Mi a közös lényeg?

2013. január 31. 9:52

Bölcskei Gusztáv
Református.hu
A reformáció bevezette a kolostoron kívüli, világi aszkézist. Jó lenne, ha ennek szellemében be tudnánk érni annyival, amennyire valóban szükségünk van az emberhez méltó élethez. Interjú.

A magyar társadalom számára a reformáció örökségéből mik lehetnek ma a leghangsúlyosabb elemek?

Az autonómiára, azaz az önálló gondolkodás, véleményalkotás képességére, más szóval az egyén szellemi, lelki és erkölcsi függetlenségére és az ebből fakadó felelősségvállalásra nálunk is nagy szükség lenne a tömegízlés formálta, manipulálta tömegember korában. Aztán jó lenne, ha a reformáció puritánságából fakadóan teret tudna nyerni az elég kultúrája is. Mert ha nem fékezi meg magát az emberiség, ha a modern társadalom még többet akar fogyasztani, az könnyen a civilizációnk végét is okozhatja. A reformáció bevezette a kolostoron kívüli, világi aszkézist. Jó lenne, ha ennek szellemében be tudnánk érni annyival, amennyire valóban szükségünk van az emberhez méltó élethez, és nem harácsolnánk mindig többet és többet. Végül fontos lenne tisztázni, hogy mik azok a legelemibb dolgok, amikre minden embernek szüksége van. A Heidelbergi Káté ezt a kérdést így fogalmazza meg: „Hány dolgot kell tudnod avégett, hogy ebben a vigasztalásban boldogul élhess és boldogul halhass meg?" Tehát arra is rá kellene jönnünk, hogy miként tudnánk a hit alapvető kérdéseit, válaszait a mai ember számára is érthetővé, újra evidenssé tenni. Ez is reformátori örökség, hiszen az a feladatunk, hogy minden népnek a maga nyelvén, a maiaknak mai magyar nyelven hirdessük Krisztus evangéliumát. (…)

A hit megvallása a posztmodern társadalomban talán hitelesebb, ha ökumenikus közösségben történik. Az elmúlt ősszel azonban többször utalt arra, hogy az ökumenikus mozgalom visszaszorulóban van, »az ajtók záródnak«. Mire gondolt pontosan?

 

Az ötven évvel ezelőtti II. Vatikáni Zsinat nyitottsága nagy lendületet adott az ökumenének a múlt század második felében. Olyan korszakot ígért, amelyben komoly lépések történhetnek a keresztyénség látható egységének a mielőbbi megvalósulása érdekében. Úgy tűnik, a közeledés üteme napjainkra lelassult.

 

Mi a lassulás oka?

 

Valószínűleg az, hogy sok fontos eredmény után a párbeszéd eljutott egy olyan pontra, ahonnan pillanatnyilag nem tudunk továbblépni, nem tudjuk közelíteni az álláspontokat. A közös vonások hangsúlyozása után ma újra a felekezeti jellegzetességek dominálnak. Ez persze nem feltétlenül baj. Úgy tűnik, most egy kis pihenőre, türelemre van szükség. Ugyanakkor vigyázni kell az eddig elért eredményekre. Fontos kérdésnek tartom ebben a légkörben, hogy miként tudunk a reformáció fél évezredes évfordulójára úgy készülni, hogy az ne csak a protestáns felekezetek ügye legyen, hanem a világkeresztyénségé is.

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 13 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés