Jézus pere 13.

2014. április 18. 13:42

Jorsits Attila
Teológia Blog
Egy szakrális személyt nem lehet csak úgy megölni, nem elég fizikailag megsemmisíteni, oda több kell: meg nem történtté kell tenni.

„Mi értelme mindennek, amikor Jézus ítéletének végrehajtói ezeket az ősi jelentéseket valószínűleg már nem is ismerték? Azt gondolom, hogy ezeknek a dolgoknak a jelentősége nem a tudatosság szintjén van. A Jézus ellen folytatott harc egy sokkal mélyebb, szellemi síkon zajlik. Ha belegondolunk ezeknek az ősi vallási praktikáknak az értelmébe, céljába, akkor mindez azonnal más értelmet nyer. A keresztre feszítés célja nem csupán megölni, hanem eltörölni, elszigetelni, mindörökre cselekvésképtelenné, meg nem történtté tenni Jézust.

Egy szakrális személyt nem lehet csak úgy megölni, nem elég fizikailag megsemmisíteni, oda több kell: meg nem történtté kell tenni. A jelenből, a jövőből, a múltból véglegesen testileg és szellemileg is ki kell törölni – erre szolgálnak a cruciatus kellékei. A cruciatus egy nagyon összetett büntetés, gyakorlatilag minden olyan eszköz felsorakoztatása, amit csak az ember bevethet egy nála hatalmasabb szellemi valóság elpusztítására. Mondhatjuk, hogy Jézussal mindez véletlenül történt? Én nem így gondolom.

Végül ne feledjük el azt se, hogy ott van a keresztnél az a valaki is, aki mindezeket az indulatokat szítja és felszínre hozza. A kezdettől fogva embergyilkos, a hazugságok atyja, aki ellen az igazi harc folyik. Aki minden mesterkedése ellenére épp ekkor veszít, mert Jézus nem száll le a keresztről.”
 
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 5 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Akik összerakták ezt a büntetést, azok nem csak a bosszúban gondolkodtak, hanem a bűn szögezéssel való megsemmisítésében is. Dér Katalin a 22. zsoltárról szól elmélkedésében az "átlyuggatták kezemet-lábamat" sor kapcsán nagyon hasonló következtetésekre jut, mint a posztoló, és olyan bájos népszokásokra utal, hogy a denevérek általi rontás elhárítására jobb helyeket denevért szögeznek az ajtófélfára. (vö. A zsoltárok világa, a Mária Rádió kiadása)

Kétségtelen, hogy nem Jézus az egyetlen, akit oda is szögeztek a keresztfára, de a szögezésnek, mint funkcionálisan céltalan aktusnak mágikus célja volt minden esetben.

Dér Katalin szerint erre utal Szent Pál, amikor azt írja, a Kol 2,14-ben, hogy "Az adóslevelet, mely ellenünk szólt és vádolt minket, eltörölte, eltette az útból, és a keresztre szegezte;"

Tehát Szent Pál logikája szerint nem Jézus, mint megátkozott vált mozdulatlanná a keresztre szögezve - ő föltámadt - hanem a bűneink váltak ott hatástalanná.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés