Erdő Péter és a kötelező hitoktatás

2012. december 26. 14:46

Jakab Attila
Népszava
A kötelező hittan- és etikaoktatással az államilag elismert egyházak olyan mérgezett ajándékot kaptak, amit sem kiköpni, sem lenyelni nem tudnak.

„Erdő Péter bíboros, akinek egyetlen szava nem volt – és ma sincs – a szegények és a szegénység kriminalizálása ellen, most megszólalt. A katolikus főpap elégedetlen – éspedig a hittanoktatás szervezésével. A főpapi elégedetlenség jobb megértéséhez mindenképpen jó tudni, hogy intellektuális szempontok szerint és nemzetközi tudományos mércék alapján ítélve, az, ami ma Magyarországon magyar nyelvű és produkciójú teológia néven ismert (az egyedi kivételeket természetesen leszámítva), az alapjában véve a provinciális bezárkózottságból fakadó szellemi nyomorról, nyomorúságról tanúskodik. Az elmúlt években a nagyegyházak (katolikus irányítással), az Akadémia és a Magyar Akkreditációs Bizottság közreműködésével, hatékonyan védték ki, illetve lehetetlenítették el, hogy Magyarországon színvonalas és strukturált vallástudományi oktatás létrejöhessen. Megrémültek ugyanis a »konkurencia« és a minőségi összehasonlítás lehetőségének veszélyétől.

A kötelező hittan- és etikaoktatással azonban az államilag elismert egyházak olyan mérgezett ajándékot kaptak az önmagát önkényesen »kereszténynek« és »nemzetinek« nevező kormánytól, amit sem kiköpni, sem lenyelni nem tudnak. Ennek felismeréséhez azonban közel egy évre volt szüksége Erdő Péter bíborosnak és a Magyar Püspöki karnak. (...)

A hittan- és etika-tanároknak sem lesz könnyű az életük. A hitoktatók ugyanis eddig elsősorban olyan diákokat tanítottak, akik – mondjuk – lényegében hitük elmélyítése céljából jártak hittanra. Most azonban legalább fele arányban olyan diákokat (kamaszokat) kapnak a nyakukba, akik kényszerből ülnek majd ott az órákon; akiknek a spiritualitáshoz semmi affinitásuk nincsen. Számukra két óra elegendő lesz arra, hogy felmérjék mennyire tanult és képzett, illetve emberileg mennyit ér a hittantanár; akinek ráadásul megfelelő pedagógiai eszközök sem állnak rendelkezésére (a mai hittankönyvek nem azok). Onnantól kezdve a tekintélyt már csak hatalmi eszközökkel (vagyis büntetésekkel, fenyegetésekkel) lehet majd fenntartani. Minden adott, hogy frusztrált tanárok tanítsanak frusztrált diákokat. Az eredményt és a következményeket diákok, szülők, iskolák és egyházak együttesen tapasztalják majd meg. Nem árt tehát, ha 2013. szeptemberre, minden középiskola már most gondoskodik konfliktuskezelő szakemberről.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 113 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ha gyerekkorban nem vésik hittanórán a gyerek fejébe, hogy ne öljön, ne lopjon, ne hazudjon, később nehezebben vagy sehogy sem megy.

Válaszok:
Kronikas | 2012. december 26. 15:20

és akkor hogyan lesznek a Semjénfélék?

és mi a különbség????

@Kronikas
Némelyik újságíró sem tanulta meg, hogy
'Ló-taane vəréachá éd `sáqer!'

Hogy ezek miért félnek annyira az erkölcs szótól is? Talán, mert ismeretlen világba vezeti őket.

@capacete
A vallásos hit és annak tanítása a társadalmi stabilitást szolgálja. A parttalan liberalizmus a mindent megengedő önzés melegágya.

@liberálzöld
A szülőknek a társadalomról (általában) csak lokális ismeretei vannak, az alapvető tisztességes viselkedésre ők mutatnak példát, de szélesebb körű tájékoztatás, nevelés, tanítás már túllép rajtuk.

"Most azonban legalább fele arányban olyan diákokat (kamaszokat) kapnak a nyakukba, akik kényszerből ülnek majd ott az órákon; akiknek a spiritualitáshoz semmi affinitásuk nincsen."

A kamaszok kifejezetten éhesek a spiritualitásra, mondhatnám ez a legfogékonyabb kor. Az is igaz viszont, hogy nagyon sokat számít a tanító hitelessége, sokszor ezen múlik minden. Ha a hitoktatónak élő hite van, a tanítványok ezt megérzik és hatással van rájuk. Ez még nem jelenti azt, hogy nem tesznek fel keményebbnél keményebb kérdéseket és nem teszik próbára az illető tanárt. Pontosan ezt csinálja a kamaszfiam is. Falja Hitchenst, órán bombázza a tanárt, közben meg felnéz rá és becsüli. Látom, hogy amit ott hall nem marad hatástalan. Foglalkoztatja, továbbgondolja. Ha nem is lesz hívő tudni fog olyan dolgokról is amit enélkül nem tudna.

A Biblia az általános műveltség része. Ha valaki bemegy egy muzeum középkori képtárába, a festmények zöméről nem tudja azt, hogy mit ábrázolnak ennek ismerete nélkül. Azaz nem csak a közvetlen "hit" szempontjából kell megítélni a kérdést.

Azt borítékolni lehet, hogy hittan ill. erkölcstan órákat önkényesen elhagyó, azokat félbeszakítani akaró, ott botrányt csináló diákokkal lesz tele a demokratikus és bulvár "sajtó".

Válaszok:
OberEnnsinnen | 2012. december 26. 18:45

De ha okosan állnak hozzá, van megoldás. Az ilyen gyerekeket egyszerűen - ha ő úgy akarja - meg kell kímélni az órán való részvételtől.

Ady Endre: Karácsony /nem a teljes vers/

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

De jó volna mindent, mindent
Elfeledni
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni
Szeretni, üdvözülni.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna
Oh de nagyboldogság
Szállna a világra.

Golgotha nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni.

Ezt a szellemiséget, a hazaszeretet, a család, a szülők, a testvérek, mások tisztelét kell újra a maga rangjára emelni az oktatásban. Nagy feladat vár különösen a történelmi, s nem a biznisz egyházakra. A kommunista, liberális értékpusztítás, rombolás évtizedei után kell felépítenünk egy érték orintált magyar ifjúságot. A baloldali-liberális erők nem véletlenül támadták, támadják a társadalom kötőszövetét a családot és a vallást. Ennek vagyunk minden nap a szemtanúi, de azért már kezdjük felemelni a fejünket, s ez jó jel. Erkölcsi megújulás nélkül társadalmi megújulás sem létezhet. Az ateisták álláspontját egyenragúan kell figyelembe venni, ők nélkülözhetetlen kultúrális ismereteket szerezhetnek az irodalom, a festészet, az építészet, szobrászat, stb. megismeréséhez, műértő élvezetéhez. A hitoktatásban résztvevők között, a többi pedagógushoz hasonlóan vannak és lesznek felkészültek és alkalmatlanok. De előlegezzük meg a bizalmat aziránt, hogy a magvak jó földbe hullanak majd.

Az Ön iránti türelemmel, elfogadással tiszteletben tartom álláspontját. Igaz, hogy a fogalmazása tőlem idegen, de hát különbözőek vagyunk. Ismerje meg Jézus tanításait és közelebb kerül a szeretet megértéséhez, gyakorlásához. A nemzet, a nemzetieskedés láthatóan nem egyezik az Ön értékendjével, s úgy helyes, hogy ennek hangot is adhasson. Ugyanakkor fogadja el, hogy a társadalom többsége számára viszont ezek szent fogalmak. Szerencsére a világ egészséges nemzetei számára ezek alapvető fontossággal bírnak. A maguk "kellékeivel" egyetemben. Ugye emlékszik rá, hogy Itáliában egy bevándorolt norvég sérelmezte a tanteremben található feszületet. A kisebbségi sorssal jár, hogy olykor tudomásul kell venniük az adott társadalom egyetemesen elfogadott törvényeit, szokásait, erkölcsi normáit. Nehéz, de megszokható.

A téma nem érdemel meg ennyi indulatot, majd folytassuk higgadtan az új esztendőben.

Akkor most olvasd el lassan, értelmesen, nem a másikkal való vitatkozás szándékával.

Itt van rögtön a csattanó:

Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni.

Én Ady idézett 4 sorát fogadom el. Merthogy összhangban van az evangéliummal. Ha pedig ezt a 4 sort kulcsként használod, akkor észreveszed, hogy magával a verssel sincs semmi baj. Vagy talán annyi, hogy Ady számára ez inkább rege, mint valóság. De a valóság képét pedig a Golgotával írja le, és azért az sem tévtanítás.

"Röviden: menjen az egyház a pudvába, qrja szét azokat a gyerekeket, akiknek elég hülye a szülője ahoz hogy rá bízza. De állami szinten jogosítványt adni erre emberiség elleni bűntett."

liberálzöld, te kb olyan árnyaltan és olyan tárgyi felkészültséggel hablatyolsz "az egyházról" mint a gárdások "a cionistákról".

A hívő keresztény életvitel mellett nem maradna energia ilyen faszságokra. :-(
(ja, és ne magázz légy szíves!)


Askeladden, Ön pedig keresztény hangnem, szóhasználat és lelkület fényes példája e fórumon. :-)

Tisztelem véleményét és szimpatizálok az újfajta egyházi formációkkal, érdemüket nagyon is ismerem. De riasztóan hat mikor egyes önjelölt szószólóik, szinte megható naivsággal, kérkednek történelmi félműveltségükkel.
Azért mégiscsak azok a fránya kat. "főpapok" őrizték, gyűjtötték, szelektálták, ápolták, fordították például azt a biblia kánont is, (amennyiben valóban vitaképes.)

És miért tartaná agymosásnak a nemzet értékelését, mikor a biblia számtalanszor a "nemzetekről", "népekről" beszél, akik Isten elé járulnak, előtte meghajolnak, akik számára áldás és világosság "a gyermek" és akiket a Messiás "vaspálcával" pásztorol, s akik végül a mennyei városba járnak élet vizéért. "Minden nemzet dícsérje az Urat".

A nemzeti létformát a bibliai kijelentés elsőként favorizálja a történelem folyamán. Kiváló alternativa a vérségi, kirekesztő klánrendszer és a hatalmas, központilag irányított nagyhatalmakkal szemben. Az "ország" (föld, erec, terra stb.) messze túlmutat a törzsi birtokon, viszont nem szívódik fel az impériumokban. A Biblia szerint minden népnek van elrendelt - és körülhatárolt - helye. Hogy mi emberek ezzel az ígérettel visszaélünk, bálványozzuk a nemzetet vagy a területet - attól az ígéret még ígéret, az "otthon" otthon és a "haza" haza. Ez csak nem agymosás=

Jó lenne, ha kicsit elmélyülne a bibliában, mielőtt lejáratja önmagát, a "FÜGGETLEN" felekezetek és a keresztény hitet.

Légy erős, ez egy teljesen önfejű szöveg, nincs sok köze a Szentíráshoz. Tudod, az egy hosszú könyv, én a magam részéről inkább annak az olvasását ajánlom, mit ezt az üres összefoglalást.

Egyrészt. Másrészt pedig a német koncepció szerint nyelvi közösséget jelent. Nota bene, a francia forradalom idején a német nyelvterület némileg széttagolt volt.

Mi magyarok a német koncepciót vettük át, vö. Bessenyei: "nyelvében él a nemzet!"

Hát, ha te a Szentírásból kimutatod, hogy Isten azért ítélte el Izraelt, mert nemzetnek tekintette magát, és nem pl. a bálványimádás, meg a szegények kiszipolyozása miatt, akkor újra bizonyítod, hogy kellő önfejűséggel bármit ki lehet mutatni a Szentírásból.

Jó, jó, de talán olvasd el, miről csevegünk itten. Az olvtársak állításának a lényege, hogy a nemzetek a bűn szülöttei, és igaz bibliaolvasó kereszténynek el kell felejtenie ezt a "nemzet" nevű izét.

Nem hiszem, hogy ki lehet jelölni, melyik a "legveszélyesebb", ez ugyanis egy dimenziós skála, a valláspótlékok viszont sokfélék. Ki mit használ, az árt neki.

Itt most a Bibliával igazolni vélt internacionalizmus nevű valláspótlékkal találkoztam, azzal kezdtem vitázni.

De igazad van, ezen kívül a nacionalizmus is, meg a pénzimádat is, meg a szexfüggőség is lehet veszélyes valláspótlék. Csak itt nem erről volt szó.

Az ókori gnózistól napjainkig számtalan olyan műanyag valláspótlék van, amelynek követői hibátlan kereszténynek képzelik és hirdetik magukat.

Itt most eggyel ezek közül vitába kezdtem, erre azzal próbálsz érvelni, hogy van ám másik is. Jó, rendben, és?

Van olyan keresztény is, aki igaz vallásos áhitattal teszi a kereszténység közepébe az erőszakmentességet, vagy valamilyen polkorrekt politikai ügyet, mondjuk a homokosokét vagy a szegényekét. Ilyen van, volt, lesz. Küzdeni ellene nem azzal lehet, ha védelmünkbe veszünk egy másik irányú szélsőséget. Mindezek a dolgok azért csúszhatnak középre, mert a hitünk szélein azért van helyük. De ha középről engedjük kicsúszni Jézus Krisztust, akkor űr keletkezik, és azt ezek a széleken levő ügyek próbálják betölteni.

Mondjuk az anyanyelv. Három nyelven nagyjából el tudom mondani a gondolataimat és megértetem magam, de ez bizony inkább munka, mint spontán időtöltés. Még sose jutott eszembe, hogy németül kommenteljek.

Zsidók között zsidóvá, görögök között göröggé lenni olyan isteni kegyelem, amely legtöbbünknek nem adatik meg. Legtöbbünkre Kosztolányi mondata vonatkozik: "ahány nyelv, annyi önkorlátozás".

A "felebarát" szó a bibliai görögből, és pl. a mai németből meg az olaszból helyesen így fordítandó: "a legközelebbi".

Ha valakivel saját nyelvi korlátozottságom okán csak korlátoltan tudok csevegni, akkor ő nem a legközelebbi a számomra, nem a vele való kapcsolatom a mércéje annak, hogy képes vagyok-e szeretni. Igazi társam csak az lehet, aki érti az anyanyelvemet.

Még egyszer: tudom, hogy ez nem mindenkire vonatkozik, ha Rád sem, akkor bocs, de ha az emberek olyan 90%-ára ez igaz, az épp elég.

Válaszok:
Csomorkany | 2012. december 30. 21:27

Hogy ne menjünk nagyon messzire a poszttól, Erdő Péter nagyjából anyanyelvi szinten beszél olaszul, spanyolul és németül.

Ha majd a keresztények 90%-a ezt utána tudja csinálni, akkor valóban jelentősségüket veszítik a nemzeti közösségek.

Csak annyira fontos, amennyire fontos a helyesen értett szeretetparancs. Tehát, hogy "szeresd a legközelebbit, mint önmagadat".

Legközelebbivé persze bárki válhat, pl. egy összevert cigány vagy arab is az út mentén, és nyilván igen súlyos félreértés volna aszondai, hogy "szeresd a legközelebbit, tehát gyűlöld a többieket".

Azonban azok az emberek, akik valóban, folyamatosan körülvesznek, akikkel spontánul kapcsolatba tudok lépni, akikben tényleg visszatükröződik, hogy ki vagyok, általában azok, akik osztják az anyanyelvemet.

Relatíve kevesen vannak olyan emberek, akik ezt a nyelvi korlátot ténylegesen át tudják lépni. Túl kevesen ahhoz, hogy lazán kimondjam, hogy a nyelvi nemzettudat elhanyagolható a hitem, de még inkább a szeretetem szempontjából.

Az a tényleg kevés világmissziós lelkületű személy, aki át tudja lépni a nyelvi korlátokat, köteles figyelembe venni, hogy olyan emberekhez küldetett, akik viszont általában nem képesek erre. Tehát az ilyen személyek Istentől kapott feladata "görögök között göröggé" lenni, és nem zsidóvá tenni a görögöket azon az alapon, hogy a nyelvi-nemzeti közösség Krisztusban nem számít.

Kérdésedre a válaszom: szeretetem szempontjából magyar katolikus vagyok, hitem szempontjából katolikus magyar. És nincs ellentmondás.

Namost, én speciálisan magyar vagyok 2012 és 13 fordulóján, amikor a magyar nyelv nem valamiféle birodalmi terjeszkedés, hanem sokkal inkább egy kisnemzeti védekezés eszköze.

Nincs személyes élményanyagom pl. a svájci nemzettudatról. Szerintem neked sincs, és semmiképpen nem javaslom, hogy liberális brossúrákból tájékozódj. Pár svájcit ismerek, annyit tudok mondani, hogy az állítólagos háromnyelvűség alulnézetből kicsit másképp föst, mint ahogy Jszi Oszkár álmodik róla. Nagyjából biztos vagyok abban, hogy egy valódi történelmi válsághelyzetben Svájc a nyelvi határok mentén hasadna. Nézd meg pl. az uniós népszavazások eredményét!

Ami a brazilokat és a portugálokat illeti, volt egy analóg élménye egy barátomnak Spanyolországban. Valami nemzetközi katolikus találkozón vett részt, vendéglátói hosszan csevegtek Equadorból érkezett vendégeikkel, közös témák, minden OK. Azután ő is sorra került. Honnan jött? Magyarországról. Jé, olyan messziről? Pontosan Jézus szavának az igazsága mutatokozott meg. A közös nyelv megteremtette azt a közelséget a spanyolok és az equadoriak között, ami a sokkal kisebb földrajzi távolság ellenére soha nem fog létrejönni egy magyar és egy spanyol között.

Valóban lejött, amit írtál, de esetleg megpróbálnál cserében érdemben reagálni arra, amit én írok?

Én azt mondom, hogy a nemzeti lét hangsúlyozása a kereszténységben szükségszerű (ha tetszik, szükséges rossz), mivel azok, akikkel teljes anyanyelvi közösségben vagyok, jellemzően közelebbiek hozzám, mint azok, akikkel nem. Márpedig Jézus szeretetparancsa helyesen értve, hogy "szeresd a legközelebbit, mint önmagadat".

Azt, hogy milyen ember vagyok Isten előtt, inkább mutatja meg, hogy hogyan bánok a családtagjaimmal, a szeretteimmel, azokkal, akikkel a nyelvi és kulturális közösség következtében bármikor kapcsolatba tudok lépni, mint az azokkal való kapcsolatom, akikkel egészen egyszerűen ritkán és nem szívesen érintkezem, mert nem ismerem a nyelvüket.

Amikor Isten megítél, nem arról kell majd számot adnom, hogyan bántam egy ismeretlennel Ljubjanában.

Azt mondod, az emberiség nemzeti széttöredezettsége a bűn következménye. Én meg azt mondom, hogy a húsevés is. Olvasd el, Ádám és Éva a föld növényeit ehették, a húsevést Noénak engedte meg Isten.

Ami azt illeti, még a ruhaviselés is a bűn következménye, Ádám és Éva teremtésükkor ugyanis mezítelenek voltak egymás előtt és nem szégyellték magukat.

A kereszténység mégsem azért jött, hogy eltörölje a húsevést, vagy eltörölje a ruhaviselést.

Ami azt illeti, a nudisták eredetileg egy keresztény szekta voltak. Aszonták, mivel Jézus eltörölte a bűnöket, és visszahelyezte őket az eredeti ártatlanságba, számukra nem szükséges többé ruhát viselni.

Aki a húsevést tiltaná a keresztényeknek, vagy aki a nemzeti lét legyőzését írná elő, kb. ugyanezen logika szerint tévelyeg.

A bűnös emberiségnek a ruhaviselés is, a húsevés is, a nemzeti lét is természetessé vált adottsága, Krisztust ezen természetes adottságok tiszteletben tartásával kell keresnünk.

Halló, az előbb még Svájccal példálództál! Vagy az csak akkor ér, amikor a nemzeti közönyödet igazolja?

Keresztény szempontból az hasznos, ha az állampolgárok sokfélék, ezért nem tömöríthetők egykönnyen egy totális zsarnokság szolgálatába.

Magyar irredentizmus? Most viccelsz? Mikor néztél rá utoljára a térképre? Vagy éppen a katonai kiadásokat mikor vetetted össze mi és a szomszédaink között? Vagy mond-e valamit az a szó, hogy "NATO"?

A magyar nyelv továbbadása természetes döntés azon szülők részéről, akik a gyermekeikben természetes továbbélést látnak, ezért azt szeretnék, ha gyermekeik számára is kb. ugyanazt jelentené a "felebarát" fogalma, mint nekik.

Nem általában vagyunk emberek, hanem szüleink gyermekei vagyunk. Mint Krisztus, Mária Fia.

Ha a szüleinket indokolatlanul korlátozzák nevelési felelősségükben, akkor az állam zsarnokságként működik. És akkor ma a nyelv, holnap a vallás.

Talán emlékszel még ezekre a jó kis dumákra a harmincas évekből: "Amikor elvitték a zsidókat, nem szóltam, mert nem vagyok zsidó. Amikor elvitték a kommunisákat, nem szóltam, mert nem vagyok kommunista... Most, amikor engem visznek el, ki fog értem szólni?"

Ja, keresztény nudisták is vannak. A kérdés az, hogy helyes-e ez a teológiai pozíció.

Azért Askeladden majdnem 100%-ig pontos fogalmazása kicsit túlzott dicséretnek tűnik részedről.

Az ugyanis, amit leírsz, alapjában elfogadható katolikusok számára is, vö. trappisták.

Ellenben Askeladden lényegében azt mondja, hogy a hetednapi adventisták azért nem esznek húst, mert a húsevés a bűn következménye, ők pedig megtisztultak a bűntől.

Hasonlóképpen a keresztény nudisták azért nem viselnek ruhát, mert a ruhaviselet a bűn következménye, ők pedig megtisztultak a bűntől.

Végül mindketten azt mondjátok, hogy a nemzetekben való gondolkodás a bűn következménye, ti pedig nem gondolkodtok nemzetben, mert megtisztultatok a bűntől.

Ez a három tévelygés egy. Attól a kereszténytől, aki lényegtelennek tartja a nemzeteket, meg kell kérdeznem, hogy miért eszik húst, és miért visel ruhát.

Írod:

> A "hozzá legközelebb álló" kifejezés
> nem köthető nyelvhez, nemzethez, vagy
> helyszínhez.

Mereven valóban nem köthető hozzá senkihez. Tehát olyan módon, hogy X és Y a számomra legközelebbi, más pedig nem lehet. Az irgalmas szamaritánus példázata mindenekelőtt erről szól: az összevert srác számára teljesen megrázó és meglepő módon egy megvetett, idegen szamaritánus bizonyult felebarátnak. Engem is meglepne, valljuk be, ha hasonló élethelyzetben pont egy cigánytól kapnék segítséget.

Szóval a "felebarát" kisajátítása a (nemcigány és nemzsidó) nemzettársaimra nyilvánvaló tévelygés volna.

Az érem másik oldala viszont, hogy a valószínűségek igenis fontosak, tehát a "felebarát" fogalma szempontjából fontos, hogy emberileg várhatóan kik fognak veled a mai napon kapcsolatba lépni, másrészt várhatóan kikkel fogsz te ma kommunikálni. Ugye nem tévedek nagyot, ha azt gondolom, hogy egyrészt magyar anyanyelvűekre számítasz, másrészt ha egy magyar jön hozzád, akkor nem sóhajtasz már eleve nagyot, hogy olyan nyelv használatára kényszerít, amin csak korlátok között tudod kifejezni magad? Ugye nem tévedek nagyot, ha azt gondolom, hogy Istennel is magyarul beszélsz?

Ha mindez igaz, akkor abból a szempontból, hogy "ki vagy te Isten előtt", fontos az anyanyelv, amin beszélsz, és kiemelt fontosságúak azok az emberek, akikkel egyszerűen megérteted magad, mert osztják az anyanyelvedet. Ők általában (!!!) közelibbek, mint azok, akikkel nem.

Szerintem meg probléma, ha a nyelvváltásra állami nyomás kényszeríti őket egy olyan területen, ahová nem ők költöztek bevándorlóként, hanem az államhatalom változott meg.

Mert ebben az esetben az új államhatalom akarja előírni, hogy kik az ő felebarátai, és közvetve azt is, kik az én felebarátaim. Ez súlyos, illetéktelen beavatkozás a keresztény életbe (is).

Ha nem érted, nem érted, de akkor még sokáig, és mindenütt (tehát Magyarországon kívül is) frusztrálni fog a kereszténységedben az, hogy a kereszténység itt a földön nem kívánja fölülbírálni Isten bábeli büntetését.

Ha a hazád igazságtalanságra akar kényszeríteni, akkor Krisztust kell választanod.

De nincs jogod túl hirtelen és reflexből azt föltételezni, hogy amit a hazád akar, az igazságtalanság.

Egy példa. Magyarok számára szokás Szilveszterkor Himnuszt énekelni. Találkoztam már hülye kereszténnyel, aki közölte, hogy ő nem énekli a Himnuszt, mert az nacionalizmus, ő pedig keresztény. Én meg pont ennek kapcsán döbbentem rá arra, hogy a Himnuszunk nem csak hogy Isten nevének segítségül hívásával kezdődik, hanem tartalmaz egy újévi könyörgést is: "balsors, akit régen tép, hozz rá víg esztendőt". Tehát lényegileg ezért, imádságként terjedt el ez az újévi szokás. Keresztényként nem az a dolgunk, hogy demonstratíve ne énekeljük, hanem az, hogy hívjuk föl a figyelmet erre az elhomályosult szempontra, és tényleg imádságként énekeljük.

Na, mondjuk a "megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt"-sorral én sem vagyok kibékülve. Viszont a Himnusz nem csak hit, hanem szeretet kérdése is. Szeretem népemet, ezért elviselek egy sornyi tévtanítást a liturgia után, amikor a záróáldás már megvolt, és az isteni erőmegnyilvánulás (missa) megtörtént.

Akkor már egy tipikus álkérdés erről az oldalról: "kihez állsz közelebb: egy magyar reformátushoz, vagy egy román katolikushoz?"

Helyes válasz: hitemben a román katolikushoz, szeretetemben a magyar reformátushoz. Utóbbival sokkal több érintkezési felületet ad a közös kultúra.

Akinek ez a válasz nem tetszik, fogalmazza át így a kérdést: "kihez állsz közelebb, nem hívő édesapádhoz, vagy egy hívő katolikus ismeretlenhez Indiában?"

A felebaráti szeretet parancsa is "rendelt parancs". És - ahogy megbeszéltük - a bibliai görög "felebarát" szó igazi megfelelője a "legközelebbi". Mivel egy magyar reformátussal több aktuális vagy potenciális érintkezési felületem van, mint egy román katolikussal, ezért szeretetem igazi próbája az, hogy vele mit kezdek, akár, mint a szentmise bálványimádásnak minősítőjével. Persze nem igazi szeretet az, amely egy ilyen nyilatkozat után kedélyesen bólogat. De akkor is, nekem elsősorban a magyar reformátust adta a Jóisten, mint akárhány szempontból számomra problémát és kihívást jelentő felebarátot, míg a román katolikus az valaki, akivel emberileg nem számítok közös ügyekre.

Ez hülyeség. Jövevény az, aki saját elhatározásából megy egy idegen földre. Aki a földjéről el sem mozdul, az nem jövevény. Nincs olyan személyes döntése, amelyet egy államhatalom számonkérhet.

Egy amerikai bevándorlón, aki nem hajlandó angolul tanulni, jogosan számon lehet kérni, hogy "hát akkor miért ment oda?"

Inkább arra mutatnék rá, hogy pl. a (cseh)szlovák állam döntött úgy, hogy igényt tart döntően magyarlakta területekre, akkorhát tessék alkalmazkodni ahhoz, hogy olyan területeket vett birtokba, ahol magyarok élnek.

Még egyszer: mondhatod, hogy nem érdekel, csak akkor ne szaladgálj fűhöz-fához, ha az állam a felekezeted üldözésébe fog.

Jövevénnyé a döntése teszi az embert. Ezt a döntést azután a befogadó állam jogosan számonkérheti. Ha nincs számonkérhető döntés, akkor viszont az állam kötelessége alkalmazkodni a polgáraihoz, és zsarnokságként működik az az állam, amely ezt nem teszi.

Ami a zárójelezést illeti, ízlés kérdése. Egyrészt a folytonosságot akartam hangsúlyozni az egykori csehszlovák és mai szlovák államhatalom között, másrészt meg a magyar határ vonalát illetően már akkor is szlovák politikusok étvágya lehetett a döntő. Persze nagy mélységben nem néztem utána.

Griffmadár fiókája nem ragaszkodok a tojáshoz, embergyerek annál jobban az anyjához - mi bajod néked a Mária kultusszal?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában