Gondolatok a pénzről és a bankárokról
„Krisztus nem azt akarja, hogy pusztítsuk el a bankárokat a bankjaikkal együtt, hanem azt szeretné, hogy ők is - akárcsak mindenki más -, az anyagi világot bátran használják, de ne legyenek annak rabjai. Isten nem azt akarja, hogy valakik ellen háborúzzunk, hanem csak azt, hogy a szeretet, a jóság útján járva szabadon kövessük Őt. A pénz csak eszköz, és ezt is akárcsak bármilyen más eszközt, lehet jóra is használni, de általa lehet hatalmas bukásba is sodródni.
Szent Ferenc szellemében én azt tartom, hogy a pénz az ördög ganaja, és éppen ezért, ha adnak nekem belőle, arra is használom, amire való: szépen elterítem a »földön«. Igen elterítem, hogy egy-egy gyermek, vagy életet szolgáló intézmény jobban fejlődjön, haladjon, kibontakozzon. Úgy gondolom, hogy akkor van baj, ha elkezdjük gyűjtögetni, halmozni, és az általa képviselt hatalommal megpróbálunk visszaélni. Ha valaki a sílécen száguldva nagyot esik és összetöri magát, nem a síeléssel van baj, hanem azzal az emberrel, aki tudás, tapasztalat, óvatosság nélkül egy olyan sípályára merészkedett, hol magában és másokban kárt tett. Fontosnak látom ezeket a gondolatokat megosztani, hogy ne nyissunk új frontot a gyűlöletnek, a haragnak, és hogy egyes bankárok nyilvánvaló bűne miatt ne ítéljük el a pénzvilág minden szereplőjét.”
Összesen 7 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászólás szerkesztése
A baj ott van, hogy ma a kamat teljesen személytelen. Amikor valaki befekteti a bankba a pénzét, nem is tudhatja, hogy melyik indonéziai gyermekmunkás fogja megtermelni a kamatát.
Ami engem illet, úgy vélem, hogy a kamat morálisan egészen pontosan az infláció mértékéig elfogadható. Azellen ugyanis jogosan védekezünk, hogy az állam az egyik évben több színes papírdarabkára írja rá ugyanazt a szöveget, mint egy másikban.
Ha most Magyarországon olyan 6% körül van az infláció, akkor 6% banki kamat még nem jut el az indonéziai gyermekekig. Ennél több már valahol, valaki torkából az égre kiált ellenünk és mi nem is tudunk róla. De azért Isten haragját magunkra, és a civilizációnkra vonjuk.
Az inflációt meghaladó banki kamatra csak akkor van jogunk törekedni, ha személyesen ismert piaci szereplő alaposan megismert, reális üzleti tervére adunk személyes kölcsönt. Pl. valamilyen innováció kapcsán.
Tudom, hogy ezek valahol elavult gondolatok, de személyesen igyekszem ehhez tartani magam. Egy idő óta tudatosan leszoktam arról, hogy a bankok kedvezőbbnél kedvezőbb ajánlatait böngésszem. Van egy alapkamat, amivel csak az infláció kisebb részét bukom el oszt jóvan.
Akkor még néhány régimódi gondolat egy olyan világból, amikor még befolyásolta a kapitalizmust a keresztény erkölcs:
Anno a Közgázon azt tanultam, hogy kétfajta modern kapitalista társadalomépítési modell van. Az egyikben bankok gyűjtik össze a nagy beruházásokhoz szükséges koncentrált lóvét, a másikban részvénytársaságok.
Tisztán persze egyik sem létezik, de Németországban nagyságrendileg fontosabbak a bankok, mint Ámerikában, ahol viszont a tőzsdének van sokkal nagyobb szerepe, mint mifelénk.
Újabban egyre erősebben bankellenes lettem. Azt gondolom, a bankokra nem lenne szabad rábízni a pénzünket, mert egyszerűen nem tudhatjuk egy ennyire globális világban, hogy milyen gazemberségekre fordítják.
Ha valakinek befektetni való pénze van, akkor vagy a tőzsdén, vagy személyes ismeretségei révén keressen olyan tisztességes vállalkozást, amivel részvényvásárlás révén kockázatközösséget tud vállalni. Persze ne rulettasztalnak használja a tőzsdét, ahol forgatja a papírokat, hanem fektessen be tartósan.
Vagy vegyen közvetlenül állampapírt vagy aranyat, ha nem akar kockázatot vállalni.
Bármilyen régimódi, igazából működő életstratégia, amivel értelmes portfóliót lehet kialakítani, és nem személytelen zsákban tűnik el a vagyonod.
Csak újabban az államok is sokkal inkább a bankszámlák felé nyomnak.
Bejelentkezés