Egy fedél alatt – és egy asztalnál?

2014. február 12. 21:24

Fabiny Tamás | Kránitz Mihály | Szűcs Ferenc
Heti Válasz
„Az egyik legkényesebb kérdést is szeretném érinteni: nem fogadhatná-e el minden keresztény Róma püspökének szerepét az egység elősegítésében?” – fogalmazta meg javaslatát Alois testvér, a katolikusokból és protestánsokból álló Taizéi Közösség elöljárója. A magyarországi keresztény egyházak képviselői a felvetésére válaszolnak.

„»Az egyik legkényesebb kérdést is szeretném érinteni: nem fogadhatná-e el minden keresztény Róma püspökének szerepét az egység elősegítésében?« – fogalmazta meg egyházpolitikai jelentőségű javaslatát Alois testvér, a katolikusokból és protestánsokból álló Taizéi Közösség elöljárója. Írása egyszerre jelent meg több európai lapban – a szerző Magyarországon a Heti Választ érdemesítette felvetésének közrebocsátására. Alább Fabiny Tamás evangélikus püspök, Kránitz Mihály professzor, Kalota József ortodox protopresbiter, Szűcs Ferenc református lelkész, teológiai tanár és Fischl Vilmos evangélikus lelkész, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára válaszait közöljük. (...)

A »iure Divino« és »iure humano« ilyen különbségtételét ma is vallják az evangélikusok. A pápát becsüljük, de benne nem Krisztus földi helytartóját látjuk. Nem kaptam felhatalmazást hivatalos és testületi vélemény megfogalmazására, de a magam részéről el tudok képzelni olyan helyzetet, hogy – szigorúan »iure humano«, vagyis emberi jogon – akár az egész kereszténységet megtestesítse Róma püspöke. Alois testvér szavával így »egy fedél alá« kerülnénk. Igen, ezt magam is jónak tartanám. De ennél tovább is szeretnék menni! Ha már egy fedél alatt élünk, akkor tudnunk kell egy asztal körül is ülni, vagyis meg kell valósítanunk, helyre kell állítanunk az eucharisztikus, úrvacsorai közösséget. Mert ez ma még nem lehetséges. Az evangélikus liturgiában felekezeti hovatartozástól függetlenül mindenkit meghívunk az úrvacsorai közösségbe, aki hiszi, hogy ott Jézus Krisztus testét és vérét kapja. Ez a meghívás ma még sajnos nem kölcsönös. A római katolikus gyakorlat nem engedi meg, hogy protestánsok velük együtt áldozzanak. Alois testvérhez hasonlóan nekem is van egy gyönyörű álmom. Hiszem, hogy eljön majd az idő, amikor katolikusok és protestánsok egy fedél alatt leszünk, és egy asztalnál élhetjük át a közösséget. (Fabiny Tamás) (...)

Róma püspökének mint az összkereszténység képviselőjének az elfogadása akkor valósulhat meg, ha helyi szinten már élő a különböző közösségek testvérisége, akik a megbékélt különbözőségben egyetlen családot alkotnak, amely Krisztus követőinek egyetlen nagy közössége. A taizéi közösség hitelességéhez, melyet már hosszú évtizedek igazolnak, nem fér kétség, mert ott az elmélet és az élet összeér. A konkrét formákat is itt látjuk a gyakorlatban érvényesülni: a Szentírás közös olvasása, az erről való beszélgetés és az együttes imádság. Ezek biztosítják a Szentlélek jelenlétét, aki a keresztény egységet idáig is támogatta, és neki lesz köszönhető, ha mi, lemondva önámításunkról, egyre készségesebben fordulunk ama eredeti terv megvalósítása felé, hogy együtt mégiscsak jobb, mint külön-külön, mert Krisztust sem lehet szétszakítani. Ebből a belátásból fakadhat a hagyomány útjának felismerésével – és nem csak a »Ki legyen a főnök?« kérdés megvitatásával – Róma szerepének különleges elismerése, melynek a püspöke »mindig a szeretetben elnököl«. (Kránitz Mihály) (...)

Az a kérdés azonban – ha jól értjük – , hogy nem lehetne-e Ferenc pápa az a fedél, amely alatt a szétszakadozott kereszté/tyének közelebb kerülhetnének egymáshoz, már korántsem válaszolható meg ilyen egyszerűen. Nem a régi, 16. századi reflexek miatt, hiszen a mai protestantizmus nagy része már túl van az olyan vaskos polémián, amelyik Róma püspökét Antikrisztusnak tekintette. Sőt, mi reformátusok a római egyházat keményen bíráló Kálvintól még olyan idézetet is találunk, amely azt kívánja, hogy legyen a pápa Péter apostolnak méltó lelki utóda. Ezt a lelkületet és magatartást mi szívesen fedezzük fel Ferenc pápában, amelyet minden protestáns egyházi vezető számára is követendő mintának tartunk. Ezért szívesen állunk vele együtt a valóban közös fedél, Krisztus oltalma alá és keressük a párbeszédnek és szolgálatnak közös alkalmait. Megnyerő személyisége biztosan nem akadálya az egység keresésének, de nem hiszem, hogy van ma egyetlen olyan személy, vagy tisztség, akinek ernyője alá összegyűjthető a szétszakadozott egyház.” (Szűcs Ferenc)

 

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 40 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A Taizéi Közösség számomra hiteles előképe az 'egy akol, egy pásztornak'. Küldetésük a keresztények egységéért való ima és tevékenység. Legyenek áldottak!

Minden nagy vallással gy történt,szinte termszettörvénynek vehető: a kezdeti egység később darabokra szakadt, irányzatok, felekezetek váltak le róla. A sokféleséget vajon össze tudja fogni egyetlen személy?

Nota bene a "római katolikus" az eredendően protestáns gúnynév, német nyelvterületről terjedt el, a magyar mellett az angolban is ismert, de pl. az olaszban egyáltalán nem.

Az egyházházjog-könyv címe: "A Katolikus Egyház kánonjoga".

Protestáns szemlélet szerint a Katolikus egyház csak "római" módon katolikus.

Igazából egyfajta ájultság, hogy a magyar katolikus egyház ezt a gúnynevet reflexió nélkül átvette és magára alkalmazta.

Namost, "katolikus"-okat az ősegyház nagyon is ismert, Szent Ireneusz egyik érve volt a gnosztikus szekták ellen, hogy a gnosztikus szekták azok helyhez és szektavezérhez kötöttek, a valódi keresztények pedig egyetemesen avagy katolikusan minden időben és mindenfelé ugyanazt vallják. Ez a gondolat került be a Hitvallásba is, amit a protestánsok a magyar nyelvterületet kivéve mindenütt alkalmaznak magukra is: "hiszem a katolikus Anyaszentegyházat".

Ez nem dogmatikai kérdés, pár évtizede katolikus használatban volt ez a fordítás: "Hiszem a közönséges Anyaszentegyházat".

Ettől függetlenül az "katolikus" szót a Vatikán védjegyként kezeli, amennyire tudom, egyetlen nyelvre sem engedi hivatalosan lefordítani.

Az "egyetemes" szóban valóban nincs benne pl. az "egész-ség". Ha jól meggondolom, ez sem lenne rossz: "Hiszem az egészséges Anyaszentegyházat" :-)

Te, a második nikaiai zsinat a képtiszteletet hagyta jóvá, mégpedig úgy, hogy amit szabad, azt muszáj :-)

Ha egyszer a mi Urunk emberré lett, akkor - mint ember - ábrázolhatóvá lett, és igazából a valós emberséget tagadja, aki az ábrázolhatóságot tagadja.

Hogy is álltok Ti ezzel?

Ez szerintem nem dogmatikai, csak egyszerű művészeti kérdés náluk. Legalábbis nem tudok róla, hogy a szobrokat valaha szóvátették volna ökumenikus tárgyalásokon.

És végülis nem minden szobrot faragnak...

De mélyen nem ismerem az ügyet.

Mondjuk a derék Pázmány Péter meg azzal szívatott Benneteket, hogy ha a képtilalomban visszatértek az Ószövetséghez, akkor a szombat tiszteletében is vissza kellene, mert a vasárnapot is Krisztus újdonsága hozta magával...

Miért, te mi mással indoklod a vasárnapi Istentiszteletet, ha nem Krisztus újdonságával?

De ha Krisztus ebben újat hozott, akkor a képtilalomhoz miért kell ragaszkodni, amikor tényleg valóságos ember is volt, ahogy Damaszkuszi Szent János már Árpád apánk előtt hangsúlyozta ebben az összefüggésben is?

Számomra úgy tűnik, hogy igencsak megáll a párhuzam.

Bocs, de kevered a II. és az V. egyetemes zsinatot, ami a II. Konstantinápolyi zsinat.

A II. Konstantinápolyi vagyis V. Egyetemes zsinat kapcsán kényszerítette ki a császár Vigilius pápa jóváhagyását.

Viszont ha a császár oldaláról nézed, kordartnak mégiscsak igaza van. Az, hogy a császár majd egy évtizedig nyomorgatta Vigiliust, mire kicsikarta belőle az aláírást, azt mutatja, hogy ő maga nélkülözhetetlennek ismerte el a pápai jóváhagyást.

Igen, ez az állítás téves :-)

A II. Egyetemes Zsinat az az I. Konstantinápolyi Zsinat Kr. u. 381-ben, és Vigilius pápa idején már mindenki elismerte.

Ami miatt Vigilius pápát a császár nyomorgatta, az az V. Egyetemes, vagyis II. Konstantinápolyi zsinat Kr. u. 553-ban.

Szívesen. Könnyű keverni, mert a II. is stimmelt, meg a Konstantinápolyi is.

Az alexandriai pátriárka is kimaradt, őt mégse szívatta Justinianus. Pedig ami azt illeti, pont úgy igyekezett megfogalmazni, hogy az egyiptomiak is alá tudják írni, annak ellenére, hogy nem ismerték el Khalkedont.

Lehetséges volna, hogy a keresztény egyházak szövetséget kössenek, ennek a szövetségnek öt vagy tíz évenként lehetne más -m-s egyházbéli vezetője.Az erős keresztény ellenesség ezt eléggé szükségessé teszi.
Síitákra és szunnitákra oszlottak a mohamedánok is:talán természettörvény,hogy új irányzatok és új vallások keletkeznek - jelen helyzetben hasznos volna az összefogás.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában