II. János Pál és XXIII. János szentté avatására készülve

2014. április 25. 22:24

Erdő Péter
Magyar Kurír
XXIII. János egész alakjában volt valami nagyon népies – olyan ízesen népi vonás.

Ahogy Bíboros úr is utalt rá, XXIII. János pápát ezzel a két jelzővel szokták emlegetni: a jó pápa és a zsinat pápája. Számos területen indította el a megújulást…


Pápasága kezdetén egy lélegzettel meghirdette az egyetemes zsinatot, az Egyházi Törvénykönyv reformját és a római egyházmegyei zsinatot, amely még egyáltalán nem mutatta a későbbi nagy újítások jeleit. Ő ugyanis az egyházi latinitás fontosságát nagyon hangsúlyozta. Érdekes visszanézni a korabeli filmfelvételeket: külsőségek szempontjából egy rendkívül régi vágású emberrel találkozunk, aki azonban nagyon szeretetteljes, nagyon spontán. Érdekes visszahallgatni azt a beszédét, amelyben bejelenti a zsinat összehívását. A Szent Péter téren lévő tömegnek mondott esti beszéd úgy ér véget, hogy a pápa azt mondja: és most menjetek haza és cirógassátok meg a gyerekeiteket, mert valami nagyszerű dolog kezdődik. Mindezt ráadásul nagyon ízes dialektusban, erőteljes tájszólásban mondta. XXIII. János egész alakjában volt valami nagyon népies – olyan ízesen népi vonás, amely ma már nagyon ritka, hiszen a tömegtájékoztatás nagyon egyformára csiszolta a beszédet és a kifejezési formákat.

Tartogat-e meglepetéseket ma XXIII. János pápa személyének és tevékenységének újrafelfedezése?

Sok kiadvány jelent meg róla, sok mindent megtudtunk a háború alatti szerepéről, de legújabban is merülnek fel olyan dolgok, amelyek korábban nem voltak a köztudatban. Azt tudtuk, hogy törökországi apostoli delegátusként az üldözöttek érdekében is tevékenykedett. Nemrég jelent meg például egy olasz történész által gondozott könyv annak a Verolino érseknek a visszaemlékezéseiből és személyes irataiból, aki a nehéz időkben Angelo Rotta mellett a budapesti nunciatúrán titkárként működött. A kiadvány egyik nagy érdekessége, hogy bemutatja, ahogyan Roncalli mint törökországi apostoli delegátus és Angelo Rotta mint budapesti nuncius együttműködik abban a történetben, amelynek során Roncalli Törökországon keresztül beszerzi az angol hatóságoktól a Palesztinába szóló beutazási engedélyeket, és eljuttatja a budapesti nunciatúrára, ahol ezerszámra kiosztják olyanoknak, akik ki akarnak vándorolni a Szentföldre. Mindez a legnagyobb üldöztetések idején történt. Ilyen módon akár Magyarországgal kapcsolatban is új vonások válnak közismertté a jó János pápáról. (...)

II. János Pál pápát úgy is szokták emlegetni, mint az ifjúság pápáját, de talán ugyanennyire a családok pápája is volt, hiszen egyik fontos enciklikája a Familiaris consortio. Azt idei évben családszinódusra készül az egyház. Mi az a legfontosabb – akár máig is ható – tanítás, amelyet maga II. János Pál pápa megfogalmaz ebben az enciklikájában?

II. János Pál gondolkodása a családokról nagyon egyházközpontú volt: családegyházról beszélt, és azt mondta, hogy a család egy olyan közösség, amelyben az egyház él. A Familiaris Consortio szerint nemcsak a társadalomnak, hanem az egyháznak is alapvető sejtje a család. Fölméri a házasság, a szerelem, a család mint a legelemibb emberi közösség legmélyebb dimenzióit. II. János Pál pápa erőteljes filozófiai gondolkodó volt, antropológiai mélységeket tartalmaz a tanítása. Ebben az összefüggésben kell látni a családról szóló tanítását is. Abból a kérdésből kiindulva, hogy kicsoda az ember, tisztán megfogalmazza, hogy az egyház útja az ember útja, sőt az egyház útja maga az ember. Ez a súlyos kijelentés azt is jelenti, hogy a Teremtő akaratából családból kifejlődő, családra rendelt, családra hivatott lény az ember.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 17 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az igaz, hogy SZENT PÁL így szólítja meg a gyülekezet, vagy gyülekezete tagjait: szenteknek nevezi, mert a keresztség beoltja őket, Krisztus titokzatos testébe, kiárad rájuk a Szentlélek, és az a hivatásuk, hogy életükkel megdicsőítsék Istent. De aztán... kapnak hideget, meleget a nem szentként való viselkedésükért.
Ezért mondjuk, hogy egyszerre szent és bűnös az egyház. Szent, mert Krisztus alapította. Bűnös is, mert emberek a tagjai.
Például a Tesszaloniki levélben, amikor azt hitték, hogy nemsokára visszatér Jézus, addig fél lábon is kibírjuk, minek dolgozzunk.
- Pál válasza amit előszeretettel idézgetnek, de rosszul, "Aki nem AKAR dolgozni, az ne is egyék" 2 Tesz 3,10

"Az ilyen rendszeres templomba járást meg az oltár előtt csúszómászást álszent és képmutató dolognak tartom,"
Az a te magánügyed, hogy mit minek tartasz. A vasárnapi templomba járást Jézus szavai szerint tesszük, az Eucaristia napja, a feltámadás napja. Katolikus vagyok, de még nem láttam senkit az oltár előtt csúszni, mászni.
Mesélj, hol csúsztál, másztál mikor, melyik templomban. És mi lett a szép ruháddal, hogy tudtál hazamenni.

Te is olvasgasd, de inkább figyelmesebben olvasd a Bibliát. Mert van ahol Isten a Bíró, van ahol, Jézus.
Jézus alapította az Egyházat és annak minden feladatát az apostolokra bízta. Vagyis a mai apostol utódokra a püspökökre. Minden püspököt le lehet vezetni, valamelyik apostolra.

"Fel sem merul a gondolata sem annak hogy egy kereszteny hivo lehet tobbneju.... "

Azért, mert Jézus korában a zsidóságban, már nem volt többnejűség.

"De ez hogy jon ahhoz hogy a katolikus egyhaz "szentte" avat kozonseges halandokat?"

Ezek az általad "közönséges halandók" Magas, hősies fokú Istenszeretetük volt.
Ennél sokkal több szentje van az Egyháznak. Ez egy töredék akit szentté avat. Vannak emberek akik szentségi életállapotban vannak, de nem tudjuk róluk, és vannak akik még várnak a szentté avatásra, mint Kaszap István, Mindszenty József.
Ki vagy te, hogy így mered közönséges halandóként szidalmazni a Katolikus Egyházat? És egyáltalán mi közöd hozzá?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés