A szöveg és a Szentlélek

2013. május 20. 18:32

Jakab-Köves Gyopárka
Reposzt.hu
A Szentháromság személyei közül a Szentlélek az, aki a legmegfoghatatlanabb, a legkevésbé értelmezhető.

Hiszel-e a Szentlélekben? – megmondom ki vagy. Mert a Szentháromság személyei közül a Szentlélek az, aki a legmegfoghatatlanabb, a legkevésbé értelmezhető a nem-hívő, a nem-keresztyén, az ateista, a szekularizált-közönyös, a félig-hívő, az Igét átértelmező számára. Van, aki csak Istenben hisz, a maga elképzelései szerint. Mondjuk, mint Einstein, egy végső princípiumként, egy univerzális Felsőbb Lényként tiszteli. Van, aki Jézusban hisz, de csak annyira, amennyire hisz a csodákban és tanításokban, de a feltámadás tanát nem akarja elfogadni. Felsorolni nem tudjuk, hányféle vallásos meggyőződés létezik a keresztyén teológiák határmezsgyéin. Ám a Szentlélek csak hit által érthető meg, sőt, csak akkor mutatja meg magát az embernek, ha nyitott az Ő látására az ember.

A Szentlélek az, akiről a legkevesebbet beszélünk, pedig itt van közöttünk. Igaz, nehéz tetten érni. Mint a nap sugarát, megfogni nem lehet, de látjuk fényét és érezzük melegét. Áldó hatásait sem lehet objektíven lemérni, csupán a következményekben. A Lélek gyümölcsei által.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 7 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ki tévedhetetlennek tartja magát, az tévedhet a legnagyobbat.
A Fiúisten az Atyától és a Szentlélektől származik, tanítják a tévedhetetlenek, tehát két hímnemű személyról - Krisztus égi anyjának tekintette a Szentlelket, erről a gnosztikusok is tudtak - valószínűbb, hogy valakinek apja és anyja van, minthogy két apja van, anyja meg egy se...de nem akarom, hogy megégessenek.

Egy idegen vallásúnak, vagy egy vallással soha nem találkozottnak a legnehezebb feladat a Szentháromság megértése, pedig némi értelmi képességgel könnyen felfogható.
Számomra egyáltalán nem meglepő, hogy te ekkora hülyeségeket írogatsz.
Hogy hiszel-e vagy sem, az a te ügyed, de hogy képtelen vagy észrevenni, hogy a földi valóságnál, a megtapasztalhatónál magasabb szintről, a transzcendencia szintjéről van szó - amelyre a földi összefüggések nem vonatkoznak - az már értelmi fogyatékosságra vall.
Mert, aki hiszi a kereszténység alaptéziseit, vagy inkább eszmeiségét, az nem analizál, hiszen - a magyar nyelv a legtökéletesebben fejezi ki, hogy - HIT-ről van szó.
Aki szkeptikus, az pedig analizál és a rációt keresi, de a transzcendens értelmezésébe földhözragadt, netán korlátolt terjedelmű észjárással kár belefogni, mert olyan sületlenségeket szül, mint amilyent te idefirkantottál.

Erre a "gubancra" találtam megoldást, és leírtam Három vallástörténeti rejtély című könyvemben.
A skizofrén, vagyis tudathasadásos egyénekben több személyiség létezik egyazon emberben. Isten esetében a skízis a következőképpen történhetett:Isten amíg egyedül volt, ugyanazt tette, mint az ember, aki sokáig egyedül volt: beszélt magában. Kérdéseket tett fel, és válaszolt ezekre a kérdésekre.A kérdező tevékenysége nem egyezik a felelőével.Kérdezni bármit lehet, de válaszolni már nem. A feleletetnek a kérdésre kell válaszolnia.Mint ahogy a sakkban világos bármi értelmes kezdőlépést húzhat, de sötétnek már figyelembe kell vennie világos kezdőlépését,A kezdő, azaz kérdező előnyösebb helyzetben van, a felelő függőségbe kerül,de helyzete mégsem másodrendű, mert a kérdések értelmét a válaszok adják meg.
A kétféle feladatkör kétféle tevékenységet követelmeg, a kétféle tevékenység kétféle magatartásformát alakít, a kétféle magatartásforma kétféle személyiségjegyeket fejleszt. Végül már más lesz,aki kérdez, más lesz, aki felel: bekövetkezik a skízis, létre jön a JANG és a JIN, melyek hatnak egymásra..Nem állítom, hogy így volt, de lehetséges.

A katolikusok nem imádják, csak tisztelik a szentképeket, illetőleg azt, akit a kép ábrázol.
Már Mózes korában is különbséget tudtak tenni a kép és a személy közt,akit a kép ábrázol.
A bálványok eredetileg az áldozatot ábrázolták.Zolnay Vilmos írja Pokoljárás című könyvében, mikor a vezetője ellen fellázadt horda felismerhetetlenségig szétmarcangolta a vezért, akkor föltámasztotta /talán egy létrával/, és a fölismerhetetlen arc helyébe egy álarcot tettek. Ezt abból következtette, hogy számtalan idolt /istenszobrot/ találtak, melynek feje nem volt,csak nyakban végződött, melyre álarcot lehetett akasztani.
Nincs értelme a képek ellen harcolni, művésziek, szépek lehetnek, és megidézik a távol levőt.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában