Te szereted a karácsonyt?

2012. december 11. 13:40

Jakab-Köves Gyopárka
Reposzt.hu
Tévhit, hogy a karácsonyfa és az ünnep díszletei tehetnének arról, hogy kiüresedik ünneplésünk.

Nézem a karácsony felé loholó embereket. A boldogtalanság süt az arcukról. Nem csodálkozom, hogy elvárásaik túlzottak egy ünneppel szemben, s karácsony elteltével szomorúan, nyomott hangulatban biggyesztik szájukat. Hát csak ennyi volt? Hát csak egy hajszolt futás volt, s végül maradt a nesze semmi, fogd meg jól? Nem kapják meg, amit vártak – hogy is kaphatnák meg az alatt a néhány nap alatt? Hiszen ők a boldogságot várják el karácsonytól, állítson be, mint az angyal, meglepetésként, fényes ajándékként, legyen szeretet ott, ahol eddig nem volt, legyen melegség ott, ahol parázs sincs. Csakhogy se karácsonyfa, se csomagolópapírba csomagolt tárgyak nem képesek megteremteni mindezt. Frusztrált emberek sóhajtanak ünnep után, más nem marad, mint a csömör. A szív továbbra is szürke, gépiesen ver, hajtja még valami muszájból, s nagyon kong odabenn minden, mint egy nagy motorházban, ahol ez a szürke motor csak ver, dibidab, dibidab.

Szürke dibdáb szívvel loholnak emberek, és nem tudom kárhoztatni boldogtalan futásuk. Nem jó irányba taposnak, tudjuk, de azzal nem lesznek okosabbak, ha lépten-nyomon kigúnyoljuk irányvesztett boldogságkeresésüket. Én nem azokat látom adventben, akik aranyláncos kezükből vadul szórják a pénzt a plázák kasszáinál. Én azokat látom, akiket megnyomorít a munkaadók rabszolgatartó önkénye, akik tudják, hogy az ünnep beköszöntéig megfeszített erővel dolgozniuk kell. Azokat látom, akiket nem emberként, hanem a gépezet cserélhető elemeiként kezel a rendszer. Három műszakos családanyákat látok, akik szombaton egy átdolgozott éjszaka után alvás nélkül várnak gyermekükre, és bevallják, hogy fáznak, mert fáradtak. Mert ugye a gyerek is csak csavar ebben a gépezetben, és észrevétlenül bevezetjük őt a szombati tanításba. Dolgozz öt napon át nyolc órát, mint az anyád, meg az apád, most tanuld meg, mi az élet! Aztán dolgozz szombaton is, nehogy azt hidd, hogy jár neked az ünnepnap. Dolgozd le, ha már ünnepelsz! És dolgozd le te is, szalag mellett álló diplomás, mert a társadalom alja vagy! Dolgozd le te is, ápolószemélyzet, nehogy azt hidd, hogy érdekel valakit, hány ember hal meg az osztályodon, miközben szédelegsz a fáradtságtól. Dolgozz a boltban, úgyis elbocsátunk, nem ér egy fabatkát a munkád, az életed, a családod!

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 12 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés