Et resurrexit tertia die

2014. április 20. 17:33

Balogh Gábor
Jobbegyenes
Elmondani, suttogni, kiabálni mindenkinek, hogy az a furcsa názáreti srác nem csak azért halt meg a kereszten, hogy a búcsúban világítós Krisztus-képet, az Osanban meg akciós csokinyulat lehessen venni.

„Elmondani, suttogni, kiabálni mindenkinek, hogy az a furcsa názáreti srác nem csak azért halt meg a kereszten, hogy a búcsúban világítós Krisztus-képet, az Osanban meg akciós csokinyulat lehessen venni. Hanem azért, hogy legyőzze a Halált. Így, nagy H-val. Ami nem az elmúlást jelenti, ami éppolyan szerves része az életnek, mint a születés, a szerelem, vagy a boldogság és a boldogtalanság. Hanem a pusztulást.


Amely ott ólálkodik körülöttünk és kitartóan, alattomosan keresi az alkalmat, hogy a lelkünkbe fészkelje magát. Ott van minden elmaradt jó szóban és érintésben, ott van a négy különböző időpontban kapkodva és egyedül vacsorázó családtagokban, a vasárnapi ebédnél a tányér mélyébe temetkező tekintetekben. Ott van a munkahelyeken az íróasztal felett átsikló sanda, irigy tekintetekben, a nyomorúság mellett elszaladó száraz részvétlenségben, a kedvesnek odadobott szikár »szevasz, mi a vacsi«-ban, a vissza nem hívott barátok listájában. A fülledt egy éjszakás olcsóvigaszokban, a félrészegen elmotyogott bókokban, a reggeli kínos búcsúkban. Ott van a heti 4 túlóráért kilóra eladott (és sokszor még csak ki sem fizetett) életünkben, a »nem érek rá, el vagyok havazva« rutinszerűen eldarált közönyében. És mindenekelőtt ott van az Ördög kétszavas litániáiban: nem értem, nem tudom, nem érdekel. Nem értem, hogy juthattunk idáig, nem tudom, mi lehet a kiút, de már nem is érdekel. Ez a Sátán hiszekegye, amit egyre többen, egyre többször mondunk ki. És ez az, amit a názáreti srác legyőzött azon a rettenetes, véres, nagyszerű és csodálatos kétezer évvel ezelőtti tavaszon.

Nem magáért győzött, nem azért, hogy magára csatolhassa a Mennyei Bokszszövetség bajnoki övét. Hanem, hogy megmutassa: igenis, a Gonosz legyőzhető. Hogy neked, és nekem legyen mibe kapaszkodnunk. Hogy tudjuk, életünk egyetlen pillanatában, a legnyomorultabb percekben sem vagyunk egyedül. Hogy, amikor a földön fekszünk, kiterítve, megszégyenülve és megalázva, akkor is legyen erőnk felállni. De ehhez először térdre kell emelkedni az imához.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 21 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ez tényleg nagyon szép.

Válaszok:
Agnieszka | 2014. április 21. 7:51

És a mai világban bátornak mondható szókimondás.
Igen, egy kicsit elszakadtunk a helyes érték ítélettől.

Az első kérdésre az a válasz, hogy ott van benne, csak olvasd el az eredeti cikket :-)

Hát, igen, minden egyébtől eltekintve, 30 éves embereket nem szoktunk "srác"-nak nevezni :-)

Nem vitattam, de a "fura srác" minősítés nyilván arra utalt - rosszul - amit egy Urunkkal találkozó ember megtapasztalt belőle. Ne feledd, Jézus nyilvános működése alatt szinte végig tiltotta, hogy elbeszéljék a csodatetteit, így az a lényeg, amit az egyház ma tud Róla, nem a vele találkozó kortársaknak szólt.

Aki azonban egy 30-33 ( :-) ) éves felnőtt férfival találkozik, az nem egy fura sráccal találkozik, hanem - konkrétan Jézus esetében - egy mesterrel, egy rabbival. Vagy egy "Úr"-ral: az evangéliumokban helyről helyre eldöntendő, hogy messiási cím-e ez a megszólítás, vagy egyszerűen emberi tiszteletadás, mint a mi "uram" szóhasználatunk.

Közbevetés: bocs, de most nem te kötöttél énbelém véletlenül? Mert én csak ráerősíteni akartam a jogos észrevételedre.

Válaszok:
Csomorkany | 2014. április 22. 14:29

Akkor már Urunk saját nyilatkozata arról, hogy ki is ő:

Jn 13,13 "Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok."

Most tényleg ragozni akarod velem a semmit arról, hogy pontosan miért nem helyes Jézust "fura srác"-nak minősíteni egy amúgy értékes írásban?

Mert ezt én sem helyeslem, te sem helyesled. Az írás egésze szerintem is értékes, te is ezt írtad. De azért muszáj volt vitába szállnod velem.

A Szentírás tanúsága szerint Jézus nyilvános működése idején azt várta el, hogy Mesternek és Úrnak tekintsék. Ennél kevesebb az Jézus embersége szerint is túl kevés, ennél több az valami, amit Urunk sem várt el azoktól a kívülállóktól, akiknek Balogh Gábor a fülébe akarja kiáltani, hogy "et resurrexit tertia die".

Írtál vagy mondtál már valaha valakinek olyat, hogy "bocs"? Csak így, egyszerűen?

Azért szillogizmus-szerűen, csak hogy értsd, miért tartok igényt bocsánatkérésre:

1. tétel: 30 éves embereket nem szoktunk "srác"-nak nevezni

2. tétel: Jézus Krisztus nyilvános működése idején 30 év fölötti valóságos ember volt.

Következtetés: Jézus Krisztust nyilvános működése idején nem szoktuk "srác"-nak nevezni.

Mit lehet ezen pontosítani? Kötözködni lehet azon, hogy Jézus Krisztusnak korántsem egyetlen jellemzője, hogy 30 év fölötti valóságos ember volt. Ez tény. Csak éppen a pontos levezetésem szempontjából irreleváns.

1. óvodás: "ez egy fekete autó"

2. óvodás: "hibás állítás: ez egy fekete autó, ami Rolls Royce".

Ne hidd el, ha nem akarod, de tényleg elszomorítottál. Már két napja tudatosan kerültelek, és az egyetlen eset, amikor hozzád szóltam, egy egyetértés kifejezése volt egy jogos észrevételedhez.

Gondoltam, katolikusként nyomulsz itt, tényleg miért vitázzunk?

Na jó, szó se róla, a Szétdobálónak vannak ilyen viccei. Ha az ember elhatározza, hogy valamit tudatosan elkerül, akkor biztosan sokkal élesebb támadásokra számíthat azon a területen.

A szándék, katolikus hittestvérem. Leírtam egy önmagában tök helytálló, pontos állítást, amivel a mondandódat erősítettem, de neked muszáj volt "pontosítani". És most két katolikus itt vitatkozunk "fekete autó" - "fekete Rolls Royce" - szinten egy egészében mély, hitvalló poszt alatt. Te nem szégyenkezel? Mert én nagyon.

Részemről fejcsóválás, mély szégyenkezés, és egy szándékom szerint utolsó próbálkozás.

Te Krisztus istenségére hivatkoztál, ami miatt szerinted nem helyes a "srác" megszólítás. Én ezt ténylegesen kiegészítettem azzal, hogy már csak Krisztus Urunk emberi adottságai miatt sem helyes, hiszen a harmincas éveit taposta, amikor kilépett a világ elé.

Te erre feltétlen, és folyamatos szükségét érzed annak, hogy közöld velem, amit sose vitattam, hogy Krisztus valóságos Isten. Ez a kijelentés önmagában nézve persze pontos. Csakhogy egyrészt nem vitattam, másrészt pedig az én jogos kiegészítésem tagadását jelenti. Krisztus Istenségének tényére te úgy hivatkozol, mintha emiatt nem lehetne a 30 éves emberi életkorának a valóságára hivatkozni egy érvelésben.

Ezért mondom, hogy rossz szándékkal dörgöltél az orrom alá egy önmagában igaz kijelentést. Rossz szándékkal, vagyis az én helyes érvelésem kitörlésének a szándékával. Nem kell Istennek lennem ahhoz, hogy lássam a nyilvánvaló logikai hibát, és a hozzá való ragaszkodás egyetlen lehetséges magyarázataként az érzelmi rosszindulatot.

És tényleg: már megint a hülyeségeiddel foglalkozom, miközben kb. 5 poszt alatt ott van lezárt hozzászólásom. Aki hülyeségnek találta, diszlájkolta, aki egyetértett vele, lájkolta, jött rá egy vagy két hozzászólás oszt annyi.

A másik posztban elixírnek is elmagyarázhatnám, hogy baromság a qumráni tekercsekkel kapcsolatos érvelése, de nem fogom ezt tenni, mert nincs semmilyen közös alapunk. Egyszer szóltam neki, nem fogadta el, menjen az útján, ahogy akar. De veled vélhetően együtt eszem Urunk testét és vérét. Ne próbáljak veled egységre jutni? Jó, ha nem, nem.

Na, kaptál egy X-et. Isten áldjon.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában