Nem lesz palástvesztés

Hegedűs írásbeli figyelmeztetést kapott a szoboravató miatt

2014. március 7. 12:28
Fegyelmi büntetésként első fokon írásbeli figyelmeztetést kapott az egyházi bíróságtól Hegedűs Lóránt, a Hazatérés templomának lelkésze a templom előterében felállított Horthy-szobor avatásán történtek miatt.

A Budapest-Északi Református Egyházmegye bírósága a lelkészi törvény azon pontja miatt marasztalta el a lelkipásztort, amelyik tiltja a közösség megosztását, a gyűlöletkeltést, illetve azt, hogy a lelkipásztor olyat tegyen, ami a tiszta erkölcsbe ütközik.

Ugyanakkor a bíróság nem tartotta indokoltnak a vádat képviselő egyházmegyei jogtanácsos által kért palástvesztést, mert igaz ugyan, hogy már korábban is folytak eljárások Hegedűs Lóránt ellen, ám ezek egyikében sem marasztalták el; első büntetésként pedig nem indokolt, hogy eltiltsák a hivatásától.

Összesen 88 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Figyelmeztetést sem érdemelne .... nem tett semmi rosszat!

Ugyan már, kik ítélkeznének, az egykori III/III-as Bölcskei püspök, meg a többi kompromittálódott emberke? Mit tesz ma a református egyház a magyar nemzetért, mikor hallatja a hangját? Azon kívül, hogy papagájként elítéli az antiszemitizmust?

Ejnye-bejnye Lórika, máskor ne szarjál a templom előkertjébe! :)

Istenítéletnek tartották hajdan a párbajt: igaza van annak, aki győz,a vereség Isten büntetése

Felvilágosult korunk se különb:vélik, mennybe kerül, aki győz, a vesztest az Út pokolra taszítja.

Hegedűs püspöknek a bűne:nem hitt eme vélekedésben

Hűha, ez nem semmi. Prohászkával jól megértenék egymást. Csak Prohászkának az ilyen dumák mellett voltak azért jófej dolgai is...

Azért abban biztos vagy, hogy jól tűrne cigány családokat a gyülekezetében? Mert református barátom, Orián Géza keserű tapasztalata az volt, hogy már a kereszteléskor elzavarják őket. Meglepne, ha pont Hegedűs fénylő kivétel volna.

Ez tényleg fontos. A cigánykérdésre Krisztus nélkül nincs válasz.

Géza barátom amúgy a szamaritánusokhoz szerette hasonlítani őket. A zsidóságtól elkülönülő csoport, idegesítő kulturális, vallási sajátosságokkal, de azért valahogy mégsem idegenek, mégsem pogányok, mégis a zsidó társadalom részei.

Az irgalmas cigány története? A cigány asszony, amint élő vizet kér Jákob kútjánál? Cigányország megtérése az ApCsel-ben? És persze azért cigány falu, amely nem engedi be Jézust... Nélküle tényleg nem megy.

Az oroszok Napóleont is megverték,Napóleonra a franciák ráfizettek,sokan meghaltak miatta, Napóleon kultusza mégis virágzik
Franciaországban.Horthy is megérdemli, hogy kultusza legyen,az utolsó félezer évben nem volt győztes hadvezér, vagy politikus a magyar történelemben, ki a magyar ifjúságnak ideálja lehetne.

Válaszok:
Csomorkany | 2014. március 13. 10:05

Napóleon győzelmeinek azért egészen combos listája van. Horthy hasonló győzelmeire hirtelen nem emlékszem...

Amúgy én egyáltalán nem haragszom rá, nagy államférfinek tartom, sikeresen megszervezte a Trianon utáni Magyarországot, és pl. zsidó sem élne Magyarországon az ő 1944-es kiállása nélkül. De azért kultusz...

Utcaneveket mindenképpen érdemel, felőlem szobra is állhat református templomban, elvégre a reformátusok a szobraikról híresek ugye... - a probléma nem ez. A probléma az volt, hogy Hegedűs Horthy szobrának áthelyezését ürügyként használta egy jobbikos demonstrációra.

Horthy ellen egyetlen megalapozott vád hozható fel: vesztes háborúba vitte az országot. Ezért voltam bátor felhívni a figyelmet: győztes háborúnk fél ezer év óta nincs, egyébként én sem a háborús tetteket tartom a legfőbb értékmérőnek.
Horthy mentségére szól az is, a környező országok Trianon paradox hatása folytán mind magyarellenesek, a háborúba lépés megtagadása az ország lerohanását idézte volna elő.

Válaszok:
Csomorkany | 2014. március 15. 8:23

Hegedűs ellen viszont az a megalapozott vád hozható föl, hogy Horthyt ürügyként használta egy olyan párt helyzetbe hozására, amit maga Horthy valószínűleg nagyon útált volna. Legalábbis a nyilasokat határozottan nem szerette.

Igazából ezt kellene látni: ez a történet nem Horthyról szól, Horthy itt csak eszköz.

A szobra már évek óta ott volt a templomban és a reformátusok jól megvoltak vele, senki nem kapott miatta pl. írásos figyelmeztetést. Aki akarta, imádta, aki akarta, kiékelte, hogy ne billegjen: minden rendben ment eddig.

Jó, a világos teológia hiányzott, hogy miért is példaképe és közbenjárója az élő keresztényeknek, és miért száll a neki szóló tiszteletadás Istenhez, dehát minden nincs. A reformátusoknak szemlátomást Damaszkuszi Szent János elvetése után is van igényük arra, hogy legyenek szentjeik, akiket szobrok állításával is megtisztelnek, ezért van tele az ország Kossuth-szobrokkal, és ezért került Hegedűs templomába Horthy szobra is. Ebben önmagában semmi új nincs. Az új a jobbikos tüntetés volt.

Nekem Kossuth ellen sincs nagyon alapvető kifogásom. Mindenképpen elismerésre méltó, hogy nem akasztatott, amikor megtehette volna, Ferenc Jóska meg igen. Így abban, hogy 1848/49 történelmének van tragikus, hosszú távon mérgező oldala, Ferenc Jóskáé a döntő felelősség.

De Kossuth személye, és a körülötte kialakult kultusz két különböző dolog. A kultusz nagyon erősen kritizálható politikusból félisteni magasságba emelte őt, és a szobrai a kultuszhelyek. Megengedem: ökumenikus kultuszhelyek, de Damaszkuszi Szent János teológiája nélkül.

Amit fölsoroltál, az papírból van. A papír meg sokmindent kibír.

Valamelyik spanyol fallangista vezető mondta a kivégzése előtt, hogy "Uraim, vegyék tudomásul, az emberélet nem valami petárda, amit eldurrantunk a népünnepély végén." Ennyi a különbség.

Abban teljesen igazad van, hogy a cár behívása után nem volt mese, ha nem Ferenc Jóska, akkor más tapossa el a forradalmat. De utána ha nem Ferenc Jóskával, akkor mással tárgyalások kezdődtek volna arról, hogy most akkor mi van, és hogyan is lehet azt a mentét egyenesen begombolni.

Ami ebben a levesben légypiszokként úszkál, az az aradi gyilkosság emléke. Ha azt ugyanúgy kihagyják, mint mondjuk a Szatmári Béke után 1711-ben, teljesen másképp alakul a történelmünk. Kb. úgy, ahogyan 1711 után.

Mondjuk a másik oldalon akkor is másképp alakul a történelmünk, ha Kossuth egy Robespierre-hez hasonló vérengző fenevadnak bizonyult volna, ahogyan amúgy sokan biztatták, többek között a derék Petőfi Sándor is.

Azért én 1793 után 55 évvel, amikor minden forradalmár a Nagy Francia Káosz történelemkönyveit tartotta a párnája alatt, hajlamos vagyok komolyan venni a forradalmi terrorra való izgatást. Több az, mint irodalmi munkásság, amikor pl. a Nemzethez c. verse 1848 augusztusában így ír:

Hol az ellen, kérdezed? ne kérdezd,
Mindenütt van, ahová tekintesz,
S legnagyobb és legveszélyesebb az,
Ki mint testvér símul kebleinkhez.

Köztünk van a legnagyobb ellenség,
A cudar, az áruló testvérek!
S egy közűlök százakat ront el, mint
A pohár bort az egy cseppnyi méreg.

A halálos itéletet rájok!
Százezerszer sujtson bár a hóhér,
Bár a házak ablakán foly is be
Az utcáról a kiáradó vér!

Könnyü bánni külső elleninkkel,
Ha kivesznek e belső bitangok...
Félre most, lant... futok a toronyba,
Megkondítom azt a vészharangot!

(Tegnap olvasták föl, mint forradalmi megemlékezést, és én gaz legitimistaként gyorsan megéreztem nyakszirtemen a nyaktilót...)

Amúgy 1711 után jó volt. Egy olyan bő évszázadon voltunk túl, amikor négy vérengző háború tette pusztává a magyar pusztát - nem tudom, miféle társadalmi föllendülést és Európát vizionálsz te, ami jobb lehetett volna, mint ami Habsburg birodalmi segítséggel megvalósult.

Magyarországnak úgy kellett az utána következő, 1848-ig tartó, de lényegében 1914-ig húzódó békekorszak, mint fuldoklónak a mentőöv. A Habsburgok hátországaként jórészt még Napóleon kalandjainak is haszonélvezői voltunk, kb. mint Svájc a XX. században.

Amit idéztem, az nem vélemény volt, hanem fölhívás a forradalmi terror, és a megfelelő szervek (titkosrendőrség, AVH, stb.) megszervezésére. Kossuth egyértelmű érdeme, hogy nem hallgatott ezekre a hangokra, pedig voltak ilyen hangok, neki pedig volt hatalma, hogy meghallgassa őket. Kossuth ezen egyértelmű érdeme egyértelműen szemben áll Ferenc Jóska rémtetteivel, amikor ő került helyzetbe.

Bécs vámpolitikája kb. a XVIII. század végére vált terhessé. Addig egyértelműen segített a magyar puszta benépesítésében, a magyar mezőgazdaság újjászervezésében.

Hát, részemről a legitimizmus inkább nosztalgia, mint valós politikai program, elvégre a Pragmatica Sanctio szerinti trónörökösnek a neve sem közismert. Valaki azért előásta, amikor itt a mandin rákérdeztem, jelenleg épp gokartversenyző, a nevét sajnos újra elfelejtettem.

A gokart még csak hagyján, minden arisztokratának vannak beütései, az igazi gond az, hogy nem jelentette ki, hogy magyar király szeretne lenni. Egy valamirevaló trónkövetelőtől ez a minimum.

Szóval inkább csak nosztalgiázok azon, hogy milyen más lenne sokminden, ha Ferenc Jóska nem áll neki gyilkolni a győzelme után. De mert nekiállt, ez a hajó elment. Vele Nagy-Magyarország, amit már eleve csak a Habsburgok tudtak helyreállítani 1686 után, és a velük való kapcsolat tette lehetővé, hogy a Kárpát-medencében újra 50% fölé nőjön a magyarok aránya a XX. sz. elejére.

Széchenyi nem véletlenül őrült meg Döblingben.

Lelkes nem vagyok emiatt, de azért mégiscsak különbség, hogy Magyarországon a tényleges áldozatok számát 10-ig sem könnyű föltornázni, Franciaországban meg az alsó becslés a 100 000 áldozat.

És ha már itt tartunk, Ferenc Jóska áldozatainak a száma is jóval 100 fölött van.

A vers annyit bizonyít, hogy igény lett volna a forradalmi terrorra :-)

Ami engem illet, elfogadom a forrásaidat, és elismerem, hogy várakozásom ellenére fölémentél a 10-nek a forradalmi terror áldozatait illetően.

Ettől függetlenül ennyi áldozatot a francia forradalom egy dolgos órában produkált, és ha a tényleges áldozatokon nem is segített a magyar forradalmi hatóságok fejcsóválása, a terror további elszabadulását azért megakadályozta.

Ami a témánk szempontjából lényegesebb, hogy Haynau rémuralmával összevethető mértékű forradalmi kegyetlenkedésre nincs semmilyen bizonyíték.

Én hajlamos vagyok jogászként gondolkodni erről. Mindenki azért felel, amit elkövet. Ha a forradalmi hatóságok kivégeztek néhány románt és szerbet, azért ők adnak számot Isten előtt. Ha a románok és szerbek válaszként sokkal nagyobb vérengzéseket követtek el, az meg az ő felelősségük.

A gyilkosság szubsztanciájához tartozik hozzá, hogy fölhergel másokat, és az anarchikus bosszú köreit indíthatja el. Többek között ezért ítéljük el a gyilkosságot. A hozzá kapcsolódó bosszú az nem valamilyen akcidens, ami minősített tetté teszi. Ez a bekövetkezett rossz lényegéhez tartozik hozzá.

No, ennyit Arisztotelészről :-)

A magam részéről az 1848/49-es szabadságharcot az I. világháború és Trianon főpróbájának látom. Azért zajlott le egy év alatt, mert ekkor a császár is az ellenségünk volt, míg az I. világháborúban azért voltak szövetségeseink.

Egyébként Grätz Gusztáv kb. ugyanígy érvel, látása szerint a "boldog békeidők" egyik szőnyeg alá söpört, de mindenki számára közismert traumája volt, hogy a nemzetiségek nem loyálisak, ezért a történelmi Magyarország összeomlófélben van.

Viszont ezért a helyzetért igen nagy mértékben a nyílt háború 1848/49-es élménye a felelős.

Az érem másik oldala, hogy 1848-ig tényleg "rabok voltunk", tehát törvényhozó hatalom még csak működött a reformkor vívmányaként (1825 előtt azt sem hívták össze évtizedekig), de végrehajtó hatalom egyáltalán nem volt, csak Bécsben.

Egy ilyen helyzetben a háborús törésért ne csak a "nacionalista forradalmárok" legyenek már felelősek, hanem mondjuk az a császári oldal is, amely Magyarországot birodalmi tartományként kezelte, és ebből nem akart engedni.

Pontosabban mindenáron vissza akarta vonni a forradalmi engedményeket, noha ezen törekvés nélkül, mondjuk 1848 nyaráig igazából továbbra is béke volt Magyarországon.

A magyarok és a nemzetiségek viszonyának elmérgesedésért sok felelőssége van a forradalmi kormányzatnak, de az itt tárgyalt magyar-Habsburg viszont elmérgesedéséért egyértelműen Ferenc Jóska a felelős.

A pesti végrehajtó hatalom létrejötte súlyos konfliktusforrás volt az udvarral, amely ebben - amúgy joggal - a Gesamtmonarchie veszélyeztetését látta. Ha nem így lett volna, létrejön már jóval a forradalom előtt.

Hogy a márciusi ifjaink normálisak lettek volna, azt sose állítottam. Ha megnézed föntebb, én idéztem itt először Petőfi enyhén vérgőzös dolgait.

Tény azonban, hogy Kossuth alapvetően manipulálta őket, fenyegetődzött velük, de lényegében féken tartotta őket.

Azt is elfogadom, hogy Kossuth programja sem állott az ország érdekében, mert ő lényegében egy független Magyarországban gondolkodott, és ennek érdekében politizált, miközben az ország igazi érdeke a nemzetiségekkel való együttélés volt a birodalmi keretek között, lehetőség szerint széles belső autonómiával. Kb, mint 1867-től, ill. előtte 1848 tavaszától megvalósult.

Azonban a miniszterelnököt nem is Kossuth Lajosnak hívták egészen addig, amíg az udvar el nem határozta a Batthiányi-kormány ellehetetlenítését, és Jellasics behívását.

Szóval a tényleges harci cselekményeket az udvar kezdte el, és ez akkor is így van, ha Kossuthnak pénzügyminiszterként voltak hülye provokációi (megpróbálta összehozni a nemzeti valutát).

Hogy Kossuth függetlenségi háborút akart, és ezért mindent megtett, az nem kérdés számomra.
Hogy ez igazából káros volt az országnak, és lényegében Trianon előkészítését jelentette, az sem kérdés.
Az egyetlen, amit állítok, hogy Kossuth nem vezetett be a Haynau rémuralmával összevethető mértékű terrort, továbbá a Batthiány-kormány elmozdítását és így a függetlenségi háborút sem ő kezdeményezte, ezért végső összevetésben az udvar felelőssége sokkal nagyobb az ország és a Habsburg-ház viszonyának a végső elmérgesedése miatt.

A függetlenségi háborút történelmileg az udvar kezdeményezte Jellasics támogatásával. Ez tény. Az is tény viszont, hogy Kossuth is függetlenségi háborút akart, ezért a maga részéről mindent megtett a helyzet élezésért. Pénzügyminiszterként pl. Nemzeti Bankért, és nemzeti valutáért küzdött, amivel messze túllépett az egységes birodalomban elfogadható kereteken (lásd. kiegyezés, de lásd áprilisi törvények is).

Későbbi húzásait illetően Arma Gedeonnak jórészt igaza van. Kossuth egész életében ellensége maradt a Habsburgokkal való kiegyezésnek, miért pont egy függetlenségi háború vezéreként keresett volna az udvar számára elfogadható kompromisszumokat?

Szívesen elolvasom, pontos hivatkozást kérek.

Arról azonban nehéz meggyőznöd, hogy a forradalmi hatóságok elsősorban a nemzetiségek ellen irányuló terrorja váltotta volna ki Haynau válaszát.

A nemzetiségeknek támadt egy erősen nyomasztó élményük arról, hogy milyen is az a független Magyarország, így Budapest minden későbbi törekvésével szemben elveszítették a loyalitásukat. Ez Trianon előkészítését jelentette.

Másrészt viszont a magyaroknak támadt egy erősen nyomasztó élményük arról, hogy micsoda gazembert szabadított ránk az udvar, és ezzel a Habsburg-ház jórészt elveszítette azt a loyalitást, amit a török kiverése alapján megszerzett az országban, és amit a Rákóczi-szabadságharc civilizált lezárásával megtartott.

Ha a "hóhér"-jelző jobban megfelel... Ami azt illeti, hogy nyugodtan kimehetett az utcára, azért Londonban jól megverték, amikor fölismerték. Magyarországon, ahol az ő csapatai tartottak rendet, tényleg kimehetett az utcára.

Ami Hermann adatait illeti, egyrészt maga is beszámol arról, hogy az osztrákok mennyire igyekeztek föltupírozni a számokat, másrészt meg szerényen megfeledkezel arról, hogy ezek azért igenis törvényszékek voltak, ahol bizonyítani kellett a vádlottak vétkességét. Azért ez messze nem ugyanaz, mint az a fajta francia forradalmi terror, amikor a gyanúsakat begyűjtötték a börtönökből, és vitték mind a guillotine alá.

Idézet Hermanntól: A vésztörvényszékeken összesen "122 halálos és 107 felmentő ítélet" született.

Ami a vétkességet illeti, Hermann nemzetiségi vérengzések megtorlásáról ír. Azért ez ne legyen már azonos azzal, amikor kivégzik a király által kinevezett törvényes miniszterelnökünket!

kiegészítés: Ha a magyar forradalom nemzetiségek felé irányuló terrorjának az ártatlan (!) áldozatait Haynau áldozataival veted össze, akkor Haynau áldozatai mellé oda kell tenni a nemzetiségi terror összes áldozatát is, különben azt próbálod mérni, hogy mi a több, egy kg. krupli, vagy 1 méter zsákmadzag.

Szóval Lamberg Zichy Ödön és más császárhű áldozatok versus Haynau áldozatai vagy forradalmi terror összes áldozatai versus nemzetiségi és császári ellenforradalmi terror összes áldozatai.

Miután bármiféle törvényes alapot a király által szentesített áprilisi törvények jelentettek, Haynau működésének a törvényes alapja nyilvánvalóan hiányzott.

A törvényes alapokról az udvar tért le, amikor Jellasicsot lázítani kezdte, és ezen Kossuth semmiféle provokációja nem változtatott. Kossuth irreális, és valóban Trianonhoz vezető függetlenségi törekvéseinek ilyen módon az udvar nyitott teret.

Ha már 1849 nyarára és őszére mindkét fél elszakadt a törvényes alapoktól, akkor talán a "mente újragombolását" (Deák) nem egy Haynau-féle vérengzéssel kellett volna kezdeni, hanem mondjuk egy Szatmári békére hasonlító közkegyelemmel.

A kossuthista oldalon ilyesfajta, az udvarral való kiegyezés útjában álló vérengzések igazából nem voltak. Az, hogy a háború során (amelyet az udvar kényszerített az országra!) történtek önkényeskedések, tény, de mutass egy háborút, amiből ez a remek részlet hiányzik. Másrészt pedig ezek az önkényeskedések nem utolsó sorban azért merültek feledésbe, mert a közvélemény tényleg a forradalom mellett állt, és ezen a Habsburg propaganda nem tudott változtatni.

Nem szép dolog, ha a többség terrorizálja a kisebbséget, de Haynau a többséget próbálta terrorizálni.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés