Német püspökök: Alkalmazható nemi erőszak esetén az esemény utáni tabletta
Robert Zollitsch freiburgi érsek, a testület elnöke közölte: a konferencia egyhangúlag határozott a kérdésről. A döntés értelmében valamennyi püspöknek tájékoztatni kell az egyházmegyéjében működő katolikus fenntartású egészségügyi intézményeket a püspöki konferencia álláspontjáról. A szer felírásáról az illetékes orvos határoz a páciens – a nemi erőszak áldozatául esett nő – döntésének figyelembe vételével – mondta Robert Zollitsch. A katolikus egyház Németországban 420 kórházat működtet, ezekben összesen 165 ezren dolgoznak.
Az esemény utáni tabletta alkalmazásának kérdése azt követően merült fel, hogy decemberben két katolikus egyházi fenntartású kölni kórházban megtagadták egy megerőszakolt nő ellátását, arra hivatkozva, hogy a kezelés részeként esemény utáni tabletta használatát kellett volna tanácsolni, ami ellentétes a terhességmegszakítást elutasító katolikus állásponttal. Az eset után a kölni érsekség – az intézmények fenntartója – bocsánatot kért, és hangsúlyozta: tévedés történt, és a nemi erőszak áldozatait pontosan ugyanúgy látják el, mint a nem egyházi fenntartású egészségügyi intézményekben.
Joachim Meisner bíboros, kölni érsek az eset hatására kialakult közéleti vitában jelezte: elfogadható lehet a tabletta alkalmazása nemi erőszak áldozatául esett nőknél, amennyiben a kezelés célja a fogamzásgátlás, nem pedig a már megfogant petesejt beágyazódásának megakadályozása.
Összesen 51 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászólás szerkesztése
Ezt bízd nyugodtan azon orvosok gondos lelkiismeretére, akik amúgy nyugodt lelkiismerettel végeznek abortuszt...
Hátborzongató, hogy ilyen jellegzetesen női ügyben kizárőlag férfiakból álló szervezet dönt.
Jó, most végülis abban az elvi esetben, ha valóban, tutira a foganást gátolja meg a tabletta, akkor igazuk van. Mert végülis a nő nem akarta a szexuális kapcsolatot, hát ne induljon el belőle élet.
Csak nekem is vannak kételyeim, hogy ez így, 100%-ra kimondható-e.
A megerőszakolt nő nem rendelkezett magával - ővele rendelkeztek: előbb az erőszaktevő, aztán a főpap
Isten egyáltalán nem nyilatkoztatta ki, hogy ki az ember - egyszerűen a józan erkölcsi ítélőképességre bízta.
Biblikusan szólván test és vér, szóval evilági tapasztalataink nyilatkoztatják ki nekünk, hogy kit kell embernek tekintenünk.
Sajnos, ha elkezdjük ezt a fogalmat lazítani, olyan lejtőn indulunk el, ahol nincs megállás.
Mi az értelmi sérültségnek az a foka, ami alatt valaki megölhető, mert nem ember? Mi a testi sérültségnek ez a foka? Mi a szellemi idegenségnek ez a foka? Ha valaki képtelen a normális társadalmi együttműködésre, az tekinthető még embernek? Elég sokan vannak, akiket egyszerűbb megölni, mint tudomásul venni a létüket.
Most a magzatok vannak ilyen társadalmi célkeresztben, de ez a célkereszt elég sokat mozgott csak az elmúlt évtizedekben is ahhoz, hogy az ember már csak a saját bőre érdekében is a fegyverletételre biztasson mindenkit.
Ha az anyaméhben elindul egy emberi élet, szerintem joga van folytatódni. Azt senki nem várhatja, hogy az ilyen helyzetbe került anya föl is nevelje azt a gyermeket, akiért ilyen módon nem felelős, de szülje meg.
A cinizmus egyébként ott van, hogy ha az illető anya önként jutna erre az elhatározásra, vajon mekkora társadalmi szolidaritásra számíthatna? "Ha már vallási fanatizmusból megszülte, nevelje is föl vallási fanatizmusból! Rám, Gipsz Jakab adófizető polgárra ne számítson!"
Hát, speciel a KEK szövege tök egyértelmű. A "fogantatás pillanata" az egyértelműen az önálló emberi életet elindító sejtegyesülés.
Nézd, ez nem Szentírás, itt a szerzők még élnek, és számtalan dokumentumban értelmezik a szövegüket. Egészen pontosan így értelmezik.
Ha nem sikerül a beágyazódás, akkor az az élet gyors véget ér, de tájékoztatnom kell Téged arról, hogy Te is meg fogsz egyszer halni. Viszont amíg élsz, ember vagy.
Az előbb még azt magyaráztad, hogy a KEK nem azt mondja, mint acido, és hogy nem egyértelmű. Arra bátorkodtam fölhívni a figyelmed, hogy egyértelműen azt mondja, mint acido. Ennyi.
Az igazságot az emberi értelem adta mértékig meg lehet ismerni, de ennek alapföltétele, hogy nem ködösítünk szándékosan.
Szóval egy igazságkereső, és a megismert igazsággal szemben engedelmes és alázatos magatartás ehhez feltétlenül szükséges.
Nekem a parázna nő esete annyiból jut eszembe, hogy ezt a nőt sem kérdezte közülünk senki, csak itt vitatkozunk róla több, mint 1000 km. távolságból.
Annyit tudunk róla, hogy megerőszakolták. Reménység szerint van olyan gyógyszer, amely biztonsággal kizárja, hogy ebből az aktusból valóban nem kívánt élet induljon el. Ha van ilyen gyógyszer, alkalmazni kell. Ennyit mondtak a német püspökök, pontosabban bátrabbak voltak: elhitték, hogy van ilyen gyógyszer.
Ha nincs ilyen gyógyszer, akkor az erőszak sokkjának egyik oldala, hogy valamit kezdeni kell az ebből esetlegesen elinduló emberi élettel. A valódi társadalmi szolidaritás azt jelentené, hogy pl. nem kárhoztatjuk az asszonyt, nem vonogatjuk a vállunkat, és nem emlegetünk vallási fanatizmust, ha megszüli gyermekét, de nem akarja fölnevelni.
Megölni a gyermeket, az nem az asszonynak segítség, hanem annak a társadalomnak, amely nem vállalja a szolidaritást, és így bűnrészese az erőszaknak.
Mondjuk a németekben azt szeretem, hogy képesek pontosan fogalmazni. Amennyire tudom, az abortusztörvényük pl. úgy szól, hogy "az abortusz emberölés ugyan, de a társadalom jelen erkölcsi állapotában nem büntethető".
Telitalálat. Gyilkosnak minősíteni egy olyan asszonyt, akit liberális újságírók, nőmozgalmárok, rokonok, barátok, ismerősök hada bátorít az abortuszra, nem lehet. Ettől még az abortusz következtében meghal egy ártatlan ember, tehát emberölés történik.
A nő tisztelete azt jelenti, hogy a megszült gyermek fölnevelésére nem kötelezi a társadalom akarata ellenére, hanem minden segítséget megad az örökbefogadáshoz.
Akkor is, ha szimplán hülye volt, akkor végképp, ha erőszak áldozata.
A hozzászólásod olvasása után felmerült bennem pár kérdés.
Foganhat-e élet Isten akarata nélkül?
Mi teszi tönkre egy nő életét? Ha Istent játszik és megöli a méhében fogant életet, vagy ha megszüli és jobb megoldás híján örökbe adja?
Krisztus példája nem arra hívja a hívő anyát, hogy életét adja a magzatért, a leendő gyermekért?
Mindezek az egyén lelkiismeretére vannak bízva. Szabadon dönt mindenki, külső kényszer ilyen esetben helytelen.
Ezzel a témával kapcsolatban egy megindító példa Dr. Gianna Beretta Molla olasz gyermekorvos, aki életét áldozta azért, hogy negyedik gyermekét a világra hozza.
"1961-ben újra állapotos lett, de méhrakot állapitottak meg nála. A műtétet elutasította ,hogy gyermekének az életét megmentse. Gianna ezt mondta : „ Ha döntenetek kell a gyermekem és köztem a gyermekemet válasszátok hezitálás nélkül".1962. április 21-én megszületett Gianna Emanuela. Április 28-án Giannat hazavitték a kórházból , ahogy azt kívánta és meghalt. A temetése a Chiesetta di Ponte Nuova-ban volt.
1994-ben avatták boldoggá mint család anya és 2004-ben II. János Pál pápa avatta szentté. ”
Történetét Giuliana Pelucchi 'Élet az életért' c. könyvében olvastam.
Egy angol nyelvű videó róla
http://www.youtube.com/watch?v..
Bejelentkezés