Megfontolná egy női bíboros kinevezését egy olasz teológus
Ha a pápa egy nőt kinevezne bíborosnak, egy csapásra megoldanánk a nők pappá szentelésének problémáját – vélekedett Scaraffia az El País című spanyol napilapban e témáról korábban megjelent cikkre reagálva. Az egyházjog értelmében a bíborosok elsődleges feladata a pápa megválasztása. A 351. kánon szerint bíboros csak férfi és püspök lehet. A pápa ugyanakkor, mint legfőbb egyházi törvényhozó szabadon dönthet és módosíthatja az egyházi törvénykönyvet.
Lucetta Scaraffia, akit Olaszországban a kortárs történelem tudósaként és katolikus újságíróként is ismernek, 2007 óta a L'Osservatore Romano című szentszéki napilap női mellékletét szerkeszti. Mostani cikkében emlékeztetett arra, hogy Ferenc pápa egy olasz jezsuita folyóiratnak adott interjúban maga is szorgalmazta a nők szerepének növelését az egyházon belül.
Lucetta Scaraffia szerint ha nem is bíborosi kinevezés, de erős és jelentős változás kell ahhoz, hogy sikerüljön eloszlatni azt a bizalmatlanságot és érdektelenséget, melyet a papság nagy része tanúsít a nők iránt. Az újságíró szerint a két előző pápa, II. János Pál és XVI. Benedek is szorgalmazta, hogy az egyházban vegyék figyelembe a nők jelenlétét, ez idáig azonban ennek kevés eredménye látszik.
„Furcsa és hibás”, hogy egy nő sincsen az egyházi döntéseket hozó pápai tanácsokban: nincsen nő az egyházban szolgálókkal foglalkozó egyházi intézményekben, miközben az egyházban szolgálók kétharmada nő. Nincsenek nők a laikusok pápai tanácsában, pedig a laikusoknak legalább a fele nő. Nincsenek nők a család pápai tanácsában, és abban sem, mely egészségüggyel, kommunikációval vagy kultúrával foglalkozik – írta Scaraffia. Hangsúlyozta, hogy a márciusi pápaválasztás előtti bíborosi tanácskozásokon egyetlenegy nővért sem hallgattak meg.
„Ami az egyházból hiányzik, az a nők meghallgatása iránti készség” – fogalmazott Lucetta Scaraffia, hozzátéve, hogy a nőkre az egyházban úgy tekintenek, mint mások parancsainak engedelmes végrehajtóira vagy háztartási alkalmazottakra. „Valóban hihetetlen, hogy az egyházi hierarchia azt gondolja, hogy a nőknek nincsen semmi mondanivalója, semmi érdembelit nem tudnak javasolni” – jegyezte meg a szerző, hozzáfűzve, hogy a nők aktív közreműködése nélkül nem lehet élettel teli jövőt adni az egyháznak.
Összesen 2 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászólás szerkesztése
És ezt a női bíborost nem kellene előbb pappá szentelni?
Összetett kérdés. Ha a hagyományt nézzük, akkor pappá kell szentelni, mert a bíborosok Róma papságát szimbolizálják. Minden bíborosnak van egy címzetes temploma Rómában, Erdő Péternek pl. a Santa Balbina.
A Középkor végéig minden egyházmegyében a papság választotta a püspököt, egészen pontosan a papság egy testülete, a kanonokok.
Persze azután a választást jóvá kellett hagynia a királynak és a pápának, és egy idő után, hogy ne legyen macera, az esztergomi kanonokok pl. "informálisan" érdeklődtek a királynál, hogy kit szeretne érseknek... Tényleg így hívták, ez volt az "informális" királylátogatás érsekválasztás előtt.
Na, a bíborosok tkp. Róma, mint püspökség kanonoki testületét alkotják, és ez a középkori hagyomány legfontosabb továbbélése, hiszen a bíborosok tényleg szavaznak és döntenek, nincs pl. informális érdeklődés senkinél.
Ha azonban lazán zárójelbe tesszük az elmúlt 1600 évet, és nem a bíborosi testület hagyományait nézzük, hanem a funkcióját, hogy tudniillik pápát válasszon, akkor ebbe végülis beleférhetnek hölgyek. A még ősibb püspökválasztási metódus ugyanis, hogy a keresztény nép választ. Szent Ambrust pl. közfölkiáltással belekényszerítették Milánó püspöki székébe, és nyilvánvaló, hogy nők is kiáltoztak. Hasonlóképpen amúgy Szent Ágostont.
Következő kérdés, hogy mit old meg a dolog. Egy bíborosi testületbe kerülő laikus hölgy, aki pápává nyilvánvalóan nem választható, szerintem nem csinálna nyarat.
Bejelentkezés