Orbán: A reformáció nemzeti kincset adott a magyarságnak

2014. január 23. 10:20
Megtartotta első ülését a reformáció 500. évfordulója alkalmából 2017-ben tartandó ünnepségeket előkészítő emlékbizottság. A rendezvény Orbán Viktor méltatta a reformációt, aminek történetéből szerinte ma is van mit tanulnia Európának. Balog Zoltán pedig bejelentette, hogy Hafenscher Károly személyében miniszteri biztos segíti majd a Reformáció Emlékbizottság munkáját.

A reformáció a magyarságnak olyan nemzeti kincset adott, amely felekezetre való tekintet nélkül mindenkié – mondta Orbán Viktor miniszterelnök csütörtökön a Reformáció Emlékbizottság első ülésén, a Parlamentben. A reformáció kezdetének 500. évfordulója alkalmából 2017-ben tartandó ünnepségeket előkészítő emlékbizottságnak a reformáció értékei közül a nemzetmegtartó szerepre is fel kell hívnia a figyelmet, mert az ország három részre szakadása idején a reformáció nélkül „a nemzeti életben maradás” aligha sikerülhetett volna – hangsúlyozta a kormányfő.

Fontos mai üzenete van annak is – folytatta –, hogy a magyar reformátorok a legjobb külföldi egyetemeken tanultak, de természetesnek tekintették, hogy utána visszatértek saját hazájukba, és itt szolgáltak. Orbán Viktor szerint 500 évvel ezelőtt a reformáció válasz volt az akkori Európa egyre jobban mélyülő válságára is, a kontinensnek pedig „van mit tanulnia ebből a történetből”, mert szellemi megújulás nélkül ma sem keveredhet ki a válságból.

 

Üllő vs kalapács

A miniszterelnök szerint a méltó megemlékezés az 500. évfordulóról „önmagunk felé támasztott jogos igény”, egyúttal helyesnek nevezte, hogy az állam és az egyházak közös testületben szervezik meg az ünnepi rendezvényeket. Indoklásul a miniszterelnök úgy fogalmazott: Magyarország mindig akkor volt erős, a nemzet is akkor volt egységes és rendelkezett kellő önbecsüléssel, amikor az állam nem ellenségének, hanem szövetségesének tekintette az egyházakat, különösképpen a történelmi egyházakat. „Ezt a szövetségesi hagyományt szeretnénk folytatni” – tette hozzá.

Orbán Viktor fontosnak tartotta emlékeztetni arra is, hogy „nem volt olyan nagyon régen”, amikor még elnyomták az egyházakat, üldözték a vallást. Ezzel kapcsolatban idézte azt a „politikai bölcsességet”, amely szerint „az egyház olyan üllő, amelyen sok kalapács elkopott már”. „Bizony, mind a kalapács elkopott, mind a sarló kicsorbult, ezt jó észben tartanunk az ünnep előestéjén” – mondta a kormányfő.

 

Ők alkotják és segítik a Reformáció Emlékbizottságát

Orbán Viktor miniszterelnök javaslatára miniszteri biztos segíti a Reformáció Emlékbizottság munkáját. Ezzel a feladattal Hafenscher Károlyt, a Magyarországi Evangélikus Egyház zsinatának lelkészi elnökét bízták meg – jelentette be Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter a Reformáció Emlékbizottság első ülésén mondott köszöntőjében csütörtökön a Parlamentben.

A tárcavezető, akit a kormányfő a testület operatív irányításával bízott meg, elmondta: a plénum munkájában részt vesz a katolikus egyház képviseletében Pápai Lajos győri megyés püspök, a Magyar Tudományos Akadémia két delegáltat küld a testületbe, valamint a kisebb protestáns felekezetek is képviseltetik magukat.

Rajtuk kívül Németország, Hollandia és Svájc nagykövete is megosztja tapasztalatait a magyar testülettel, mivel ez a három ország is jelentős előkészületeket tesz a reformáció 2017-ben tartandó 500 éves évfordulójának megünneplésére – tette hozzá.

Összesen 139 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Maga tényleg nem rasszista egy csöppet sem. És még nem is szégyelli.

Hát, egy jó koncepcióhoz kellenek valós elemek, ezt már az ötvenes években is tudta a rendőrség :-)

Szóval Wycliffe, Husz és Luther között persze tényleg van egy vonal, ill. az is igaz, hogy föllépésekor a kabbalisták, és persze a zsidók általában örültek Luthernek. Pár évtized múlva azért rájöttek, hogy csak módszerváltás történt vagy az sem: Luther ugyanúgy meg akarja téríteni őket, mint a katolikusok. De azonnal ez nem látszott számukra.

Wycliffe és a katharok kapcsolata azonban erősen fantáziadús fölvetés, és a rózsakeresztes mozgalom is legföljebb saját propagandairatai szerint nyúlik vissza a reformáció korába.

Állítólag a földgolyó tetszőleges emberétől átlagosan 8 kézfogás távolságban vagyunk. Tehát én ismerek valakit, aki ismer valakit, aki ismer valakit..., és megvan a tetszőleges célpont.

Na. Wycliffe az angol-francia háború idején kritikusa volt az akkor éppen Avignonban székelő pápai udvarnak, ezért nyilván kereshettek vele kapcsolatot azok, akik kathar-szimpátiák miatt menekültek francia földről Angliába. Még pontosabban ilyen emberek kereshettek kapcsolatot olyan lollardokkal, akik Wycliffe-re hivatkoztak.
Két kézfogás megvan.

Ha egy ilyen - nem teljesen lehetetlen - kapcsolat alapján "bebizonyítottuk", hogy Wycliffe kathar volt, akkor a következő kézfogás, hogy Husz, aki Wycliffe-t nem, csak a latin nyelvű műveit ismerte, és aki pl. az Oltáriszentség kérdésében vissza is utasította Wycliffe nézeteit, szintén kathar lett volna.

Luther is valóban szimpatizált Husszal 100 évvel később, tehát megvan a negyedik kézfogás.

A rózsakeresztesek 100 évvel később adták ki az első kézirataikat, úgyhogy van még egy kézfogásunk.

Lehet ezt folytatni, a probléma ott van, hogy ennyi erővel bármit be lehet bizonyítani. Társadalomban élünk, kapcsolatban állunk egymással, még akár egymás gondolatai is hatnak ránk. De azért egy ilyen kézfogás-sort úgy bemutatni, hogy "na, ők az ellenség, és összefogtak", azt nehéz komolyan venni.

Kedves kgyula, ne haragudj, de tényleg nívósabban kellene érvelni.

MTörv/5Móz 23,20-21: Testvérednek ne kölcsönözz pénzt, gabonát vagy bármi más jószágot kamatra, csak idegennek: testvérednek kamat nélkül add kölcsön azt, amire szüksége van, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened minden munkádban azon a földön, amelyet elfoglalni mégy.

Amikor keresztényként hisszük, hogy Ábrahám hitének örököseként mi vagyunk Isten új választott népe, akkor hogyan kell ezt a törvényt helyesen átültetni a mai viszonyokra?

A középkori Katolikus Egyház ezt úgy értette, hogy keresztény kereszténynek semmiképpen nem kölcsönözhet kamatra, mivel Ábrahám hitének örököseként mi vagyunk Isten új választott népe, de keresztény igazából senkinek nem kölcsönözhet kamatra, mert mindenki felé kötelez a felebaráti szeretet. Ha tetszik, "Mózes csak keményszívűségetek miatt engedte meg a kamatszedést".

Ami a mai helyzetet illeti, papírpénzrendszer van, és a papírokra nyomott színes számok évenként meghatározott ütemben értelmüket vesztik. Ezt az ütemet nevezzük "infláció"-nak.

Ebben a mértékben erkölcsileg igazolható a kamat fölszámítása. Aki akár magánszemélyként, akár bankárként ennél több kamatra ad kölcsönt, az ugyanúgy vétkezik, mint a régiek.

Másik szempont, amivel már a középkori egyház is számolt, hogy a pénz fizikai átvétele, és pl. eljuttatása a Szentföldre, komoly kezelési költséggel jár, ezért kezelési költségek fölszámítását megengedték pl. a templomos lovagrendnek. Bele is pusztult a rend a gazdagságába...

Jézus példázatát meg érteni kellene. Egyáltalán nem a kamatszedés erkölcsi igazolása. Ugyanúgy nem, ahogyan a hűtlen intéző példázata nem a korrupció erkölcsi igazolása, vagy ahogy az egy dénárért különféle időpontokban fölfogadott napszámosok példázata nem munkaügyi szabályozás.

Szét fogják tépni őket, ne aggódj. És mindenkinek szar lesz, amiatt se. Csak ez mostmár globális válság lesz, nem regionális.

Tiltja a Biblia. Idéztem a szöveget, hogyan mondhatsz olyat, hogy nem tiltja? Most komolyan!

A mai helyzet jellegzetességét elmagyaráztam. A pénz, amit a zsebedben tartasz, folyamatos tendenciában veszít a vásárlóerejéből, a kamattilalom pedig úgy értendő, hogy azonos vásárlóerőt jogos követelned, mint amit odaadtál. Ha ez azt jelenti, hogy nagyobb számokat kérsz vissza színes papírokon, mint amiket odaadtál, az az infláció mértékéig ennek megfelel.

Kulcsszó pl. a "gabona vagy egyéb más jószág". Ha nagyon aggályosak vagyunk, akkor nem pénzben kell kikötni a kölcsönszerződésben szereplő összeget, hanem gabonában.

1. "Én, Gipsz Jakab most odaadom 10 mázsa ilyen és ilyen búza árát forintban."

2. "Én, Cement Péter egy év múlva visszafizetem 10 mázsa ilyen és ilyen búza akkori árát forintban".

Ezzel persze az a baj, hogy a búza ára erősen termésfüggő, ezért korántsem biztos, hogy nem ér irreális veszteség, vagy olyan nyereség, amit a Biblia tilt. Legigazságosabb tehát egy fogyasztói kosarat készíteni, és annak az árváltozásához kötni a visszafizetendő összeget. Na, ezt intézi a Statisztikai Hivatal, és úgy hívják, hogy "infláció".

A Vatikáni Bank gyakorlata miatt az elmúlt évek hírei alapján tényleg nem teszem tűzbe a kezem, de elvben arra hozták létre, hogy a befektetők pénze őrizze a vásárlóerejét. Elvben csak államkötvényekbe fektet be, és egyéb, inflációkövető pénzeszközökbe.

Nem nagyon figyeltem a híreket, de ahogy látom, nem a pénzkihelyezési gyakorlat volt gázos, tehát nem a túl magas kamatok, hanem az, hogy ki mindenki nyithatott ott betéteket.

Mint ahogy mondjuk a piaristák is, és még sokan mások. Köznemesi divat volt. Akkoriban sokaknak jó ötletnek látszott.

A tisztességes munka ellenértékét fizesse meg az, aki eföldi kincsét bankra bízta. Ezt hívjuk "kezelési költség"-nek. Ebben a mértékben méltányos a vásárlóerő bizonyos csökkenését is elviselni. Mármint a befektetőnek.

Ha pl. keresztes lovag vagy, és nem ragaszkodsz ahhoz, hogy te magad vigyél el 20 aranyat a Szentföldre, hanem ezt a melót szívesen rátestálnád valakire, akkor méltányos, hogy a vállalkozók neked a Szentföldön egy ígérvény ellenében csak 10 aranyat adjanak vissza.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés