Erdő Péter: Tovább kell adni Isten szeretetének igazságát

2012. december 25. 9:40
Az a hivatásunk, hogy vigyük el a karácsonyt mindenhová, vigyük el mindenfelé a világban. Tovább kell adni Isten szeretetének igazságát és örömét az egész világnak – mondta Erdő Péter bíboros, prímás, esztergomi-budapesti érsek kedden Budapesten, a Szent István-bazilikában tartott karácsonyi éjféli szentmisén.

Erdő Péter, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke a zsúfolásig telt Szent István-bazilikában szentbeszédében úgy fogalmazott: „Olyan nagyszerű látni azt, hogy Afrikában vagy Távol-Ázsiában komolyan hívő, imádkozó katolikus közösségek növekednek, hogy ők is sugározzák maguk körül a segítő szeretet példáját, mint Boldog Teréz anya tette Indiában”. Rámutatott: a karácsony örömhíre „Isten emberszeretetének igazsága”, a megtestesülés és az ember szabadulásának titka. Felhívta a figyelmet arra: „A hit évében vegyük észre, hogy mindannyian küldöttek vagyunk, akárcsak Jézus születésének történetében az angyalok és a pásztorok”.

 
Erdő szólt arról is, hogy az angyalok Isten küldötteiként fedték fel az újszülött kilétét, az angyali üzenet pedig elmondja azt is, hogy ki született: a Megváltó, Krisztus, az Úr, s ezek mind a Felkent, a Messiás, „a várva várt Szabadító elnevezései”. Az angyali üzenetben „egyetlen Szabadítóról van szó, aki nem győztes hadvezér, hanem a betlehemi gyermek”, a Felkent, a Messiás cím pedig az üzenetben egyértelművé teszi, hogy itt arról az eljövendőről van szó, akire a választott nép várakozik – jegyezte meg. A katolikus főpásztor homíliájában kiemelte: karácsony szentestéjének lényege, hogy ezen a napon született Jézus, mert „elérkezett a végső idő, amelyet az ószövetségi próféták megígértek”. A bíboros utalt arra: „A szépen ünnepelt karácsony talán csendesebb, meghittebb mint a hajszolt hétköznapi élet, mégis éppen ez a nap az önmagunkból való kilépés ünnepe”, ami „megnyílást kíván Isten és a többi emberek felé, gyakorlatias, hatékony, figyelmes, segítő szeretetre indít”.
 
A bíboros, prímás, esztergomi-budapesti érsek megjegyezte: ez az ünnep „kötelez arra is, hogy számot adjunk reménységünk okáról, hogy elbeszéljük Isten nagy tetteit, hogy továbbadjuk hitünket családunknak, rokonainknak, de a távolabb állóknak is”. Erdő hangsúlyozta: a karácsony mindennél jobban kötelez arra is, hogy észre vegyük „minden egyszerű, szegény emberben magát Krisztust, aki nálunk keresi a szállást. Ha pedig minket nem méltatnak figyelemre, döbbenjünk rá, hogy ebben is Jézus társai vagyunk. Egyszerűek a világ előtt, de Isten örömhírének hordozói”. Erdő Péter megemlítette, hogy „a szabadulás, amit Jézus hozott, nem csupán valami általános jó hír, hanem közvetlenül hozzánk szól, minket tesz szabaddá. Mert szabad ember az, akinek lehetősége van rá, hogy értékeket valósítson meg, akinek lehetősége van arra, hogy jó és értelmes dologra használja az életét”. Életünk legnagyobb esélye az örök boldogság, ha erre Krisztus lehetőséget hozott nekünk, akkor miénk a legnagyobb szabadság, akkor mindig van értelme az életünknek – fűzte hozzá. A szentmisén részt vett Alberto Bottari de Castello, a Vatikán magyarországi nagykövete is.

Összesen 162 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Akik azt gondolják, hogy keresztény emberek számára nem fontos a nemzet vagy a haza azok olvassanak esetleg Prohászkát,Mindszentyt vagy Sík Sándort.

A térdeplés az ima része, nem a szentnek szól, hanem az Istennek. A szentek segítégét lehet kérni,az a keresztény aki hozzájuk imádkozik nagy tévedésben van, mert elmulasztotta a hívő lét egyik alapvető feltételét, a képzést.

"Nem arról van szó, hogy nem fontos, hanem hogy nem előzheti meg Istent."

Istent semmi sem előzheti meg, viszont sok keresztény van aki nem gondolkodik nemzetben, nem tartja fontosnak.

Számomra egyik legszebb mai képviselője a felelősen gondolkodó és nemzetéért élő kereszténynek Böjte atya.

A saját családját az ember jobban szereti mindenki más családjánál. Ez egyáltalán nem egyenlő azzal, hogy más családokat lenéz vagy gyűlöl.

Apropó család, mentem a kölykökkel társasozni.
Mindenkinek további szép estét. :)

"A csángók nem ismerik a magyar liturgikus nyelvet, hiszen az csak 40 éve alakult ki."

Ezt kifejtenéd kicsit?

Mi az hogy nem ismerik, a románok éppen azért üldözték őket mert egyedül CSAK azt ismerik, ismerték. Igaz, a Vatikán hatékony támogatásának köszönhetően ma már kizárólag Jászvárosban képzett román anyanyelvű katolikus papokat küldenek hozzájuk, akik azt hirdetik köztük, hogy a magyar az ördög nyelve, jobbik esetben madárnyev, vagyis nem embereknek, hanem állatoknak való.

Értem én , hogy Erdő Péter bíborossal védeni kell a mundér becsületét, ennek leghatékonyabb módja az lenne ha a védői sorolnák a tetteit, mindazt amit az Egyházért tett.
A "gyümölcsöket"!

Kitűnő, sallangoktól mentes dokumentumfilm a csángókról

http://www.youtube.com/watch?v..

Saját magadon kívül kivel vagy még jóban?

A csángók és a magyar nyelv üldözéséről szól Ignácz Rózsa "Született Moldovában" c. regénye.
Ezt is érdemes elolvasni.

Egy öreg csángó bácsi mesélte, hogy a román rendőr belőtt!!! a ház kapuja felett, ha benn az udvaron magyarul hallotta beszélni a lakókat!

Majd ha ezt is vállalja valaki a magyarságáért akkor kritizálhat és fanyaloghat. Addig nem!

1970-ig latinul folyt a Szentmise. Ekkor született meg a magyar nyelvű misekönyv.

Az imáik és a szent énekeik magyar nyelvűek, vagy legalábbis eddig azok voltak, de beérett a román vetés, mert egyre inkább kiszorul a templomokból is a magyar nyelv.

Többet tesz a magyar egyház az ügyért, mint amit gondolsz vagy tudsz. csak éppen embertől emberig igyekszik tenni.

Miért kell ezt ennyire titokban tenni Kiknek az érdekeit sérti

ha egy magyar csángót a szemináriumban meg tudnak arról győzni, hogy a magyar az ördög nyelve, akkor milyen magyar volt?

Ez nem a szemináriumban kezdődik el, generációk sora óta ezt sulykolják a románok, ha valóban érdekel olvass róla.
A csángók régen is és ma is magyar papokért esedeztek, de ez a politikai érdekek miatt süket fülekre talált. Túl sokat politizál az Egyház, sokkal fontosabb az evilági érdekek vezérelte hatalmi harc mint a krisztusi tanítás. Legalábbis én így látom.

A bíboros úr beszéde közhelygyűjtemény. Templomba járó hívő ezt hallja egész életében.

Többen is említik a Grünwald nevet.
Kicsoda Grünwald?

"A keresztény embernek nem lehetnek bálványai. A nemzet sem lehet bálvány. Márpedig akinek az a legfontosabb az életében, hogy valamely nemzethez (magyar, román, szlovák, stb.) tartozik, annak ez a bálványa."

Egyetértek. De hozzá tenném, hogy ha nem is bálvány a nemzet, azért küldetés. Először is, mivel az emberi lét egyik edénye, amely nélkül elfolyik az "én" is nem jön létre a "mi". Másodszor pedig a hovatartozás nem csak szükséglet, hanem létforma. Aki nem tartozik sehová, sehol sem tud hasznos és építő életet élni.

Csakhogy: a valódi hazaszeretet az óvás, az intés, a bünbánatra való felszólítással kezdődik.

A nemzeti öntömjénezés nem a haza javát szolgálja, hanem a giccs-hazafiak ego-ját.

Szent Ferenc laikus követői meg kinyitott Bibliával a kézben mentek a városokba prédikálni, pápai áldással.

Jó, tény, hogy a laikus prédikációt sehogyse nyelte le a klérus hosszú távon, így egy idő után a ferencesekből is fölszentelt papok lettek. De a problémát esetükben sem, a valdensek esetében sem a Biblia laikus olvasása okozta, hanem a klérustól függetlenedő, és azt (akárhányszor amúgy teljes joggal) bíráló laikus igehirdetés.

A laikus igehirdetés tiltása mögött meg az a történelmi tény áll, hogy a Biblia az az iratgyűjtemény, amit az ősegyház nyilvános istentiszteleteken fölolvasni rendelt. A katolikus egyház visszaélésnek élte és éli meg, ha ezt a nyilvános katolikus szertartásokon fölolvasásra rendelt iratgyűjteményt a katolikus egyház elleni demonstrációként olvassák nyilvánosan.

Az is tény, hogy a tridenti zsinat után a katolikus egyház lényegében tiltotta a laikus bibliaolvasást is, a protestáns Szentírásfordításokat pedig kifejezetten indexre tette, tehát papok számára is tiltotta.

Ezt a II. Vatikáni zsinat ismerte el olyan, ellenreformációs hevületben tett indokolatlan tiltásnak, amiből meg kellett térni.

A protestánsoktól viszont azon történelmi tény teológiai jelentősségének fölismerését várnánk el, hogy a tömeges laikus Szentírásolvasást valóban egy technológiai fejlemény, a könyvnyomtatás tette lehetővé, és az egyház valahogy csak megvolt abban az 1500 évben is, amikor még nem volt könyvnyomtatás, és ebből következően a laikusok tömegei valóban csak közösségi szertartásokon találkozhattak Isten Igéjével.

Az egyház ekkori állásfoglalása igazából másodlagos a fundamentális technológiai realitások mögött.

Még egyszer: a stabil egyházi tradícó az, hogy olvasnia lehet, az egyéni igehirdetés viszont aggályos.

Az igehirdetést Szent Ferenc közvetlen követőitől eltűrték, a későbbi követőket beszorították a klérusba.

A valdensek közül azoktól vették el a Szentírásokat, akik azt igehirdetésre használták. Már eleve azok "buktak le".

A laikus olvasást a reformációra való agresszív válaszként szintén tiltották a II. Vatikáni zsinatig, de sem előtte, sem utána, így ez nem nevezhető stabil egyházi tradíciónak, legföljebb egy túl hosszúra nyúlt tévelygésnek.

Olvass Pázmány Pétert! Csak vigyázz, nehogy megszédítsen a "nem igei alapú meggyőzés"!

A "Róma" szóval kiemelted a legkevésbé lényeges szempontot.

Az ApCsel világos tanúságot tesz arról, hogy az Ősegyházban érvényesült a testületi vezetés pl. az apostoli zsinaton, vagy éppen Pál közvetlen apostoli meghívásának elismerésénél, de dokumentált Szent Péter egyszemélyi döntése is lényeges kérdésben, gondolj Kornéliusz megkeresztelésére!

A Katolikus Egyház azt mondja, az apostolutódok között ma is erre van szükség. Alkalmanként testületi, zsinati döntésekre, és folyamatosan egyszemélyi vezetésre.

Ami Rómát illeti, történelmi tény, hogy senki nem vitatta el az Ókorban Róma püspökétől azt a címet, hogy ő Szent Péter utóda. Amin vita folyt, az az, hogy Szent Péter utódának mekkora beleszólás engedhető meg más püspökségek dolgaiba.

Szent Pál utódának pl. egyenlő joggal nevezhette magát a filippi, a korinthusi, stb. püspök is.

Szent Péter utódának csak és egyedül Róma püspöke nevezte magát, és ezt senki nem vitatta el tőle. Innentől kezdve csakis Róma püspöke lehetett Szent Péter bőségesen dokumentált kiemelkedő egyházkormányzati szerepének örököse.

Ettől függetlenül a Hozsanna néked Leibowitz! c. jópofa katolikus sci-fi dogmatikailag teljesen indokoltan teszi át kétszer is az egyszemélyi vezetés fizikai helyét. Ha Rómát atomháború pusztítaná el, és utána második menetben az egész Földet is, akkor Péter utódának alighanem egy rakétából kellene kormányoznia a világegyházat. Mondjuk a sci-fiken túl az Avignoni fogság ugyan nem túl dicsőséges korszaka az egyháztörténelemnek, de történelmi példa a pápaság székhelyének földrajzi áthelyezésére, és folytatólagos működésére.

Ki vitatta, hogy Szent Pál egyházkormányzati hatalmat gyakorolt az általa alapított közösségek fölött, és pl. a Filippi levélben konkrétan megdicsérte a filippiek engedelmességét? (Vö. Fil 2,12)

Ezen egyházkormányzatnak azonban a legfőbb alapja az volt, hogy az ő apostoli meghívását Jeruzsálemben, az egyházkormányzat akkor központjában Szent Péter és Szent Jakab jóváhagyta (vö. Gal 1,18)

Ne is haragudj, de mindez eléggé katolikusul hangzik. Tény azonban, hogy neves teológusok később is a századok folyamán akárhányszor lekörözték fontosságban a kortárs pápákat. Szent Ágoston, Szent Ambrus, Szent Bernát, de Aquinói Szent Tamás is fontosabb figurák, mint koruk pápái. Ja, Szent Ferenc is. Isten országában a katolikusok szerint sem a pápák az elsők, hanem a szentek.

Ami Rómát illeti, beszéld meg a régiekkel! Ha tudsz mutatni egyetlen ókori dokumentumot, amely vitatja, hogy a római pápa Szent Péter utóda, akkor nyertél. De ez eddig senkinek nem sikerült.

Szent Péter római tartózkodásának vannak dokumentumai. Pl. Szent Ireneusz pápanévsora, vagy Gaius presbiter levele a III. sz. közepéről, aki konkrétan arra hivatkozik, hogy az ő tanítása Szent Pétertől ered, és aki nem hiszi, nézze meg Szent Péter diadaljelvényeit a Vatikán dombján!

Mondjuk az 1054-es egyházszakadást konkrétan az előzte meg, hogy Bizáncban bezárták nyugati kereskedőket és zsoldosokat szolgáló latin rítusú templomokat, és az ott lévő szentostyákat, mint "szenteletleneket" lábbal megtaposták, merthogy kovásztalan kenyeret használtak a gonosz nyugatiak, és az a derék Kerullariosz pátriárka szerint érvénytelen.

Nem vitatva a nyugatiak ügykezelésének az arrogáns voltát, azért ilyen részletekről nem kellene lazán megfeledkezni. Folytass ökumenikus párbeszédet valakivel, aki azzal nyit, hogy megtapossa a szentostyát!

Bocs, én a Gal 1,18-nál elakadtam, komolyan megbotránkoztam azon, amit írtál. Tartok tőle, hogy amíg ezen nem lépünk túl, másról nem akarok veled csevegni. Ez nem személyes, de ez a mondat olyan szintű felekezeti elfogultságról árulkodik, ami mellett csak úgy tudnék elmenni, ha végleg lezárnám a beszélgetést veled.

Kérdéseim:
1. Szerinted Szent Pál miért ment Jeruzsálembe, és ott miért pont Kéfástól kért szállást?
2. Miért számol be Szet Pál életének ezen mozzanatáról a Galatáknak?

Ha ezekre a kérdésekre nincsenek értelmes válaszaid, akkor hagyjuk a Szentírást, mert nem érted, amit olvasol. Most komolyan!

Az én válaszaim a következők:

1. Szent Pál azért ment föl Jeruzsálembe, hogy meggyőzze az egyházat arról, hogy már nem a kereszténység üldözője (vö. Gal 1,13), hanem Isten meghívott apostola. Erről egy olyan egyházat kellett meggyőznie, amelynek minimum börtönélményei, de talán vértanúi is voltak Szent Pál korábbi ténykedése miatt. Nem semmi feladat! Szent Pál tehát az egyház elismert vezetőjét keresi föl, hogy az ő szava hitelesítse a változását.

2. Szent Pál azért számol be élete ezen mozzanatáról a Galatáknak, mert komoly teológiai vitája van velük, ill. azokkal, akik el akarják téríteni őket a közvetlen, körülmetélkedés nélküli Krisztus-követéstől (vö. Gal 1,6-9). Pál tehát ezen a ponton, a Gal 1,18-ban tekintélyi érvet használ: ő olyan tanító, aki egységben van a jeruzsálemi egyház legfőbb tekintélyével, Kéfással.

Léccilécci, ne vitatkozz velem erről, mert ez így van, és kész. Ez van benne a Bibliában. Ha mást olvasol ki belőle, akkor nem ugyanazt a könyvet használjuk.

Szerinted Szent Pál befizetett egy szentföldi körútra, és Kéfás volt olyan rendes, hogy megtakarította neki a szállodaköltséget?

OK, értékelem, hogy megpróbálkoztál egy alternatív értelmezéssel. No, nézzük!

Gal 1,22: szerinted ez magyarázat? Mert szerintem meg ez a puszta tényközlés. Nézd, én is ismeretlen vagyok Júdea egyházai számára, de ez a tény nem indít arra, hogy odamenjek. Ha megyek, más okokból fogom tenni, pl. kíváncsi vagyok arra a földre, amit Urunk földi élete idején taposott. Pál sem azért ment Jeruzsálembe, hogy semleges személyként bemutatkozzon, hanem, hogy bemutatkozzon, mint volt üldöző, aki Krisztus hirdetője lett. Miért feledkezel meg arról, hogy ő személyében ugyanaz, aki "pusztította az egyházat, sorra járva a házakat, elhurcolta a férfiakat és asszonyokat, s őrizetbe vette őket". (ACs 8,3)

Ilyen múlt után neki volt megbeszélnivalója Júdea egyházaival, és ezt úgy oldotta meg, hogy az egyház elismert vezetőjét kereste meg. Nem "lelki muníció" kellett neki, hanem elfogadás, hogy a jeruzsálemiek ne keresztezzék az ő igehirdetését. Erre a 15 nap pont elég idő volt, mivel azt a vezető házában töltötte, nyilván lázas megbeszélésekkel azokkal, akik az egyházat Jeruzsálemben kormányozták.

2. Megint megfeledkezel egy bibliai tényről. Galáciában az egyház egysége megbomlott, hamis testvérek lopództak be. Erről tudósít a Gal 1,6-9, a Gal 2,3-5, és a Gal 3,1-5 stb.)

Ebben a megbomlott egységben Szent Pálnak hangsúlyoznia kell, hogy ő az, aki egységben van az egyház jeruzsálemi vezetőivel, és nem a teológiai ellenfelei, akik nyilván Jeruzsálemből érkeztek a galatákhoz, és a zsidó körülmetélkedésre akarták rávenni őket (vö. Gal 2,3-5).

3. Nézzük a Te döntő érvedet! Péter rendreutasítása a Gal 2,11-16-ban.

Talán azzal érdemes kezdeni, hogy sem Péter bűntelenségének a dogmája, sem a pápák bűntelenségének a dogmája nem szerepel a katolikus tanításban. Péter, és utódai, a pápák bűnös emberek, néha egészen sötét figurák is akár. Minden protestáns bírálat mellé oda tudok tenni katolikus szerzőt, aki hasonló keményen ostorozza a pápák bűneit. Dante pl. az Isten színjátékban pokolban ülő pápákról értekezik, és arról, hogy hogyan várják az ördögök az épp hivatalban lévő VIII. Bonifácot. Ezek után Dante Isteni színjátékát katolikus templomokban olvasták föl a népnek, mint üdvös figyelmeztetést.

Namost, ha Péter, és utódai bűnös emberek, akkor figyelmeztetésük, feddésük teljesen belefér abba a képbe, amit a katolikusok pápáikról gondolnak.

A lényeg, hogy Péter és utódai "hit és erkölcs dolgában" tévedhetetlenül tanítják azt az igazságot, amihez személyes magatartásukban akárhányszor nem nőnek föl.

Pál a feddésében "kétszínűséggel" vádolja Pétert, tehát azzal, hogy noha ismeri az igazságot, tudja, hogy nincs joga elkülönülni a pogányságból lett keresztényektől, de mégis elkülönül tőlük. Ismeri az igazságot, de személyes magatartásában nem nő föl hozzá, és ezzel az egyház egységét veszélyezteti. Pont, mint akárhány későbbi pápa.

A figyelmeztetés lényege, hogy térjen vissza ahhoz az igazsághoz, amit elvben maga is ismer, hirdet és gyakorolt is pl. Kornéliusz megkeresztelésekor.

Összességében Pál azt bizonyítja a galatáknak, hogy ugyanazt tanítja, mint a Jeruzsálemi egyház Krisztustól rendelt feje, Kéfás. Amikor pedig maga Kéfás a magatartásában kétszínűen eltért a megismert igazságtól, akkor Szent Pál őt is visszatérítette a helyes magatartásra.

Jézus nem azt mondta Péternek, hogy "szikla a hited", hanem azt, hogy "te kőszikla vagy". Megintcsak, ez van benne a Bibliában. Tudom, hogy arról az emberről beszélünk, aki háromszor megtagadta mesterét, de akkor is, olvasd el a Mt 16,18-at!

Egy református jóbarátom ezt jézusi pedagógiának nevezte. Jézus egy olyan személyre, akire bármelyikünk azt mondaná, hogy képtelen a feladatra, rábízza egyháza vezetését, azzal teremtő hittel, ami Pétert akárhány botlás után végülis képessé teszi erre. Ahogy Szent Pál mondja: az erő a gyöngeségben mutatkozik meg.

Tudom, hogy morálisan érthetetlen, és botrányos, mert Péter megtagadta Jézust, de akkor is így történt. És az egyház nem tűnt el a történelemben, hanem gyaró, esendő és bűnös képviselőin keresztül máig szól a világhoz.

Te a Gal 1,22-24-et velem vitatkozva idézted, márpedig lényegében ugyanazt mondod, amit én.

Pál látogatásának célja elérni azt az állapotot, amit a Gal 1,22-24-ben leír: hogy a jeruzsálemi egyház, amelyet üldözött, örvendezzen a megtérésének, és dicsőítse emiatt az Istent.

Hogyan éri el ezt az állapotot? Nem úgy, hogy kiáll a gyülekezetek elé, hanem odaáll a gyülekezetek feje, Kéfás elé, és a továbbiakat Kéfásra bízza.

Kb. úgy, ahogyan ma járna el valaki, aki jelentős egyházellenes tevékenység után térne meg. Fölkeresné a püspököt, akinek az egyházát üldözte, és kérné a kiengesztelődést.

A Galata levél írása idején pedig Szent Pál mai szóval élve egyházkormányzati hatalmat gyakorol az általa alapított gyülekezet fölött, vagyis fölszólítja őket, hogy utasítsák el a tévtanítást, és ebben a hatalomgyakorlásban hangsúlyos érve, hogy ő a maga tanításával egységben van Kéfással, vagyis Szent Péterrel.

Valóban nem előzetes engedélyt kért Szent Pétertől, de igenis folyamatos jóváhagyást.

Egészen pontosan ez a mai katolikus gyakorlat is. Egy katolikus szerző ma is egyházi jóváhagyást kérhet a gondolataira, amit a püspök azzal a latin kifejezéssel ad meg, hogy "nihil obstat", azaz "semmi ellenvetés".

Szent Pál "nihil obstat"-ot kért Szent Pétertől, meg is kapta, és hivatkozott is erre. Az működött akkor, ami ma is működik a katolikus egyházban.

Hú, ezt most nagyon benézted. Pál kétszer volt Jeruzsálemben. Először amikor 15 napig maradt Kéfásnál, na, akkor "mást azonban az apostolok közül nem láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét" (vö. Gal 1,19)

Ennek a sztorinak semmi köze a Gal 2,2-höz, az ugyanis a 2. jeruzsálemi úthoz tartozik, 14 évvel később (!!!) amint a Gal 2,1 világosan leírja.

Mielőtt belefognék az értelmezésbe, elismered a melléfogást? Tehát elismered, hogy a 15 napos sztorinak és a Gal 2,2-nek semmi köze egymáshoz?

Először jó, ha azonos szöveget látunk, utána van értelme a jelentősségéről elmélkedni.

Na, először is örülök, hogy szövegértés szintjén egységre tudunk jutni!

A "nem jelent többet", ill. "nem jelent semmit" - soraidat meg sem láttam. Ugye nem felejtetted el, hogy a Szentírásról beszélsz? Abban nincsenek semmit nem jelentő sorok! Ráadásul pont egy olyan levélben, amelyet egy pengeéles helyzetben lévő, közössége által vitatott helyzetű apostol ír!

Azt, hogy Szent Pál meghívásában független Szent Pétertől, természetesen elismerem. Végülis világosan le van írva többször is az a kinyilatkoztatás, amit közvetlenül Szent Pál kapott a damaszkuszi úton.

Csak az a helyzet, amit korábban írtam, hogy ha nem protestáns torzképek alapján gondolkodsz a pápák szerepéről a katolikus egyházban, hanem magát a katolikus koncepciót nézed meg, akkor azt fogod találni, hogy az pont ez.

A századok során jelentős katolikus személyiségek sokasága indult el Isten közvetlen indítására tenni valamit az egyházért, és a pápától lényegében annyit kértek, hogy ne legyen ellenvetése (nihil obstat). Persze a pápától kérték, és ha megkapták, használták is, hivatkoztak rá, hogy amit mondanak és/vagy tesznek, az a pápának tetszik. Pont, mint Szent Pál a Galata levélben.

Azt teszi nagyon világossá a galatáknak, hogy mind személyével (1. út), mind tanításával (2. út) egyetért Szent Péter és a jeruzsálemi egyházi vezetők zsinata.

Namost, lehet, hogy a dalai lámának sem volt ellenvetése Teréz anya ellen, és a kijevi pátriárkának se Szent Ferenc ellen, de ez viszont ugyanúgy nem érdekelte ezeket a késői figurákat, mint ahogy Szent Pált se, hogy mit mond a többi apostol. Ő a Szent Péterrel való személyes, és a jeruzsálemi egyházi vezetőkkel való zsinati egységet teszi nagyon világossá a galatáknak. Ez van benne a Szentírásban. Hangsúlyosan Kéfás, másodlagosan azok, akikkel Kéfás Jeruzsálemben egyeztette a maga véleményét.

Kedves Gyula, az egyházam püspökei adták a kezedbe a Szentírást. Persze, hoyg védem a tekintélyét.

No, akkor talán térjünk vissza az eredeti kérdéseimhez:

1. Amint abban nagyjából megegyeztünk, Szent Pál céllal ment Jeruzsálembe, célja az volt, hogy a tőle okkal rettegő egyházat meggyőzze: Isten csodájából Krisztus igehirdetője lett. Ezért és nem másért ment oda. Namost, eltöltött 15 napot Kéfásnál, mást nem is látott, csak Jakabot, az Úr testvérét, és ezek után távozott Jeruzsálemből, mert elvégezte a dolgát. A szöveg nem utal arra, hogy a jeruzsálemi út célját tévesztette volna. Vagyis Szent Pál szemében a jeruzsálemi egyház meggyőzése = Kéfás meggyőzése.

2. Minderről nem azért számol be a galatáknak, hogy eldicsekedjen, milyen világlátott ember ő, hanem azért, hogy egy éles teológiai vitában hangsúlyozza, hogy amit ő mond, azzal Kéfás is egyetért. Tehát nem János apostol, nem is Szent Lukács evangelista, hanem történetesen az a Kéfás, aki az evangéliumokban is az apostolok közösségének egyértelmű vezetője. Nyilván mindez semmit nem jelent. Értem.

Bocsánat, de a keresztényeké egy szabad közösség, ahol az egyértelmű vezetővel is szembe lehet szállni.

Rendben, voltak korszakok, amikor ez a katolikus egyházban nem így volt, de ez mai katolikus egyháztörténelemértelmezés egyértelmű bűnként ismeri el. A pápáknak hivatalból van pl. gyóntatója. Akinek bűnöket szoktak elmondani. Nü?

Ahogy írtam, Szent Pál Szent Péternek a "kétszínűség"-et veti a szemére, vagyis azt, hogy nem ragaszkodik az általa is ismert igazsághoz (vö. Kornéliusz esete). A szembeszállás célja pedig az volt, hogy Szent Pétert magatartásában visszatérítse az elvben fölismert igazsághoz.

Ami az életszerűtlen föltevést illeti, Szent Pál a Szentírásban csak egy tagadást ír: "mást nem is láttam az apostolok közül, csak Jakabot...". Jó, ebből nem következik, hogy a gyülekezetből sem látott mást, de ezzel kapcsolatban csak föltevéseink vannak.

Mindenesetre ha esetleg kilépett a gyülekezet elé, akkor csakis úgy, hogy Szent Péter előzetes meggyőzésére hivatkozott, és arra a tényre, hogy Péter őt vendégül látta. Ahogy a Szentírásban a galaták esetében.

Még hozzáteszem, hogy a zsidók szemében ő áruló volt. Simán életveszélyes lett volna nagy nyilvánosság elé lépnie, tehát teljesen lehetségesnek tartom, hogy enélkül érte el a célját azzal, hogy Szent Péter előtt tett keresztény hitvallást.

Válaszok:
Csomorkany | 2013. január 9. 22:42

Ja, és akkor már maga a Szentírás, hogy ne csak föltevéseink legyenek:

Gal 1,22-23a: Júdea egyházai számára, amelyek Krisztusban vannak, személyesen nem is voltam ismert. Csak azt hallották (!!!) felőlem (!!!)

Írná ezt, ha akár csak a 15 nap alatt folytonosan prédikált volna Jeruzsálemben, igaz?

Kitől mástól "hallották felőlem", ha nem Szent Pétertől, aki 15 napig vendégül látta?

Nézd, nem célom, hogy megalázzalak, úgyhogy nem lőttem csípőből, előtte megnéztem Franz Mussner kommentárját a Herders Tehologischer Kommentar zum Neuen Testament sorozatból (Der Galaterbrief).

Előidejűségről természetesen szó sincs benne. Nem is lehet, mert komoly biblikus nem építi olyan szavakra a szövegmagyarázatot, amelyek nincsenek benne a szövegben ("addig")

Ha megy a német: "Die periphrastische Konstruktion, in dem das gesagt ist, (ἤμην ἀγνοούμενος), bringt zum Ausdruck: Paulus blieb den judäischen Gemeinden auch weiterhin unbekannt, nicht seine Existenz, sondern sein Antlitz."

Érdekes viszont a Gal 1,18-hoz adott szempont. Vitán szempontjából jelentős, hogy fölhívja a figyelmet a mondat célhatározói értelmére: "Három év múlva azután fölmentem Jeruzsálembe meglátogatni Kéfást (!!!)" Ez volt a célja. A "meglátogatni" ige eredetije (ἱστορῆσαι) a görögben hapaxlegomenon, Aranyszájú Szent János egyenesen úgy magyarázza egy görög anyanyelvű hallgatóságnak prédikálva 250 évvel később, hogy ez igazából úgy értendő: "megcsodálni".

Mussner ezt azért nem osztja, de a saját véleménye is az, hogy Szent Pál azért ment Jeruzsálembe, hogy meglátogassa és megismerje Pétert (besuchen zum Zwecke des Kennenlernens).

Ennyi. Szent Pál számára ez elég cél volt. Ha számodra ez vicc, az a te problémád.

A "Zwecke der Gutheißung" - a 2. jeruzsálemi út. Amikor már tárgyalópartner volt. És ami azzal ért véget, hogy "Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintettek, az egység jeléül jobbot nyújtottak nekem és Barnabásnak"

Persze a "jóváhagyást"-t a katolikus "nihil obstat " értelmében használom, tehát valóban nem úgy megy apostoli útra, ahogyan korábban a főtanács levelével ment Damaszkuszba letartóztatni a keresztényeket. Bár mondjuk abban is jelentős Saulus saját kezdeményezése, de akkor valóban engedélyt ill. megbízólevelet kért.

Előidejűség: azt tudom neked mondani, hogy a 22. és a 23. vers szerkesztése teljesen hasonló. "voltam ismeretlen" és "hallók voltak". Mindkét versben imperfektumban álló igei particípiumot ("ismeretlen" ill. "hallók") és létigét találunk. Ebbe előidejűséget belelátni, az legföljebb egymástól átvett fordítói hiba, amit az Einheitsübersetzungban javítottak is. Nyilván a katolikus ármány, mi?

Még egy kihagyott versre hívom föl szerény figyelmed, a Gal 1,21-re. Ez ugyanis időben előreviszi a beszámolót. A 22. és 23. vers idején Pál már Szíriában és Kilíkiában van, azaz vélhetőleg Antiochia és Tarzusz vidékén. Az ekkori júdeiai helyzet, hogy - bár személyesen ismeretlen a júdeai egyházak számára - egyrészt Péter ajánlása, másrészt a saját missziójáról érkező hírek miatt dicsőítik miatta az Istent.

Még abban a fantasztikus esetben is, ha a 21., 22. és a 23. vers egy időbeli hátrálást tartalmazna egy olyan szövegben, amely alapvetően előrefelé mutatja be az eseményeket, tehát ha a 22. vers idejére visszatértünk volna a 14 napra, a 23. vers idejére pedig azelé, amire persze nyelvtanilag semmi nem utal, szóval még ekkor is, honnan veszed a fordulatot Pál ismertségében? Szóval abból, hogy Pál ismeretlen volt a Péternél tett látogatása előtt, hogyan vezeted le, hogy a látogatás során viszont lelkesen prédikált, és így ismertté vált?

Hihetetlenül kevered az időket. A 14 napos jeruzsálemi látogatás közvetlen célját a 18. vers magyarázza: "meglátogatni és megismerni", vagy akár "megcsodálni" Szent Pétert.

A 22. és 23. vers egy későbbi időről szól, amikor a 21. vers szerint Szent Pál már "Szíriában és Kilíkiában" van. Ettől függetlenül lehet úgy érteni ezeket a verseket, hogy Pál közvetett céljait írják le, vagyis hogy a júdeai közösségek ne rettegjenek tőle, hanem dicsőítsék miatta az Istent, de Pál ezt a közvetett célt egy közvetítővel éri el: nyilván Szent Péter által, aki ajánlja őt a közösségeknek, prédikál a személyéről, és azok dicsőítik emiatt Istent.

Előidejűség még egyszer. Ebben az esetben jobb lett volna a Vulgatát használniuk, mivel az nem tartalmaz előidejűséget. De azért a Vulgata figyelmen kívül hagyása könyvészeti legenda. Szövegekkel bizonyították már, hogy Luther is, mások is használták a Vulgatát, miközben valóban az eredetit olvasták folyamatosan. Az is valószínűtlen, hogy Luther munkáját figyelmen kívül hagyta volna a KJV fordítója.

"Pál szüksége": attól függ, hogy belső vagy külső szükséget értesz ezalatt. Elfogadom, hogy belső, pszichikai szüksége nem volt arra, hogy apostoli meghívásáról újabb bizonyságot nyerjen. Külső szüksége ugyanakkor nagyon is volt. Azok, akiknek prédikált Galáciában, vagy éppen azok, akiknek a bocsánatát el akarta nyerni Judeában, nagyon is igényt tartottak arra a tudásra, hogy Szent Pál Kéfással egységben hirdeti, amit hirdet. Márpedig az apostolkodás az kommunikáció. Apostol attól lesz valaki, hogy amit mond, azt a hallgatósága befogadja. Ez a befogadás csak úgy történhetett meg, hogy Szent Pál megkapta Kéfástól a "nihil obstat"-ot.

Kérlek szépen, Gal 1,11-2,14

Pál azzal igazolja a galaták előtt, hogy az "evangélium, melyet én hirdettem, nem ember szerint való" - vö. Gal 1,11, hogy Kéfásnak nem volt ellenvetése sem a személye (1. út), sem a teológiája (2. út) ellen.

Pálnak világos módon nincs szüksége Kéfás nihil obstatjára, de a galatáknak ugyanilyen világos módon igen. Számukra Kéfás elfogadása teszi elfogadhatóvá Pált. Pál pedig - éppen, mint apostol - el akarja fogadtatni a maga tanítását a galatákkal.

Szeretettel emlékeztetlek a 2. induló kérdésemre: ha nem ezért, akkor mi másért írta le Pál a vele szemben gyanakvóvá váló galatáknak a jeruzsálemi kalandjait?

Én azt tartom elég viccesnek, hogy büszke protestáns létedre már megint nem a Szentírással érvelsz, hanem mindenféle - általam amúgy sosem vitatott - történelmi ténnyel, amiből szerinted következik egy a Szentírás szövegére ráhúzható dogmatikai álláspont.

Azt tudom neked mondani, hogy a Szentírás szövege szerint Szent Pál törekszik arra, hogy Kéfással legitimálja magát a galaták előtt. Még egyszer, sokadszor: mi másért számolna be nekik a jeruzsálemi kalandokról egy heves teológiai vita közepén?

Tény, hogy Pál alapította a galata egyházat, de éppígy tény, hogy Pál után olyan figurák érkeztek oda vélhetően Jeruzsálemből, akik Pál igazhitűségét és apostoli mivoltát megkérdőjelezték (vö. Gal 1,6-7)

Ezért hivatkozik Pál a jeruzsálemi egyház oszlopaira, és mindenekelőtt Péterre, akik viszont baráti jobbot adtak neki.

Ember! Ott van a Szentírásban, hogy
- Szent Pál valakikkel összeakasztotta a bajuszt a galatáknál (Gal 1,6-7) Vitatod? Remélem, nem, merthogy oda van írva.
- Utána (és amúgy előtte) következik Szent Pál kijelentése arról, hogy ő Istentől kapta a maga evangéliumát. Vitatod? Remélem, nem, merthogy oda van írva.
- Utána következik egy hosszú életrajzi jellegű beszámoló arról, hogy kétszer járt Jeruzsálemben, és mind személyében, mind tanításában egységben van Kéfással és a jeruzsálemi egyház oszlopaival. Vitatod? Remélem, nem, merthogy oda van írva.

Namost, józan Szentírásértelmezésben megkerülhetetlen következtetés, hogy ez itten egy érvelés. A galaták szíveskedjenek tudomásul venni, hogy amit Szent Pál ellenfelei mondanak, az Krisztus evangéliumának elferdítése, amit pedig Szent Pál tanít, azt Isten apostolaként tanítja, és tanításában egységben van az egyház jeruzsálemi oszlopaival, mindenekelőtt Kéfással.

Várom az alternatív Szentírásértelmezést, hogy mi másért írja le Szent Pál így mindezeket, pontosan ebben a sorrendben!

És léccilécci, ha erre nincs alternatív magyarázatod, akkor az alternatív magyarázat hiányát ne fedd el olyan extrabiblikus szempontokkal, hogy Pál alapította a galata egyházat, hát biztos nem akar Kéfásra hivatkozni, mert neked egy angyal reggel megsúgta, hogy ő ilyet tutira nem akarhatott.

Nézd, a szövegkörnyezet az szövegkörnyezet. Ha nem érdekel, a te dolgod.

Pál egy olyan szövegkörnyezetben emlékezik meg a 14 napos jeruzsálemi tartózkodásról, amikor világos, hogy apostoli tekintélyét megtámadták az általa alapított egyházközségben. (Gal 1,6-7)

Ebben a helyzetben hivatkozik a két jeruzsálemi útra, melyek közül az első esetben viszont senki mást nem akart megismerni, csak Kéfást.

Ha nem látod, hogy ez az említés Gal 1,6-7-tel van összefüggésben, nem látod. Ezt neveztem már a kezdet kezdetén súlyos felekezeti elvakultságnak.

Mindenesetre akkor marad az a fölvetés, hogy a Galata levél szabad asszociációk jegyzéke. Pál hol erről ír, hol arról, ami éppen eszébe jut, összefüggést, tudatos levélírói szempontot keresni extrabiblikus. Ez is egy Szentírásértelmezés.

Kedves Gyula,

egyenlőre még csak annyit írtál, hogy szerinted mit nem jelent a két jeruzsálemi út. Hogy mit jelent, arról síri csönd.

Ami engem illet, jelezném, hogy a két föltett kérdés mögött van egy harmadik is.

A két kérdésem emlékeztetőül:

1. Pál miért keresi föl Kéfást, és csak Kéfást?
2. Miért ír erről a galatáknak egy kiélezett teológiai vitában, amikor a galaták (ill. megtévesztőik) kétségbe vonják az apostoli mivoltát?

A 3. kérdés mindez mögött: miért marad fönt Szent Pálnak pont ez a levele, amikor pl. a laodíceaiaknak írt levél elveszett? Miért gondolták az egyház püspökei, hogy ennek a levélnek a konkrét szituáción túlmutató jelentőssége van, ezért minden keresztény közösségben nyilvánosan fölolvasandó?

Szerintem a válasz az, hogy tartalmaz egy minden korra érvényes eligazítást: aki teológiai vitába keveredik, az keresse Pétert.

A "keresztyén" szóval nincs bajom, modorosságnak tartom ugyan, dehát néha magam is modoros vagyok.

Kedves Gyula,

nem azt kérdeztem, mi a lényege a galata levélnek. Csak annyit, hogy miért ír Szent Pál a két jeruzsálemi útról. Szóval a kérdésem arra irányult, hogy mi a lényege a Gal 1-2-nek.

A továbbiakban Szent Pál tartalmilag ki is fejti, hogy miért nagyon fontos, hogy egyedül Krisztus hite üdvözít, és hogy ennek a hitnek a világos jele, ha nem metélkednek körül.

Emiatt nyilván ostobaság lenne annyit mondani, hogy a Galata levél egésze csak annyi, amennyit eddig tárgyaltunk. A Gal 1-2 lényege azonban tényleg ez.

Tetszik, nem tetszik, Szent Pál egy tekintélyi érveléssel kezd. Annak a kimutatásával, hogy amit ő mond, az van egységben a jeruzsálemi "oszlopok" meggyőződésével.

Egészen pontosan a fölsorolt három jelenet alkot érvelési egységet:
- az 1. jeruzsálemi út említésével megmutatja, hogy személyes baráti viszonyban van Szent Péterrel, és ebben a személyes baráti viszonyban ő volt az, aki egy hosszú utazást vállalt Szent Péter miatt, és kifejezetten őmiatta, ami azért igencsak fölveti, hogy ez nem egyenlők baráti viszonya, hanem olyanok baráti viszonya, akik közül az egyik elismeri a másik vezető tekintélyét. Aki elismeri, az Szent Pál, akiért elismeri, az Szent Péter.
- a 2. út említésével megmutatja, hogy amit tanít, az összhangban van a jeruzsálemi "oszlopok" kollektív meggyőződésével.
- az antiochiai viszály említésével megmutatja, hogy a tanítása fontosabb, mint a Péterrel való személyes jóviszony: utóbbit kockára tette az előbbi miatt.

Mindez számomra kényszerítően logikus válasznak tűnik arra, hogy Pál személyét, és tanítását jeruzsálemből jött "hamis testvérek" megtámadták.

No, részemről saját kútfőből ennyi, ha majd időm támad, még könyvtárazok egy kicsit. Őszintén szólva nem hiszem, hogy a témára vonatkozó protestáns szakirodalom nagy meglepetést tudna szerezni.

Amennyire a mainstream protestáns teológiát ismerem, nem Szent Péter vezető tekintélyét vitatják az apostolok között, hiszen az igazából nehezen megkerülhető bibliai tény, hanem azt vitatják, hogy az apostolok testületének ill. Péternek utódai volnának.

Te viszont megpróbálkoztál annak kimutatásával, hogy Péter nem volt vezető tekintély Pál számára. Hősies a próbálkozás, de nem túl meggyőző.

Na, és hogyan folytatja az Acs?

37 "Amikor ezeket hallották, szívükben megrendültek" Így szóltak Péterhez és a többi apostolhoz: "Mit tegyünk, férfiak, testvérek?"
38 Péter azt felelte nekik: "Tartsatok bűnbánatot, és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára"...
41 Azok tehát megfogadták szavát és megkeresztelkedtek; körülbelül háromezer lélek csatlakozott aznap hozzájuk.

Szóval az egyház létrejöttének pillanatában az az apostoli közösség volt, amely a Szentlélekkel eltelve kiment Jeruzsálembe hirdetni az igét. Ja, és amelynek Péter volt a szóvivője. A keresztelkedéssel azonban már aznap háromezer lélek csatlakozott hozzájuk a világ minden tájáról.

De mintha ő prédikált volna, és az ő szavára hallgatva keresztelkedtek meg azok, akik az egyházhoz csatlakoztak.

Hát mindenesetre csak akar valamit mondani az Acs azzal, hogy ennyire a középpontba állítja Pétert...

Jellegzetes módon úgy hagyod el az összes ilyen igehelyet, hogy "a katolikus értelmezés egyoldalú, téves", te meg nem mondasz semmit helyette.

Ugyanez látható a Galata levélnél, ahol még mindig nincs válasz arra, hogy ha Pál nem egy tekintélyi érvelés részeként mutatja be a jeruzsálemi útjait, akkor tkp. miért is.

A Biblia és csak a Biblia és csak azok a részei, amelyek engem igazolnak :-)

Mindenesetre van közöm a jezsuitákhoz :-)

Úgyhogy engedelmeddel:
1. arra semmi nem utal, hogy Pál közvetlenül be akart volna mutatkozni a jeruzsálemieknek, de ezt már valóban végigrágtuk. Ha ezt olvasod ki, felőlem...
2. a levél első részére vonatkozóan bemutattam egy értelmezési logikát, amire eddig még csak annyit válaszoltál, hogy nem jó. De hogy akkor miért emlegeti Pál a galatáknak a jeruzsálemi útjait, arról semmi. Szóval szerintem ez egy erőst logikus tekintélyi érvelés. Pálnak magának elég a meggyőződés, hogy őt Isten kiválasztotta, de a galaták felé ezt a személyes meggyőződést azzal erősíti meg, hogy ezt Péter és a jeruzsálemi oszlopok is elfogadták, és a tanításban is egységben van vele.

Ebben nincs vita. "Velük", és tagadhatatlanul meglepő számomra, hogy Péter nincs az első helyen. Viszont a három szorosan összetartozó említés közül az első és a harmadik esetben eléggé hangsúlyosan csak Péter a fontos. Jó, az utolsó esetben Péter meggyőzése.

Azért a zsinati gondolkodás a katolikus egyháztól sem idegen, és nyilvánvaló, hogy a körülmetélkedés kérdésében zsinati jellegű döntés született. Nota bene azután, hogy Szent Péter közvetlen isteni sugallatra hallgatva megkeresztelte Kornéliuszt...

Ja, egyébként az én "vele" szavam az Szent Pálra vonatkozott. Khmmm...

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában