1700 éve: Milánói ediktum

2013. február 3. 18:11
Ha a dátum tehát pontos, akkor épp ma 1700 éve adta ki I. Konstantin és Licinius a keresztényüldözés végét jelentő „tolerancia-rendeletét”.

A toleranciáról szólva nem feledkezhetünk el arról, hogy intoleranciával az elmúlt évszázadokban általában épp a keresztényeket, katolikusokat vádolják. Tolerancia kapcsán a fő ellenpélda szinte mindig az eretnekekkel szembeni inkvizíció. John Rawls szerint (Az igazságosság elmélete, Osiris, Budapest, 1997. 263.o.,) Aquinói Szent Tamás a »korlátozott toleranciát« is elveti, hiszen az eretnekekkel szemben nem csak a kiközösítést, hanem a halálbüntetést is megengedhetőnek tartotta (Summa Theologiae II-II, q. 11, a. 3).

Ezzel szemben gyakran hivatkozunk arra, hogy a katolikus egyház mindig csak az eretnekek (vagyis a katolicizmust megtagadók) és nem a más vallásúak ellen lépett fel (lásd erről akár Aquniói Szt. Tamás zsidókról szóló tanítását); gyakran hivatkozunk arra, hogy az eretnekek ilyen büntetése mindig a világi hatalom döntése volt és az inkvizíció épp azt a célt szolgálta, hogy valaki eretneksége ügyében ne a világi hatalom dönthessen (mindenkori politikai, »üzleti« ellenfeleit bélyegezve eretneknek), hanem csakis az egyház; gyakran emlegetjük, hogy az eretnekek fellépésének, vagy éppen a reformátusok katolikusellenes politikájának (például Angliában) lényegesen több áldozata volt, mint az inkvizíciónak. Ez a hivatkozás ugyan igaz (sőt az angolszász jog a kontinentális jogban ma ismert bírósági eljárást inquisitorial processnek nevezi - ez az a rendszer, ahol a bíró felelős az igazság kiderítéséért; a bíróval szembeni ilyen explicit vagy implicit elvárás az inkvizíció hagyománya), de mai szemmel semmiképpen sem tagadhatjuk, hogy e korszak - nem csak az Egyházra, hanem a világi hatalomra is jellemző - eljárása elfogadhatatlan. Nem véletlenül kért bocsánatot II. János Pál 2000. március 12-én az Egyház tagjainak az évszázadok során elkövetett bűneiért.

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 62 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A kereszténység, mint a tudomány ellensége egy ostoba, hiteltelen toposz, olyanok terjesztik akik vagy nem ismerik a történelmet vagy ismerik ámde szándékosan meghamisítják.

Itt egy nagyon hosszú lista következik tudós papokról, az ő munkásságukról, bemásolt írás:


"Nézzük meg tehát kik azok a tudós papok akiknek sokat köszönhet a természettudomány. Szeretném előre bocsátani több olyan nevet fogunk hallani, akiket tanulmányaink során valamennyire megismertünk, de gondolni se mertük volna, hogy a katolikus egyház felszentelt papjai voltak.
Meglehetősen vissza kell mennünk időben, hogy az első írásbeli emlékeket felidézzük.

* * *
Beda Venerabilis (673?-735) a tiszteletreméltó, szent, egyházatya. A bencés szerzetes egész életében a jarrowi (anglia) zárdában élt, és a tudomány minden ágának művelése mellett tanítással is foglalkozott. Híre az egész világon elterjedt, megírta az angol egyház történetét, de sokoldalúságát mutatja, hogy több matematikai és csillagászati könyvet is írt. Művei számtalan kiadást értek meg, még halála után több mint ezer esztendővel is. XIII. Leó pápa 1894. november 13.-án egyházdoktorrá avatta, azaz Doctor Ecclesiae címmel tüntette ki, és ünnepét az egész egyházra kiterjesztette.

* * *
Szent Virgil /+784/ salzburgi érsek már a VIII. században tanította, a világ nem korong, hanem gömbölyű. Nem az első ilyen gondolat az emberiség történetében, de keresztények között valószínűleg az első.

* * *
Az ezredforduló egyik legkiemelkedőbb tudós elméje Gerbert d’ Aurillac a későbbi II. Szilveszter pápa volt. A bencés szerzetes nemcsak a keresztény bölcseletben valamint a hittudományban volt jártas, hanem az arab filozófusokat is jól ismerte. Valószínűleg ők avatták be a számtan és a mértan rejtelmeibe. Történészek szerint Gerbert d’ Aurillac az arab műveltség európai központjában Cordobában tanult. Itt szerezhette azokat az ismereteit, melyek révén elkészítette az abakuszt, valamint Magdeburgban készített tanítványa III. Ottó német-római császár számára napórát. Kiváló mechanikai ismeretei révén gőz segítségével orgonasípokat szólaltatott meg. Mindössze négyéves pápasága alatt sok időt töltött a lateráni pápai palota egyik tornyában, ahol tudományos kísérleteit folytatta. Már életében védekeznie kellett, hiszen sokan az ördöggel cimboráló bűnös varázslónak tartották. Kéziratban fennmaradt akkori védekezése:
„Amikor dicsőség volt a tudatlanság, akkor a tudatlan azt hitte, hogy varázsló voltam. Pedig a sírok beszéde az, hogy példás jámborság, feddhetetlen erkölcs és mély vallásosság volt az életem.”
Kortársait messze felülmúló „titkos tudományokbeli” jártassága, gyakorlati érzéke az új találmányok megszerkeztésében, mindemellett szédületes egyházi pályafutása miatt, irigyei valóban az ördöggel cimborálónak tartották. A három R betű (Rheims,Ravenna,Róma) is hozzájárult, hogy az akkor babonás tanulatlan nép varázslónak nevezze.
Róma püspökeként felkarolta a keresztény hitterjesztés ügyét és ő volt az első pápa, aki a szaracénoktól elfoglalt Szentföld fölszabadításának gondolatát is fölvetette.
A néphagyomány halála után ezer évvel is szokatlan legendát kerít személyéhez. A lateráni főszékesegyházban található sírkövéhez sokan zarándokolnak ma is, ha nagybeteg valamelyik pápa. Úgy tartják ugyanis, hogy ilyenkor a szürkés márványlap „izzad”, nedves foltok keletkeznek rajta és mögötte csontok zörgése hallatszik. Ennyi év után is a legenda varázslónak tartja őt, aki eladta lelkét az ördögnek. Ebből is láthatjuk, milyen nehéz lehetett azoknak teológusoknak akik a természettudomány területére merészkedtek.
II. Szilveszter érdemeit a magyar embernek a szentistváni országépítés történetében, talán fölösleges említeni.

* * *
A Párizs melletti Saint- Denis apátja Suger (ejtsd. Szüzsér) (1081-1151), VI. Lajos (1108-1137) és VII. Lajos (1137-1180) francia királyok zseniális minisztere, politikusa, építőművésze és korát több száz évvel megelőző feltalálója, polihisztora volt. Sokat tett az igazságszolgáltatás, földművelés, az ipar és a kereskedelem javítására. A ma már Párizs külvárosának számító híres apátsági kolostorban (szomszédságában található a híres Saint - Denis-i labdarugó stadion, ahol a franciaországi világbajnoki labdarugó döntött játszották.! ) a gőz erejével kísérletezik, azzal hajt egy gépet hatszáz évvel James Watt előtt. A legtöbb kíváncsi turista, aki elzarándokol a királysírokhoz az apátsági templomba, nem is gondolja, hogy a kolostor egyik első apátja milyen zseniális tudós is volt.

* * *
Amíg Suger apátot kevesen ismerik Albertus Magnus-t (1193 ?-1280) már szerencsére sokkal többen. A nagy dominikánus szerzetes Aquinoi Szent Tamás tanítójaként, híres tanitványa révén nem került a feledés homályába. Már életében „Doctor Universalis” néven emlegették. Kísérletezik a cinkkel és az arzénnel, üvegházat készít, mégpedig a kölni dominikánus kolostor udvarán, így a szerzetesek télen is vitaminhoz jutnak. Korának egyik legjobb botanikusa, az apály-dagály magyarázója és a kőszénről 1220-ban tanítja, hogy az kővé vált növényi anyag. A német származású tudós pap hosszú élete során korának meghatározó egyénisége volt.

* * *
A XIII. század elején alapított két szerzetesrend, a ferencesek és a domonkosok rendje, kiemelkedő fontosságú a tudománytörténet szempontjából. Bár Assisi Szent Ferencnek közvetlenül nincs köze a természettudományokhoz, az egész természetre való nyitottsága, természetszeretete meghatározó a későbbi tudományos kutatások szempontjából.

* * *
Roger Bacon /Rogerius Baco; 1214-1294/. Ferenc rendi szerzetes, akit kora „Doctor Mirabilisnak” nevezett, nagy tudása és csodálatos kísérletei miatt. Oxfordban tanult majd Párizsban doktorált. Viszonylag későn 37 éves korában lép a ferencesek rendjébe. 1266-1268 között írja meg Opus Maius, Opus Minus és Opus Tertium című műveit. Független szellemű, nem fogadja el végső igazságokként a párizsi tanárok tanításait. Összeütközésbe kerül kora általános felfogásával, s mivel korát messze megelőző elméleteit, meggyőződéseit fennen leplezetlenül hangoztatta s ráadásul a papok erkölcstelen életét nyilvánosan ostorozta, eretnekség gyanújával(!) eltiltották a tanítástól. Tíz évig várt, amíg VI. Kelemen került a pápai trónra, s minthogy a Szentatya előtte angliai nuncius volt, ismerte, szerette és tisztelte, megszüntette fogságát. Sajnos VI. Kelemen mindössze három évig uralkodott, utána 24 évig (8 pápa alatt!) újra fogságban tölti az életét. Csak IV. Miksa pápa halálával szabadult, akkor már nem félnek a nyolcvan éven túli aggastyántól. Bacon a matematika, a fizika, a kémia tanulmányozását sürgette, és a gyakorlati erkölcstanra helyezet nagy hangsúlyt. A lőpor feltalálása terén van „prioritási vitája” Schwarz Berthold ferences szerzetessel.
Bacon kimondja, hogy a matematika a természettudomány alapja. Megsejti, hogy a nagy járványokat „különösen apró lények” okozzák. Egész vagyont, 40000 aranykoronát fordít kísérletezésre. Megsejti a gőz erejét, egyik munkájában erről így ír: „Kocsikat lehetne építeni, melyek vonóállat nélkül mozognak és óriási gyorsasággal robognak”. Úgy gondolja, hogy „Ázsiát Spanyolhonból nyugat felé el lehet érni”. Készít ólommal foncsorozott gömbtükröt, egy hangfelvevő készülék- a későbbi fonográf -elméletét veti föl és üvegből lencsét csiszol, ami az első szemüvegek őse. Gondolkodik olyan járművek építéséről is amit az ember belülről, lábával hajt.
Már 1010 körül Eilmer, a Malmesburg-i apátság szerzetese, egy siklógéppel állítólag több mint 600 lábnyit repült. Ez akkoriban olyan szenzáció volt, hogy több évszázadon keresztül emlegették, bár a repüléssel való elméleti gondolatokat is leginkább Bacon-nak tulajdonítják.

* * *
Abban az időben gyakori volt, hogy kiváló tudós papokat választottak pápának, ahogy háromszáz esztendővel előbb Gerbert d’ Aurillacot úgy Petrus Hispanust , (Pedro Juliao ?- 1277) a portugál származású tudóst a párizsi egyetem tanárát is megválasztották Róma püspökének, XXI. János néven. Párizsban teológiai és bölcsészeti fokozatot szerzett, aztán orvostudományt tanított a Sienai egyetemen. Igen népszerű volt a Betegségek Kézikönyve című műve. Még pápaként is folytatta stúdiumait és az egyház kormányzását egyszerűen Orsini kardinálisra hagyta! Professzorsága idején írta meg korának meghatározó, nagyhatású tankönyvét „ Summulae logicales” címen. A logika alapműveként ismert tankönyv többszáz évig szolgálta a felnövekvő tudós nemzedékeket. Nem volt szerencsés ember, tudós pápaként alig kilenc hónapig tevékenykedhetett, szerencsétlen baleset végzett vele, rászakadt az avignoni pápai palota mennyezete.


* * *
Schwarz Berthold (eredeti neve valószínűleg: Ancklitzen 1290-1320) nevét miden bizonnyal kémiai tanulmányai és kísérletei miatt kapta. A freiburgi (dortmundi?) ferences szerzetes a hagyomány szerint a puskapor feltalálója. A puskaport azonban már régebben is ismerték, Európában az arabok révén, Schwarz Berhold valószínűbb, hogy az ágyút találta fel.
* * *

A hit és tudás egymásmellettiségét egyúttal összekeverhetetlenségét, a hitigazságok érvényességét, de nem bizonyíthatóságát hangsúlyozzák az ún. averroista filozófusok.( Ibn- Rosd Muhammed Averrois arab filozófus és gondolkodóról elnevezett irányzat), és ennek a filozófiának tágabb értelembe vett követői Albertus Magnus és Aquinoi Szent Tamás.
A tomizmussal szemben álló filozófiai és teológia iskolákat mint a nominalizmust a párizsi egyetem angol származású ferences szerzetes professzora, az averroista tanok hatása alatt álló William Ockham (Occam 1270-1347) alapozta meg. Ismeretelmélete szerint fogalmaink nem felelnek meg a valóságnak, a nevek csak üres formák. Szerinte Isten akarata abszolút, így az üdvösséghez nem szükséges a kegyelem, csak Isten akarata. XXII. János pápa bullája után az inkvizíció perbe fogta, ferences rendjéből kiközösítették. Avignonban raboskodott négy évig, ezután 1328-ban Bajor Lajos udvarába szökött. Művében kifejti, az egyházat a hívek gyülekezet alkotja, amely mint a szuverenitás legfőbb birtokosa, a zsinaton a főpapok és a teológusok által képviselteti magát. Igen elgondolkodtató véleménye az is, hogy az egyház vezetését nagy tudású egyetemi professzorokra kéne bízni. Mint bölcselő a nominalizmus megújítója, az ő nominalizmusa, mely csak az egyes dolgoknak és nem a fogalmaknak tulajdonít valóságot, az újkori gondolkodás előfutárjának tekinthető.
A kiközösített ferences gondolkodó a fizikában fontos szerepet játszó minimálelvek megalapozója. Kutatási elve; nem szabad több entitással számolni, mint amennyire szükség van.

* * *
A koncilianizmus első elvi megfogalmazóját is Ockhamban tisztelhetjük, de ezt az elméletet szintén nagy formátumú tudós pap Nicolaus Cusanus (Nikolaus von Kues, Krebs, 1401-1464) német származású teológus (kardinális!) öntötte végleges formába. Erről szóló fő műve Concilium supra papam (zsinat a pápa felett). Ezen elmélet hívei tagadták a pápai primátust, az egyházi zsinatot a pápa felett álló legfőbb egyedül autentikus tanítóhivatalnak tekintették. Nem lehet nem észrevenni a két nagy katolikus szerzetes gondolataiban a majd kétszáz évvel későbbi reformáció gondolatait. Ockham és Cusanus akaratukon kívül a reformáció csíraelhelyezői voltak. Forradalminak számító műve a „De docta ignorantia (1443)”. Itt ír először a végtelen világ eszméjéről. Jellemző korát jóval megelőző elméletére , hogy sem a nagy csillagász Kopernikusz sem Galilei nem mert csatlakozni hozzá. Giordano Bruno majd Descartes voltak csak első követői.
A tudománynak csaknem minden ágában kitűnt, a keleti nyelvekben, jogtudományban, teológiában, fizikában, mennyiségtanban, csillagászatban, ahol számos értékes művet alkotott. Több könyvének csak a címét ismerjük, mert a művek az idők folyamán elvesztek
Csillagászati megfigyelései nagyban elősegítették a csillagászat tudományának fejlődését.

* * *

Domingo de Soto (Franciscus Dominicus 1494- 1560) spanyol jezsuita teológus, filozófus, természettudós.
Az V. Károly császár gyóntatójaként is ismert jezsuitánál jelenik meg először a szabadesés és az egyenletesen változó mozgás kapcsolata. Maga a tudós ezt a felismerést nem tartotta saját érdemének, hiszen mind a párizsi és oxfordi iskola tudósai abban az időben a két mozgás egyenértékűségét már valószínűleg természetesnek tartották. A két mozgás összekapcsolása Leonardo da Vinci naplójában is megtalálható, de alig elképzelhető, hogy Soto ismerte volna a világhírű művésznek a matematika, fizika területén kifejtett munkásságát.
Domingo de Soto: Super Octo Libri Physicorum Aristotelis Questiones (1572) című munkájában a következőket írja :” Ha az A test egy óra hosszat mozog, miközben mozgása állandóan gyorsul, 0 mértékről 8 mértékre, pontosan akkora utat fut be mint a B test, amely ugyanannyi ideig mozog, és sebessége 4 mérték.”

* * *
Columbus 1494-ben Haitin hagyta Paulus Romanus nevű spanyol atyját. 1511-ben ez a pap értesíti Európát, hogy Santa Domingo szigetén az őslakosság összesodort leveleket meggyújt, füstöl, szívogatja azokat, amitől a szúnyogok-a malária főterjesztői- fejvesztve menekülnek. Ez a szokás, a szivar és a cigaretta ősének tekinthető. VIII Orbán pápa (1623-1644) egyházi
átokkal sújtja azokat, akik az atya ötletét átveszik és majd csak száz év múlva 1724-ben vonják azt vissza. Ettől kezdve legyen pap, püspök vagy akár pápa vidáman pöfékelhetnek,
sőt Lábos János jezsuitában a hazai dohánynemesítés atyját tisztelhetjük.
* * *

Müller Johannes Regiomontánus, (1436-1476) regensburgi püspök, híres csillagász és matematikus, aki korának technikai színvonalát jóval megelőző csillagvizsgálót épített. Kopernikusz közvetlen előfutáraként tanította a heliocentrikus világképet. Érdekesség, hogy Luther Márton mind Regiomontánuszt mind Kopernikuszt sült bolondnak tartotta.

* * *

Andreas Osiander (Hosemann 1498-1552), német teológus, reformátor. Mint nürnbergi lelkész tevékenyen részt vett a reformáció tanainak behozatalában (1522). Igen éles eszű, gondolkodóként autodidakta módon foglalkozott a természettudományokkal is. Ma többen úgy vélik, -valójában vitatkoznak arról-, hogy Kopernikusz könyvének előszavát Osiander írta. Az előszó a szerző összefoglaló művében lefektetett gondolatokat mind matematikai hipotéziseket kezeli, melyek alkalmasak arra, hogy a csillagászati számításokat megkönnyítsék. Elképzelhető, hogy Osiander előszava meglehetősen ügyes elképzeléssel azért íródott, hogy az, a könyvet az egyházi hatóságok üldözésétől megvédje, ugyanis a kopernikuszi rendszert teljes részletességgel kidolgozva látszólag az csak matematikai hipotézisként jöhet számításba és semmiféle konkrét fizikai értelmezést nem tesz lehetségessé. Talán ezért sem tartotta az egyház sohasem kihívásnak Kopernikusz összefoglaló művét.

* * *

Ugo Boncompagni a későbbi XXIII. Gergely pápa csillagászaival konzultálva 1582 október 5-től 14-ig tíz napot törölt a történelemből. Boncompagni a bolognai egyetem híres jogászprofesszoraként dolgozott és csak negyvenévesen(!) ment el papnak. A nagy tudású ember felismerve, hogy a csillagászati év és a naptári év között ekkor már jelentős különbség van, megbízta hát a német származású Rómában élő jezsuita asztronómus, matematikus Rudolf Christophorus Clavius-t (Christoph Klau, 1537?-1612), hogy készítse el a később Gergely féle reformként ismert naptár reformot. Emiatt 1582 október 4.-e után rögtön 15.-e következett.

* * *
Giordano Bruno( Jordanus Brunus, 1548-1600) olasz filozófus, dominikánus szerzetes. Bruno filozófiája Nicolaus Cusanus és Kopernikusz gondolatain alapszik. Szerinte a világ végtelen és miden részében örök életet rejt magában. A világ Isten megnyilatkozása, lényének végtelen áradata. Bruno megpróbálja szintézisét adni az új természettudománynak a filozófiai hagyománnyal. Gúnyra hajló szelleme, írásainak vitriolos, bizarr és fantasztikus stílusa miatt egész életében menekülnie kellett. Az egyház máglyahalálra ítélte, mert akkor úgy gondolták, művei, tele vannak az egyházra és vallásra veszélyeseknek, istenteleneknek és szentségtörőknek mondott tanokkal.

* * *

Galileo Galilei (1564-1642) olasz fizikus, matematikus, csillagász. A párizsi egyetemen kezdte, orvosi és filozófiai tanulmányait, de ahogy egyre jobban megismerte az Arisztotelészi fizika hiányos voltát és módszerének elégtelenségét, egyre inkább a matematika felé fordult, amiben minden valódi természet-megismerés alapját látta. Foglalkozott az ingalengés idejével, fajsúly-meghatározással, és a testek súlypontjával. Tanára volt a pisai a firenzei és a páduai egyetemeknek. Ezután a csillagászat kezdte érdekelni, 1611-ben fölismerte, hogy a bolygók nem önfényű testek és a Nap körül keringenek. 1612-ben pontosan leírja a hidrosztatika törvényeit, valamint a napfoltokról írt leveleiben nyíltan védelmezte a Kopernikusz féle világrendszert. Castellihez írt levelei miatt a római inkvizíciónál följelentették. Barberini bíboros, mint VIII. Orbán pápa, bár sokáig védte a támadásoktól, mivel összefoglaló művében az egyik szereplőben a pápa magára ismert, ekkor már a pert le kellet folytatni. 1633. június 22.-én a római Santa Maria Sopra la Minerva templomban, hogy elkerülje a legrosszabbat, esküvel megtagadja addigi nézeteit. Ettől kezdve gyakorlatilag az inkvizíció fogja, lényegében házi őrizetben tartják. Ekkoriban még foglalkozik teleszkópikus megfigyelésekkel a korábban szerkesztett hőmérőjét, valamint távcsövét fejleszti tovább. 1638-tól bár már teljesen megvakul, szellemileg élete végig tevékeny marad. Közvetlenül halála előtt gondolja ki az ingának az órával való összekapcsolását. Csak halála után majd száz évvel teljesítik végakaratát és a firenzei Santa Croce templomban egy pompás síremlékben helyezik végső nyugalomra.

* * *

Scheiner Cristoph (1575-1650) Német jezsuita csillagász, aki nagyon fontos vizsgálatokat végzett az emberi szem szerkezetére és így a látásra vonatkozóan. A tudósnak Galileivel prioritásvitája volt a napfoltokkal és a nagy Nap forgásának felfedezésével kapcsolatban. Kioperált ökör majd emberszemmel végzett kísérleteket, és arra fontos megállapításra jutott, hogy az optikai kép a retinán keletkezik. A köztudatban Galilei ellenfeleinek tudományos vonalon elsősorban a jezsuitákat szokták említeni. Scheiner tudományos munkássága, kísérletei és konkrét ténymegállapításai cáfolják ezeket a többször felhozott vádakat.

* * *

Az 1654-ben, Magdeburg város polgármestere, Otto Guericke, aki kísérletező ember hírében állt, Regensburgban tartott birodalmi gyűlésen, a császár jelenlétében két, fémgömböt egymáshoz illesztett majd kiszivattyúzta a levegőt. Ezután 8-8 ló próbálta a légnyomás ellenében széthúzni a két féltekét, sikertelenül. Ellenben ha a levegőt beengedték a két félteke, magától szétesett. A polgármester örült a szép demonstrációnak de írásban ezt nem publikálta. Guericke kísérleteiről a világ Caspar Schott (Casparus Schott 1608-1666) jezsuita pap a híres kísérlet után négy évvel megjelent Mechanica hydraulico – pneumatica igen fontos művéből értesült.
* * *
Marin Mersenne (1588-1648) francia minorita szerzetes, matematikus, fizikus, a zeneelmélet egyik megalapozója. Kísérletező fizikus, aki megállapította, hogy a húroknál keletkező hangok mily dolgoktól függenek. Felismeri, hogy a húrok hossza és a feszítő erő adja meg elsősorban a hang magasságát. Mérte a hangsebességet, kutatásokat folytatott a rezonancia területén. Ma nyugodtan tekinthetjük őt az akusztika atyjának.
* * *

Marco Antonio Dominis (1560-1626) dalmát származású matematikus, fizikus. Dalmácia és Horvátország érseke. Newtonéhoz hasonló fénnyel kapcsolatos kísérletei nagyban hozzájárultak az optika tudományának fejlődéséhez.

* * *

Petrus Gassendi (Pierre Gassend, 1592-1655), francia filozófus, csillagász, teológus, akinek múlhatatlan érdeme, hogy az ókori atomelméletet a keresztény ideológia számára elfogadható formába öntötte. Szerinte az atomok nem öröktől fogva valók, hanem Isten teremtette őket, és Isten a világ végén éppúgy meg is semmisíti azokat. Megállapítja, hogy az atomok alapvető tulajdonságai a szilárdság és az egymáson való áthatolhatatlanság. Gassendi szerint a világ teremtésekor mindegyik atom megfelelő impulzust kapott s ezt az impulzust az atom a világ végéig meg is őrzi. Megpróbálja a négy görög őselemmel összebékíteni atomelméletét, mely szerint olyan formációk jönnek létre melyek az Arisztotelészi négy elemmel egyenértékűek.

* * *

A hőmérséklet mérésének elve bár Galileié volt, a természettudomány és az orvostudomány egyik fő eszközét a hőmérőt egy Bouilau nevű katolikus pap készítette el először. „Ad Mercuiro plenum termometrum” (Higannyal töltött hőmérő) c. műve ezt kétségtelenül bizonyítja. Bouilau 1659-ben már elkészítette higanyos hőmérőjét, Fahrenheit csak 1736-ban kezdte kísérleteit és csak ekkor tökéletesítette tovább azt. Bouilau-t és könyvét bizony jól elfelejtették!

* * *
Francesco Bonaventura Cavalieri (1598-1647), jezsuita matematikus, a bolognai egyetem mennyiségtan professzora. A terület és térfogat számítás területén szerzett érdemeket, melyek később a határozott integrál fogalmához vezettek. Tételét ma is tanítják Cavalieri elveként a középiskolákban. Elve egyszerűen úgy fogalmazható: két test térfogata egyenlő, ha egyenlő magasságú síkmetszeteinek területei egyenlők.

* * *

Francesco Maria Grimaldi (1618?-1663), olasz jezsuita, akinek halála után két évvel kiadott „Phisico Mathesis de lumine” c. munkájában veti fel először a hullámmozgástant, amely aztán Huygens fénytanának lesz elvi alapja. Vizsgálta a fényelhajlás jelenségét és az ilyenkor keletkező színeket is megfigyelte. Legvalószínűbbnek azt az elméletet tartotta, hogy a színek valamilyen nagyon finom folyadékoknak különféle hullámmozgásából adódnak.

* * *

Nicolaus Kopernikusz (Mikolaj Kopernik vagy Copernicus, 1473-1543), lengyel csillagász, frauenburgi kanonok Cusanus és Regiomontanus munkásságára teszi fel a koronát. Valószínűség szerint az 1500-as évek elején, az olasz egyetemeken ismerkedett meg a szamoszi Arisztarkhosz felfogásával, amely szerint a Nap foglalja el a központi helyet, és körülötte forognak a bolygók, így a mi Földünk is. Az 1512-1514-ben fogant kéziratában ezen gondolatnak még csak az alapját vázolja, de 1540-ben megjelent Narratio Prima c. munkájában már részletesen kifejti a tudományos közvéleményt „megrázó” gondolatait. Az 1543-ban halálának évében megjelent „Az égi pályák körforgásáról” c. művében láthatjuk meg teljes egészében a kopernikuszi rendszert. Az emberi kultúra történetében a világ középpontjának áthelyezését a Földről a Napra, azóta is kopernikuszi fordulatként emlegeti a tudomány. A nyugati kultúrának ez a hatalmas műve Nürnbergben jelent meg. A könyv előszavát Osiandertől származtatják (lsd. ott) utána Schonbergius kardinális Kopernikuszhoz írt levele következik, majd az ajánlás III. Pál pápának. Maga a mű hat könyvből áll, az első könyv a heliocentrikus világrendszer egyszerű modelljét írja le, valamint a szükséges matematika ismerteket foglalja össze. A további öt könyvben a Föld, a Hold és a bolygók mozgását tárgyalja. A toruni születésű tehetség tanulmányait püspök nagybátyja segítette, apja halála után. A mai szemmel abszolút polihisztornak számító ember – kevesen tudják, hogy orvosi tanulmányokat is folytatott – egy időben püspök nagybátyja és támogatója háziorvosaként is működött! 1512-ben a frauenburgi dóm kanonokává szentelték, anélkül, hogy előtte pappá szentelték volna.
Luther, akinek voltak jó gondolatai, akkor bizony nagyot tévedett amikor Regiomontanust és Kopernikuszt sült bolondnak tartotta. Asztali beszélgetések (1539) című művében Luther így ír Kopernikuszról: „ De hát így van ez manapság; ha valaki okos akar lenni, valami eredeti ötlettel kell előállnia, ami biztosan a legjobb, mert ő ötlötte ki. Ez a bolond ( Kopernikusz S.L.) az egész asztronómiát a feje tetejére akarja állítani…”
Láthatjuk, az új gondolatok elfogadtatása minden időben nem volt könnyű feladat.

* * *

A Boyle- Mariotte törvényt, a legtöbb középiskolát végzett diák ismeri.
Edme Mariotte (1620-1684), francia bencés akadémikus, aki kidolgozta az ütközés törvényeit. A folyadékok mechanikájával, valamint a látással és annak törvényszerűségeivel is foglalkozott. Fölfedezte a szemben lévő vakfoltot, az orvosok ma is Mariotte kísérletnek nevezik a vakfolt megállapítását.
* * *

A közvélemény általában nem, csak a szűkebb szakirodalom ismeri a Tüzes Gáborként csúfolt, valódi nevén Gabriel Raffael olasz ferencest, aki híres „piromániás” hírében állt s arról volt nevezetes, hogy olyan tűzet tudott csinálni az 1600-as évek végén amit nemigen lehetett eloltani. I. Lipót császár engedélyt és pénzt, valamint negyven katonát adott, hogy a Tüzes Gábor által feltalált „olthatatlan tüzzel” segítse Buda és az egész ország visszafoglalását. A hagyomány szerint ahol nevezett ferences barát megjelent, miden porig égett. Legenda szerint több vár visszavételénél mikor a török meghallotta, hogy jön Tüzes Gábor, hanyatt homlok elmenekült.
* * *

Rogerius Josephus Boskovic (1711-1787), horvát származású, Rómában tanító jezsuita szerzetes, Newton fizikájának legkövetkezetesebb védelmezője, sőt továbbfejlesztője. Boskovicnak saját korában alig-alig kimutatható hatása volt, a XX. század második felében fedezik fel újra, annak ellenére, hogy műveit latin nyelven írta. Boskovic azt vizsgálta, hogyan jöhet létre részleteiben a kölcsönhatás akkor, amikor közvetlen érintkezésről beszélünk. Amikor már a fizikát differenciálegyenletek alakjába lehetett önteni, akkor vált igazán érdekessé a kiváló matematikusként is működő horvát szerzetes munkássága.

* * *

Boldog Karol Carnus (1749-1792), francia paptanár, aki egy évvel Mongolfier után a kollégium udvaráról 840m magasra, az akkor világcsúcsnak számító magasságokba emelkedett, meleg levegővel töltött ballonjával. Egyik repülésénél 35 percig volt a levegőben és a szomszéd faluban szerencsésen földet ért. Bátor tettével nagyot lendített a léghajózás technikáján. A francia forradalom alatt ő is aközé a több ezer pap közé került akit kivégeztek. Hitéért halt hősi halált, ezért 1926. október 17-én, XI. Pius boldoggá avatta.
Amíg Mongolfier és Carnus is meleg levegővel töltötte ballonját addig Charles- szintén francia paptanár- már hidrogénnel töltötte léggömbjét.
Alig két hónappal később Szablik István, piarista már felbocsátotta saját készítésű léggömbjét.
* * *

Francesco Lana, olasz jezsuita próbálkozott először a szárnyak nélküli repüléssel. 1670-ben egy csónakot akart felemelni, a föléje szerelt négy bádoggömbbel. A gömbökből a levegőt kiszivattyúzta, és azt képzelte, hogy a gömbök így már olyan könnyűek lesznek, hogy felemelkednek és felemelik a csónakot. A kísérlet kudarccal végződött, de Európában ez volt az első próbálkozás. Ugyanakkor nem tudták, hogy Kínában már fél évezreddel azelőtt meleg levegővel töltött léggömböket eregettek, nagyobb népünnepélyek alkalmából.


* * *

Joseph Priestley (1733-1804) angol protestáns teológus és természettudós. Prédikátor volta ellenére rendkívül ügyes kísérletező kémikus és fizikus. Igen sok kémiai felfedezés származik tőle. Elsőnek állítja elő az oxigént, sárga higanyoxid hevítésével. Ő ismeri fel a széndioxidot, a sósavat és a nitrogénoxidokat, valamint az ammóniát. Nem csak a kémiában, hanem a fizika területén is maradandót alkotott, azzal, hogy a később róla elnevezett színes gyűrűket előállította, melyek csiszolt fémlemezen elektromos kisülések következtében keletkeznek.
Priestley nevét a középiskolában például az oxigént témakörnél ma is mindig megemlítik.


* * *

A kristálytannak megalapozója René Just Hauy (1743-1822), francia lelkész mineralógus. Eredetileg pap volt, de gyermekkorától érdekelték az ásványok. Előbb a bányászati akadémia ásványgyűjteményének főfelügyelője lesz, majd az École normale tanára. Pályájának zenitjén egyetemi tanár. Korszakalkotó az ő általa felfedezett és róla elnevezett Hauy törvény, mely szerint valamely ásvány összes kristályformái egy alapformára vezethetők vissza; ez a törvény a matematikai kristálytan alapja.
* * *

Szintén az ásványtan területén jeleskedett Fridwaldszky János (1730-1784), jezsuita szerzetes, természettudós. A jezsuiták feloszlatása után mineralógiai utazásokat tett Erdélyben. 1775-től a kolozsvári szeminárium régense lett, majd szepesi kanonok és az ítélőtábla ülnöke lett. Felfedezte a nagyágit nevű aranyásványt, híres könyve a „Mineralógia magni Principatus Transilvaniae”. (Erdély ásványtana) Ez a könyv még a XX. század ötvenes éveiben is Magyarországon alapmunkának számított!

* * *

Diwish Prokop (1696-1765), a klosterbrucki apátság premontrei kanonokja sok területen forradalmi újító volt. 1754-ben Franklin előtt évekkel már használt villámhárítót. „Vater der Elektrotherapie” c. műve bizonyítja, hogy ő az egyik felfedezője a betegségek elektromos árammal való gyógyításának. Már 1740-ben „villanylámpa” mellett olvasott, szerkesztett egy villamos zenélő készüléket, és nem zárta a szobája ajtaját, mert egyszerűen nagy feszültséget vezetett rá. Szerzetestársai által meglehetősen bogarasnak ítélt tudós papot sokat bántották, mert tehetségét, találékonyságát irigyelték.
* * *
Kleist Ewald Jürgen von ( 1700-1748) Német fizikus, plébános Kamminban (akkor Poroszország, ma Lengyelország.)
Teljesen véletlenül otthoni kísérletezése közben fedezte fel a ma leideni-palacknak nevezett eszközt, ugyanebben az időben Musschenbroek leideni professzor tudatos kísérletezés közben szintén véletlenül jött rá a leideni-palack „töltéssűrítő” hatására.

* * *

Nollet Jean Antoine (1700-1770) Francia pap, fizikus
Kleist és Musschenbroek leideni palackjaival a francia Nollet abbé lett híressé kísérleteivel. Az foglalkoztatta, hogy hány ember érezheti maximálisan a leideni-palack elektromos ütését. Kísérleteit 180 királyi gárdistán végezte, XV. Lajos király jelenlétében. A gárdisták hosszú zárt láncot alkotva a palack kisülésekor erőteljes ütést éreztek testükön, karjukon. Később a karthauziak párizsi kolostorában még ennél is hosszabb emberlánccal végezték a kisütési kísérletet.

* * *

Pierre Andre Letraillet (1762-1833), katolikus lelkész, aki a tudományos rovartan megalapítója.

* * *
Gregor Johann Mendel (1822-1884), osztrák biológus, ágoston rendi szerzetes, brünni apát prelátus. 1851-ben a bécsi egyetemre küldték, ahol matematikát, fizikát és természetrajzot tanult. 1853-tól 1868-ig a brünni reáliskolában tanár. Ez idő alatt végezte az öröklésre vonatkozó kísérleteit. Nyolcévi szívós munkával- főleg méhekkel és borsóval –elért eredményeiről a tudományos világ nem vett tudomást. 1868-ben a kolostor apátjának, illetve prelátusának nevezik ki. Sajnos, amikor ez a magas egyházi méltóság éri, tűzre dobja addigi-főleg méhekkel foglalkozó- kísérleteit. Jó, hogy maradt valami, mert így az öröklődés törvényei, ma nem lehetnének Mendel törvényei.
* * *

P. Algue jezsuita pap, a Fülöp-szigeteken lévő manilai obszervatórium igazgatója. Az aneroid barométer egyik első elkészítője. 1897-ben készítette készülékét, ugyanis Toricelli a higanyos rendszerűt találta fel és használta. Ma a hétköznapi életben inkább Algue találmánya elterjedtebb. Híresek a tengerhajózásban használatos viharjelző készülékei. Természetesen ma már ezek a berendezések elavultak, nem használatosak.

* * *

Az angol és amerikai ipar gyors fejlődése az ipari forradalom időszaka már nem kedvez a tudós papok további munkásságának. Mégis több olyan lelkészt ismerünk, aki az ipar fejlesztésében nagy szerepet játszottak.
P. Duan 1915-ben az angliai Prestonban alapítja az első gázgyárat.

* * *

Jedlik Ányos Pál (1800-1895), magyar bencés szerzetes, fizikus, Pannonhalmán lép fiatalon a bencés rendbe. Gimnáziumi tanár, majd 1839-től a pesti egyetem fizika tanszékének vezetője harmincnyolc éven keresztül. 1858-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Legsikeresebben az elektromosság és az elektromágnesség terén működött. Bár a dinamót Siemensnek tulajdonítják (1867), ma már bizonyított, hogy Jedlik sokkal korában jött rá a dinamó megalkotásának gondolatára. A budapesti egyetem fizika intézetében őrzik azt a készüléket melyhez Jedlik saját kezű használati utasítása tartozik. A szerény, csak a tanításnak és tanítványinak élő tudós pap nem szabadalmaztatta az általa feltalált dinamót. Híresek még optikai és akusztikai felfedezései, találmányai.1828-ban ő állított elő mesterségesen szénsavas vizet, azaz szódavizet.


* * *

Giovanna Caselli (?-?), firenzei pap találja fel a rajzoló távírót, a pantelegráfot (1860). Ezen felfedezés az angol Backwell és Bain által szerkesztett képtávíró gépek továbbfejlesztése. Caselli olyan készüléket szerkesztett, amelynek segítségével az egyik távíró állomásról a másikra rajzokat lehetett táviratozni, sőt a kézírással írt táviratot is el lehetett küldeni. A rajz táviratozását és lemásolását a pantelegráf néhány perc alatt elvégezte. Ezt a gépet később Arthur Korn müncheni egyetemi tanár tökéletesítette, mellyel már fényképeket is lehetett továbbítani. A mai telefax őse volt tehát a pantelegráf.

* * *
Monsignore Cerebotani (?-?) olasz pap feltalálja 1900-ban azt a telefonáló berendezést, melyet „ Quiquolibet” néven ismertek meg. Használata elsősorban olasz és Németországban terjedt el.

* * *
A rádió felfedezőjéül a világ Marconi-t esetleg Popovot tekinti. Kevesen tudják, hogy Marconi előtt már 1894-ben a nagyváradi premontrei gimnázium kertjében dr. Károly Iréneusz szerzetes tanárnak kisebb távolságra sikerült rádiójeleket küldeni. Mivel kísérleteit anyagilag nem támogatták, valamint eredményit sajnos nem publikálta, ezért elesett a felfedezés dicsőségétől.

* * *

1927-ben a világ szinte összes sajtóterméke beszámolt a híres spanyol fizikus jezsuita pap P. Almeida (?-?) felfedezéséről, aki egy olyan akkumulátort talált fel, mely valóságos forradalomnak számított a technikai világban. Különösen az autóiparra volt jelentős hatással, hiszen a motorokat sokáig kézzel kellet elindítani, ún. kurblizással.

* * *

Sajnovics János (1733-1785), jezsuita szerzetes, egyetemi tanár. Először a bécsi csillagvizsgálóban működött Hell Miksa mellett. Ők ketten figyelték meg Norvégia északi részén azt a Vénusz átvonulást, amely nagyon ritkán következik be. (Magyarországról 2004.jún.8-án volt kiválóan megfigyelhető!) Ez idő alatt alkalmuk kínálkozott a magyar és lapp nyelv összehasonlítására, tudományos munkásságuk a modern finn-ugor magyar nyelvhasonlítás első pontos kísérlete. A jezsuita rend eltörlése után Sajnovics egyetemi tanár lett Budán, s mellette a budai csillagvizsgáló intézetnek lett munkatársa. Munkássága bizonyítja, hogy a természettudományok így a csillagászat, magas színvonalú működése nem zárja ki a humán tudományokban való igen színvonalas munkát.

* * *

Hell Miksa (Höll 1720-1792), jezsuita csillagász a bécsi egyetem csillagvizsgálójának igazgatója és egyben a mechanika tanszék tanára. Sajnovics Jánossal az 1769-i Vénusz átvonulást Norvégia északi részén tanulmányozta. Irigyei, észlelése megbízhatóságát kétségbe vonták, és azzal gyanúsították, hogy a kedvezőbb eredmény elérése céljából a méréseket manipulálta. Számos híres csillagászati értekezést írt.

* * *
Molnár János (1728-1804), jezsuita szerzetes, fizikus, tanár, az első magyar nyelvű fizika könyv szerzője. 1777-ben adta ki a természetiekről szóló munkáját. Hihetetlen magas képzettségére és műveltségére, polihisztorságára jellemző, hogy a fizika könyv mellett írt egy kitűnő katolikus egyháztörténelmet.

* * *
Georges Lemaitre (1894-1966), belga származású, világi pap, asztronómus, asztrofizikus. Hubble 1929-ben megfigyelt csillagászati eredményeinek igyekezett először fizikai tartalmat adni. Szerinte a Világegyetem anyaga ekkor egy végtelen kisméretű, igen magas hőmérsékletű gömbbe zsúfolódott össze és kezdte meg tágulását. A forró táguló Univerzum elméletét aztán Gamow pontosította (Big-Bang elmélet). Lemaitre haláláig több tudományos akadémia tagja volt, többek között a Pápai Tudományos Akadémiának is.
* * *

A XX. században felgyorsul a tudomány fejlődése. Egyre nehezebb elképzelni, hogy egy pap, püspök vagy a pápa egy új tudományos felfedezést tegyen. Kivételek persze nagyritkán akadnak, de ezek a tudós papok általában teljesen a tanításnak, tudománynak szentelik életüket, szerzetesi mivoltuk rendszerint csak elősegíti ezt a munkát. A többi tudóshoz képest előnyük az is, hogy kevesebb a kötöttségük, nincs családi egzisztenciális gondjuk. Sajnos egyes országokban-, mint nálunk is régebben- az egyház háttérbe szorításával, netán üldözésével az ilyen tudósok munkája megnehezedik, néha el is lehetetlenül. Ilyen esetekben természetesen a tudományos elismerés is késik.
A szerzetesrendeknek a tudományos életben elfoglalt helyük és szerepük tárgyalásánál ki kell emelnünk először leginkább a bencések a domonkosok és a ferencesek szerepét, ezt a zászlóvivő szerepet később a jezsuiták veszik át.
A századelőn Európában hatalmasat fejlődött a fizika. Max Planck, német fizikus, a kvantummechanika atyja bár nem volt pap, „napos áldozó”, hívő elkötelezett keresztény ember volt. Szintén német származású, de életének nagyobbik felét Amerikában élte Werhner von Braun az űrhajózás és a rakéta tervezés koronázatlan királya. Utóbbi nemcsak általánosságba volt hívő, hanem a Vallás és a Tudomány összhangját tanította. Von Braun írja egy helyen: „a Tudomány révén az ember megkísérli felkutatni a természettörvényeit. A vallás révén azon igyekszik, hogy a Teremtő céljait megértse. Mindkét megközelítés valójában a végső igazság keresése. A vallás és a tudomány olyan mint egy ház, két ablaka, melyen keresztül a Teremtő valóságát és a teremtett világban megnyilvánuló törvényeket látjuk.
Most folytathatnám az idézetek sorát Wigner Jenővel, Albert Einsteinnel, Niels Bohr-ral, Sellye Jánossal vagy Agustino Gemellivel. A világhírű Jung akit a pszichológiában Freud mellett említenek a pszichológia alaptörvényeként a következő definíciót használja.
„Isten nem fejlődhet ki lelkileg fejletlen emberiségben”. És Jungnak milyen igaza van! Mert nézzük csak meg a lelkileg elsivárodott társadalmak hitét és hitéletét és igazat adunk a neves pszichológusnak.
Szeretnék még szólni egy Nobel-díjas fizikusról Werner Heisenbergről.(1901-1976), őt az a megtiszteltetés érte, hogy a bajor Katolikus Akadémia Romano Guardini díjjal tüntette ki. Ő volt a világon az első nem szakteológus, aki ezt a díjat kiérdemelte. Idézem Heisenberget:
„Hit és Tudás merev szétválasztása a legjobb esetben is csak szükségintézkedésnek tekinthető. Nem hozhat egyebet, mint átmeneti megkönnyebbülést. Könnyen megeshetik, hogy a nyugati kultúra a nem is nagyon távoli jövőben eléri azt a pontot, ahol a vallások példabeszédei még az átlagembert szemében is elveszítik meggyőző erejüket, márpedig ha ez megtörténik, kártyavárként omlik össze a régi etika és akkor bizony elképzelhetetlenül iszonyú dolgok történnek. Ha megkérdezzük a nyugati embert, hogy mi a jó és mi a rossz, miért érdemes élni, küzdeni és mi az, amit el kell kerülni, látni fogjuk, válaszai a kereszténység etikai normáit tükrözi, akkor is, ha régen elvesztette kapcsolatát a keresztény parabolákkal, szóképekkel. Ha egy nap kimerül a mágnesen erő, ami a Lényegi Rend felé mutat, akkor iszonyatos dolog történik az emberiséggel, rosszabb az atombombánál, a koncentrációs tábornál.”
Jó az embernek olvasni neves tudósok megnyilatkozásait a hitről. Mivel is fejezhetném be előadásomat ma is, mint egy természettudós imádságával. Ez az imádság, egy reggeli ima, ezzel kezdte Szentgyörgyi Albert Nobel-díjas professzor miden napját:
„Uram, Te aki feltártad előttünk az anyag titkos erőit, hogy megkönnyítsd terheinket és megszépítsed életünket. Megtanítottál gyorsabban repülni saját hangunknál, hogy embert embertől távolság el ne válasszon. Mi megfeszülünk, hogy erőinket tokba szorítsuk, hogy azokat a Föld legtávolabbi zugaiba repíthessük, hogy ott embertársainknak pusztulást és nyomort hozzanak, felperzselt élettelen földet hagyva maguk után. Istenem, ne hagyd, hogy leromboljam az élet oltárát, tedd és segítsd, hogy tudásomat javamra használjam és felemeljem vele az életet, méltóságot adva saját arasznyi életemnek.” Amen"

Sümegh László CSR

http://www.sumeghlaszlo.hu/ind..

Hát, megoldották pl. a kör négyszögesítésének az építészeti problémáját, vagyis négyzet alapú épületre kupolát emeltek (Hagia Sophia).

Úgy alapvetően, megépítették az akkori világ legerősebb erődjét, ami rengeteg katonai innovációt hordoz magában. Nem tudom, hallottál-e pl. a víz alatti katedrálisról?

Mindenesetre olyan erőd lett Bizánc, amely 900 évig minden ostromot kiállt, pedig sokan próbálkoztak!

Ja, akkor már: föltalálták a görögtüzet, amivel megállították az arab tengeri terjeszkedést.

Összegyűjtötték a római jog forrásait.

Föltalálták a cirill betűket, és ezzel megalapozták a szláv írásbeliséget.

Értékálló pénzt hoztak létre, amely 5 évszázadon keresztül Bizánc gazdasági stabilitásának alapja volt.

Igaz, nem saját találmány, de eredményesen elhozták Kínából a selyemipart.

Nyilván ízlés kérdése, de a bizánci képzőművészet eredetiségét kétségbevonni súlyos ostobaság lenne - ne légy ennyire ostoba!

Szóval nem látom, hogy a középkori bizánci görög civilizációnak miben kellene szégyenkeznie az ókori múlt előtt.

Jó, az újkorban a törökök legyakták őket, és az tényleg nem tett jót a civilizációjuknak.

Így számoltam ki a 900 évet :-) Nagy Konstantin 330-ban alapította fővárosként, és 1204, az mondjuk majdnem 900.

Anélkül, hogy fölmenteni akarnám a szentéletű kereszteseket, az azért megjegyzést érdemel, hogy 100 évvel korábban viszont Nícea visszafoglalásával a keresztesek mentették meg a birodalmat, és utána ennek ellenére a keresztes államokat Bizánc lényegében ellenségként kezelte.

Runciman könyve nem rossz, de nem magyarázta meg világosan, hogy mire kellett Bizáncnak Antiochia. Csak azt magyarázza folyton, hogy az Antiochiai Keresztes Királyság megalapítása volt az az "eredendő bűn", ami miatt Bizánc sose jött ki a keresztesekkel, és nekünk emiatt szegény Bizáncot sajnálnuk kell, a keresztesek meg húha és hihihi.

Ha ez a háború nem tetszik, akkor bizonyára nem tetszik az a tény sem, hogy Budáról végül kiverték a törököt. Ennek a háborúnak is voltak szar részletei, nem véletlenül nevezzük pusztának a magyar pusztát, nade az volna a református nemzeti álmok netovábbja, ha ma is lenne egy református Erdély buzi püspöknőkkel, és török helyőrség volna Estergon kalesí?

A nyugati keresztesek Antiochiában a kereszténység iszlám ellenségeivel harcoltak, olyan területeken, amelyeket az iszlám fegyverrel meghódított, de ahol a lakosság többsége keresztény volt.

Ja, és a helyi keresztények az iszlámmal szembeni évszázados védekező háborúkban már annyira kimerültek, hogy támadó hadműveletekre, a megszállt területek visszafoglalására már rég nem voltak képesek.

Azt, hogy Bizáncnak mi szüksége volt Anciochiára, azzal a térképészeti háttérrel kérdezem, hogy a törökök akkor már Kisázsia nagyobb részét fegyverrel meghódították, és a görög őslakosságot, akiknek Szent Pál a hitet hirdette, etnikailag kiszorították lakóhelyükről.

Ebben a helyzetben mit hisztiztek a bizánci politikusok egy szíriai város miatt?

Ja, hogy a felekezeti különbség. Hát, Runciman azt is szépen bemutatja, hogy az ugyanúgy meglévő felekezeti különbség ellenére a keresztesek kiválóan együttműködtek az örményekkel, akik viszont általában meglátták bennük a fegyvertársat az iszlám ellenében.

Bizánc a manzikerti csatavesztés után a közel 3 évszázados fönnmaradását általában keresztes jelenlétnek, és konkrétan Nícea keresztes visszafoglalásának köszönhette. Ha ez nincs, Bizánc olyan 20-30 évvel Manzikert után elesik. Olyan 70-80 évvel később pedig Magyarország következik. Ahogy a XV. században.

Isten nem így akarta.

Mi magyarok eldönthetnénk végre, hogy miért hisztizünk. Azért, mert a Nyugat az újkorban egy csomószor cserbenhagyott minket, vagy azért, mert a Középkorban viszont elindított egy csomó keresztes hadjáratot, és végül Budát is fölszabadította.

És az enyém a romantikus történelemszemlélet...

Hát, igen, tény, hogy vértanúi csak a katolikusoknak voltak a királyi Magyarország területén, büszkék is vagytok 22 katolikus pap gyilkosára, Thököly Imrére, akiről út van elnevezve Budapesten, de a kérdésem még mindig annyi, hogy jó volt-e Magyarországnak Buda fölszabadítása, vagy jobb lett volna, ha Esztergom máig török helyőrség volna, Erdély pedig török vazallusállam, jó eséllyel ugyan buzi püspöknőkkel, mert mostanában a mainstream protestáns szellemiség egész érdekes irányokat vett.

A keresztes háborúk kapcsán abszolút nem érdekelnek az ideológiák. A gyakorlati hatások érdekelnek. Ezek a háborúk megállították a muszlim terjeszkedést, 3 és fél évszázadra megmentették a bizánci államiságot, és pl. Magyarországot is megvédték egy korai török inváziótól.

Bizánc pedig ostoba és irreális hatalmi igények miatt nem működött együtt egy hadsereggel, amelynek érkezését amúgy az ő segítségkérésük váltotta ki, akkor is, ha nem így képzelték a dolgot.

Szó nincs arról, hogy megérdemelték 1204-es sorsukat, de a bizánci hatalmi elit részfelelőssége egyértelmű.

Pezenhoffer Antal: A magyar nemzet története, V. kötet, 117-129: Thököly hadainak papkínzásau és gyilkolásai

Néhány idézet:
"Dobis és Szvetenczy Bozsokon voltak, mikor Thököly csapatai odaértek, mert Bozsok egyházi birtok. Mindkettőjüket a szó szoros értelmében agyonverték a gonoszok és elvetemültek féktelen gyűlöletével, s mivel utána a holttestüket mezítelenre vetkőztetve dobták a vár árkába, valószínű, hogy az ő meggyilkolásukba is belekeverték a nemi perverzitásukat is...

A gyilkosság egyébként 1687. november 11-én történt, s külön talán nem is kell hangsúlyoznunk, hogy Thököly sose büntette meg a gyilkosokat, sőt nem is nyomoztatott utánuk...

Thököly "szabadságharcának" ezen első két pap vértanúját sajnos még nagyon sokan követték.

Paskori Ambrus pribilinai plébánost a "szabadsághősök" meglepték, elvogták, felhurcolták egy hegytetőre és ott meggyilkolták. Ugyanígy járt Konacsky Tamás bodafalvai plébános is.

Tranoscius János csak papnövendék volt még a bécsi Pázmáneumban és szünidejét töltötte otthon, a Felvidéken, mikor a felkelők kezébe került, és a vallásszabadság dicsőségére kötél általi halálban részesült...

A füzéri plébánosra különösen haragudtak Thököly hajdúi, mert példás élete és buzgalma igen sok protestáns megtérését eredményezte. Elhurcolták tehát és börtönbe vetették. Két hónap múlva kihurcolták börtönéből, késekkel összeszurkálták, és véres testét összekötözve kidobták a patak partjára, de természetesen meztelenre vetkőztetve. Lehet, hogy a lemeztelenítésében most nem a perverzitás volt az ok, hanem az volt vele a céljuk, hogy a szúnyogok jobban csipkedhessék. Így feküdt ott aztán több nap és több éjszaka. Végül érte mentek, magukkal hurcolták Eger felé és a város közelében, Szükén végül lefejezték. Vadállati tettük maradványát, a véres hullát, otthagyták temetetlenül, míg néhány jobbérzésű lélek meg nem könyörült rajta és gallyakkal be nem fedte..."

Nem folytatom, de kijön a 22. Pezenhoffer kanonok úr alapos ember volt.

Majd legyél nagyon büszke a protestáns történelem nagy hősére, amikor a Thököly úton jársz.

Az etnikai folyamatosság okán. Tudod, az "oszmán-török" az etnikailag ugyanaz, mint a manzikerti győztes törökök. Más, hatékonyabb államszervezet, vitathatatlan egyeduralom, ennyi. Ja, és akkor, a XIV. században már nincsenek keresztesek a hátukban a Szentföldön.

De a manzikerti győzteseknek maga Bizánc sem állt volna sokáig ellent, ha a keresztesek kegyéből 1097-ben nem szerzi vissza Níceát, ahonnan még az 1204-es keresztes pofon után is újjászervezte a birodalmat.

Nézz már rá a térképre, ahelyett, hogy hülyeségeken vitatkozol! Amikor a keresztesek jöttek, akkor a török már ott állt Bizánc kapujában. Nícea az utolsó valamirevaló erőd volt, és már török kézen.

Te, nem ezt nevezik argumentum ad hominemnek?

Nézd, hajlandó vagyok elismerni, hogy Pezenhoffer átfogó koncepcióit illetően van annyira elfogult Habsburg-párti, mint amennyire a mainstream protestáns történetírás elfogultan Habsburg-ellenes. Szóval mindig kritikával kell őt olvasni.

Ez azonban nem változtat azon, hogy a részleteket illetően viszont igen alapos, elvégre sváb volt.

Thököly vérengzésének részletgazdag föltárása pl. valódi történetírói teljesítménye, amire te sem tudtál mást mondani, mint hogy "de egyébként túlságosan szerette a Habsburgokat".

Ha a tükör nem szép dolgokat mutat, össze kell törni, igaz? Mégis, mi köze van P. Habsburgpártiságának ahhoz, hogy egy katolikus papot hős szabadságharcos hittestvéreid meztelenül tettek ki a patakpartra a szúnyogoknak? Ha ez egy református lelkésszel történt volna, már tele volna sírva Ojrópa, nemdebár?

Miért váltak a kassai vértanúk közismertté, és miért nem ezek az esetek?

Az alábbi szempontokat látom:

1. A magyar nemesi közvélemény előtt a kassai vértanúk lényegében török zsoldosként leplezték le Bethlen Gábort. Ekkoriban vált világossá a királyi Magyarország számára, hogy Bethlen lényegében azzal biztosítja Erdély békéjét, hogy a török megbízásából rendszeresen végigfosztogatja Magyarországot. A nemesi közvélemény ekkor vált fogékonnyá az ellenreformáció politikai mondanivalójára: jó magyarnak lenni nem azt jelenti, hogy jól tűrjük a magyar királyság fővárosában a pogány megszállókat. Valóban: ha jó magyarnak lenni azt jelenti, hogy dicshimnuszokat kell zengeni arról, hogy az ország számára a török megszállás tkp. áldás volt, mint itt fönt Ti teszitek, akkor sem Pezenhoffer, sem én, sem a Királyi Magyarország lakóinak a tömegei nem jó magyarok.

Ennek a fölismerésnek a jelképei a szent kassai vértanúk, akiknek sorsa világosan leleplezte a Bethlen Gábor politikai lózungjai mögötti sötét valóságot.

2. A kassai vértanúk személyükben elegáns emberek voltak, kisnemesi származásúak, főnemesek gyóntatói, egy fontos város fontos közéleti figurái.

Mindezzel szemben

1. a Thököly-fölkelés idejére az addigra jelentős részben katolikussá lett magyar nemesség túljutott egy súlyos csalódáson. A Vasvári béke vitathatatlanul egy elvtelen nagyhatalmi megegyezés volt a katolikus és református magyarság feje fölött, a Habsburgokat kizárólag Bécs megvédése érdekelte benne. Még ebből a szempontból is amatőrök voltak, hiszen Érsekújvár kiürítését sem követelték. Valszeg ott volt a hátukban a francia fenyegetés, de ez a magyar közvéleményt nem hatotta meg.

Namost, ebben a helyzetben - bár ez igazából elég abszurd - a katolikus közvélemény a franciák felé kezdett kacsintgatni, és kialakult egyfajta politikai szolidaritás bennük a reformátusok irányába is. Ennek megpecsételése volt a református papgyilkos Thököly és a katolikus honleány Zrínyi Ilona házassága, amiből az a II. Rákóczi Ferenc született, aki katolikusként meg tudta őrizni tekintélyét egy jórészt protestáns hadsereg fölött.

A Thököly-féle papgyilkosságok firtatása ezt a fura politikai összeborulást veszélyeztette volna.

2. Thököly áldozatai falusi papok voltak, egyszerű parasztok lelkipásztorai. Elnémultak, mint a bárány a nyírója előtt.

Ezek után egy Habsburgok iránt amúgy súlyosan elfogult sváb történetíró volt abban a helyzetben, hogy ezeket a történeteket kibányássza.

Bocsánat, javítás:

Thököly természetesen nevelőapja volt II. Rákóczi Ferencnek, és Rákóczi amúgy azzal vádolja őt emlékirataiban, hogy el akarta őt tenni láb alól.

Ez az oka annak, hogy Thökölynek török száműzetésben kellett meghalnia 1705-ben, amikor nevelt fia csillaga éppen leginkább fölemelkedőben volt.

Szóval a protestáns történetírásnak lényegében egy rablóvezért sikerült akkora nemzeti hőssé mosdatnia, akiről méltó a főváros egyik főútját elnevezni.

Hát, igen, ez a protestáns hazafiság. Minden mindegy, álljon bár a fővárosunk pogány megszállás alatt, ha a református hit terjed, és a katolikus papokat gyilkolják, akkor minden rendben van.

Oszt csodálkoztok, hogy ebből a magyarság tömegei nem kérnek.

Én meg teljesen tudatosan mondom, hogy ez, amit itt leírsz, színtiszta skizofrénia, és maga ez a szemlélet az, ami miatt a magyarság elfordult a reformátusoktól.

Református Magyarországot legföljebb úgy tudtatotk volna építeni, mint Pol-pot Kambodzsában a kommunizmust: a lakosság haladó 10%-ával. A többire nincs szükség.

A török a magyarság minden 17. századi nyomorúságának alapoka volt, és ezt az akkori magyarok pontosan így gondolták. Hogy pedig a reformátusok nem így gondolták, és hogy Bethlen Gábor török zsoldban rendszeresen háborúzott a Magyar Királyságban, azt eredményezte, hogy a magyarság tömegei önként és undorral elfordultak a reformációtól. Persze ehhez kellett az a Pázmány Péter is, aki vonzó, és intellektuálisan meggyőző alternatívaként tudta bemutatni a katolicizmust, veretes magyar nyelven. De kellett a kassai vértanúk állhatatossága is.

Amikor kiderült, hogy a Habsburgok sem igazán akarják fölszabadítani az országot, akkor a katolikus közvélemény elfordult a Habsburgoktól is, és ennek az önálló nemzeti katolikus politikai vonalnak a megjelenése Zrínyi Miklóstól II. Rákóczi Ferencig, világosan mutatja, hogy a magyarság szabadon és önálló szempotnok szerint gondolkodott katolizálása után is.

Hát, ez az, amit a derék Pezenhofferre senki nem tudott még rábizonyítani. Hogy a részletekben nem lett volna alapos, és hogy valótlanságokkal traktálja az olvasót.

Átfogó szemlélete valóban elfogult, de nem jobban, mint azoké a történészeké, akik elérték, hogy Budapesten út legyen elnevezve Thököly Imréről, és ne legyen út elnevezne Lotharingiai Károlyról.

Csak kár, hogy a "katolikus erőszaknak" a gályarabokig egyetlen áldozatát nem tudjátok megnevezni, ellenben a katolikus vértanúk száma 20 fölött van.

A katolikus oldal a "verbális harcban" a teológiai érvek mellett alapvetően a reformátusok törökbarátságából űzött gúnyt, és ez bizony elég meggyőző volt mindazok számára, akik Bethlen Gábor és Rákóczi György ismételt hadjáratai során törökbarát magyar fegyverek elől menekültek.

A felvidéki csöndességben Thököly áldozatainak a vére is mag lett ugyanilyen megfontolásból.

Érdekes módon a XVII. sz. végén a Habsburgokból ténylegesen kiábránduló, ellenük összeesküvésig menően küzdő nagy főúri családok tagjai közül senki nem tért vissza a reformációhoz.

A falvakban élt jobbágyokat előtte a XVI. században pont ugyanígy távolították el a katolikus hittől. Erre csak azt tudom mondani, hogy 1:1

Ha egy falusi jobbágynak prédikátor hirdette az igét ugyanabban a templomban, akkor református volt, ha katolikus pap, akkor katolikus lett. Tudod: akié a föld, azé a vallás. Rugózhatsz ezen, de minek.

Ami a köznemességet és a főnemességet illeti, stabil törökellenességükben megbotránkoztatta őket Bethlen és Rákóczi törökbarátsága. Mint ahogy engem is a te utólagos törökbarátságod. Ezzel a fajta magyar öntudattal nem tudtak mit kezdeni. A katolikus ellenreformáció politikai oldalon ezt használta ki. De ezt már írtam.

Ha nagy magyar az, aki örül az országot megszálló töröknek, akkor ebben a fajta magyarságban legföljebb a Pol-poti 10% tud benneteket követni.

Ja, még ezzel a hírrel gondoltalak megörvendeztetni Téged:

http://www.meleg_celeb.abbcent..

(Ha rossz lenne a link: "Leszbikus püspöknőt szenteltek fel Svédországban")

Szóval amikor erre célozgattam, csak úgy belegondoltam, hogy milyen messzire juthatott volna már az Erdélyi református államegyház, ha fönnmarad. A svéd példa jól mutatja.

Mondjuk be kell neked vallanom, a hölgy a fotó alapján nem ragadta meg a szexuális fantáziámat, de ez valszeg nem is szerepel az életcéljai között...

Ugye tudsz róla, hogy Németország iparilag legfejlettebb vidéke Bajorország? Azért Észak-Itália és Ausztria sem maradt le semmiről, és Franciaország is legföljebb egy kicsit. Svájcban sincs érdemi különbség a katolikus és a protestáns vidékek között.

Belgium és Hollandia gazdasági helyzete is jól összehasonlítható.

Írországban van különbség, ott ugyanis éhen halasztották a protestánsok a katolikus lakosságot, miután földönfutókká tették őket.

Európán kívül tekintve, Észak-Amerikában speciel jól működött a pol-poti társadalomépítés: az indiánokat kiirtották a betelepülők elől, így a senki földjén föl lehetett építeni egy modern társadalmat.

Dél-Amerikában a gonosz katolikus papok megkövetelték, hogy az indiánokat emberként kezeljék, megkereszteljék, sőt, a behozott afrikaiak is keveredhettek papi áldással az ott élő népességgel, így létrejött egy teljesen kevert társadalom, amely gazdaságilag valóban lemaradt Észak-Amerikához képest, de tudod, mit? Mégis tisztább a történet.

Észak-Amerikában nem mondhatod ki azt a szót, hogy "néger", de Dél-Amerika meg tele van fehérek és feketék kapcsolatából született személyekkel, akik persze viccelődhetnek is akár a bőrszínükön.

Újabb hülyeségek?

Már miközben csöndben megfeledkezünk Thököly áldozatairól, a budapesti Thököly utcáról, és arról, hogy a reformátusok a magyar társadalom törökellenességével szembemenve próbáltak sikereket elérni. Oszt máig csudálkoznak, hogy nem ment, és mindenki felelős rajtuk kívül.

Nézd, a középkori egyház reformációra szorult. Ez az egységes európai egyház 200 éves követelése volt már Luther előtt.

Ennek a reformációnak az egyik lényeges programpontja volt, hogy a "dolgozz és imádkozz" elvét ki kellett hozni a kolostorokból, és el kellett sajátíttatni minden hívővel.

Ezt a protestáns reform képviselői jól csinálták, a katolikus reform képviselői meg sokfelé kevésbé.

A különbség azonban nem történelmi léptékű, és sehol nem behozhatatlan, lásd Bajorország. Európa egy kultúrkör maradt.

Ne feledd azonban, hogy a protestánsok akárhány helyen a könnyebb végén fogták meg a dolgot, és az anyagi jólétet a tervszerű munka helyett vagy mellett a gyermekszám korlátozásával érték el. Talán hallottál az ormánsági egykékről.

Magyarország sikeres rekatolizálásának legdöntőbb tényezője demográfiai jellegű. A katolikus családok kb. a XX. század közepéig szignifikánsan nagyobbak voltak, mint a protestáns családok. Ezt a tényt az evangélikus egyház egyik országos vezetőjeként szögezte le Andorka Rudolf szociológia-professzorom anno.

Lehet, hogy tényleg nem látod a különbséget, vagy csak engem bosszantasz? A homoszexuális katolikus papokat időnként leleplezni szokta a sajtó. Ezt a nőt nem leleplezték, mint leszbikus püspököt, hanem megválasztották! Egy országnyi protestáns közösséget vállalt vele. Ha pedig egy svéd katolikus vagy protestáns a nyilvánosságban kifejezné, hogy ez a kereszténység szégyene, akkor homofóbia miatt állami szankciókra számíthatna. Milyen érzés a svéd protestánsokkal asztalközösségben lenni az Úrvacsorát illetően? Hadd gúnyolódjam már ezen a büszke protestáns öntudatodon ilyen európai hátterekkel :-)

Ha a protestantizmus kicsit is föllendülne Magyarországon, rövidesen köszönthetnénk az első vállaltan (!) homokos lelkészeket.

Hogy eddig ez nem történt meg, az egyrészt az országban meglévő katolikus túlsúlynak köszönhető, másrészt meg annak az ökumenikus párbeszédnek, amitől Te olyan keményen elzárkózol.

Érdekes, hogy nem Debrecent említetted, ahol viszont a XIX. századig nem lehetett katolikus vallásgyakorlat, pedig akkor már egy ideje Habsburg uralkodók voltak.

Az ország lakosságának zöme azonban nem városlakó volt. A falvakban kegyúri rendszer volt. Az a lelkész vagy pap hirdethette az igét, akit a földesúr odaengedett.

Nota bene, a városokban pedig a polgármesterek voltak a kegyurak.

Nézd, a rekatolizáció a XVII. század első felében vett igazi lendületet. Történetesen akkor, amikor a protestánsok 5 hadjáratot indítottak a Királyi Magyarország ellen.

Ezek közül Bocskai fölkeléséről még hajlandó vagyok elismerni, hogy valós nemzeti célt szolgált: a fölösleges vérontássá fajult 15 éves háború lezárását, és bizonyos valódi református sérelmek orvoslását. Mindezt Bocskai elérte.

Az ezt követő 4 hadjárat egyszerűen fölösleges erőfitogtatás volt, ill. farokcsóválás a török gazdik felé, hogy "jó ez az önálló Erdély".

Tényleg nem látod, hogy azok a magyarok, akiknek a házát bármikor fölgyújthatta egy református erdélyi hadsereg, mennyire megútálhatták a reformátusokat? Mert számomra nyilvánvaló, hogy ez a történések negatív oldala. A történések pozitív oldala meg az, hogy Pázmánnyal eljött a katolikus vallási-intellektuális fölény időszaka.

Jó, az "intellektuális fölény" - szöveggel elvetettem a sújkot, tényleg bocs. A hitviták nem a péniszméricskélésről szólnak.

Az viszont ténykérdés, hogy Bethlen Gábor folyamatosan, és a török érdekek szolgálatától eltekintve tök céltalanul háborúzott a Felvidéken, hiszen magyar király ugyanúgy nem akart lenni a török kegyelméből, mint anno Bocskai. Bocskait speciel mélyen tisztelem ezért a magyar történelemben merőben szokatlan önmérsékletért, amikor már a kezében tartotta a magyar koronát.

Némi tisztelet Bethlennek is jár, hogy nem célozta meg a magyar királyi címet, csak kérdés, hogy akkor mit is akart egészen pontosan a maga hadjárataival. Amit elért, az az, hogy a Királyi Magyarországon mindenkinek elege lett a református erdélyi atyafiakból. És persze tényleg ott volt Pázmány, aki igenis meggyőzően tudta elmondani, hogy a prédikátoroknak ráadásul még igazuk sincs.

Debrecen: rosszul emlékeztem, XVIII. század. És valóban, amint bemutatod, nem szörnyű elnyomásra, katonasággal, dérrel-dúrral, hanem a szabad királyi város - rang feltételeként.

Most akkor az a helyes református magatartás, amit Kecskemét tanúsított, hogy ott a török idején is lehetett katolikus istentisztelet, vagy az a helyes református magatartás, hogy Debrecent "szörnyű Habsburg erőszakkal", azaz egy kedvező városi ajánlattal rá kellett szorítani a vallásszabadság tiszteletére? Eldönthetnéd végre!

Vagy: ha akarom, vemhes, ha akarom, nem vemhes?

Bethlen masszív református ideológiával nyomult. Mást nem is tehetett, mert a Magyar Királyság társadalma élesen törökellenes volt, és a törökök ellenében a Habsburgoktól remélt védelmet.

Így a vallási sérelmek ürügyével lehetett előadni a Bethlen-féle háborúkat, de ez csak ahhoz vezetett, hogy alaposan lejáratta a reformációt.

Bethlent minden - Pezenhofferhez hasonlóan mélyen elfogult - "nemzeti történész" nagy államférfinak mondja.

Annyira nem volt nagy, hogy ránézzen a térképre, és elgondolkodjon azon, hogy egy kifli alakú egyesített Magyarország a török és a Habsburg nagyhatalom között meddig állhat fönn? Netán egészen pontosan addig, amíg tart az a történelmi szünetjel, hogy mindkét szomszédos nagyhatalom más háborúkkal van elfoglalva?

Az én szememben Bocskai volt a nagy államférfi. Na, ő konkrétan a kezében tartotta a magyar koronát, meg Pozsonyt, és nyilván az esztergomi koronázást is leboltolhatta volna a törökkel.

Ebben a helyzetben visszalépni, és békét kötni a Habsburgokkal, az mély tiszteletemre méltó döntés, amiből valódi áldás származott mindhárom országrész számára.

Az érzékelhető, hogy nevetségesen elfogult vagy, miközben másokat vádolsz ugyanezzel, nyilván az énképed védelmében. Úgy tűnik egy álomvilágban élsz, eszményített XVI-XX. századi protestánsokkal és démonizált mindenkori katolikusokkal körülvéve.

A régi protestánsok már nem tudnak neked csalódást okozni, mivelhogy halottak.

Nem mondom, hogy nincs szépsége ennek az alternatív univerzumnak. Hitelessége és ezért vonzereje nincs. Túl sok benne a halott, és túl kevés az élő.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés