Lehet-e mecset a katedrális?

2013. június 5. 14:52
Pendulumblog
Foucault ingája
A katolikus egyház részéről egy nagyon komoly gesztus lenne a katedrális egy részének átengedése a muszlim hívők imádkozásának céljából.

„A bevándorlókból ma több mint 2 milliósra duzzadt spanyol muzulmán közösség mind a mai napig nem mondott le Hernando álmáról, arról, hogy a córdobai mecsetben imádkozzon. Levélben kérték a Vatikánt, hogy legalább néhány alkalommal tegyék ezt lehetővé a muszlim híveknek. A spanyol egyházi vezetők azonban erről hallani sem akarnak – sőt, Demetrio Fernandez püspök szerint már az is botrány, hogy egyes utcai jelzések mecsetként említik a katedrálist, és ezeket el kellene távolítani. Az ellenzők szerint ennyi erővel a keresztények is kérhetnék, hogy a damaszkuszi nagymecsetben lehessen misézni, hiszen az korábban Szent Jánosnak szentelt keresztény bazilika volt. Sőt, ha már itt tartunk, maga a córdobai mecset is egy korábbi keresztény templom helyére épült. Egy másik ellenérv szerint a közös imahelyek szükségszerűen konfliktushoz vezetnek, ezért jobb elkülöníteni a hívőket.

Természetesen lehetne egy harmadik út is, az, amit Isztambul vezetése választott, amikor múzeummá alakította a Hagia Sophia székesegyház/mecsetet, ezzel elejét véve a konfliktusoknak. Ennek a megoldásnak azonban nem lenne jelentősége a vallásközi párbeszéd kibontakozása szempontjából – számomra sokkal izgalmasabbnak és előremutatóbbnak tűnik az a megoldás, hogy Izsák és Izmael leszármazottai ugyanazon falak között imádják Ábrahám istenét. Vajon ezek az évezredes, több soron átalakított falak, ezek a roppant súlyt tartó oszlopok és légies árkádok, ez a pompás barokk kupola nem tudnák elviselni mindkét világvallás híveit, amelyek felváltva, egymással versengve létrehozták és gazdagították őket? Az én válaszom határozott igen – és ez az igen nem arra vonatkozik, hogy valamiféle szinkretista egyveleggé kellene változtatni a kereszténységet és az Iszlámot. A két vallási hagyomány időben és térben elkülönítve, de ugyanazon falak közötti megélése bizonyára nem gyengítené egyiket sem, ugyanakkor nagyban hozzájárulhatna ahhoz a társadalmi békéhez, amiről II. János Pál is többször beszélt: »Ha ezen vallások között nincs barátság és béke, akkor vajon miként juthatunk el a társadalom harmóniájához?« A katolikus egyház részéről egy nagyon komoly gesztus lenne a katedrális egy részének átengedése a muszlim hívők imádkozásának céljából. Egy ilyen egyoldalú gesztus olyan üzenetet hordozna, ami sokkal nagyobb csapás lenne az Európa iszlamizálásáról álmodozó szélsőséges muzulmán fanatikusokra és terroristákra, mint bármi más.

A vallások és kultúrák közötti béke a mai korban, amikor az egyre szűkülő természeti erőforrások közös ellenőrzése lehet a kulcs az emberiség túléléséhez, különösen nagy jelentőségű. A középkori Hispánia jó példát szolgáltat arra, hogy az interkulturális kapcsolatok milyen inspiráló és termékeny hatással járnak a szűkös erőforrások felhasználásához. A 10. században nem volt a több százezres lakosú Córdobához fogható gazdasági, tudományos és kulturális centrum egész Európában, a muszlimok, a zsidók és a keresztények együttélése során számos olyan technikai és kulturális innováció született, amelyek máig is hatnak. A példákat lehetne sorolni a zene, a filozófia, a matematika, a csillagászat területéről – maga Kolumbusz sem fedezhette volna fel Amerikát az Al-andalúzban kifejlesztett asztronómiai navigációs eszközök nélkül. A száraz éghajlatú hispániai tájakon a túlélés egyik kulcsa a víz volt: az arab hódítók által meghonosított öntözési technikák segítettek abban, hogy a mezőgazdaság képes legyen eltartani a hatalmas városi népességet. Andalúziában járva mind a mai napig megtalálhatjuk a középkori vízgazdálkodás és a teraszos földművelés nyomait, amelyek segítségével az ember megőrizte a természet kincseit, a vízet és a termőtalajt. A víz elosztására és szabályozására a középkorban helyi parasztokból álló tanácsokat hoztak létre, ahol a keresztény és muzulmán farmerek együttműködtek, a kölcsönös egymásrautaltság jegyében. Amikor a moriszkókat kiűzték a 17. században, Andalúzia gazdasága hosszú évszázadokra hanyatlásnak indult. Ma Andalúzia újra a fenntartható mezőgazdaság, a biogazdálkodás egyik európai éllovasa. Lehetne újra a vallásközi párbeszéd központja is, amennyiben megfogadná Manszur Escudero muszlim vezető a pápának címzett üzenetét:

»Arra invitáljuk, hogy mutasson egy új példát és küldje a remény üzenetét a világnak. Ne féljen! Együtt megmutathatjuk az intoleráns, anitszemita és iszlamofób embereknek, akárcsak azoknak, akik szerint kizárólag az Iszlámnak van joga létezni a világon, hogy az ima a legerősebb fegyver, ami létezik.«”

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 17 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Miért, ki akadályozza meg a muszlim híveket abban, hogy bemenjenek egy katolikus templomba, és imádkozzanak benne?

Ja, hogy szervezett formában? Hát, kölcsönös alapon lehet róla szó. Egyoldalú gesztusként szimpla önfeladás.

Talán Izraelben kellene az első lépéseket, gesztusokat megtenni...Ha ők elkezdik, az példa értékű lehetne mások számára is.

A szerző számára:

„sokkal izgalmasabbnak és előremutatóbbnak tűnik az a megoldás, hogy Izsák és Izmael leszármazottai ugyanazon falak között imádják Ábrahám istenét.”

De a szerző tudhatná, ha venné a fáradságot és kissé beleásná magát a vallásos irodalomba,

hogy a Biblia szerint Ábrahám törvényes örököse Izsák, Ábrahám törvényes házasságából származik, ezért kell leszármazottait jogosan Isten kiválasztott népének tekinteni.

Az arabok is Ábrahám leszármazottai, csak ők Ábrahámnak a szolgálólánnyal Hágárral folytatott házasságon kívüli némileg nemi kapcsolatából származnak a Szentírás szerint.

De lehet-e mecset a Zsinagóga is?

Ha ennek a gesztustnak következtében az iszlám világban megengednék a keresztényeknek,
- hogy szabdon és nyíltan gyülekezzenek, - - templomot építsenek,
- a mosékban Jézust dícsőítsék,
hogy politikusaik szót emeljenek véres keresztényüldözések ellen, és senki se kövezhesse meg gyermekét, ha az megkeresztelkedik;

akkor, egy fene, engedjék be a muzulmánokat a katedrálisba.

De amig ilyen gesztusra még halvány remény sincs, addig - enyhén szólva - elhamarkodott lenne a nagy összeborulás.

Egyébként Izsák és Izmael leszármazottait csak a közös rokonuk, a Messiás fogja majd kibékíteni, ha eljön országa és az ideje.

Ne kapkodjunk, és ne akarjunk okosabbak lenni nála. Akad elég sok sürgős dolgunk házon belül.

Mindegyikben, de csak egyénileg. Mint ahogy minden muszlim jöhet egyénileg imádkozni a katolikus templomokba. Innentől a cikk műbalhé.

Válaszok:
Csomorkany | 2013. június 17. 20:57

Bocsánat, tévedés. Mekkába nem teheti a lábát keresztény, tehát csak majdnem mindegyikben.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés