Istennel Istenért, emberekkel az emberért

2014. május 8. 14:09

Bíró László
Magyar Kurír

Így mondja a régi bölcsesség: a tábori lelkészi szolgálat „Inter arma caritas – A fegyverek között a szeretet”.

Az elmúlt években egy új atyával, illetve egy diakónussal bővült a tábori lelkészi kar. Van-e lehetőség, remény, hogy ez a létszám bővüljön, tekintve, hogy nincs minden helyőrségnek tábori lelkésze.


Ez egy, még a honvédség részéről is meglévő vágy. Ugyanakkor azonban létszámstop van mindenütt, és nem tesznek kivételt a tábori lelkészek vonatkozásában sem. Nagyon szeretnénk, ha a létszám bővülne, hisz maguk az egészségügyi intézmények is ott vannak pap nélkül. Egyetlenegy munkatársat sikerült most elhelyeznünk az egészségügyben, aki a honvédség kórházában szolgál és látogatja a betegeket. Sokkal többet igényelne a rengeteg ágy, ami a kórházakban van. Továbbá valóban van több olyan helyőrség, amely jelentős létszámmal bír, és ott sincs katolikus lelkészi jelenlét. De egyelőre nincsen semmiféle ígéret arra, hogy újabb státuszt kapnánk a honvédség részéről. Sajnos ilyen kevés papnak kell ellátnia a sok-sok szolgálatot, ami megterhel bennünket.

Ebben az évben ünnepli a Tábori Lelkészi Szolgálat újjáalakulásának 20. évfordulóját. Ebből az alkalomból egy menetgyakorlatot és kiállítást szervez a Katolikus Tábori Püspökség. Mit lehet tudni ezekről?

Évről évre egyre szépül, gazdagszik a honvédség nemzeti zarándoklata. A helyszín is vándorolt. Húsz éve, Búcsúszentlászlón kezdődött ez el, amikor még sorköteles állományunk volt. Ott is Fogolykiváltó Boldogasszony a templom védőszentje. Akkor kezdődtek a katonai zarándoklatok. Azután az idők folyamán, amikor a sorkatonaság megszűnt, egyszerűbbnek látszott a logisztikai szempontok miatt áthelyezni Budapestre a nemzeti zarándoklatunkat. Így Makkosmárián folytattuk, ahová viszont nagyon nehéz eljutni tömegközlekedéssel. Most áthelyeztük a színhelyet Máriaremetére, ahol hatalmas templom van, templomkerttel. Idén először a húszéves jubileum alkalmából hirdetjük meg ezt a gyaloglással egybekötött zarándoklatformát. A katonaember formában, edzésben van. Szívesen vállalkoznak sokan arra, hogy korai indulással, gyalog érkezzenek meg, mint a régi zarándokok Máriaremetére. Ugyanakkor, ami széppé teszi a zarándoklatunkat, az, hogy a szentmise az asszisztenciával katonai keretek között folyhat. Így – amint szerte Európában katonákhoz illő – ebben a formában tudjuk végezni a szentmisét. Ez is öröm mind a katonáknak, mind nekünk, egyháziaknak.

A tavalyi évben Szombathelyen megszületett egy kiállítás, amely bemutatja a katonai lelkipásztori szolgálatot a külföldi missziókban. Ez az anyag ökumenikus jelleggel készült. Bemutatja a protestáns és katolikus tábori lelkészek munkáját a külföldi missziókban, Afganisztánban és a Balkánon. Egy kicsit szeretnénk, ha ezen keresztül is jobban megismernék az emberek a Tábori Lelkészi Szolgálatot. Mindig azon szoktak botránkozni, hogy fegyvert fog-e a pap, meg hogy mit keres a fegyveresek között a pap... A pap nem a fegyvereket, hanem az embereket szolgálja. Így mondja a régi bölcsesség: a tábori lelkészi szolgálat »Inter arma caritas – A fegyverek között a szeretet«. Ezt szeretnénk bemutatni: hogy valóban ezt tesszük. Szeretetben szolgálni az embereket: az egyház nagylelkűsége ez, hogy papokat oda küld, ahol az emberek vannak. A katona pedig egy mobil szolgálatot végző ember. Nemcsak Magyarországon, hanem különböző missziókba is el kell mennie. Olyankor pedig nem annyira egyszerű az élet. Szívesen fordulnak a lelkipásztorhoz. Ezt a szolgálatunkat fogják bemutatni a kiállítások.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: https://kereszteny.mandiner.hu/trackback/12863