Legyen határozott szándék az egyházfinanszírozás újragondolására!

2014. április 20. 17:40

Bölcskei Gusztáv
Református.hu
Feladatunk megteremteni egy 21. századinak megfelelő összstruktúrát, amelyben a dolgok logikusan illeszkednek egymáshoz. Interjú.

Az egyházfinanszírozás rendezése érdekében többször sürgette a kormányt az új alapok megteremtésére. Elkezdődhet most egy ilyen folyamat?


Már 2010-ben is jeleztük a kormánynak: nem tartjuk kiszámíthatónak és megnyugtatónak, hogy az szja egy százaléka felajánlásának rendszerére épül az egyházfinanszírozás, mert a folyamatosan változó adórendszer kiszámíthatatlanná teszi a finanszírozást. A beszűkülő lehetőségekről nem is beszélve: a személyi jövedelemadó kulcsának csökkentése miatt a felajánlható összeg is csökken. Vagyis hiába növeljük a felajánlók számát, a végelszámolásnál mindig rosszabbul járunk. A legfontosabb, hogy legyen meg az újragondolásra a határozott szándék, a világos politikai döntés. Először mondjuk ki: nem jó az, hogy minden évben megvárjuk a decembert, és a költségvetési vita során megmaradó összeget fordítjuk az egyházak támogatására, és ahhoz igazítjuk a rendszert. Ha ez megvan, akkor jöhetnek a részletek: annak tisztázása, pontosan mit is tekintünk egyházfinanszírozásnak és mit – bár annak szokás nevezni, de – nem.

Vannak olyan vélemények, hogy az egyházak autonóm döntéseinek, önálló társadalmi, közéleti létének kulcsa a mindenkori kormányzatoktól, az államtól független anyagi lét. Sérült-e az elmúlt években a református egyház autonómiája a finanszírozás kiszámíthatatlansága miatt? De úgy is feltehetnénk a kérdést: például a Debreceni Református Kollégium felújítására kapott tízmilliárd forint mibe kerül a református egyháznak?

Valóban összefügg a két problémakör. A református egyház számára a következő évek egyik nagy feladata ennek a bizonyos autonómiának a megőrzése és gyakorlása lesz. Az autonómia kérdését ott tartom nagyon fontosnak, hogy ha például egy egyházi iskola fenntartási szerepkörét úgy próbálná csorbítani a jogszabályi környezet, hogy az egyház csak a működtetője legyen az intézménynek, ne a fenntartója. A fenntartónak van autonómiája, a működtetőnek nincs. Arra kell ügyelni, hogy fenntartóként tudjunk megjelenni és gyakorolni azokat a jogosítványokat, amelyek meg tudják teremteni az egyházi intézmény sajátosságait. Hogy mibe kerül az egyháznak a debreceni rekonstrukció? Először is azt kell leszögezni, hogy amikor ez először felmerült, igyekeztem ragaszkodni ahhoz, hogy ez semmiképpen se menjen a református egyházat jogosan megillető támogatás rovására. Azt is látni kell, hogy az oktatásra, a teljes oktatási infrastruktúrára fordított állami forrásnak ez a tízmilliárd forint csak a töredéke.

Az állami költségvetéshez mérten valóban nem horribilis összeg tízmilliárd forint, de a református egyház évi büdzséjéhez fogható támogatásról van szó.

Valóban, de négy évre elosztva érkezik ez az állami támogatás. De van itt két szimbolikus vonás. Az egyik az, hogy úgy alakult a 20. századi történelem, hogy a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma volt az egyetlen túlélő protestáns iskola, majd az egyetlen a történelmi kollégiumaink közül, amelyik nem kerülhetett vissza az eredeti épületébe. Szimbolikusnak érzem azt is, hogy abban az évben, amikor száz éve lesz, hogy megépült a Péterfia utcai épület, gimnáziumnak, akkor újra gimnázium lesz. Másfelől az oktatási rendszer fejlődése esetleges volt a rendszerváltás után, Debrecenben is. Így feladatunk megteremteni egy 21. századinak megfelelő összstruktúrát, amelyben a dolgok logikusan illeszkednek egymáshoz. Állami támogatást kérni és elfogadni egy ilyen cél megvalósításához az én olvasatomban nem sérti az egyház autonómiáját. Ezek az intézmények ugyanis messze túlmutatnak azon, hogy az egyháznak utánpótlást biztosítsanak.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 20 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Talán vissze lehetett volna adni a vagyont, akkor könnyebb lenne.

Válaszok:
trendo | 2014. április 21. 9:10

Fontos gondolatok, de nem hiszem, hogy pont húsvétkor időszerű.

No igen. Visszaállítani azt az állapotot, mikor a Katolikus Egyház volt Magyarország legnagyobb földbirtokosa! Mi maradna akkor Csányinak, Simicskának, Nyergesnek, Orbánék pereputtyának?

Válaszok:
Agnieszka | 2014. április 21. 9:25

1. "a személyi jövedelemadó kulcsának csökkentése miatt a felajánlható összeg is csökken."

Bölcskei a személyi jövedelemadó kulcsának növelésében lenne anyagilag érdekelt.

2. "Vannak olyan vélemények, hogy az egyházak autonóm döntéseinek, önálló társadalmi, közéleti létének kulcsa a mindenkori kormányzatoktól, az államtól független anyagi lét."

Mégis ezt mondja Bölcskei:

" Először mondjuk ki: nem jó az, hogy minden évben megvárjuk a decembert, és a költségvetési vita során megmaradó összeget fordítjuk az egyházak támogatására,"

Tehát jelenleg sem független az államtól az anyagi lét.

De Ő egy rendszeres hatalmas állami apanázsban gondolkodik, így képzeli "az államtól független anyagi létet."

A hülye állam feladata Bölcskei szerint.

"Lökd ide a pénz, aztán kussolj, a többi nem a te dolgod"!

Talán valami csökkentő tényezővel, annál mindenképp többet, mint amennyi csak pótolná a jelenlegi szűkös állami támogatást, amin a jövő menő kormányok tetszésük szerint még faraghatnak is.
Ennek a csökkentő szorzónak a megállapítására sok módszer adódna.
Aki az egyházak szociális, közösségépítő, oktató tevékenységét nem tartja fontosnak, annak az akármennyi is sok, de sokan meg máshogy gondolják.
A fölsoroltak meg nem ide tartoznak, nem is tudom, minek írogatok egy ilyen elvakult, tájékozatlan alaknak.
Ha véletlenül pesti, elmehetne egyszer egy Torockó téri istentiszteletre, s ott is láthatná, h. az Egyházak tevékenységére VAN széleskörű társadalmi igény!
A Pasaréti téri ferences templom is ajánlott úticél tájékozódás céljából!

Válaszok:
trendo | 2014. április 21. 10:45

Gyakori hivatkozási alap, hogy az egyházak hány létfontosságú funkciót, feladatot átvettek az államtól. Tehát ezek finanszírozására kell a fejkvóta és az egyéb jogcímeken befolyó támogatás. Nos. Valóban méltányos, ha egy gyülekezet fenntart egy iskolát, akkor kapjon ehhez költségvetési támogatást. De én úgy emlékszem, hogy a rendszerváltáskor nem volt iskolahiány, kórházhiány stb. az országban. Sőt, akkor kezdődött a férőhelycsökkentés, kórházi ágyszámok redukálása, a tanárok kirúgása stb. Vagyis, előbb képeztek egy mesterséges hiányt, aztán kezdték a mégiscsak kellő kapacitást "közkívánatra" egyházi intézményekkel pótolni.
De nézd a műemlékvédelmet! A Mátyás templom felújításánál eleinte csak (egyre növekvő) állami támogatásról volt csak szó. Végül a teljes bekerülési összeget a költségvetés fizette. Miközben a plébánia még a régi tető Zsolnay cserepeit is a maga hasznára árverezte el 6.000.-Ft/db -ért. Ja, és az összes belépődíj stb. bevétel is az övék :))) természetesen.
És soha egy rohadt elszámolást nem látunk arról, hogy mibe is kerülnek az egyházak az országnak. Százféle forrásból, támogatások sorai közé elbújtatva dől a lóvé.

Válaszok:
Csomorkany | 2014. április 21. 12:33
Csomorkany | 2014. április 21. 12:37

Azért elképesztő ám, hogy milyen etatista vagy!

A kórházak, iskolák, stb. fönntartása soha nem volt állami feladat. Mindig is a társadalom, a családok dolga volt a gyerek fölnevelése, és a betegekről való gondoskodás.

A modern állam egyik szolgáltatása, amivel önnön legitimitását megteremti, hogy sok szempontból szervezi ezeket a tevékenységeket. Mivel kötelező adókat és járulékokat szed rá, szervezett formában támogatja mindazokat, akik a társadalmi szolidaritás ezen intézményeit működtetik. Ez így tényleg legitim. De nehogy már az állam tekintse saját kizárólagos feladatának a nevelést és a betegekről való gondoskodást! Ahogyan az állam nem tud minden pofon mellé rendőrt állítani, nem is tud minden szükséghelyzetben ott lenni. Nem dolga. A nagy társadalmi közszolgálatok működtetésének az állam max. egyik szereplője.

Válaszok:
trendo | 2014. április 22. 9:13

Ja, Mátyás-templom. Tudod, vicces, hogy igazából soha nem volt egyházi tulajdon, egészen a rendszerváltásig. Már Mátyás király királyi reprezentáció céljából építette, és azóta is mindig erre szolgált, királyokat koronáztak benne, stb. Miséztek is, persze, de csak mint egy állam által rendelkezésre bocsátott épületben.

Rendszerváltáskor valamilyen furcsa félreértés folytán odaadták az egyháznak. Az egyház meg használja, természetesen, köszönjük szépen. Ja, hogy állami milliárdokat is költöttek rá? Hát, a templomot amúgy rendszeresen megtöltő sok száz hívőnek nyilván nem feladata Budapest egyik központi nevezetességét középkori állami pompájában fönntartani. Ha az állam szeretne turistákat látni Budapesten, nyúljon a zsebébe.

Sok szempontból igazad van! Ahogy látom,államunk mostanában egyre kevésbé tartja igazán feladatának és felelősségének a társadalmi szolidaritás intézményeinek fenntartását. Sőt, szabadulni igyekszik tőlük. :)

Miután a megtévesztően feltett népszámlálási kérdésre jött válaszokból kalkulált hívőszámhoz képest nagyságrenddel kevesebb (bár így is sok!) tényleges felajánlás futott be, Orbánék az adózók megkérdezése nélkül ezt a pénzt "kiegészítették". De ez sem volt elég, felsorolni sem lehet a sok jogcímen, költségvetési soron elbújtatott pénzeket. Ennyit az egzakt vonatkozásról.

Persze, a baloldal is sáros vastagon. Horn, a "pufajkás" volt a vatikáni szerződés letárgyalója már az átkosban, aztán a meghosszabbítója (ahol + pénzeket vállaltunk be ismét) és Orbánék már csak rátettek egy lapáttal.

3Az egyház a kommunizmus idején állami tulajdonba került egyházi ingatlanok egy részét visszakapja, más részük után rendszeres



"Az állam biztosítja annak lehetőségét, hogy az állampolgárok a személyi jövedelemadó egy százalékáról valamely egyház (vagy egy erre a célra létrehozott állami alap) javára rendelkezzenek (ez nem azonos a közhasznú szervezeteknek adható 1%-kal).
Az állam garantálja az egyházaknak a teljes személyi jövedelemadó-bevétel 0,5%-át; ha ennél kevesebb gyűlik össze, az állam az összegyűlt pénzt arányosan kiegészíti. (Később a 0,5%-ot 0,7%-ra, majd 0,9%-ra emelték.)
A katolikus egyház további állami támogatást kap (ennek alapja „az állampolgárok azon döntése, ahogyan az egyházi közszolgáltatásokat igénybe veszik”)".
A költségvetési támogatások összeg már 2004-ben meghaladta a 92 milliárdot.

Persze, hogy tisztán egyházi feladat SEM lehet. A nevelés, és a betegekről való gondoskodás ugyanis CSALÁDI feladat. Miután egy gyerekember létéért két különböző nemű szülő vállal szülői felelősséget, ők a legvégső, tovább már nem osztható egység, akikre a nevelési felelősség hárul. Ők delegálják ezt a nevelési felelősséget az államra, és - ha így látják helyesnek - az egyházra is. Ennek manapság persze megvannak a legitim módon szervezett csatornái, de ettől a szülői felelősség marad az alapvető, egészében nem is kerülhet át sem az államra, sem az egyházra, sem senki másra. Vagy legalábbis súlyos visszaélés egy gyermekkel, ha a szülők lerázzák magukról a nevelési felelősséget, és akár állami, akár pl. egyházi gyermekgondozásba adják.

Gyermeknevelés terén az állami tanárok is, az egyházi tanárok is, a hitoktatók is végső soron a szülők megbízottaiként tevékenykednek, és ha az államtól kapják a fizut, annak a végső forrásai akkor is az adófizető, szavazópolgár szülők adóforintjai.

Hasonló logika vihető végig a betegekről való gondoskodás terén is.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés