Levél a Magyar Református Egyház zsinatához

2013. november 14. 14:54

Bölcskei Gusztáv
Református.hu
Református közösségünk elfogadhatónak tartja-e azt, hogy egyes helyi személyes vagy politikai szándékok nyomán az egész magyar református egyház értékvilága sérüljön, szolgálatának tisztasága és elkötelezettsége megkérdőjeleződjön?

Főtiszteletű Zsinat!

Az elmúlt időszak eseményeinek felemlegetésekor nem mehetünk el szó nélkül a 2013. november 3-án, vasárnap a Budapest-Szabadság téri Református Egyházközség Hazatérés Templománál történtek mellett. Én az Egyházak Világtanácsának (EVT) a dél-koreai Puszanban tartott nagygyűlésén tartózkodva némi időcsúszással értesültem a fejleményekről.

E helyről is szeretném megköszönni Szabó István püspök úr határozott fellépését és sokunk nevében tett elhatároló nyilatkozatát. A püspök úr által, az egyház rendje szerint megindított fegyelmi vizsgálat egyértelmű jelzés az ügy kivizsgálására és elrendezésére. Erről már ott Puszanban is be tudtam számolni azoknak az európai egyházi vezetőknek, akik másfél-két nappal a történtek után, felháborodásuknak hangot adva jöttek hozzám és küldöttségünk más tagjaihoz.

Köszönettel tartozom a Dunamelléki Református Egyházkerület esperes-gondnoki közösségének is, amely múlt heti ülését követően szintén nyilatkozatban és határozottan lépett fel az istentiszteletbe oltott politikai rendezvény ellen és állította világos választás elé a gyülekezet lelkipásztorát, amikor ezt írta: „De egy lelkészt hite és elhívása, valamint egyházának kötelmei is korlátozzák abban, hogy szerepet játsszon napi és pártpolitikai összecsapásokban, és ne az üdvösség evangéliumának szempontjai szerint járjon. Aki tehát egy – akármennyire is igaz – politikai célt vagy mozgalmat akar közvetlenül támogatni, annak el kell hagynia a lelkészi hivatást, és politikussá kell lennie. Egyszerűen azért, mert Jézus Krisztus Igéje fölött egy lelkipásztor számára nincs több és más."

Püspök úr időközben levélben fordult a Zsinati Bíróság elnökségéhez, amelyben azt kéri, hogy jelöljünk ki egy olyan eljáró bíróságot, amely a rendezvényen részt vevő, más és más egyházmegyékben és egyházkerületekben szolgáló lelkipásztorok ügyét egyben tárgyalja. Erre a kérésre azt kell válaszoljuk, hogy bár egyetértünk azzal, hogy amennyiben más egyházkerületek lelkipásztorai is részt vettek a rendezvényen, akkor az ő felelősségüket is tisztáznia kell az illetékes egyházi hatóságoknak, de ez nem feltétele annak, hogy az esemény részleteit és az esemény színhelyéül szolgáló templom parókus és igehirdető lelkészének a felelősségét az illetékes egyházmegye és egyházkerület hatóságai tisztázzák. Éppen az ügy súlyossága indokolja az akkurátus és fokozatos egyházjogi eljárás szükségességét. Ugyanakkor valóban fontos lenne, hogy a rendezvényen részt vevő lelkipásztorok fölött illetékes egyházmegyék és egyházkerületek a szükséges jogi lépéseket megtegyék az ügyek kivizsgálására.

Zsinatunk most mást nem tehet, minthogy vár az illetékes egyházi testületek által elindított eljárások lezárására. Tekintettel az ügy súlyára és egész egyházunkat érintő jellegére, valamint arra, hogy ifj. Hegedűs Loránt ügyében már több eredménytelen bírósági eljárás is zajlott hasonló megosztó jelenségek kapcsán, kérjük a Dunamelléki Református Egyházkerületet és a többi érintett egyházkerületet, hogy Zsinatunk következő, jövő tavaszi ülésén számoljanak be az ügyben tett lépésekről, remélhetőleg az ügy elrendezéséről.

Magukról a történtekről szólva ugyanakkor nem mehetünk el amellett a hisztériakeltés mellett sem, ami ennek a botránkozást keltő akciónak a nyomán a magyar közéletben és médiában ismét lábra kapott. Horthy Miklós történelmi szerepének reális megítélése társadalmunk egyik nagy kihívása, amely ügyben az elmúlt huszonöt évben sem alakult ki nemzeti konszenzus. Reformátusként igyekezett tenni egyházunkért, de nézetei, cselekedetei nem mindenben egyeztek a Szentírás tanításaival.

Az esemény kapcsán sokkal inkább kérdés, amivel meggyőződésem, hogy foglalkoznunk kell, hogy milyen jeleket, jelképeket használunk, használhatunk, engedhetünk templomainkba; egyáltalán lehet-e, református meggyőződésünk alapján, bárkinek is szobrot állítani a templom területén. És ugyanígy választ kell találjunk arra is, hogy református közösségünk elfogadhatónak tartja-e azt, hogy egyes helyi személyes vagy politikai szándékok nyomán az egész magyar református egyház értékvilága sérüljön, szolgálatának tisztasága és elkötelezettsége megkérdőjeleződjön.

Mert ami a kivizsgálást kezdeményezők, vagy az itt jelenlevők, a Zsinat magyarságát illeti, azt gondolom, senki nem kérdőjelezheti meg, hogy magyar nemzeti összetartozásunk és annak ápolása, nekünk magyar reformátusoknak kiemelten fontos. Károli Gáspár magyar nyelvű bibliafordítása, a Mohács után három részre szakadt magyarságot Erdélyben újraszervező és megtartó protestáns fejedelmek államszervező ereje, majd a XX. Században a határon túlra szorult magyarság identitásának megtartásával kapcsolatban az egyházra háruló szerep ékes példa minderre.
Mindezek hatását máig érezzük, mert mi is megtapasztaltuk az imádság és a közösség megtartó erejét, bátorítását a legnehezebb, egymástól elzárt időkben is. Meggyőződésem, és ezt igazolják vissza az elmúlt esztendők, hogy a majd' öt éve, 2009. május 22-én aláírt közös magyar református alkotmány úgy kapcsolt ismét zsinati, szervezeti egységbe bennünket Kárpát-medencei és diaszpórában élő magyarokat, hogy az példa tudott lenni a világban. A példaadás egyik ereje pedig éppen a reformátusság magyarságértelmezésében és annak megjelenítésében áll, vagyis hogy magyarságunkat nem kizáró, másokat kitaszító módon éljük meg, hanem elsősorban is ajándékként, amelyet Istennek megköszönve, egységünket átélve a bennünket körülvevő világ békességére szeretnénk fordítani. Ez az az örökség, ami református nagyjainkról reánk szállt, ez az a felelősség, amely szívünkbe van írva.

Budapest, 2013. november 14.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 43 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ezek ma egy magyar egyház püspökei? Szégyenletes.

Sajnálom, de nem ismerem a szerzőt, megtenné, hogy eloszlatná tájékozatlanságomat? Köszönöm. Egyébként minden szava igaz.

Valóban: „nem mehetünk el amellett a hisztériakeltés mellett sem, ami ennek a botránkozást keltő akciónak a nyomán a magyar közéletben és médiában ismét lábra kapott. „

Bólcskei Gusztáv is elgondolkodhatna azon, hogy

a média hisztériakeltése nem nyugszik szilárd alapokon,

és ezért nem kellene a hisztérikus hangulatkeltés irracionális elemeit elfogadnia:

1.Nürnbergben, mint láthattuk, csak tanúként hallgatták meg Horthyt.

Jugoszláviának sem adták ki.

A volt kormányzó ellen Magyarországon sem indult eljárás."

Frank Roberts brit diplomata jelentése is megerősíti Sztálin álláspontját („Sztálin úgy véli, hogy Horthy nem tekintendő háborús bűnösnek, és nem kell őt perbe fogni”). Roberts még hozzátette, hogy a forrása szerint „az oroszok megállapodtak a magyar kormánnyal, hogy jobb lenne, ha Horthy nem térne vissza Magyarországra”.
http://www.betekinto.hu/2012_4..

2. Nagyon érdekes, hogy elfogult baloldaliak milyen vehemensen fasisztázzák Horthyt és őt teszik felelőssé a a holokausztért is.

Érdekes, hogy Horthyt nem állították a Nürnbergi Bíróság elé, ezt Sztálin és Washington sem kívánta, nem adták ki Jugoszláviának sem

és élete végéig Chorin Ferenc, Kornfeld Mór (távoli rokon) és barátai (zsidó emberek) egy alapítványon keresztül tartották el a portugáliai Estorilban.


3. Miért nem ugrottunk ki a háborúból? Erre, többek között, a brit külügyminisztérium egy nemrég felszabadított titkos jelentése adhat némileg következetes választ.

Egy Mr. Randal nevű magasabb beosztású úr jelentette, (értelemszerű, fordításban):

1943. október 14 A Zsidó Ügynökség (Jewish Agency) megbízásából Namier professzor kérte,

hogy ne kényszerítsük a magyar kormányt az idő előtti kiugrásra, mert ez német megszállást eredményezhetne.

Ez pedig a 800,000 zsidó megsemmisítéséhez vezethetne,

akik most relatív biztonságban élnek Magyarországon."

Tehát ez 1943 őszén történt október 14-én!

A németek megneszelték a kiugrási szándékot, és 5 hónap múlva 1944 március 19-én megszállták a Magyarországot.

Ettől kezdve a kezdeményezés és a parancsolás joga a megszállók kezében volt.

4. John Flournoy Montgomery (1878. szeptember 20. – 1954) amerikai üzletember és diplomata,

1933 júniusa és 1941 márciusa között

az Amerikai Egyesült Államok magyarországi követe.

Ő a kritikus időszakban pozíciójából adódóan 8 év alatt jobban megismerhette az akkori politikai valóságot, mint azok akik manapság irracionális gyűlölködéseiktől motiválva, a tényeket negligáva nyilatkozgatnak.

Magyarország, a vonakodó csatlós (Hungary: The Unwilling Satellite) című, 1947-ben kiadott emlékirata a korszak értékes forrása.

"A magyar politikai vezetés tisztában volt a Hitler náci rendszerével szemben táplált amerikai ellenszenvnek, és saját hasonló nézeteinek rendszeresen hangot adott Montgomery irányában."

A követ ezeket az üzeneteket továbbította Washingtonba is.

Meggyőződése volt, hogy a náciknak tett magyar engedmények feltétlenül szükségesek és elkerülhetetlenek voltak, és hogy

az ország nem rendelkezett valódi politikai mozgástérrel.

Magyarország, a vonakodó csatlós című emlékirataiban így írt erről:

„ Magyarország hajlott arra, hogy a szövetségesek oldalára álljon,

de a körülmények folytán elsősorban nem az volt a kérdés, hogy mit szeretne tenni a nép,

hanem az, hogy mit tartottak szükségesnek.

A magyarok ma úgy érezhetik, hogy vezetőik hibákat követtek el,

és minden bizonnyal követtek is el hibákat,

de a véleményem szerint

függetlenül attól, hogy milyen politikát folytattak egy adott időpontban,

az eredmény pontosan ugyanaz lett volna „

A "A kereszténység nem áll szembe a nacionalizmussal, hanem csak felette áll." állításodhoz kapcsolódik Szilvay Gergely Nacionalista-e a kereszténység? című írása, melyet javaslok elolvasni.

http://www.komment.hu/tartalom..

Az nem lett volna baj, ha nem kerültek volna hatalmas magyarlakta területek is idegen államok területére. A trianoni béke nagyon igazságtalan volt és előre vetítette a II. háború árnyékát.
Az a magyar gyűlölet pedig, ami az utódállamokban a nemzeti érzés velejátója, nacionalizmusukat a legundorítóbb sovinizmussá alakítja.
Ha lenne a politikusaiknak józan esze és ép erkölcsi érzéke, már rájöhettek volna, h. ennyit nem ért meg a magyaroktól elrabolt magyarlakta terület.

Vannak helyzetek, mikor nem az igazság, a békesség a fontos.
A pazarul levezényelt magyar rendszerváltás eredménye ma egy eladósított, kifosztott, saját, nemzeti iparral, lassan mezőgazdasággal sem rendelkező ország
10 év múlva talán más lesz a helyzet, most ez van. Az iskolarendszerünk hű tükre, amit mindenki ismer, használható nyelvtudás, reál tárgyakból való gyenge felkészültség jellemzi a középiskolákból kikerülteket, nem beszélve egyéb, modjuk, erkölcsbeli hiányosságokról. Eléggé elterjedt a diszkózás, drogfogyasztás.
Ez a kemény munka és kisebb igények ideje kéne legyen, ezzel szemben tömegek döntötték, dönthették el, h. ennyi pénzért, amennyi van, nem dolgoznak.
Egy ingyenes alsófokú oktatást nyújtó országban a teljes tanulatlanság nem sors szerű, hanem ostoba választás következménye, amiért nem részvétet érdemel, aki így döntött.
Magyarország nincs olyan helyzetben, h. uralkodó politikai trendek ellen forduljon.
Lengyelország négyszer ekkora, alapjában véve gazdaságilag sikeres ország. Fél Európában lengyel szakmunkás lakásfelújít. Hol vannak ilyen tömegesen a magyarok? Lengyelországban természetes, h. a mise keretében a papok a kommunizmus összes bűnét elsorolják, h. a híveknek a választást megkönnyítsék, s a misén ott ül a helyi katonai parancsnok, az egyetemi vezetők, a bányvárosokban a bánytisztek, természetesen talpig egyenruhában, zászlókkal, nem beszélve a polgármesterről.
Szegény Tóta W. rosszul lenne, mégha nem is értené pontosan, mit mondanak.
Teljesen függetlenül attól, h. ki mit gondol, érez Horthy emberi, politikai valójáról, Hegedűs lelkész tévesen ítélte meg saját és hazája lehetőségeit és ezzel ártott felekezetének, országának. Ez számunkra nem a konfrontáció ideje. Nincs elég baj?
Hogy mi a véleményem a bosszú népéről, az undorító ordítozásukról azt nem fogom itt részletezni. A nagyapám elesett az olasz fronton. A másik nagyapám testvére egy másikon. Akkor most gyűlöljem az akkori politikai vezetőket? Nem ismerve őket személyesen, mégis szeretettel gondolok rájuk és nem gyűlölök, sőt, nem is hibáztatok senkit. lehet, h. ez a nem normális.
Bölcskei nem tudhatta, meddig tart majd a Gyurcsány-Bajnai éra de nagyon bátran emelte fel a hangját az akkori visszásságokkal kapcsolatban.
Az ügynök múlton elmorfondírozni a korszak ismeretének teljes hiányát jelzi. Abban az időben egyházi iskola igazgatója nem tehetett mást, mint aki aláírt. Aláírtak a külföldi ösztöndíjasok, a magasan kvalifikált dolgozni kiengedettek és még sokan mások. Talán még nagyobb konferenciára kijutás előtt is behívták a meghívott kiutazni szándékozókat.
Azt, h. kiből mi lehet a kerületi pártbizottságok döntötték el. Természetesen voltak a rendszeren rések, repedések, de ez nagyon nem volt jellemző.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés