Őrizni és kibontakoztatni a szentek örökségét

2013. január 27. 15:45
Aczél László Zsongor
Magyar Kurír
Özséb nem akarta a bencés regulát, mert más életet akart, mint a bencés rendé. Nem akarta a premontreiek alapítójának, Szent Norbertnek a szabályait sem, mert nem akart premontrei lenni. Interjú.

Miért gondolt arra, hogy önálló rendi közösséget alapítson, amely Szent Ágoston regulája szerint él?

Özséb nem akarta a bencés regulát, mert más életet akart, mint a bencés rendé. Nem akarta a premontreiek alapítójának, Szent Norbertnek a szabályait sem, mert nem akart premontrei lenni. Nem akart koldulórendet sem Szent Domonkos vagy Szent Ferenc stílusában alapítani. Özséb az Úristen indíttatása miatt úgy gondolta, hogy egy külön rendet kell létrehoznia, mert a remeteélet volt a karizmájuk, ezt a hivatást akarták megőrizni. Özséb éppen ezért nem magáról nevezte el az általa összegyűjtött remeték közösségét, hanem az első remetéről, a thébai Szent Pálról. Magukat Első Remete Szent Pál testvéreinek nevezték, ezzel is hangsúlyozva a remeteéletet.

Rögös volt a pápai jóváhagyás útja? 

A hagyomány úgy tudja, hogy Aquinói Szent Tamás, IV. Orbán pápa tanácsadója, aki rokonságban állt a magyar királyi családdal, pártfogolta a magyar remeték kérését. Ennek ellenére a pápa, aki ekkor Orvietóben tartózkodott, még nem engedélyezte a remeteközösség renddé alakulást. Megbízta azonban a veszprémi püspököt, hogy járja végig a remetetelepeket, és tegyen jelentést arról, van-e módjuk koldulás nélkül, a benefíciumból, vagyis a birtokaikból biztosítani a közösségi életüket. Pál püspök 1263-as levelében azt írta a pápának, a magyar remeteközösség nincs megfelelő anyagi lehetőségek birtokában. Pápai jogú rendként tehát nem kaptak jóváhagyást, de a püspök megengedte, hogy a már meglévő hét házukban kolostori életet élhessenek. A veszprémi püspök szabályzatban írta elő a szerzetesek ima- és napirendjét, böjtjét, kötelesek az egyházmegyei zsinaton megjelenni, és nem alapíthatnak újabb kolostorokat. 1263-ban IV. Béla az általa kedvelt Özséb atyának adta a pilisszentléleki vadászházát azért, hogy ott kolostort építsenek, de megépítésére csak az 1290-es évek elején kerülhetett sor a püspöki előírás miatt. Özséb mindig figyelembe vette az egyház előírásait. Kánonjogot végzett, és tudta azt, hogy az egyházi előírások fontosak ahhoz, hogy az egyház életében a fegyelem és ne az anarchia legyen az úr. A kolostorokban lakók létszáma egyre gyarapodott. A pápai jóváhagyást végül 1308-ban kapták meg.

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés