„Soha ne féljetek a gyengédségtől!”

2013. december 18. 0:38

Ferenc pápa
Reflexió
Számomra a karácsony mindig is ez volt: szemlélni, ahogy Isten meglátogatja az ő népét.

Mit jelent Önnek a karácsony?

A találkozást Jézussal. Isten ugyanis mindig kereste, vezette és megőrizte az ő népét, ígéretet tett, hogy mindig közel lesz hozzá. A Második Törvénykönyvben találjuk ezt az igazán szép képet: Isten velünk együtt jár, kézen fogva vezet minket, mint egy atya gyermekét (vö. MTörv 1,30–31). karácsonykor Isten találkozik népével, ami egyben vigasz is, a vigasztalás titka. Sokszor megesett, hogy az éjféli mise után néhány órát magamban töltöttem a kápolnában a pásztorok miséje előtt a vigasz és a béke mélységes érzésével. Emlékszem, ha minden igaz, 1974 karácsonyán itt, Rómában is egy éjszakát töltöttem imádságban az éjféli mise után a Centro Astalli rendházában. Számomra a karácsony mindig is ez volt: szemlélni, ahogy Isten meglátogatja az ő népét.

Mit mond a karácsony a ma emberének?
 
Gyengédségről és reményről beszél. Isten velünk találkozva két dolgot mond el nekünk. Az első: reméljetek. Isten mindig kinyitja az ajtókat, be soha nem zárja. Az Atya az, aki a nyitott ajtónál vár. A második: ne féljetek gyengédnek lenni. Amikor a keresztények megfeledkeznek a reményről és a gyengédségről, akkor elhidegül az Egyház, nem tudja hova tart s elveszik az eszmék és a világi viselkedésformák között. Isten egyszerűsége erre tanít: menj tovább, én egy olyan Atya vagyok, aki gondodat viseli. Aggódom, mikor a keresztények is elvesztik reményüket és képességüket arra, hogy megöleljenek vagy gyengéden megsimogassanak valakit. A jövőbe tekintve talán ezért beszélek gyakran a gyerekekről és az idősekről, vagyis a leginkább védtelenekről. Papi életemben, amikor a plébániára mentem, mindig próbáltam közvetíteni ezt a gyengédséget, különösen a gyermekek és az idősek felé. Gyakran gondolkodom Isten gyengédségéről irántunk, s ez jót tesz nekem.
 
Hogyan hihetjük, hogy a vallások által végtelennek és mindenhatónak tartott Isten ily kicsinnyé lett?
 
A görög egyházatyák ezt szünkatabaszisznak (συνκατάβασις) hívták, vagyis Isten leereszkedésének az emberek közé. Isten, aki alászáll hozzánk és velünk van. Ez Isten misztériumainak egyike. 2000-ben II. János Pál Betlehemben azt mondta, hogy Isten teljesen függővé tette magát egy anya és egy apa gondoskodó szeretetétől. Ezért karácsony nagy örömet ad nekünk. Nem érezhetjük magunkat többé magányosnak, Isten alászállt, hogy velünk legyen. Jézus egy lett miközülünk és értünk a kereszten oly szörnyű véget szenvedett, mint egy gonosztevő.”
 
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 1 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés