Posztmodern végállomás: fasizmus vagy csönd

2012. június 28. 10:35
Nancy Beckett
El Mondo
Meg kellene érteni, feldolgozni, mi is a politikai korrektség, mi is a másság tisztelete, mi az, ami érték a posztmodern kultúrában. Mi azonban messze nem tartunk itt.

„Frederick Buechner amerikai presbiteriánius teológus és szépíró önéletrajzi memoárjában olvasható egy sokkoló élménye az amerikai elitegyetem világából. A nyolcvanas években, már akkor, a következő tapasztalatot szerezte, amikor meghívták a Harvardra vendégelőadónak. Összehasonlítva a hatvanas évek izgalmas, intellektuálisan és spirituálisan is felvillanyozó egyetemi légkörével, a Harvardon bizalmatlan, passzív, elzárkózó diákokat talált. Amikor feladta kötelező olvasmánynak Shakespeare-től a Lear királyt, a feminista hallgatók felálltak, és tiltakozni kezdtek, mondván, nem olvasnak olyan művet, amelyben »szexista nyelvre« utaló jellegzetességek találhatók. Képtelenség volt a hallgatókat érdemi párbeszédre, vagy bármilyen őszinte megnyilvánulásra ösztönözni. Az amúgy visszavonult életet élő, spirituálisan érzékeny, sokak által tisztelt író végül kifakadt, és azt vágta a hallgatói fejéhez, hogy olyanok, mint a jégen fekvő, meredt, üres tekintetű döglött halak a kirakatban. Ekkor felállt egy fekete, afrikai diák, és kimért, afrikai angolságával a következőket válaszolta: »Azért nem mondok soha semmit arról, amit hiszek és gondolok, mert félek, hogy azonnal lelőnek.«

Na és Magyarország? Aki a fent említett nyugati irányzatokat magyar egyetemi hallgatóknak tanítja, nehéz helyzetben találja magát. Egyrészt örülhetnénk, hogy Nyugaton már lezajlott egy folyamat, látjuk a hátulütőit, tanulhatnánk belőle. Ám sajnos nem ilyen egyszerű. Ha egy társadalom nem esett át a megtisztuláson, nem tartott bűnbánatot, nem gyakorolt önkritikát, akkor nem nagyon van jogunk megmosolyogni a nyugati politikai korrektség abszurditásait. Előbb meg kellene érteni, feldolgozni, mi is a politikai korrektség, mi is a másság tisztelete, mi az, ami érték a posztmodern kultúrában. Mi azonban messze nem tartunk itt. Bár lenne, lett volna itt valaha olyan liberális demokrácia, amely most önkritikát gyakorolhatna, hogy lám-lám, ez a másságosdi azért kezd visszaütni. De nincs, nem volt másságosdi (leszámítva persze a társadalmi hatást kifejteni alig tudó liberális értelmiséget). Sajnos, az amúgy is visszamaradt társadalmunkat az elmúlt negyven év még inkább visszavetette. Ezért a magyar- és más hasonló országok »posztmodernitása« egészen máshogy fest, mint a demokratikus nyugaté. A tömegkultúra szintjén utolért minket a posztmodern. A villózó képeken, interneten felnövő generációk körében a tudatlanság nőttön-nő, és rohamosan csökken a szekvenciálisan gondolkodni képes állampolgárok száma. Nő az aránytalanság a hatalomra törő kevés okos, és a tudatlan tömegek száma között. Mi történik ilyenkor egy olyan országban, ahol a liberális, demokratikus értékeknek gyenge a hagyománya? Épp az ellenkezője, mint az előbb leírt nyugati folyamat. A szétesés ellenszereként megjelenik a Rend eszméje, megjelenik az erős kezű, diktatorikus vezető, a Vezér, akit a tudatlan átverhető tömegek követhetnek, és követik is, pszichológiai szükségszerűségből. A pluralista szétesést, a rájuk szakadt szabadságot, a céljavesztettséget, a működő közösségek hiányát ezzel kompenzálják.

Az értelmiséginek, különösen a keresztény értelmiséginek, és mindenkinek, aki a fiatalabb generációkra hatni tud, feladata lenne, hogy a másság és különbözőség posztmodern felismerését úgy közvetítse, hogy közben mindvégig ragaszkodjon az európai felvilágosodás örökségéhez is. Feladatunk, hogy átmentsük a józan, ésszerű, logikus gondolkodást, a kiegyensúlyozott, tárgyilagosságra törekvő kutatás tiszteletét, valamint az igazi keresztény értékeket (szeretet, párbeszéd, emberi méltóság, méltányosság, közösségiség) egy közelgő, vagy már itt lévő újbarbár korban.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 5 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Szembenézés a múlttal, megbánás?
Országunk kirablói, a magyarság irtói az elcsatolt részeken cseppet se bánják,de örvendeznek az elvett javakon.
Másság tisztelete?
Mások vagyunk, mint mások, már az egész világ üldöz bennünket érte.
Logikus gondolkodás, tárgyilagosságra törekvő kutatás?
Megbélyegzés történik: fasiszták, rasszisták, antiszemiták!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában