A Biblia kanonizálása (3. rész)

2014. április 3. 9:34
Sefatias
Sefatias
Mint említettem, a kanonizálást lezáró zsinat 397-ben Karthágóban zajlott le.

„Az egyszeri keresztények talán úgy gondolják, hogy a Biblia valami hasonló módon került az emberek kezébe, mint a tízparancsolat. Isten maga gyűjtötte össze, majd készítette el az első Bibliát, majd ünnepélyes keretek között, angyali harsonával kísérve átadta azt az emberiségnek.

De nem így történt.Igen valószínű, hogy  János apostol harmadik levele, amely az első század utolsó éveiben íródott meg, az utolsónak megírt levél amely ma a Bibliánkban benne van. De e levél megírásával nem befejeződött a kanonizálás, hanem csupán elkezdődött, és pont 300 éven keresztül tartott. Az i.sz. 397-ben Karthágóban megtartott zsinatig - ahol is végérvényesen lezárták a kanonizáció folyamatát, és meghatározták az Újszövetség könyveinek listáját - sok dolognak kellett megtörténnie. A Kánonba felvett könyvek körül kialakult viták, véleménykülönbségek olyan információkat tartalmaznak, amelyek komoly kérdéseket vethetnek fel egy keresztényben. Valószínűleg ez az oka, hogy sok egyház kerüli a kanonizáció folyamatának megismertetését a hívekkel. (...)

Az újszövetség kanonizálása mintegy 300 évig tartott, és ezalatt a legkülönbözőbb katalógusokat hozták létre. Mivel nem volt egységes kánon, ezért a keresztények maguk döntöttek arról, hogy mit használnak az összejöveteleiken. A zsidókhoz írt levél, Péter levelei, Jakab levele, János levelei, és legfőképpen a Jelenések könyve évszázadokig viatott volt. És ráadásul ezalatt az időszak alatt rengeteg más levél, evangélium illetve apokalipszis forgott közkézen a keresztények építésére. Ez azt jelenti, hogy a ll. század végén egy keresztény gyülekezet teljesen más írásokat tanulmányozott, mint egy mai. A Muratori töredék az első olyan katalógus, amelyben szerepelnek az ajánlott írások. Ez a katalógus kb i.sz 170-ben készült. A ma használatos katalógust Alexandriai Szent Atanáz Írta le először i.sz. 367-ben. Ez azt jelenti, hogy legjobb tudomásunk szerint 200 éven keresztül egymáshoz nem hasonlító katalógusok voltak a mérvadók, melyek nagyon sokban különböztek egymástól. (...)

Mint említettem, a kanonizálást lezáró zsinat 397-ben Karthágóban zajlott le. Ennek azért van fontos szerepe, mert az olyan kisegyházak, mint Jehova Tanúi, vagy az Adventisták úgy vélik, hogy az apostolok halála után egy hitehagyás következett be a kereszténységben, és eltértek az eredeti krisztusi hittől. Szerintük a  második században már bálványimádó, hamis tanokat hírdető, világi egyházról beszélhetünk, amely egyre nagyobb világi befolyásra és hatalomra törekedett élén az antikrisztussal a római pápával. Ám ha mindez igaz, akkor ez a politikai befolyással rendelkező, elvilágiasodott, parázna csoportosulás alkotta meg azt az újszövetséget, amelyet ők is használnak és szentnek tartanak.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 32 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nagyjából korrekt, de a "teljesen más írásokat tanulmányozott", az erős dramatizálás. Az evangéliumok a II. században általánosan elismertek voltak, a páli levelek úgyszintén.

Vita tehát a szöveganyag olyan 10%-án volt, ill. amit végül elvetettek, annak jelentős része is szabadon tanulmányozható ma is, és egyéni elmélkedésre ajánlott (pl. a Hermász Pásztora vagy a Didaché).

Azért ez nem csak szövegmennyiségi kérdés. A katolikus liturgia egyértelműen állást foglal az evangéliumok kitüntetett fontossága mellett, és a négy evangélium már megvolt a II. században, valószínűleg ugyanúgy olvasták mindet a szentmisékben, mint ma.

Aquinoi Szent Tamás második helyre a páli korpuszt teszi, és az is megvolt.

Másrészt az Általad említett egyházatyai iratok tanulmányozása ma is Istenfélő, üdvös cselekedetnek számít, a kanonizálás elmaradása egyszerűen annyit jelent, hogy kiszorultak a liturgikus fölolvasásból, leginkább azért, mert nagy területen sose terjedt el ezen iratok liturgikus használata.

Ha jól értem, hogy nem vagy katolikus :-), akkor kénytelen vagyok figyelmeztetni Téged, hogy igen veszedelmes vizeken evezel. Lényegében egyetértőleg idézted föl a katolikus apologetika egyik évszázados témáját.

Pl. Pázmány Péter vastag betűs fejzetcíme: "első dolog, amit minden keresztény tartozik hinni, pedig nincs a Szentírásban megírva"

apró betűvel: "hogy a Szentírás Isten szava".

Pázmány ezt a teljes protestantizmussal szegezi szembe, egészen pontosan Luther "Sola Scriptura" jelszavát cáfolja. Mivel pl. a Szentírást a Szent Hagyomány által fogadjuk el, önmagában ez is bizonyítja a katolikus jelszó helyességét: hitünk alapja a Szentírás és a Szent Hagyomány együtt.

Persze ma, 50 évvel a II. Vatikáni Zsinat után illik ezt a régi vitát ökumenikus kontextusba tenni. A protestánsoknak is van egy jó kérdésük: "Ha az Egyház jogot formál arra, hogy iratokat tegyen hozzá és vegyen el a Szentírás korpuszából, akkor miért nem csinálja? Miért tekinti lezártnak a Szentírás korpuszát? De ha már nem csinálja, ha már elismeri, hogy a Szentírás egy lezárt egység, akkor indirekt módon mégiscsak azt árulja el, hogy a Szent Hagyomány másodrendű a Szentírás lezárt korpuszához képest".

A süketek párbeszédét, amit ez a két, másik fél által látszólag megválaszolhatatlan kérdés teremtett, a II. Vatikáni Zsinat egy új szempont, a történetiség bevezetésével oldotta föl. A Szentírás nem egyszerűen igaz tanítást tartalmaz Krisztusról, hanem a számunkra hozzáférhető legközvetlenebb tanítást. Minden későbbi igaz keresztény irat pedig közvetített igazságot hordoz: egy mai keresztény írása akkor lehet igaz, ha a Szentírás tanítását közvetíti. De erre a közvetítésre minden korok kereszténye képes lehet, ezért a későbbi generációk bármennyire igaz tanításai feledésbe merülhetnek, elavulhatnak, fontosságukat veszíthetik. A Szentírás viszont, mivel közvetlen tapasztalat hordozója, mindig aktuális marad.

Kifejezett pápai vagy zsinati döntés nem hagyta jóvá egészen a Tridenti Zsinatig. A Sefatias által idézett Karthagoi zsinat pl. helyi zsinat volt: arról döntött, hogy mit kell fölolvasni Észak-Afrika templomaiban.

Az ókori viták egyszerűen abbamaradtak, mert senki nem akart vitatkozni mondjuk egy Szent Athanáz tekintélyével, aki az egyik húsvéti levelében a mai korpuszt sorolja föl, ha jól rémlik, 358-ban, igaz, nem az iratok mai sorrendjében.

A Tridenti Zsinat azért vette elő a témát, mert a "Sola Scriptura" elv megalkotója, Luther Márton ki akarta zárni az Újszövetség korpuszából a Jakab levelet, és néhány másikat, amikre nem emlékszem pontosan. Ugyanő az Ószövetség kánonjából eredményesen ki is záratta a protestánsokkal a deuterokanonikus könyveket, mivel a Makabeusok könyveiben félreérthetetlen a holtakért végzett imádság témája.

Egyébként érdemes megvenni Kocsis Imre Újszövetségi bevezetőjének I. és II. kötetét, amelyek nagy részletességgel, és olvasmányosan bemutatják az egész témát.

Luther a maga (amúgy kimagasló németségű) Szentírásfordításában a Jakab levelet ugyanúgy számozatlanul, függelékként tette az Újszövetség korpusza végére, mint ahogy a deuterokanonikus könyveket az Ószövetség korpusza végére.

Ti későbbiek az Ószövetség függelékét lehagyjátok, az Újszövetség függelékét pedig visszacsempészitek a korpusz fő részei közé. Érdemi indoklás nincs.

Amúgy Kocsis Imre, Bevezetés az Újszövetség kortörténetébe és irodalmába I. 137.o.: "...Luther 4, korábban kánoninak elismert iratot az Újszövetség végére helyezett, és nem látott el sorszámokkal (Zsid, Jak, Júd, Jel). Idővel valamelyest revideálta nézetét és kijelentette, hogy álláspontját senkire sem kívánja ráerőltetni."

Na most képzeld el, mit kapott Luther Pázmánytól a föntiek miatt :-) Én már hadd ne fokozzam.

Érdemes tisztázni a fogalmakat. A "kánoniság" ókori értelemben azt a döntést jelentette, hogy "ezt az iratot nyilvános Istentiszteleten, szentmisén kell minden hívővel megismertetni".

Erre a döntésre egyszerűen szükség volt: lényeges biztosítéka volt az egyház egységének. A másik oldalról a legkevésbé sem jelentette a nem kánoni iratok elvetését. Római Szent Kelement pl. ma is szentként tiszteljük, ünnepe is van, nyilván a levelei is fontosak, egyszerűen csak nem annyira jelentenek közvetlen forrást, hogy minden hívő előtt föl kellene őket olvasni.

Azért acidonak is igaza van: a technikai szükségszerűséget lényegesen fölerősítették különféle gnosztikus praktikák. Marcion pl. hozott egy kánoni jellegű döntést arról, hogy a rá hallgató gnosztikus közösség csak a Lukács evangéliumot olvashatja gyermekségtörténet nélkül ill. a páli leveleket.

Az egyház kánoni döntései őrá ill. más efféle eretnek kánoni döntésekre születtek válaszként.

Kocsis Imre három szempontot említ:
- apostoli eredet, úgy értve, hogy "apostoli iratnak az apostolok korából vagy az azt közvetlenül követő korból származó, apostoli örökséget hordozó, tükröző könyv tekinthető". Számos iratról már az ókorban is tudták ill. sejtették, hogy nem apostolok írták, pl. Márk vagy Lukács evangéliuma, mégis bekerültek, tehát "ezt a szempontot nem szabad... túl mereven fölfogni.

- a címzettként megjelölt közösség fontossága, mivel csak kiterjedt, fontos közösség tudta egyáltalán fizikailag megőrizni az iratokat

- az igaz hittel való megegyezés

Válaszok:
Csomorkany | 2014. április 6. 0:20

kiegészítés: Kocsis Imre második szempontjánál talán nincs eléggé kidomborítva, hogy a "kánoniság" csak olyan iratoknál jött szóba, amiket már eleve használtak. Tehát olyan nem volt, hogy egy egyházi felsőbbség rálőcsölt volna az egyházközösségekre általa fontosnak ítélt iratokat. Megvizsgálták, hogy miket olvasnak föl az egyes közösségek, és amiről úgy találták, hogy eretnek, annak a használatát megtiltották.

Jó kis idézetet találtál :-) Én meg olyanokat tudok idézni mai protestáns szerzőktől, hogy a Jelenések könyvének végére írt záradék az egész Újszövetségre, sőt az egész Szentírásra vonatkozik, és bizonyítja, hogy Isten rendelkezett a korpusz lezártságáról.

Persze én is úgy gondolom, hogy Isten rendelkezett erről, de ez nem a Szentírás szövegéből mutatható ki, hanem abból a Szent Egyházi Hagyományból, amely többek között magára a Szentírásra is vonatkozik, és amelyről leválasztva a Szentírás igazából elveszíti a Szent jellegét.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés