Áldott, békétlen karácsonyt!

2012. december 6. 14:52

Szentgyörgyi László
Reposzt.hu
Ahol életképek vannak, ott élet van. Él az Egyház. Él a Krisztus teste.

Negyedik életkép: »Most bezzeg itt vagytok!« – ezzel a mondattal, felütéssel kezdődött az igehirdetés egy őrségi templomban a kétezres évek valamelyikének karácsonyán. Ha személyesen ott lehettem volna, esetleg visszakérdezek: - Baj, hogy jöttünk? Zavarunk netán?

Karácsonykor megtelnek a templomaink. Tudunk-e igazán örülni ennek? Vagy inkább frusztrál bennünket a sok – évente egyszer látott – ismeretlen ismerős jelenléte? Nyitott szívvel várjuk, vagy szúrós szemmel, szavak nélkül is ítélve szemléljük a »most bezzeg« érkezőket.

 

Epilógus: Ahol életképek vannak, ott élet van. Él az Egyház. Él a Krisztus teste. Még akkor is, ha néha fájnak azok a tagjai, akik mi vagyunk.

 

Szeretem a Krisztust, és szeretem az Egyházamat. Annak tagja vagyok és leszek.

 

De nem szeretem azt, ha közönyt tapasztalok, különösen akkor, ha az belülről jön, belülről emészti a testet. »A közöny szörnyűbb a megvetésnél. Olyan érzés, mintha nem is léteznél.« (Anne-Sophie Brasme) Nem szeretem a békének álcázott kényelmet, a semmittevést, az eseménytelenséget, a zord magányt.

 

A hit mozgást jelent, úton járást, dinamikát, keresést és tapasztalást, rendíthetetlenséget és bukásokat is, sokszor konfrontációt.

 

Adjon az Isten megmozdító és elindító, áldott, ha úgy tetszik békétlen adventi készülődést.

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 4 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az az érzésem hogy a cikk írója, a közöny ellenpontjaként határozza meg a békétlenséget, mintha a békesség és a közöny azonos fogalmak lennének. Holott dehogy.

Békességkeresésnek lehet álcázni a konfliktuskerülést, olyan helyzetben, amikor keresztényként fel kellene emelni a szavunat, de nem tesszük, mert félünk a ránk zúduló agressziótól. Ámde ennek semmi köze a valódi békésséghez, ahhoz amit nem adhat a világ és nem is vehet el. Én a magam részéről, ezt a sugárzó, belső békességet érzem azokban akik közel állnak Istenhez, erre van igazán szüksége a világnak, mert békétlenségben nem szenved hiányt.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés