Isten közelében

2013. december 14. 12:40

Horváth Árpád SJ
A Szív
Hívő emberek, amikor saját vallási hagyományuk fényében próbálják értelmezni „kifelé” is az életüket, gyakran kerülhetnek olyan sanda helyzetbe, hogy sajnálkozva néznek rájuk. Miért marad hűséges az ember sokféle nehézség ellenére is egy párkapcsolatban?

„Miért ápolja valaki annyi éven át teljesen leépült szüleit, amikor manapság már „jobb megoldások” is lehetségesek: például az igényes öregotthon, fizetett házi ápolók, esetleg a kegyes eutanázia? Ugyanez a kérdés vonatkozhat azon szülőkre is, akik napról-napra, nagy odaadással, személyesen gondoskodnak maradandóan sérült gyermekükről. Ugyan mi értelme a becsületes helytállásnak egy olyan munkahelyen, ahol úgysem fizetnek meg jól? Van értelme még az olyan erényeknek, mint az áldozatkészség, a nagyvonalúság, az egyeneslelkűség, a hűség?

Az őszintén hívő emberek számára az elköteleződéssel járó áldozatvállalás és hűség nem holmi járulékos hóbort, hanem meghívás Isten közelségének a megélésére. Azért lettem jezsuita szerzetes, mert én ebben a konkrét életformában lehetek a lehető legközelebb Istenhez. Ez az én utam. Ha hitünk szempontjából nézzük, a házasélet értelme sem abban rejlik, hogy a házastársaknak éppen van-e kedvük a hűséghez vagy sem, hanem hogy egymás iránti őszinte elköteleződésük által ráhagyatkozhatnak arra a reményre, amely által a szeretet, az odaadás, az áldozatok és a tisztelet nemcsak egymásnak szól, hanem szentséggé, azaz Isten közelségének a megnyilvánulásává (kinyilatkoztatássá) válik. Nem azért járunk hitünk ígéreteinek ösvényein, mert így könnyű és kellemes, mert ez az út a legtöbb embernek imponál, esetleg presztízs. Azért járunk hitbéli elköteleződéseink útjain, mert ezen az úton maga Isten szegődik mellénk.”
 
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában