Konzultációt indít a pápa

2013. november 6. 10:28
A Vatikán közvélemény-kutatást indít, melyben arra is kíváncsiak, mit gondolnak a hívők a házasság előtti együttélésről, a születésszabályozásról vagy épp a melegházasságról.

Ferenc pápa jövő októberre hívná össze a püspököket, hogy megvitassák, a kutatások fényében milyen reformokra van szükség. 

A zsinaton nem a közvélemény alakítja a döntéseket, ez nem így működik. Ugyanakkor nagy hiba lenne, ha figyelmen kívül hagynánk azt a tényt, hogy mit gondolnak az emberek erről vagy arról – mondta Bruno Forte érsek.

Összesen 57 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Hát, külföldi példa sajnos lesz néhány. A gond nem itt van, hanem ott, amit a jó öreg Churchill megmondott: "megbízható statisztika az, amit én magam hamisítottam".

Angliában sima ügy, hogyha a testvéredet valami baleset éri, Te mondjuk munka nélkül vagy, közeli rokon pedig épp egy homokos pár egyik boldog tagja, akkor neki adják a gyereket, mert a homokosság emberi jogi vagy milyen okokból nem lehet szempont, az anyagi stabilitás viszont igen.

Mondjuk az angolok mindig is hülyék voltak ezen a téren. Azért békés "homofóbként" is hajlamos vagyok kiakadni azon, hogy kémiailag kasztráltatták, és öngyilkosságba kergették a II. vh. után a legjobb matematikusukat, Allan Turinget.

Most épp a másik irányba leng ki az inga, mi meg azért nézünk, mint a moziban, mert nálunk az egyik irányba sem lengett így ki.

Azért ha rendszerben gondolkodsz, akkor ez ennyire kategorikus.

Az egy társadalmi rendszer-szintű kérdés, hogy örökbe fogadhatnak-e homoszexuális párok gyerekeket. Erre nem válasz az, hogy "de én ismerem Józsit, akit homokos intézeti társai megerőszakoltak Fóton".

Józsit szegényt ugyanis akkor is meg fogják erőszakolni, ha más gyerekek meg homokos nevelőszülőkhöz kerülnek.

Szóval abból, hogy a világ rossz, nem következik, hogy ne lehetne még rosszabb hellyé tenni.

Amin komolyan, de tényleg komolyan gondolkodni kellene, hogy miért annyira nehéz manapság gyermeket örökbe fogadni egyszerű hetero pároknak. Miért kell ehhez mindenféle jogi meg pszichológiai, meg mindenféle vizsga, amikor tényleg az történik Józsival az intézetben, ami.

Mondott valaki olyat, hogy "egészen biztosan rosszabb lesz"? Bocs, de szerintem itt most belebonyolódtál egy árnyékboxolásba. Rajtad kívül mindenki rendszer-szinten érvelt.

Ha valakit mondjuk gyermekkorában meggyilkolnak egy intézetben, egy másikat pedig fölnevelnek homokos nevelőszülők, akkor nyilván a meggyilkolt járt rosszabbul. De levonható ebből bármilyen rendszer-szintű következtetés? Mert én hirtelen nem látom.

Azért utóbbi esetben a lélek ellen max. gyilkossági kísérletről beszélhetünk, ami vagy sikerül, vagy nem...

Ha viszont valakit befejezett tényként meggyilkolnak, az meg van gyilkolva.

Szóval ha már jogintézményeket feszegetünk, a pontos jogászi szemlélet nem nélkülözhető :-)

kgyulát úgy ismerem, mint aki meg szokta védeni magát, de jelzem, hogy én úgy értettem az általad idézett sorát, hogy a "lehetőség"-ről, mint rendszer-szintű, vagy ha tetszik, jogintézmény szintű alternatíváról beszélt.

Az intézeti nevelés egy jogintézmény, aminek alternatívájaként sokan be kívánnak vezetni egy alternatív jogintézményt, ami szerinte és amúgy szerintem, meg ha jól értem, szerinted is egyértelműen a legrosszabb. Így már érdemes vitatkozni :-)

A sokak által kívánt, és ezért politikailag lehetséges új jogintézmény legrosszabb voltán nem változtat az, hogy egyéni szinteken az intézményi nevelésnek egészen durva kudarcai vannak, és mert Isten kegyelme végtelen, a homoszexuális pár általi nevelésnek is lehet egyéni esetekben kedvező kimenetele.

Egyetértünk abban, hogy bármilyen gyerekkel bármilyen rossz dolog megtörténhet, kisebb és nagyobb egyaránt. Ezen kívül vélhetően abban is egyetértünk, hogy az ég kék, és az alma a földre esik.

Homoszexuális pár általi gyermeknevelés eddig kevéssé fenyegetett, de most már lassan ez is benne van a pakliban.

Mondjuk azért az szerintem Magyarországon is akárhány esetben megesik, hogy egy szétment házaspár nőtagja a gyerekkel egy másik nővel vigasztalódik. Kialakítanak egy közös háztartást, de nem csinálnak belőle jogintézményt, pl. élettársi viszonyt, a gyerek az anya nevén van, ki szólhatna bele? Nü?

Kedves Kal,

azt kell mondanom, hogy maga a kérdés rém értelmetlen. A homoszexuális párok éppúgy, mint a hetero párok, föltehetőleg kőkeményen szelektálnak az intézeti gyerekek között, és a legproblémásabbakat otthagyják. Ez az élet rendje. Egy cigánygyereknek elég minimális esélye van az örökbefogadásra, és ahogy múlnak az évek, egyre kevesebb.

Ha a nevelés sikerét kizárólag azon mérjük, hogy meg tudja-e termelni felnőtt korában a GDP rá eső részét, akkor vélhetőleg a valóban stabil homoszexuális párok nem kudarcosabbak, mint a valóban stabil hetero párok, és talán sikeresebbek is, mint az intézetek a maguk kontraszelektált "massa damnata"-jával. Végülis iskolába tudják járatni azt a gyereket, számon tudják kérni a tananyagot, miért ne?

Ha azonban az is szempont, hogy mennyire készítik föl örökbe fogadott gyermeküket a sok évtizedes, többek között idős kort is magában foglaló teljes emberi életre, mennyire teszik képessé a stabil, hosszú távú hetero párkapcsolatokra, amikben a saját gyermek reménye is benne van, akkor igen erősek a kételyeim.

Na, ezek azok a kérdések, amelyek a statisztikai hamisításoknak is optimális keretei.

A statisztikusnak először is definíciót kell adni a "sikeres élet"-re, és csak utána tudja vizsgálni, hogy mennyire sikeres az adott - saját, önkényes - definíció szerint egy adott helyzetben nevelkedő gyermek.

Szóval ha a statisztikus azt vizsgálja, hogy mennyi volt az éves csapadékmennyiség, akkor elismerem a speciális szagértelmét. De ha azt méri, hogy ki mennyire sikeres ember, akkor a madárjós modern utódának tekintem.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés