Az utolsó pápa-király

2014. április 27. 12:36

Az olasz püspöki karral való bánásmód az élő tagadása az egyház „decentralizálása” és „demokratizálása” Jorge Maria Bergogliohoz kötődő szándékának.

„Két elődjét teszi szentté egy helyett. Az olasz püspöki konferencia megsemmisítve. A régi gárda emberei még mindig a vatikáni bank kormányrúdjánál. Minden, ahogy Ferenc rendeli.

Ferenccel a pápaság teljesen az árnyékban végezte. Minden fény rá, a pápára irányul. Nem az intézményre, hanem a pápára.

Szabadnak érzi magát a kánoni szabályok alól. Egy éven belül hatszor függesztette fel a páncélszabályt, amely egy új csodát követel meg egy boldog szentté avatásához. XXIII. János pápa az utolsó a hat közül. Ferenc pápa el akarta hárítani magáról II. János Pál szentté avatásának árát és ellensúlyozni azt egy másik pápával, akinek más profilja van, kevésbé harcias és könyörületesebb.

Szóval a szentté avatás április 27-én, vasárnap lesz. A szentté avatási kongregáció meghajolt az ő akarata előtt, és eljátszotta, hogy ő kéri Ferenctől a kivételezést, amit ő nagyvonalúan engedélyezett.  

Eközben Angelo Banasco bíboros, az olasz püspöki kar elnöke arra kérte Ferenc pápát, hogy legyen ő, aki a megnyitó előadást tartja a püspöki kar májusi plenáris ülésén, amit pápa még sosem tett.

A bíboros kérése, ahogy a közlemény írja, »találkozott a Szentatya akaratával, aki megerősítette, hogy ugyanez a szándék járt a fejében«. Valóban. Már legalább egy hónapja tudni lehetett, hogy Ferenc pápa már döntött erről. 

Mióta ő a pápa, a CEI (az olasz püspöki kar) gyakorlatilag meg lett semmisítve. Ferenc pápa megkérdezte őket, hogy szeretnének dönteni elnökükről és titkárukról, a pápa nevezze ki őket, mint Olaszországban mindig, vagy maguk kívánnak róla szavazni, ahogy minden más országban. Értve a célzást a püspökök túlnyomó többsége a pápának hagyná a döntést. De ha ők akar egy konzultatív szavazást ezelőtt, akkor az meg lesz tartva, de titkosan és a szavazatok megszámlálása nélkül. Zártan elküldik a pápának, és azt tesz velük, amit akar. 

Az olasz püspöki karral való bánásmód az élő tagadása az egyház »decentralizálása« és »demokratizálása« Jorge Maria Bergogliohoz kötődő szándékának. 

Az olasz püspöki karban az egyetlen, aki valódi hatalommal van felruházva, az Nunzio Galantino főtitkár, Cassano all'Ionio püspöke. De az ő hatalma a pápai hatalom tükörképe, aki kinevezte és aki felügyeli minden lépését.

Galantino első lépése a Ferenc pápánál való első kihallgatása után az volt, hogy menesztette Dino Boffót, a CEI legendás médiaigazgatóját, Camillo Ruini bíboros idejében, aki a vezetője volt három évig a TV 2000-nek, amit nemrég tüntettek ki a tévé jelentős nézettsége miatt.

Február 14. volt. Két hónapja nem volt új vezetője a CEI fő kommunikációs csatornájának, miközben nem adtak magyarázatot Boffo menesztésére. 

Másrészről, a Vatikán falain belülre tekintve, még mindig teljes megbecsültségben ül a nyeregben számos olyan személyiség, akiket más intézmény már rég csomagolni küldött volna. 

Ők az IOR (a vatikáni bank) felügyelőbizottsági tagjai: az amerikai Carl Anderson, a német Ronaldo Hermann Schmitz, a spanyol Manuel Soto Serrano és az olasz Antonio Maria Marocco.

Ez a négyek bandája, akik 2012. május 24-én Tarcisio Bertone bíboros áldásával brutális módon távolították el a bank elnökét, Ettore Gotti Tedeschit (aki XVI. Benedek hívott meg, hogy tegye rendbe a bank pénzügyeit), a rendbetétel kulcsfiguráját, helyette régi gárda két emberébe, Paolo Cipriani és Massimo Tulli igazgatókba vetve bizalmukat, annak ellenére, hogy eljárás van ellenük folyamatban, ami miatt kénytelenek voltak dicstelenül lemondani egy évvel később. 

Ma Cipriani és Tulli olasz bíróság alatt állnak, ami amúgy kifogástalannak minősítette Gotti Tedeschi tevékenységét. De a négyek még mindig a helyükön vannak, mintha semmi sem történt volna.  

És itt még nincs vége. Nekik köszönhető, hogy Ferenc elfogadta a tanácsot, hogy meghagyja életben az IOR-t – holott az előző hónapokban a pápa többször feladta a vatikáni bankot, mint halott intézményt –, és hagyja, hogy ők működtessék, ahogy akarják. 

Bergoglio pápa új kurzusa még mindig megfejtés alatt.”
 
(Sandro Magister teológiát, filozófiát és történelmet végzett. Jelenleg a L’Espresso újságírója, aki egyházi és különösen vatikáni ügyekre specializálódott. két könyvet is írt az olasz egyház politikatörténetéről. 2010 óta az olasz püspöki konferencia tévéjének, a TV 2000-nek a tanácsadója.)
 
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: https://kereszteny.mandiner.hu/trackback/12783