RozsdázIK

2013. augusztus 22. 21:53

Jakab Bálint
Reposzt.hu
Megjelent a politika kultúr voltával együtt, és a táborok várakozása. És ettől kezdve a művészet csak fedőnév volt. Pedig volt benne eredetiség. És politikai üzenet is bőven.

Ha egy külföldi nézte, aki zenei élményre vágyott, látványra, mozgásra, érzelemre és jó hangokra, ugyancsak vegyes érzelmekkel távozott. Látott egy kavargó tömeget, korábban említett alakokat, egy izzadó, sapka nélküli rendőrt, aki sokáig vitatkozik egy teszetosza nyakkendős emberkével, akinek valami lepkeszárnyat tartottak a végén, amiről aztán kiderült, hogy palást lenne, mégpedig királyi. Egy bibernyóka volt a történésben: nem tettek koronát az új király fejére. Ott volt az mindenütt rozsdásan, mígnem bezárta az kerált népével együtt. És akkor…

De előtte két karakter és hang, amelyik behunyt szemmel is élményszámba ment. Réka, Koppány lánya, akinek nemcsak hangja, könnyei is megindítóak voltak a kamera közelségében. Dráma volt a javából. És Géza nagyúr, aki krónikásként újra visszatér: szelíd selymességében nyúlt el hangja az esti sötétben.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában