Merjünk egy fedél alá állni!

2014. február 6. 23:48

Alois Löser
Heti Válasz Online
Az egyik legkényesebb kérdést is szeretném érinteni: nem fogadhatná-e el minden keresztény Róma püspökének szerepét az egység elősegítésében?

„Azért keresem a megfelelő szavakat, melyekkel a különböző egyházak keresztényei felé fordulhatok: nem jött-e el annak az ideje, hogy, legyőzve félelmeinket, egyazon fedél alá álljunk, és ne várjunk tovább arra, hogy minden teológiai kérdésben megszülessen a teljes összhang? Mi miért nem merjük kifejezni a Krisztusban való egységünket, hiszen benne nincs megosztottság? A hit kifejezésében megmaradó különbségeket elismerjük, de ne engedjük, hogy megosszanak bennünket. Mindig lesznek nézetkülönbségek, melyek őszinte vita tárgyát képezhetik, de jelenthetik a kölcsönös gazdagodás forrását is.

Mindent, amit csak lehet, csináljunk mostantól közösen más felekezetű keresztényekkel együtt. Semmit ne kezdjünk el egymás nélkül. Néhány példát szeretnék hozni. Nem elég együtt imádkoznunk évente egyszer az ökumenikus imahét alkalmából, hiszen ez formális megszokássá válhat. Miért nem imádkozunk együtt gyakrabban? Sok területen létezik már a felekezetek közti együttműködés, például a börtön- vagy kórházpasztorációban. Miért nem szaporítjuk a hasonló tapasztalatokat, és miért dolgozunk továbbra is sokszor külön-külön párhuzamosan egyazon területen? Együtt dolgozhatnánk olyan érzékeny területeken is, mint a hitoktatás és az ifjúsági pasztoráció.

Az egyik legkényesebb kérdést is szeretném érinteni: nem fogadhatná-e el minden keresztény Róma püspökének szerepét az egység elősegítésében? Egy olyan egység elősegítésében, amely Krisztusban nyilvánul meg, de amelyben megmaradhatnak egyes teológiai különbségek. Talán Ferenc pápa nem ebbe az irányba mutat utat nekünk azáltal, hogy mindenek elé helyezi az isteni irgalom kinyilvánítását? Ne szalasszuk el ezt a lehetőséget, melyet a gondviseléstől kaptunk ajándékba. Tudom, hogy kényes kérdést érintek, és talán kissé ügyetlenül teszem, de ha előre szeretnénk lépni, akkor elkerülhetetlennek érzem, hogy megkeressük az utat a sokféleségen belüli kiengesztelődésre.
 
A strasbourgi találkozó után sok fiatal azzal az elhatározással tért haza, hogy a béke és a kiengesztelődés követe szeretne lenni a saját országában. Tudják, hogy abban a civilizációban, melyet nem a bizalmatlanság, hanem a bizalom jellemez, mindenki számára van hely és feladat. Hiszen a történelemben néha nagyon kevesek szerepvállalása is elég volt ahhoz, hogy a béke felé mozduljanak az események.”
 
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 1 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés