Közvetíteni a kegyelmet

2012. június 27. 10:15

Erdő Péter
Magyar Kurír
Szüleim elsős koromban lelkiismeretesen beírattak az iskolai hitoktatásra. A két párhuzamos osztályból egy tantermet megtöltöttünk az első órán. Pár hét múlva elvitték a papot.

Az ötvenes években volt gyerek. Akkor egy katolikus családnak nem volt könnyű megélnie a hitét. Milyen élményeket őriz ebből a korszakból?

– Nagyon sok szép emlékem van. Nagy biztonságot adott szüleink, nagyszüleink óvó szeretete. Ahívő családok az ötvenes években is szépen meg tudták élni a hitüket. Szüleimnek egyébként sem volt már sok vesztenivalójuk akkor: nem titkolták vallásosságukat, s a következményeit már bőven viselték. Jogi végzettségű édesapám, aki politikával nemigen foglalkozott, egy pillanatig sem dolgozhatott tanult szakmájában. Ahogy édesanyám sem. Őt elbocsátották az állásából, mondván: egy kereső már úgyis van a családban. Tudták róluk, hogy vallásos emberek.

Szülei komoly katolikus nevelésben részesítették Önöket…

– Persze. Az esti közös imádság elmaradhatatlan volt. Ugyanígy életünk fontos és szép része volt az ünnepekre való készülődés is. Például advent minden szombatján meggyújtottunk a koszorún egy-egy gyertyát. Közben énekeltünk, részleteket olvastunk fel a Szentírásból, beszélgettünk arról, hogy mi, gyerekek mit készítettünk a kis Jézusnak. Az egyik évben jó cselekedetekből szőnyeget szőttünk a jászlához, máskor kisinget hímeztünk neki. Advent szombatjain az elmúlt hetet is áttekintettük. Ilyenkor kiderült, ki milyen házimunkát végzett, kinek segített, s egyúttal a következő hetet is elterveztük. Ezeknek az estéknek a végén hol almát sütöttünk, hol valamilyen közös játékban vettünk részt. A szentestének is megvolt a rendje, szertartása. Délután sétálni mentünk, a templomban megnéztük a betlehemest, majd hazatérve vártuk, hogy az angyal csengessen. A szüleinkkel együtt énekeltünk, majd édesapám Lukács evangéliumából felolvasta Jézus születésének történetét. Amikor már tudtam olvasni, legidősebb fiúként ezt a feladatot én kaptam meg. Ezt követően édesapám imádkozott a családért. Az egész évet összefoglalta, így lett ez egyszerre hálaadó és kérő imádság. Az ünnepekre való készülést ma is fontosnak tartom. Ez is szerepet játszik mostani kezdeményezésünkben: az egyházmegye megbízásával többen felkeresnek majd családokat — magukkal visznek egy kis füzetet is, amely segítséget nyújt a közös imádsághoz és az ünnepek családi előkészítéséhez.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 2 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az érsek úr talán azért nem harangoztatott, mert félt, hogy elviszik érte?
De hisz a magyar kormány kérte - valószínűleg sejti, a környező kormányok a veszedelmesek, azoktól kell félni!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában