Konzervatív baloldali pápa?

2013. március 17. 17:59

Köntös László
Reposzt.hu
Erre jön Jorge Mario Bergoglio egyenest Latin-Amerikából, s szinte tapintható a zavar: valahogy nem lehet összerakni a szokásos szemléleti kliséket.

De hogy a zavar tovább fokozódjék, kiderül, hogy az új pápa konzervatív. Lehet-e egy baloldali (nyilván nem a szó pártpolitikai értelmében) konzervatív? Ez ugyebár a mi nyugati tipológiánk fényében, Marx és a Frankfurti Iskola örökségeként, már-már eléri az elgondolhatatlanság határát. Mert a nyugati klisé úgy szól, hogy a jövő csak a hagyomány felszámolása árán valósítható meg, következésképp konzervativizmus és baloldaliság eleve kizárja egymást. Ami konzervatív, az a múlt. Naná. Ami meg baloldali vagy liberális, az a jövő. S itt van az új pápa az ideologikumok olyan mixével, amely szétfeszíti az itthon megszokott unalmas szemléleti sablonok kereteit, s egyúttal rámutat a Nyugat világnézeti provincializmusára és fantáziatlanságára.

Nekem ez tetszik. Isten éltesse Ferenc pápát!

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 28 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Tudsz mondani olyan protestáns személyiséget, aki világszerte közismert? Nem? Így jártatok.

Válaszok:
Csomorkany | 2013. március 18. 14:36

Már úgy értem, ma élő. Mert Luther és Kálvin még csak-csak.

Azért a kollégáid mintha kevésbé volnának tartózkodóak a "pápa" nevű katolikus branddel szemben...

Piszkálódástól függetlenül, jó dolognak tartom, ha egy keresztény személyiség közismertté válik. A hit végülis hallásból ered.

Igazából probléma, hogy jelenleg tulajdonképpen a XX. század minden jelentős katolikus figurája a föld alatt van, vagy oda készül, és hirtelen nemzetközileg ismert katolikus személyt sem tudnék mondani. De protestánst sem. Olyasvalakire gondolok, mint magyar nyelvterületen Böjte Csaba.

Szerintem ez a hit ma tapasztalható válságának egyik oldala.

Nem is Magyarországon zavar a dolog, hiszen nekünk valóban van egy aktívan működő Böjte Csabánk, igaz, talán nem véletlenül, a határ túloldalán, de nemzetközi szinten tudsz olyan ma élő, és aktívan alkotó figurákat mondani, mint mondjuk Teréz anya, vagy Roger Schütz, vagy Chiara Lubich, vagy Jean Vanier (ő mondjuk még él, de lényegében visszavonult az aktív közösségvezetéstől), vagy akár Jálics Ferenc, ha már ennyit emlegettük mostanában?

Szóval ezek az emberek tényleg arcai tudtak lenni a kereszténységnek, akár csak 20 évvel ezelőtt, és most nem látok ilyen arcokat.

Karl Barth munkásságáról tudok, Cullmannak valóban inkább csak a nevét ismerem. De ők is meghaltak elég régen.

Nézd, ha valaki fejébe veszi, hogy népszerűbb lesz Krisztusnál, az nyilván tökkelütött. Ám a másik oldalról nézve Isten kegyelmének jele, ha valaki a saját céljaitól függetlenül kortárs példaképpé válik, mert valamit hiteles keresztény módon csinál. Felnőtt keresztény eszmélődésem kezdetén kimondottan sok ilyen embert láttam, és most hiányoznak.

Ha azt mondod, több is veszett Mohácsnál, nyilván igazad van, de valahogy az az intuícióm, hogy ez része annak a hitválságnak, amiben ma élünk. Nem tudok olyan Bibliaidézetet a fejedhez vágni, amivel ezt igazolni tudom.

A Baptista Szeretetszolgálat nem keresi a hírverést? Na neeeee. Hát ezek még Japánba is elmentek a Fukusimai katasztrófa idején öt perc hírnévért.

Böjte Csaba nem csak jó munkát végez, hanem jók az írásai. Tényleg azok, olvass el néhányat!

A Szentírást illetően egyszerűen rossz modellben gondolkodtok. Azok az iratok szentek, amelyeket az egyház ünnepélyes, nyilvános fölolvasásra rendelt, hogy így ismertessen meg mindenkivel.

Ha nem vállaljátok a nyilvános ünneplést, akkor beleszürkül a bennünket körülvevő betűáradatba. Veletek együtt.

Böjte egy olyan keresztény személyiség, akire fölfigyelt a média. Ez eddig egy leírás.

Szerintem jó dolog, ha valakikre reális teljesítményeik miatt figyel föl a média, míg rossz dolog, ha a hülyeségei miatt. Ez meg a véleményem a jelenségről.

Természetesen nem ad hozzá Böjte értékéhez a határon túliság, viszont úgy látom, Erdélyben adottak a feltételek, amelyek mellett egy hiteles keresztény médiaszemélyiség meg tud jelenni: ott elég erős a kereszténység hozzá.

Természetesen mindenütt vannak hiteles keresztény arcok, az volt az első megjegyzésem, hogy a kereszténység gyöngeségének egyik jele, ha egy társadalomban közülük egyik sem éri el a média ingerküszöbét.

Mindenesetre a XIX. század végén minden katolikusellenes sajtótermék boldogan állapította meg, hogy töküres volt a Szent Péter tér, amikor bejelentették XIII. Leó megválasztását.
Mondjuk ez az olasz titkosrendőrség korai sikere lehetett, de a "független" sajtó annak jelét látta ebben, hogy sikerül lassan eltiporni a gyalázatost.

Ezek után felőlem csak follyon a csapból is a pápaválasztás!

Nézd, amikor kinyitották az ablakot a Szent Péter téren, elhangzott egy beszéd, amit pár tízmillió ember megnézett, és ami rendben volt.

Imádkozhattunk a pápáért, ami egy jó keresztény gesztus, meg kaptunk egy áldást is. A néhány tízmillió kíváncsi láthatott egy százezres keresztény tömeget, amely imádkozott.

A gyülekezetedet mennyire szokta megváltoztatni egy-egy prédikáció? Emberileg nem tudod megmondani? Közvetlen, mérhető hatása nincs? Akkor fölösleges?

Hogy ki nem érti a másikat, azon kár vacakolni, mert a kommunikáció arról szól, hogy előbbre jusson a másik megértése, ami szükségképpen onnan indul, hogy nem értjük a másikat :-)

Mindenesetre amit te nem értesz, az az én érvelésem:

1. Szerintem az egy nagyon jó dolog volt, hogy több tízmillió ember végighallgatott egy rövid keresztény prédikációt, és megnézett egy százezres imádkozó tömeget. Ha nem is mérhető, és emberileg igazolható módon, de ez jó irányba változtatta a világot. Egy másik blogon valaki más téma kapcsán a pápaválasztás másnapján elővette Nietzsche régi közhelyét arról, hogy a keresztények N. szerint szomorú emberek, ő meg a vidám filozófia híve. Visszakérdeztem, hogy látott néhány képet a Szent Péter térről a pápaválasztás estéjén? Merthogy az a tömeg nem tűnt szomorúnak. Nem jött válasz.

2. A fönt leírt nagyon jó dolognak a bekövetkeztéhez szükség volt némi fárasztó előzményre: a médiahisztire fogadóirodákkal, meg választási tippekkel. Alighanem nem csak mi magyarok, hanem még egy csomó más náció találgatta, hogy "na, a mi emberünk lesz vajon a pápa?" Az argentinoknak meg bejött.

3. A két dolog összetartozik, egyben kell értékelni. Ha némi médiahiszti az ára annak, hogy egy keresztény személyiség több tízmillió emberhez szólhasson, akkor nem túl nagy ár, részemről megfizethető. Inkább ez, mint egy vélhető titkosszolgálati akcióval kiürített Szent Péter tér.

4. Hogy a posztra is reagáljak, ha az egész alól egy református lelkész sem vonja ki magát, akkor engedj meg némi piszkálódást, ha már ennyire elzárkózol az ökumenétől. :-) A dolog összességében igenis jó volt a kereszténység egészének, ha tetszik, ökumenéjének, azt meg a legvérmesebb katolikusok sem gondolják (még én sem), hogy bármi is megoldódott volna a világban, vagy hogy a pápa ezzel fölzárkózott volna társmegváltónak Krisztus mellé.

Na tessék, megint félreértés. Úgy értem:

"ha az egész alól még egy református lelkész sem..."

Szóval a posztolóra céloztam.

Szerepelt viszont az utalás, hogy a 4. pontommal a posztra reagálok.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában