Ferenc pápa: Egy keresztény nem lehet antiszemita

2013. június 25. 8:33
A kereszténység és zsidóság közötti párbeszéd és barátság jelentőségét hangsúlyozta Ferenc pápa hétfőn, amikor a Vallásközi Konzultációs Zsidó Bizottság (IJCIC) delegációját fogadta a Vatikánban.

A két vallás közös gyökereire emlékeztetve az IJCIC küldöttei előtt a katolikus egyházfő kijelentette, hogy „egy keresztény nem lehet antiszemita”. A pápa szavait a Vatikáni Rádió tudósítása „erős kijelentésnek” nevezte. 

Ferenc pápa hangsúlyozta, hogy megválasztása után az elsők között fogadta a zsidóság képviselőit. Emlékeztetett, hogy keresztények és az „idősebb fivérek” között negyven éve rendszeres a párbeszéd. A mai napig érvényes viszonyítási pontnak nevezte a II. Vatikáni Zsinaton született Nostra Aetate nyilatkozatot, amely lefektette a zsidó néppel való kapcsolatok alapját. Ezt elődeim erősítették tovább – fogalmazott az egyházfő.  

A pápa elmondta, hogy Buenos Aires érsekeként őszinte barátság fűzte az argentin főváros zsidó közösségének vezetőihez. Azt szorgalmazta, hogy a mai fiatalok is ugyanilyen zsidó-keresztény barátságra törekedjenek. Hangoztatta, hogy „az emberiségnek szüksége van (keresztények és zsidók) közös tanúságtételére az emberi méltóság és a béke védelmében”.

Összesen 56 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

OK, de a pápa nem is azt mondta, hogy "egy keresztényt nem mondhatnak antiszemitának".

Döntsd el a lelkedben, hogy van-e benned általánosító negatív előítélet a zsidókkal szemben. Ha van, nem helyes, küzdj meg vele! Ha nincs, a pápa most nem neked szólt. Ennyi.

Hát, azért kötelező, mert mert Krisztus Urunk mondta:

„Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták.” (vö. Mt 22,38b-40)


Akkor még egy kis Arisztotelész:

1. Jézus szerint tartozom szeretni a felebarátaimat.
2. A zsidók felebarátaim.

Következtetés?

És Arisztotelésszel megbírkóztál már?

Azok sem antiszemiták, csak nem képesek egy problémának a lényegét jól meglátni és megfogalmazni. És nem gondolják át, hogy mit érezhetnek azok a zsidó emberek, akik nem tartoznak ahhoz a körhöz, aminek nem zsidó tagjai vannak többségében.

Egyébként ugyanazt rovod fel a rokonaidnak amit te magad elkövetsz. Nem látod át a dolgokat.

Mondhatok-e bármit úgy, hogy senki ne kössön belém?

Ahogy Gedeon olvtársunk beidézte, Krisztus Urunk bizony kardot hozott a földre. Arra szorít minket, hogy nyilvánuljunk meg annak ellenére, hogy mindenféle hülyeséget ránk fognak majd.

Ami azt illeti, a pénzvilág már végighallgatott ezt-azt a pápától, oszt mégse antiszemitázzák. Lehet, hogy azért, mert okos, mint a kígyó és szelíd, mint a galamb.

Ő csak a szillogizmusokról beszélt, mint az emberi gondolkodás alapvető építőelemeiről. Lásd a fönti példát. Ha nem megy, nem megy.

A katolikus egyház természetesen nem mondott le a zsidók megtérítéséről. Én biztosan nem. Szeretetemből adódó első következteseésem, hogy szívből kívánom nekik, hogy fölismerjék Jézus Krisztusban a Messiásukat.

De a szeretet azon felebarátaim - zsidók és nem zsidók - irányában is kötelez, akik még nem jutottak el idáig.

Szeretetembe természetesen belefér az is, hogy megfelelő okból megöljem őket. Megfelelő ok, ha fegyverrel rám támadnak, és veszélyeztetik azok életét, akikért felelősséget vállaltam. Családtagjaim, hazám, stb.

Nem tudom, mi ezzel a problémád? Nem lehet, hogy kicsit túl laposan értelmezed azt a szót, hogy "szeretet"?

Nem azt írtam, hogy gondod van az öléssel. Azt írtam, hogy gondod van a "szeretet" fogalmával. Ha szerinted az ölés mindig minden helyzetben, tehát pl. önvédelmi szituációban is ellene mond a szeretetnek, akkor nem érted, mit tanít a katolikus egyház a szeretetről.

A második hozzászólásodban fölsoroltak közül Vermes Géza nevét ismerem. Róla azt tudom mondani, hogy egykori katolikus pap létére valóban lemondott arról, hogy a zsidókat Krisztus hitére térítse, de épp ezért ki is lépett a katolikus egyházból, megházasodott, és jelenleg liberális zsidónak vallja magát.

Akik egységben vannak a katolikus egyházzal, azok számára a zsidók iránti szeretet mindenekelőtt azt jelenti, hogy Jézus Krisztus megismerését kívánjuk nekik. De tény az is, hogy egy zsidó addig sem mondható pogánynak, amíg Jézus Krisztust nem fogadja el. A pogányok ugyanis csak saját eszük szerint próbálnak Isten vagy az istenek felé tájékozódni, míg egy (vallásos) zsidó hiteles isteni kinyilatkoztatások birtokosa.

Akkor még egy Szentírásidézet, ezúttal egy rabbitól, az Újszövetségből (de csak emlékezetből):

"Ha ez a mozgalom emberektől van, föloszlik magától. Ha Istentől van, hiába is tusakodnánk ellene."

Ha a Katolikus Egyház egy emberi szervezet, akkor tökmindegy, hogy mit mond a zsidókról. Ha Istentől van, akkor az igazságot tanítja, és semmiféle zsidó ügynökök nem tudják ezt megváltoztatni.

Én ez utóbbit hiszem, ezért szerintem komolytalan az általad vizionált sztori. Bocs, én már csak ilyen megátalkodott katolikus vagyok.

Már írtam: a II. Vatikáni zsinat soha nem változtatta meg azt a doktrinát, hogy a zsidók számára az egyháznak Krisztust kell hirdetni.

Idézd léccilécci azt a zsinati szöveget, ami szerinted ezt így kimondja! Mivel természetesen nem tudod idézni, ezért föntebbi remek szillogizmusod 2. pontja téves, így téves kiindulópontból téves következtetésre jutottál. Ami azt illeti, Vermes Géza is erre jött rá, ezért lépett ki az egyházból és a kereszténységből.

A Nostra Aetate lényegében annyit mond ki, amit én is föntebb, hogy a zsidók nem pogányok, és a nem keresztények közül ők állnak jelen állapotukban is legközelebb a Katolikus Egyházhoz, mivel hiteles isteni kinyilatkoztatásokat birtokolnak a héber Bibliában, ami nagyrészt azonos a katolikus Ószövetséggel.

Ha egy zsidó szakértő ebből azt a következtetést vonja le, hogy az egyház már nem akarja Krisztus hitére téríteni a zsidókat, akkor téved.

Hát, ennyi erővel a Nagyhiszekegyből is kiolvashatnád a zsidómisszióról való lemondást, mert kifejezett formában abban sincs szó erről.

Olvasd már újra a saját idézeted első két sorát! De az egészbe is belekukkanthatnál, mert a nyilatkozat nagy része nem a zsidókról szól. Alapvetően arról szól, hogy katolikusként mit kezdjünk a különféle vallási irányzatok követőivel most, tehát addig, amíg meg nem térnek Krisztus hitére.

Lehetőleg ne úgy folytassunk katolikus missziót, hogy eközben lebecsüljük azt, amit Isten értékként helyezett el a különféle vallási irányzatok követőinek szívében.

Ferenc a pápa. Mondanivalóját a katolikus keresztényeknek címezte.

De hogy valamit le is zárjunk, akkor azt kijelenthetjük, hogy a II. Vatikáni Zsinat semmiféle módon nem mondott le a zsidómisszióról, tehát egyáltalán nem változott meg a katolikus tanítás?

Az egyház nyilván nem hívna össze zsinatot, ha semmilyen változást nem akarna. Zsidóügyben is valóban változtak a dolgok, de az semmiképpen nem változott, hogy ma éppúgy Krisztus hitét akarjuk adni a zsidóknak, mint 2000 éve folyamatosan.

Amit zsidóügyben az egyház nem adott föl, és nem is fog soha föladni, az egy üdvtörténeti koncepció. Eszerint a zsidó nép "választott népi" mivolta azt jelenti, hogy őket választotta Isten arra, hogy Krisztust adják a világnak. Miután azonban a zsidók, mint nép és vallás végülis mindmáig elutasítja Krisztust, ezt az üdvtörténeti szerepet az új Izrael, az új Választott nép, a keresztény egyház átvette tőlük. Akkor kerülnek vissza saját üdvtörténeti szerepükbe, ha az egyházzal együtt újra azt mondják Krisztusnak, amit Virágvasárnap mondtak: "Áldott, aki jön az Úr nevében, áldott Izrael királya!"

Namost, amit a II. Vatikáni zsinat mond, az meg az, hogy egészen tragikus eredményhez, az egyház teljes szereptévesztéséhez vezet, ha ebből az üdvtörténeti koncepcióból erkölcsi következtetéseket vonunk le az egyes zsidókra, ill. a zsidóság egymást követő generációira vonatkozólag.

Amikor a zsidókat Istengyilkos népnek minősítjük, amikor Krisztus keresztjéért erkölcsileg felelősségre vonjuk őket mi, az ártatlan pogánykeresztények, amikor tagadjuk, hogy egy zsidó pont annyira ártatlan, és pont annyira felelős Krisztus kereszthaláláért, mint te meg én, akkor pont ugyanúgy járunk, mint a Krisztust elutasító zsidók: megszűnünk Krisztust adni az embereknek, köztük a zsidóknak. Megszűnünk Isten eszköze, új választott nép lenni.

Tény, hogy az egyházra erősen jellemző volt az elmúlt századok folyamán ez a fajta szereptévesztés. Azért kell belőle akár egyoldalúan is megtérni, mert van egy egyoldalú feladatunk: mi valóban adni akarjuk minden embernek, zsidónak és pogánynak Krisztust, a zsidók és pogányok pedig nem akarnak adni nekünk semmit.

Krisztus ártatlan szenvedése nem lehet anarchikus szenvedélyeink ürügye. Krisztus szenvedése olyan tükör, amiben pl. Auschwitz is látszik, és amiben minden más ártatlan szenvedése is látszik, ha hajlandóak vagyunk így belenézni. Tükör által homályosan megláthatjuk Istent. Már ha látni akarjuk.

Hát bátor vagy a következtetések levonásában, csak annyi a probléma, hogy vannak a te következtetéseid, és vannak az egyház következtetései. Ha ezeket lazán azonosítod, és így képzelsz el magadnak egy katolicizmust, az sajna nem fog műxeni. Az is igaz, hogy a valóság veszélyes hely.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában