Úton, akadályokon át

2013. január 25. 8:09

Révész Lajos
Református.hu
Utólag visszanézve néha azt is felfedezzük, hogy a „pusztai" évek se voltak teljesen értelmetlenek. Utólag látjuk már, mi mindent tett értünk ott is az Isten.

Utólag visszanézve néha azt is felfedezzük, hogy a »pusztai« évek se voltak teljesen értelmetlenek. Utólag látjuk már, mi mindent tett értünk ott is az Isten. Ott tanított hitben járni, amikor tényleg nem voltak látható kapaszkodók. Ott születtek életre szóló kapcsolatok, amikor csak az igazán hűségesek maradtak mellettünk. Akkor éltük át azt, hogy az Isten Gondviselő, mert valahogy végül minden napra kirendeli a betevő falatot. Ott volt velünk minden pillanatban, hisz nélküle nem éltük volna túl a kríziseket. A krízisek mélységeit is Ő határozta meg. Sose adott nagyobb terhet, mint amit elhordozhattunk volna. Tudjuk Őt áldani azért, amit velünk, értünk tett? Tudunk bízni benne, ha épp éhség van »Betlehemben«, vagy most temetjük álmainkat, eredeti terveinket? Tudunk olyanok lenni, mint Mózes, aki »kitartott, mint aki látja, a láthatatlant« (Zsid 11,27.) Ne feledjük, valaki ott van velünk a legnagyobb magányban és mélységben is! Obed leszármazottja, a názáreti Jézus! Maga a feltámadás, és az élet.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában