Visszahullva

2013. február 21. 10:22

Jakab Bálint
Reposzt.hu
Elment a minden élők útján a felmagasztalt és megtagadott, az ünnepelt és elhallgatott püspök, Dr. Hegedűs Lóránt, a magyarországi református egyház egyik 20. századi megkerülhetetlen alakja.

De hogy jelenség volt, vitathatatlan. Prófétai hévvel ment az általa választott igazság mentén, ha szükséges volt szembe a fősodorral. Igehirdetéseinek, tanulmányainak nemzetféltő igazságait az idő fogja eldönteni. A jeremiási sors a pusztulás közelségében kevésbé vigasztaló. Fájdalomra fordul az igazság beteljesedése. Alig három-négy emberöltőre kell visszanézni az Ormánság reformátusságára. Igaza volt-e Kákicsi Kis Gézának, Csikesz Sándornak, Kodolányinak? De mit ér az igazság, amelynek útját üres falvak, porladó kövek és festett kazetták alatti egykori orgonák hűlt helyei jelzik?

Barokkos körmondataiban, illési hevületében visszajárt valami a hajdú ősök szelleméből, a 19. századi prédikátorok Jókai által megformált protestálásából. Tudása alkalmasság tette, hogy átmerészkedjen olyan területekre, amelyekről az egyházi értelmiséget fél évszázadig kitiltották. Fültanúja voltam Görgey Gábor dohogó sérelmének, akinek egy szépen leírt és felolvasott tanulmányát, ahogy Görgey fogalmazott »egy rögtönzött filippikával« Hegedűs püspök kérdésessé tette. A felvilágosodás értelmezéséről folyt a beszélgetés. 

Bemerészkedett olyan peremterületekre, amelyekben érvénye volt a teológiának. Sőt, a teológiát a logosz tou theou értelmében emelte be a mindennapok nemzeti, társadalmi sorskérdéseibe.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 1 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés