Igazság és irgalom

2013. december 19. 10:06

Jakab Bálint
reposzt
Immár visszavonhatatlanul nyilvánvalóvá vált, hogy a jog és társadalmi érdek, a jog és igazságszolgáltatás mennyire elválhat egymástól a jogállamban.

„Jogilag védhető lehet a Kúria döntése, az viszont nagyon is vitatható, hogy a deviza-ügyletek nem tekinthetők a jó erkölcsbe ütközőnek. Moralizálni is lehetne, hogy mi a jó erkölcs? És ki mondja meg pontos definícióját a mai szétforgácsolódott értékrendű világban?

De hogy Jézus nem volt erkölcsös és törvénykövető (a rabbinikus értelmezés szerint), amikor a házasságtörő nőt, - ma k…nak mondanák – és kiszabadította kora nonkonformizmusával a megkövezés következményéből, az biztos. Újra mondom: Jézus nem volt törvénykövető. Szembe ment a törvény betűjével, annak technicizált értelmezési lehetőségeivel. Jézus irgalmas volt. Ha tetszik, törvényellenes. Nem vett el semmit sem a mózesi hagyományból, sem a társadalom igazságérzetéből, csak felmutatta az irgalmasság lehetőségét. Senki sem vesztett a történetben, de megmaradt egy élet, amely néhány évtizedre maga is gyakorolhatta az irgalmasságot. A feltétel nélküli szeretetet. A megbocsájtás gyönyörűségét.

Nincs jogomban sem szándékomban felülbírálni a nagyszerű jogászok ok-okozati logikára épülő jogi boncolgatását, amelynek végén megszületett egy a társadalmi igazságérzéssel teljesen ellentétes állásfoglalás. Hiszen, aki(k) a jogot a társadalmi valóságtól elvonatkoztatott tényként értelmezi, az nehezen fogja megérteni azt a hatalmat, amelynek lényege nem a betűből, hanem a lélek erejéből fakad.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés