Akár a szerelem

2013. december 19. 10:23
Katus Attila
Parókia Portál
Az erőnket nem szabad a másik ellen bevetni, hanem arra kell használni, hogy a gyengébbet kihúzzuk a csávából és együtt legyünk erősek.

Egy olyan plázában beszélgetünk, ahol valószínűleg semmit nem tudnának megvásárolni azok, akiknek a szeretetszolgálat gyűjt ajándékokat karácsonyra. Miért tartotta fontosnak, hogy csatlakozzon a reformátusok adventi kampányához?


Ha röviden kellene megfogalmazni, azért, mert szeretek adni. Az ember soha ne gondolja, hogy több, mint a másik, soha ne felejtse el, honnan jött, és ott milyen emberekkel találkozott. Ha szerencsésebb helyzetben élünk, akkor is tudnunk kell, hogy vannak szegények, akiken segíteni kell. Nem szabad egy kézlegyintéssel elintézni az ügyet. Hasonló ez a környezetvédelemhez, ha én elzárom a csapot, hogy takarékoskodjak a vízzel, lehet, nem sokat számít, de ha mindenki a tusolást választja a pazarlóbb fürdőzés helyett, akkor már jelentős mennyiségű víz takarítható meg. A segítségnek milliónyi formája létezik, és ezek közül nem a pénz a legfontosabb, hanem az odafigyelés. Ha figyelek valakire, akkor érzi, hogy szeretem, és ebből a szeretetből energiát merít.


Szeretetből energia?


Igen, az embernek rengeteg energiája van, és jó ezt tovább adni. Látunk beteg embereket meggyógyulni, ha szeretettel veszik őket körül. Idős nagymamákat felépülni betegségből szerető családjuk körében. Azt hiszem, hogyha a hátrányos helyzetűek megkapják az odafigyelést, a szeretetet, ezzel együtt lehetőséget is kapnak arra, hogy elrugaszkodjanak arról a pontról, ahol éppen vannak. Ha időt fordítunk rájuk, megtiszteljük őket, már megtettük a magunkét.


Mivel lehet ösztönözni az embereket, hogy segítsenek egy idegennek a bizalmatlanság korában?


A szeretetünket egy ismeretlen felé is ki lehet mutatni, mint ahogyan gyakran előfordul akárkivel, hogy rámosolyog az utcán egy kisgyerekre vagy egy kutyusra. Nem ismeri és mégis! Mindenki szerethető, de mindenkihez meg kell találni a kulcsot. A pozitív hozzáállást nagyon fontosnak tartom. Ha az érzékszerveimre gondolok, akkor például elmondhatom, örülök, hogy van látásom. De látok olyan dolgokat is a szememmel, amelyek nem tetszenek nekem. Mégis boldog vagyok, hogy látok. Felelősségünk van abban, hogy segítsünk. Nem biztos, hogy minden próbálkozásunk sikerrel jár, de ne legyünk passzívak.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés