztényekkel, akiket Saul üldözött.

Barsi Balázs atya mondta az egyik adventi lelkigyakorlatán, hogy Jézusig volt Izrael választott nép.
Most már mi vagyunk a választott nép. Új szövetség.

Válaszok:
ottapont | 2014. május 21. 21:47

A választott nép kérdésénél is fontosabb, jelen esetben, hogy ki a világ/nemzetek világossága?

Jézus azt vallja önmagáról, hogy Ő, és mi keresztények ezt hisszük. Az egyház pedig annak az eszköze, hogy Őt, Aki világ világossága, hirdesse egészen a Föld végső határáig.

Ezzel szemben ez a bíboros azt állította, hogy a nemzetek világossága Izrael és a kereszténység eszköz ennek hirdetésében.

Megdöbbentő!

A Biblia igaz, hogy Károli fordítás, de gyerekek, csak egy FORDÍTÁS!
Úgy csinálnak a reformátusok, mintha az égből esett volna a fejükre a Biblia!
Miből fordították? Ugye nem Károliból fordította Károli?
Ha én magyarra fordítom a Grimm meséket, az azt jelenti, hogy én írtam? Fenét. Csak lefordítottam egy már megírt kész művet.
Üzenet a magasból.

Lustiger játszott a fogalmakkal, Te meg másodkézből, fordításból idézed, pedig egy ilyen játéknál a pontosság döntő volna.

Az első keresztények Jeruzsálemben magukat a legszuperebb zsidóknak gondolták, mert nemcsak a templomi kultuszt folytatták szombatonként, hanem vasárnap a kenyeret is megtörték a Föltámadott Jézus Krisztus emlékezetére.

Lustiger egy teológiai szerepjáték erejéig úgy tesz, mintha az azóta eltelt 2000 évben nem változott volna meg ez-az.

Ezt a szerepjátékot az hitelesíti, hogy ő maga egy Krisztus-hitre tért, katolikussá lett zsidó, ilyenként nyilván az Apostolok Cselekedeteiben leírt jeruzsálemi őskeresztény közösség kései utódának tekintette magát.

Amit mondott, az nem tévtanítás, csak egy játék egy sajátos nézőponttal. Egészen nyilvánvalóan mást értett "Izrael" alatt, mint akár Te, akár az őt kritizáló rabbik. Ő egy olyan Izraelre gondolt, amiből ő maga keresztényként nemhogy kizárva nincs, de egyenesen ő a legautentikusabb képviselője.

Azzal játszott, hogy más jelentést adott egy szónak, mint amit te megszoktál. Azért tette, mert fájt neki, hogy a megszokott értelmű "Izrael"-ből kizárták. Nü?

Egy hasonló játék a szavakkal: képzeld el, hogy együtt nézünk egy szökőkutat. Belépsz a fejembe, és az én szememmel kezdesz látni. Ránézel a szökőkútra, és döbbenten látod, hogy egy nagy, tűzokádó sárkányt látsz. Kilépsz a fejemből, és megkérdezed, mi az ott, amit én látok. Mi lesz a válaszom? (Nem mondom meg, gondold át!)

Válaszok:
ottapont | 2014. május 21. 23:32

Ne haragudj, de nincs hangulatom a találós kérdéseidhez, valamint nincs fogékonyságom Lustiger bíboros ( múltbeli potenciális pápajelölt) 'teológiai szerepjátékaihoz'.

Akármit is értett Izrael alatt, a kereszténységnek semmiképpen nem az a dolga, hogy a Lustiger által sajátosan értelmezett Izraelt hirdesse a világ nemzeteinek, Krisztus helyett.

Legalábbis számomra ez már nem kereszténység volna, hanem valami egészen más, ami nem az én vallásommal van összhangban.

Nem tett jót Krisztus Egyházának,a tanítás tisztaságának hogy rászabadultak a Lustigerek, a 'sajátos nézőpontjukkal' és 'teológiai szerepjátékaikkal'. Nem tudsz olyat írni, ami meggyőzne ennek az ellenkezőjéről! Erről többet nem is írok.

Válaszok:
Csomorkany | 2014. május 22. 10:54

Nem akarok senkit se provokálni, se hitében megbántani! A Hit az egyes embernek nagy ajándék, megkönnyíti az életben való eligazodást, egyszerűbb a segítségével a nagy döntéseket is meghozni. Azonban úgy látom, hogy a vallásos hit a jelenkorban folyamatosan individualizálódik. Sok embernek nincs már igénye egyházra, papi asszisztenciára, maga keresi a közvetlen kontaktust istenével. Mikor afelől érdeklődöm baráti körben, hogy hívő-e valaki, a legtöbbször azt a választ kapom, hogy "igen, a magam módján". Általában kiderül, hogy az emberek nagy része nem vesz részt a szertartásokon, vagy csak a nagy ünnepeken, szinte protokollként. Nem jár vallási közösségekbe, nem olvas szent szövegeket. Felületes, propagandaízű véleményük van az egyház társadalmi szerepvállalásáról is, ki-ki a saját politikai meggyőződése szerinti kliséket mondja fel. Szélsőséges megnyilvánulások hangzanak el az állami támogatások szükségességéről, és a bővülő egyházi intézményrendszerről, ill. annak finanszírozásáról (a bigott gyűlölködők véleményét figyelmen kívül hagyva, a legtöbben a közpénz költés átláthatóságával kapcsolatos kritikát, sőt vádakat fogalmaznak meg)

Számomra furcsa, hogy ennyi idővel megtörténte óta berkeken belül ekkora hullámokat vetnek a Vatikáni Zsinat állásfoglalásai. Látom, itt is. Ezekről bővebb ismeret hiányában eszem ágában sincs nyilatkozni. Köszönöm türelmeteket!

Válaszok:
Sulammit | 2014. május 23. 20:52

Akikre gondoltam, hivatkoztam, azok éppen hogy elzárkóznak a vallási közösségektől, legtöbbjük még formálisan sem vesz rész az ilyen közösségek életében. Megkockáztatom, hogy javarészük nem is hívő, még a "maga módján sem", csak egyféle rejttőzködési kényszerből ezt nem akarja bevallani. A legutóbbi népszámláláskor tömegével kerültek elő ilyen emberek.
Ha ők hitüket gyakorló katolikusok lennének, akkor valóban "Mária országa" lennénk. Persze, hivatkozásnak azért megfelelnek :)

Csak annyit mondok, hogy Lustiger többek között egy ember volt, saját élettörténettel, saját fájdalmakkal, ebből következően saját problémafölvetésekkel. Eretnekséget nem tanított.

Amúgy azt mondanám neked, hogy szökőkutat látok.

" maga keresi a közvetlen kontaktust istenével."

Vagyis a maga módján vallásos. Azt hiszi ki lehet iktatni a Közvetítőt Jézus Krisztust.
Majd ő megbeszéli Istennel, és azt gondolja, hogy Isten elnézi az ő kis kiruccanásait a bűnbe.
De nem ez a jézusi tanítás! "Csak rajtam keresztül és általam juthattok el a mennyei Atyámhoz."
Akik viszont komolyan veszik az egyházuk tanítását, elkötelezettebbek, mint a régen templomba járó, hogy meg ne szólja őket a falu.
Ezek az emberek, amint egy nagyobb városba kerültek a templomot kerülték, vallásukat nem gyakorolták.
Ezek az emberek szeretnek mazsolázgatni. Ami kényelmetlen azt elvetik ami nem azt megtartják.
Templom; nem érnek rá vasárnap,
Gyónás; minek úgyis mindig ugyanazokat követi el, és elkövetni nem szégyellte, bevallani igen.
Házasság - válás - élettársi kapcsolat, káromkodás, egymás tiszteletének hiánya, gőg, önzés. Nem akar ezekkel szembenézni.

Egyébként egy jó kis helyzetelemzést írtál.

Magadban keresd, és ne nagyítóval. Mert így nem látod a fától az erdőt.
Jézus a személyes megtérésről beszél.

"Most nem rólam van szó, hanem a róm.kat. felekezetről."

Római Katolikus Egyházról, - nem felekezetről.

Amikor Jézus meghirdette a programbeszédét, és meghirdette Isten országát, akkor azt mondta, hogy "térjetek meg, elérkezett Isten országa."
Érted? A személyes megtérésről beszélt. Az Egyház tagokból áll. És ha a tagok nem újulnak meg akkor az Egyház vajon mitől újulna meg? Az Egyház én vagyok. Tőlem kéri számon Isten, hogy mit tettem, nem egy intézménytől, aminek a tagjai több millióan vannak. Tehát személyes megtérés. Minden egyes tagtól.
Ha kíváncsi vagy ne nagyítóval keresd, hanem, hanem nyisd ki a szemed. Menj lelkigyakorlatra, ifjúsági találkozókra, közösségekbe. Katolikus vagy egyáltalán? Nem ugye?

"Most nem rólam van szó," - hát persze, hogy nem, te nem akarsz megújulni, újuljon meg más mástól elvárod?

- Igen, ebben a formában ne is keresd. Nem az egyház megbízott tagjai keresztelnek? De. És akkor máris el van döntve, hogy az Egyházhoz tartozik-e?

"Az, hogy ki tagja ennek az Egyháznak és ki nem, azt nem a pápa, de még csak nem is a r.kat.felekezet dönti el, hanem Jézus Krisztus Márk.16.16."

- Kik döntötték el az apostoli időkben, nem az apostolok? Azért tanította őket Jézus három évig, hogy egy döntést se tudjanak meghozni nélküle?
Ha pedig az Egyházra, mint egységre gondolsz, akkor bizony 1 azaz egy egyházat alapított.
Aki otthagyta, leszakadt róla, annak annyi. Pl. Luther. Igaz, hogy csak meg akarta reformálni, de elszámította magát. Ez volt a francia forradalommal is. Szóval Luther szerzetes volt a hármas fogadalmával, amit megszegett. A katolikus egyház viszont megújult, mert lejöttek róla a sallangok.
Az egyházunk megújulása folyamatos.
A virágot látod, ahogyan növekszik? Csak, ha felgyorsítod a felvételt.
A pápa találkozása más felekezetekkel a megújulás folyamata, mert az előző pápák munkáját folytatja. De vannak új és meglepő cselekedetei is. Te most azt várod el tőlem, hogy soroljam fel a jeleket. Már az első kérdésedet is értettem, kösz, de bizony erre nem könnyű válaszolni. Mert együtt mozdul az egész. A megújulást felülről várjuk, de alulról kell elkezdeni. Magunkon, Jézussal.
Én nem látom a megújulást, magán az intézményen. A nagytakarítást látom, ami viszont jó jel. A megújulást a hibák, bűnök felismerése, orvoslása kell, hogy megelőzze. Ennyit tudtam neked mondani. Sajnálom, hogy csalódást okoztam!

Először Péterről. Jézus 3 évig tanította, és sokszor nem értettek a tanításból, vagyis a példabeszédekből semmit. Gyökeresen meg kellett változnia a szokásuknak, habár úgy látjuk, azért máskor is kivetette a hálóját a többi halász apostollal együtt. De vándoroltak Jézussal stb. azért más lett az életformájuk.
Aztán a szemlélet módjuk. Ők egészen más Istent ismertek. A büntető Istent. Jézus, pedig egy szerető irgalmas Atyáról beszél. Mert az ő Apucikája ilyen.
Ezzel meg kellett birkóznia mindegyiküknek. Péter és Pál között a Szentlélek kiáradása után is viták voltak az étel tisztasága, körülmetélés fontossága terén. Péter Pál levelét sem értette bonyolultnak találta. A (Római levél némely megfogalmazása.) De Pál filozófusi gondolatokat fogalmaz meg, (János is) Péter nem volt tanult ember, viszont bizonyára jó szervező és szilárd meggyőződésű vezetésre alkalmas ember. Időnként gyáva volt, mint mindannyian. Gondold el, arra gondoltak, hogy most ők következnek, megtagadta és elbújt, mint egy gyáva nyulacska.

A magvetőről szóló példabeszéd, az emmauszi tanítványok és a csodálatos halfogás nekem a három legszebb történet.
A magvetőt felfoghatod úgy is, hogy ki tartozik az Isten országához, a lakoma, az asztal közösségéhez. Hiszen a mag az Isten igéje, Isten szava, az örömhír a talaj mi magunk vagyunk. Nem egyformán utasítjuk el, nem egyformán fogadjuk be. Minél mélyebb a megérintettségünk, annál elkötelezettebbé válunk és több termést hozunk.

A csodálatos halfogás (Lk 5,1-11)"DE a te szavadra" ez a lényeg, mert milyen a mi DE szónk? Vitatkozós. Megcsinálnám, de és jönnek a kifogásaink, okoskodásaink. Péter DE-je az isteni szóra azonnal engedelmes, és máris cselekvő.
Pedig vitatkozhatna, - hogy már elnézést, DE suszter maradjon a kaptafánál. Én vagyok a halász, én ismerem a tengert én tudom, hogy csak éjjel lehet halat fogni, te csak prédikálj, különben is hulla fáradt vagyok, szeretlek, de most hagyj békén, majd holnap.
A történet elején Simonnak-Péternek, csak egy célja van,- halat fogni a történet végén, mindent odahagy ami érték volt a számára; bárkát, hálót, a két tele hajónyi halat az eddigi életét, mert mit érdekelte most már mindez: "és mindenüket elhagyva a nyomába szegődtek"

Mert nem a világban, hanem bennünk kell, hogy Isten szavának hatására megtörténjék a csoda.

- Persze, persze! Sarkosan fogalmaztam illetve pontatlanul. Persze, hogy az irgalmas szerető, de főleg SZABADÍTÓ ISTENT is ismerték, főleg a fogság után. A Zsoltárok erről szólnak.
De Jézus a Tékozló fiú példabeszédben olyan Istent mutat be, ami ismeretlen volt a zsidó nép előtt. De nem csak abban.
A teológusok azt mondják, hogy inkább a Tékozló atya lehetne a címe.

- Igen lesz ítélet méghozzá kétszer.
Először a személyes ítéletünk. Ott nem állhat senki elő azzal, hogy a másik embernek mi a bűne, akárcsak a gyónásnál a sajátjával kell szembenéznie. És semmi mentegetőzés, kifogáskeresés, mismásolás.
A másik ítélet Jézus második eljövetelekor, amikor MINDENKI előtt ismert lesz, hogy kik vagyunk.
- A vita tárgya nem volt könnyű probléma és eltévesztettem, mert nem Péter és Pál között zajlott, mert ebben egyetértettek.
Péter elvben ugyan úgy meg volt győződve, a körülmetéltség nem feltétele a kereszténységhez való tartozáshoz. De ő akkor még Palesztinában működött, nem függetleníthette magát, olyan könnyen a szokásoktól. Péter engedékenyebb volt, és tekintettel volt a régi hagyomány őrzőire, védőire. De következetlen volt valóban.
Ez olyan, mint a megtért keresztény, mindent radikálisabban akar, mint az aki ebbe beleszületett.
- "vannak bennük nehezen érthető dolgok"
Péter valószínűleg a Római levélre gondolt, Ezeket a leveleket nagyon felindult állapotban írta. Pálnak az apostoli tekintélye forgott kockán. Hosszú levél, az előadásmódja, gondolatmenete csapongó. Ha elolvasod látod, hogy számos helyen nehéz a logikáját követni és a megfogalmazása sem egyértelmű és világos.
Sőt évszázadokig, máig tartó hatása van, vita téma a keresztények között, - sola fides a hit egyedül üdvözít.
A római levélhez írták a legtöbb kommentárokat. Szt. Ágoston, Luther, Kálvin, Karl Barth...
Róm 13,13 az eredeti bűn, eleve elrendelés, a természet és a kegyelemviszonya, a megváltás ingyenessége, a megigazulás egész problémaköre, nem filozófikus? Akkor mi, ha nem ezek a témák?

- "félelem"
"Időnként gyáva volt, mint mindannyian. Gondold el, arra gondoltak, hogy megtagadta és elbújt, mint egy gyáva nyulacska."
- Itt bár Péterről írtam, de az apostolokat kellett volna írnom.
Nem pünkösd utáni eseményekről beszélek, hanem Jézus elfogatása és keresztre feszítése utáni időről. "most ők következnek," De a sírnál, megint ott van.

"filozófus" "profin hirdeti az evangéliumot."
- Csak, hogy nem erről van szó. Hanem a téma, előadásmód, gondolatok megfogalmazása. Pál és János apostolok filozófiai művet írtak.
Máté is evangélista és tanultabb, mint a halász fiúk, mégis egyszerűen írja le az evangéliumot.

- Talán a hitünk, talán akkor nagyobb szükség volt a csodákra. Azért ma is történnek velünk csodák. Csak az a helyzet, hogy ki látja annak az életében bekövetkező csodákat. Ha rákérdezel, mindenki tud mondani.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában