Hogy is van ez a „szentesdi”?

2014. április 25. 22:10

Szilvay Gergely
Reflexió
Főleg, hogy ők is tökéletlen emberek voltak, akiknek szentsége nem a tökéletességből fakadt, hanem az Istennel való kapcsolatukból.

„Mikor avatnak, avathatnak valakit szentté?


»Minden katolikusból lehet szent, aki hősies fokon gyakorolja a hit, remény, szeretet hármasát, a sarkalatos erényeket, és ezt szavahihető tanúk igazolják. A tudás, sikeres tevékenység nem szükséges a szent élethez, voltak igen egyszerű boldogok és szentek is« – mondta Szőke János szalézi atya, számos magyar szentté-, boldoggá avatási eljárás vezetője utolsó interjújában, amit az A Szív lapnak adott. Hozzátette: »előfordul, hogy családok próbálnak háziszentet avattatni maguknak, például a szovjetek általi meghurcoltatásra hivatkozva. Viszont ha nincs ott, hogy az illető Krisztusért vállalta a szenvedést, akkor nem lehet boldoggá avatni. Vértanúság esetén bizonyítani kell, hogy a kivégzők Isten és az egyház iránti gyűlöletből végeztek valakivel. Emellett szükséges, hogy az illetőnek legyen kultusza, emlékezzenek rá és tiszteljék az emlékét.« A vértanúk szentté avatása azonban egyszerűbb folyamat, mivel áldozatuk miatt nincs szükség csodára a szentség bizonyításához.

Mit jelent, ha valakit szentté avatnak?

A szentté avatás azt jelenti, hogy az Egyház hivatalosan elismeri és kijelenti, hogy a szentté avatott illető üdvözült, a mennybe jutott, azaz élvezi Isten állandó társaságát – és ezzel engedélyezi, hogy a katolikusok rendszeresen megünnepeljék az illetőt, valamint templomokat nevezhessenek el róla. Persze ilyen emberből sokkal több van, mint ahányat szentté avattak: számos katolikus emlegeti, hogy a nagymamája biztos a mennyben van. Ami miatt nem avatnak mindenkit szentté, akit azzá lehetne, az az, hogy egyrészt azt is nézik, hogy az illetőnek van-e eleve valamiféle emlékezete, kultusza: olyanokat nem avatnak szentté, akiket nem övez eleve tisztelet, nincs »szent emlékezete«. Ez a hagyományra hagyatkozás. Másrészt azt is figyelembe veszik, hogy milyen aktuális üzenete van az illető életének: érdemes-e valamilyen okból nyilvánosan és hivatalosan példaképként állítani az emberek elé. A boldogok ugyanúgy szentek, csak a hivatalos egyházi ünneplésük, a kultuszuk csak egy-egy országban engedélyezett; a szenteket az egész világegyház ünnepli. (...)

Miben segíthetnek a szentek, a szentté avatások ma?

Hajlamosak lennénk a szentek történeteit egyfajta giccsnek, középkori maradványnak tekinteni, ám ha jobban belegondolunk, ők azok, akik »fogyaszthatóvá« teszik a vallást: rámutatnak, hogy a kereszténység nem elvont eszme, nem csak életfilozófia vagy életvezetési tanácsadás, erkölcsi parancsolatok gyűjteménye. Arról persze már Krisztus is meggyőzött minket, hogy a kereszténység lényegét tekintve személyes kapcsolat, de ezt a példát a szentek közelebb hozzák, még inkább emberarcúvá teszik: ha néha túl nehéz elgondolni a mindenható Istent, akkor a szentek könnyen közvetítenek. Lehozzák, láthatóvá teszik Őt, és példát szolgáltatnak arra, hogy nem lehetetlen megfelelni a keresztény eszménynek. Főleg, hogy ők is tökéletlen emberek voltak, akiknek szentsége nem a tökéletességből fakadt, hanem az Istennel való kapcsolatukból.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 43 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Sorry, református vagyok. Mi nem avatunk.
Se szentté, se szobrot. Bár újabban eléggé elkanászodtunk mi is. :-)

Válaszok:
ottapont | 2014. április 25. 22:58

A szenté avatás és elkanászodás közé okvetlenül egyenlőségjelet kell tegyen egy református? Csak kérdem.

Válaszok:
kalotaszeg | 2014. április 25. 23:16

Nem.
Nem is egyenlőségjel, hanem asszociáció.

A katolikus kegyeletről meg van a teológiai véleményem, nem hiába vagyok református. zonban tisztelem, és amennyiben kongruens, rá is tudok hangolódni. Mi szószerint vesszük, hogy minden kegyelamben részesült istengyermek szent, és nem tartjuk sem szükségesnek sem mérvadónak az osztályzást. Ennyi.

Az elkanászodás jelenleg a református egyházra jellemző, mert saját (indokolt) elveivel ütközik, amikor pld. Horthy-szobrot (vagy bármilyen szobrot) avat, szentel.. Nincs teológia legitmációja, és nincsen kanonizált és ezáltal rendszabályozott jelentése. Hanem mély-pogányoskodó, öntömjénező burjánzás, Bocskai palásttal körülvett önimádat. Veszedelmes.

Az idén a Szent Péter téren kb 150000 ember vett részt a Húsvéti misén, mármint akik befértek azok voltak ennyien, mivel rengeteg ember szorult a közeli utcákba. A nagypénteki virrasztáson a fiatalok a világ minden részéből annyian voltak a Colosseumnál mint talán még soha. Egy családtagom, aki mindkettőn részt vett mesélte milyen felemelő volt.

Akik azért drukkolnak, hogy a kívülről jövő támadások, a belső bomlasztások tönkretegyék az egyházat azok csalódni fognak. Bár az utóbbi kétségtelenül veszélyesebb az előbbinél. Marad még az üldözés, mint a múltban (közelmúltban kommunisták által) kipróbált eszköz. Ám, mint a tapasztalat mutatja az sem hozott olyan eredményt amit az egyház ellenségei vártak. Pech! :)

Válaszok:
Sulammit | 2014. április 27. 17:27

Hit nélkül nincs igazság és nincs élet. Szerintem a hit nem más, mint a lélek tükre. A tudás és a hit két különböző fogalom. A hit már az első pillanatban része a gyermeknek, a tudást viszont élethossziglan szerzi meg. A tudáshoz is szükség van a hitre. Ennek hiánya, devalválása az élet az utolsó fázisában értelmetlenné válik, s ha máskor nem ekkor keresni fogja azt, amely túlnyúlik a földi életen. A vallás ezt a hitet erősíti, tanítva az embert, hogy felemelkedjen a mindennapi problémákon, a kilátástalanságon. Aki tagadja a hitet, ennek létét, az az életet, az élet értelmét is tagadja.

Isaac Newton a következőket mondta: Aki belekortyol a tudomány kelyhébe, ateista lesz. Aki kiissza, a kehely alján meglelé Istent.

Teréz anya szerint; A hallgatás hit, amikor nyugodtan vársz, mert tudod, hogy az Úr fog cselekedni, amikor lemondasz a világról, hogy az Úrral lehess, amikor nem törődsz azzal, hogy megértsenek téged, mert elegendő neked, hogy az Úr megért, a hallgatás hit.

Szilvay Gergely Szőke János szalézi atyától idéz, aki számos magyar boldoggá- vagy szentté avatási ügynek volt a posztulátora. Számomra az idézetekből az tűnik ki, hogy a boldoggá, szentté avatás példaképet állít az ember elé, olyan emberek tekintetében akik földi életének egy bizonyos befejező szakasza követendő példaként szolgálhat. Erre pedig mindenkor, különösen napjainkban, a világban zajló események kapcsán nagy szükség van.

A szalézi rendfőnök, Pascual Chávez a fiatalokhoz írt levelében - http://szentek.wordpress.com/2.. - a következőket írja;

„Ebben a modern világban gyakran az az érzésem, hogy a fiataloknak hiányzik a levegő. Talán azt lehet mondani: nagy a veszélye annak, hogy lelki értelemben megfulladtok. A korrupció, a fiatalokkal szembeni érdektelenség, a bizonytalan jövőkép, amelyet az észnélküli gazdaság tesz előreláthatatlanná, a vallás, mely lesüllyedt az intézményes formák szintjére és ennek következtében az üres, szenvedély nélküli, lelketlen imák, a társadalom vagy a családi közösségek, amelyeket gyakran csak rideg kapcsolatok jellemeznek, az értelmetlen és tartalmatlan szavak, kioltják az élet lendületét és kiapasztják a jó szándék minden forrását.”
„Szaléziakként tehát inkább nevelünk a meghallgatás és a tisztelet mesterségével, mintsem ostorral prédikálva; inkább nevelünk átszenvedett csönddel, amely szeretetet szül. Inkább várakozva, mint kemény dorgálással. Tekintélyünk inkább épüljön következetes és feddhetetlen életünkre, mint a törvény vagy a pozíció által meghatározott hatalomra. Mi legfőképpen szeretettel nevelünk. Ha az ingyenes és Jézus irgalmát tükröző szeretetünk elhalványul, a fiatalok megdermednek, mert kevésbé viselik el a szeretet hiányát, mint a tudás árnyékát.”

Azért nem találod a Bibliában, a Szentírásban, mert nem megfelelően fogod fel a boldog, a szent fogalmát. Próbáld meg úgy felfogni, hogy Ők a követendők és akkor több helyen is megtalálod. Így;
(Jak 5,10-11) Testvérek, a szenvedés elviselésében és a kitartó türelemben vegyetek példát a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak.
(Sir 44,1-2) Nagyhírű férfiak dicséretét zengem, az atyáinkét, egymás után szépen. Sok dicsőt teremtett az Úr, megmutatta nagyságát ősidők óta.

Válaszok:
kalotaszeg | 2014. április 26. 20:51

A válasz nagyon egyszerű; Ezt bogozza, keresi a bizonyítékokat a Vatikán. Amennyiben ismered a folyamatot, az eljárást, akkor azt is tudhatod, hogy ez akár éveket is igénybe vehet.

Szóval szenteket nem lehet kanonizálni mert az nincs benne a Bibliában, de a te nagyon sajátságos logikád szerint,szobrot lehet szentelni. Ez benne van a Bibliában?

Válaszok:
ottapont | 2014. április 26. 16:07

El is felejtettem, ha szobrot lehet akkor stadiont miért nem? Ha már hülyeség legalább vihetnél bele némi rendszert! :D

Kösz a részletesen eligazítást.
Ha nem is osztom, tisztelem az ősi szokást.

"Miert ne lehetne Horthynak szobra? Megmentette a budapesti zsido ghettot a koncentracios taborba szallitastol. Talan rosszul tette?"



Horthy nagyon jól tette, hogy a pesti zsidókat - végül is – megóvta a deportációtol. Bár azt is elégge későn, utolsó percben.

A vidékieket pedig nem, és (enyhén szólva) nem akadályozta meg, hogy már bőven a megszállás előtt kegyetlen kormányrendeletekkel kisemmizzék, jogfosszák, kipellengérezzék a vidéki zsidó embereket. Nem lehet minden embertelenséget Horthy nyakába varrni;
Biztosan voltak nála vérmesebb antiszemiták, de bizony jól jött neki is a zsidó vagyon, amivel kistaffírungozta az általa létrehozott "vitézi" rendet. Ez egy nagyon sötét folt ennek a rendnek a múltjában, amivel szintén fontos lenne, szembenézni. Ha már reformátusok az illető.

A német szövetségesek kegyelméből visszakapott területeken (Felvidék, Északerdély) már 1941-43-ban megkezdődött a fokozatos marginalizálás és a elleni hecckampány, amit egy szélsőséges klikk (nem a nyilasok!) vitt véghez, a magyar vidéki adminisztráció segítségével, aggresszíven kitúrva a mérsékelt és lelkiismeretes tisztviselőket. Nem állította le őket sem a Kormányzó, sem a kormányok.

A vonatos deportációk ellen pedig jóval előbb is felemelhette volna szavát, hiszen már aránylag korán értesült az Auschwitzi napló tartalmáról. Hetenként, naponként pusztultak el emberek, ezért minden nappal, minden nap mulasztásával el kell számolni.



Miért ne lehetne úgy méltatni Horthy életébn azt, ami méltányos, hogy közben elmarasztaljuk azt, amit hibaként, mulasztás és véteként ma felismerünk?

A református alap tiszta: A biblia hősei NEM attól hősök és nem attól példaképek, hogy hibátlanok, hanem, hogy elesettségükben is tudták, hol, Kinél találnak kegyelmet.

Az, hogy a jó példa követendő, az egy dolog.

De a szentek (és ereklyéik) tisztelete nyílván nem merül kis a példamutatásban, hanem úgymond "garantálja" az illetők közbenjárását és az erre épülő kegyességi formák tömkelegét. Ez pedig már egy más kvalitás, mint a példakép.

Persze ezt is lehet a keresztény hittel legitimálni, de tény és való, hogy erre vonatkozó bibliai utasítás, tan, kijelentés NINCS. Ez pedig protestáns szempontból egy központi és lényeges érv.
Már csak ezért sem lesz ezen a ponton ökumenikus közeledés. Megmaradunk a kölcsönös respektus szintjén.


Mint református úgy gondolom, hogy a "szentek közbenjárása" elsősorban az élők egymásért való esedezéséről, imájáról és a kölcsönös szolidairtásról kellene hogy szóljon.
Egy már elhalálozott szenttűl persze könnyebb kérni, mint a szomszédomtól; pedig minden nemzedéknek saját kortársai adattak teherként és áldásként.
A halott szent viszonylag ártalmatlan, nem sok vizet kavar, nem felesel, nem konfrontál önmagammal....


Egyébként, hogy az üdvözültek serege hogyan, milyen értelemben és milyen intenzitásban kíséri imával (és beavatkozással) a földi egyház sorsát/harcát, arról a Biblia következetesen hallgat, max. itt ott sejttet , de még az sem egyértelmű, hogy mit.
Ezért minden erre vonatkozó kijelentés többé-kevésbbé spekulatív marad.

A Mennyország és a pokol feltérképezése, az ott működő hierarchiák felvázolása, kanonizálása és az elköltözöttekkel való kegyes interakció merőben idegen a héber alapokon álló biblikus gondolkodástól.

Pál például kifejezetten nem az elköltözöttek hogyan és mibenléte firtatására fekteti a hangsúlyt, hanem a majdani TESTBEN való feltámadásra (amit bizonyos mértékben szinte feleslegessé tesz a lelkek túlvilági nyüzsgése).

Sőt, még az olyan habzószájú örök ítélkezőket is mint amilyen te vagy!

Szentté avatási eljárás a katolikus egyházban

http://lexikon.katolikus.hu/S/..

Nem tehetek róla, nekem csak Szent Johanna jut erről eszembe, kit az Egyház előbb elégetett máglyán,aztán szentté avatott - előfordulhat egy fordított eset is:kiderítik valakiről,hogy érdemtelenül avatták szentté.

Válaszok:
Sulammit | 2014. április 27. 1:14

Nem derülhet ki. Mielőtt boldoggá, majd később szentté avatnak valakit, évtizedek telnek el. Megvizsgálja az egyház, az életét. Mindent összegyűjtenek róla. Egy csoda is kell. Valaki kéréssel imádkozik hozzá. Pl. egy gyógyíthatatlan beteg, és meggyógyul, bár az orvosok lemondtak róla. Úgy mondjuk, hogy van egy ördög ügyvédje is. Neki be kell bizonyítania, ha tudja, hogy az illető érdemtelen a szentté avatásra. Szóval hosszú procedúra ez.
Szent Johannánál győzött a politika.

Komoly és jogos kérdés.

Azt hiszem, hasonló az alapon, mint a katolikus hagyomány is: Minőségi szemptonból.
Meggyőz a kánon kongruens, sok szürőn átment és letisztult volta.
Segít a szerény vallástörténeti ismeretem és az egyházi intézmény(ek) iránti alapvető respektusom és bizalmam is.

A katolizicmus a kánon és a hagyomány között nálam valóban kisebb feszültséget konstatál, mint a protestáns hagyomány, de szerintem az elv nagyon hasonló.

Én kifejezetten méltatom, hogy már nagyon korán megkülönböztették a kettőt, és a kánonon belül is megkülönböztették a mérvadó minimumot a burjánzó apokríf halmaztól. És végtelen bölcsességnek és teológiai éleslátásnak tartom a kori Egyház (=kerszténység) komoly szellemi erőfeszítéseit, hogy megkülönböztessék az "ortodox" tant az eretnekségtől és a rengeteg paganista krisztológiától.
Mint mezei bölcsész is vágom, hogy a kánonba foglalt írások minősége és a köztük fennálló korrespondencia messzemenően übereli azt, ami kiesett.

A szentek tisztelete mindig is határtéma volt, az akadémkus katolicizmuson belül is, ami szerintem nem is csoda. Már Szilvay Gergely "magarázkodása" is bizonyítja, hogy házon belül sem könnyi egy az egyben legitmálni és visszacsatolni az első keresztények nemzedéke kegyességéhez, vallásosságához.

Persze tudom, hogy nehéz is lenne, mivel kellettek az évek és évszázadok, és a mártíromság története, hogy legyen kihez-mihez mint szenthez viszonyulni, a kérdés tehát kesőbb merült fel.

De mivel a Rómá által közvetített apostoli szukcesszió kizárólagosságát és az ezen alapuló dogmatikai érvelést nem tudom magamévá tenni, marad nekem etalonként a kanonizált szöveg.
Az viszont hallgat erről a kérdésről, ezért én is inkább hallgatok róla.

Válaszok:
kalotaszeg | 2014. április 27. 9:27

elnézést a sok hibáért, elment a szöveg, mielőttt javítani tudtam volna...

Szentté avatás ügyben az itáliai születésűek épp úgy előnyben részesültek,mint pápaválasztáskor.
Bármely gyakorló orvos találkozott már megmagyarázhatatlan gyógyulással,II. János Pál ügyében egyetlen ilyen gyógyulás csodásnak minősült /noha ezt egy apáca jelentette be, aki elfogulatlan aligha lehetett/ - Kaszap István ügyében sok ezer bejelentésből egyet se fogadtak el - Rómában mondhatják, az Úristen egyszer se reklamált.

Válaszok:
Sulammit | 2014. április 27. 17:50

"a eresztenyseg lassu kihalasra van itelve, szepen lassan felejtodik majd el, es nemsokra az erdektelenseg homalyaba vesz. Nem lesz kar erte."

Túl azon, hogy ez úgy hülyeség, ahogy van, - csak el kéne olvasnod a Bibliát - neked lenne rossz, mert a helyébe jönne más vallás. Például az iszlám. És akkor neked annyi. Veheted magadnak a kis imaszőnyegedet, hogy naponta ötször imára borulj, mert, ha nem teszed, na gondold végig...!

Egy kis kiigazítás. 250 ezer ember fér el a Szent Péter térre, az olasz rendőrség szerint.

Ezt a francia apácát ugyan úgy vizsgálják, évekig, mint minden más csodás gyógyulást. Parkinson kóros volt, amit azért elég nehéz eltitkolni, és gyógyíthatatlan betegség. II. János Pál pápának is ez volt.

XVI. Benedek pápa, jóváhagyta azt a dekrétumot ami kimondja, hogy Kaszap István magas fokon gyakorolta az erényeket. A csodákat kell kivizsgálni Rómában.
Én is türelmetlenül várom a boldoggá avatását, de a tiszteletreméltó címet megkapta már régen.

Kaszap Istvánnál is volt, csoda, de a komcsik miatt 1947-ben megakadt a boldoggá avatása.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában