Újraindította az anglikán egyház a női püspökök szolgálatának engedélyezési folyamatát
Az általános szinódus, a világszerte 77 millió hívőt számláló anglikán unió „parlamentje”, amely jelenleg az angliai Yorkban ülésezik, nagy többséggel döntött az ehhez szükséges reformok elindításáról. Női lelkészek már húsz éve szolgálhatnak az anglikán egyházban, és a szinódus elvben már öt éve, 2008 júliusában elfogadta a női püspökök szolgálatának engedélyezését is. Az ügy azonban azóta is folyamatos feszültség forrása az unión belül, és az ellentábort alkotó tradicionalisták rendszeresen tömeges kivonulással fenyegetőznek. Az időközben megtartott köztes szavazásokon kétszer is előfordult – legutóbb múlt novemberben –, hogy bár a többség a női püspökök beiktatására voksolt, az ennek irányába vezető reformok tényleges elindításához azonban nem volt meg a szükséges minősített többség.
Az egyházi testület most úgy döntött, hogy gyakorlatilag újrakezdi az elejétől a folyamat előkészítését. Ennek első lépéseként létrejön egy szakértői bizottság, amely még az idén felvázolja a szükséges intézkedések tervezetét, és erről ismét elkezdődik a vita, amely eltarthat akár két évig is. Tekintettel arra, hogy az anglikán egyház első számú világi vezetője – főkormányzói tisztségben – a mindenkori brit uralkodó, és az anglikanizmus Nagy-Britanniában államvallásnak számít, az egyházon belüli reform nem teljesen független a brit kormány által a monarchia modernizálására elindított reformfolyamattól. A tervezett törvénymódosítások várhatóan felszámolják azt a több évszázados diszkriminatív trónutódlási előírást, amely szerint az uralkodó elsőszülött fia előnyt élvez a trónöröklésben, akkor is, ha van idősebb leánytestvére.
A módosítások nyomán emellett az sem lesz akadálya a koronázásnak, ha az új uralkodó katolikus házastársat választott magának. A holland származású protestáns angol király, III. (Orániai) Vilmos uralkodásának egyik utolsó törvényalkotási aktusaként született, 1701-ben kelt trónöröklési törvény, az Act of Settlement – néhány más vonatkozó jogszabállyal együtt – intézkedik a mai napig arról, hogy Angliának ne lehessen katolikus uralkodója, sőt még olyan sem, akinek a házastársa katolikus, ám a brit kormány kezdeményezte ennek a törvénynek a megsemmisítését is.
Összesen 15 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászólás szerkesztése
Az anglikán egyház vezetője az angol uralkodó, aki lehet nő is - mért ne lehetnének akkor anglikán női püspökök?
Az ISTEN volt az ki az asszonynak a szókészséget, érzékeny lelket,a hit iránti fogékonyságot - lelkészi hívatáshoz való tehetséget adta - és a FÉRFI volt az ki e tevékenységet a nőnek megtiltotta.
Hát, igen, egy bizonyos Jézus Krisztus nevű férfi...
Mondjuk némi pontosítást igényel a dolog: Jézus Krisztus az apostoli szolgálatra nem hívott meg nőket a Szentírás tanúsága szerint. Hogy egy olyan felekezet, amely nem ismeri el az apostoli szolgálat folytonosságát, tehát nem tekinti a lelkészeit az apostolok utódainak, miért tiltakozik a női lelkészi szolgálat ellen, azt én sem tudom. De az anglikánok eddig adtak az apostoli utódlás elvére. Hát, ők tudják, mit akarnak...
Ahogy látom az elmúlt évszázadok folyamatos állami támogatása megszűntével eljött a fölmorzsolódásuk ideje: egy részük vissza fog tagozódni a katolikus egyházba, más részük elindul a ma divatos liberális protestantizmus felé, és lesznek a klasszikus protestáns elveknek is követői közöttük. Szabad a vásár, sok millió lélek kiadó!
"És monda nékik:Semmit az útra ne vigyetek:se pálczákat, se táskát, se kenyeret, se pénzt, se két ruhátok ne legyen" /Lukács, 9.3./E félreérthetlen utasítást a papok elsumákolták,-a nők mellőzéséről ily világos utasítás nem lett kiadva,mégis bőszen be lett tartva.Rettentően sok a szekta- az Úr szavát úgy magyarázzák,ahogy csak akarják.
Ezek a sumák papok továbbírták a Lukács-evangéliumot :-)
Lk 22,35-38: Aztán azt mondta nekik: »Amikor erszény, táska és saru nélkül küldtelek titeket, szenvedtetek-e valamiben hiányt?« Ők azt felelték: »Semmiben.« Majd így folytatta: »Most azonban akinek erszénye van, vigye magával, hasonlóképpen a táskát is; akinek pedig nincsen, adja el a felső ruháját, és vegyen kardot. Mert mondom nektek: be kell teljesednie annak rajtam, ami írva van: ‘A gonosztevők közé számították’ [Iz 53,12]. Mert ami rólam szól, az beteljesedik.« Erre ők így szóltak: »Uram, íme, itt van két kard.« Ő pedig azt mondta nekik: »Elég!«
Titokzatos egy szöveg, de az benne van, hogy az első utasítást maga Jézus felülírta. Miután rajta beteljesedett az Írás, mi következünk, és minden erőnkkel ki kell állnunk Mellette.
Ó, így már egészen más! Szigorú utasítás visszavonva,táska, erszény mehet, pénzzel együtt - elvégre mégis izraelitákról van szó, hadd lássák, pénz van az új megbízatásban.Ám akinek nincs pénze, mért kell eladnia felső ruháját, hogy kardot vehessen? Oly jó áron megy a használt ruha,és a fegyver annyira olcsó? Vagy a hirtelen kialakult hadi helyzet indokolja a változást?De nincsenek e máris túlf
egyverkezve, 1 db fül levágásához elegendő 1 db kard, a másik már fölösleges.
Én csak egy butácska nő vagyok, várom szíves válaszát.
Ahogy említettem, titokzatos szöveg. De attól még nincs jogunk hallatlanra venni, különösen akkor nem, ha szó szerint vesszük azt az előző szöveget, amire utal.
Jézus a keresztre feszítése kapcsán másképp küldi el a tanítványait, mint annak előtte. Leginkább úgy értem, vessék be minden saját erejüket és erőforrásukat is, mert ők következnek. A tanúságtételben is, és majd az életáldozatban is.
A "kard" témát őszintén nem értem, gúnyolódj nyugodtan azon, hogy beismerem. Az olyan igaz keresztényi dolog.
Talán Szent Pálnak a lelki fegyverzetről szóló mondanivalójával lehet összekötni (vegyétek a hit pajzsát, stb.), de elég távol van egymástól a két szentírási szöveg. Viszont a két kard kapcsán, amik nyilvánvalóan elégtelenek a tényleges védekezéshez, Jézus tulajdonképpen lehülyézi a tanítványait, tehát nyilván jelképes kardokra gondolt, mint ahogy Szent Pál azokról is beszél.
Na, nem tudom, keress jobb tanítót! Én csak annyit mondok neked, hogy Jézus bennünket, későieket másképp küld tanúságot tenni, mint a kortárs apostolokat.
"Jézus a későieket másképp küldi-esetlegmásokat is, hátha a férfiak valami biológiai károsodás folytán kifogynak.
Azért az "esetleg másokat is" nehezen vezethető le az idézetből :-)
Pontosabban igazából sem az első idézet, sem a második nem kizárólagos módon szól a papoknak/lelkészeknek. Minden kereszténynek hirdetnie kell Krisztust, és ehhez készen kell állnia arra a lelki harcra, amit valamiképpen a kardok jelképeznek.
Ebben az értelemben az idézetek férfira és nőre egyaránt vonatkoznak.
A XX-XXI. századi ökumenikus közeledés egyik valódi tartalma az udvarias frázisokon túl, hogy ma a katolikus egyház is tudatosan hangsúlyozza a hívek egyetemes, királyi papságát, tehát azt a papi, közvetítő szerepet, hogy minden érvényesen megkeresztelt hívőnek Istentől kapott feladata az emberek felé megvallani Krisztust és imádságban Krisztus elé vinni az embereket.
Ahogy föntebb írtam, ha a lelkészi pozíciót csak ezen feladat egyik megélésének tekintjük, ahogy a protestánsok teszik, akkor igazából nincs teológiai okunk a nők kizárására ebből a szolgálatból. A katolikus egyház is tele van női hitoktatókkal, de pl. női szerzetesekkel, apácákkal is. Van olyan is közülük, akit az egyház egyházdoktorrá avatott, de pl. Teréz anyáról sem könnyű vitatni, hogy a XX. század egyik legnagyobb hatású katolikus személyisége.
A katolikus egyház azonban a papokat a Jézus által kiválasztott 12 férfi apostol utódainak is tekinti, és a "lelkész" szó által leírt társadalmi feladatkörön túl Isten által lefoglalt embereknek tekinti őket az egyház szolgálatában, és nem kíván elszakadni attól a jézusi döntéstől, hogy ő bizony férfiakat foglalt le konkrétan ilyen módon a maga számára.
Ha az anglikánok - noha az apostoli utódlás ezen koncepcióját elfogadják - mégis beengednek nőket ebbe az utódlásba valamilyen modern liberalizmus jegyében, az az ő döntésük, véleményem szerint Jézustól való elszakadásuk és így önfelszámolásuk egyik lényeges állomása.
Teológiailag vagy a protestáns koncepció marad számukra, tehát az apostoli utódlásról való elvi lemondás - ekkor protestánssá lesznek, vagy a visszatérés a katolikus egyházba. Az a sajátos egyensúlyozás, amit - intenzív állami hátszéllel - évszázadokon keresztül fönntartottak, ilyen döntésekkel ellehetetlenül.
Jézust megkérdezték:
-Mester, melyik a fő parancsolat?
-Szeresd Istenedet, teljes szívedből és teljes lelkedből. A második hasonló ehhez: szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.
Aki teljesíti a fő parancsot, nem szakadhat le Jézusról.
Az utódlás kérdése nem a szeretetről, hanem a hatalomról szól, a hatalom gyakran megrontja az embert, így elválasztja Jézustól.
Bejelentkezés