Négyszáz éves a dunántúli reformátusság

2012. június 22. 10:35

Jakab Bálint
Reposzt.hu
Ma öregen, taps nélkül ültünk a kánikulai forróságban. Alig lézengtek közöttünk fiatalok, s őket is elrejtettük.

S ha néha a bécsi önkény az utolsó levegővételtől fosztotta volna meg az itt élőket, Erdélyből jöttek a Teleki grófok, hogy fővédnökséget vállaljanak Dunántúl Athénja, a Pápai Kollégium fölött. Hogy milyen volt a 19. századig a dunántúli reformátusság? Aki Jókai regényeit, különösen a Kőszívű ember fiait elolvassa, megtudja. Hogy milyen azóta? Trianonos. Itt van mindenki, mindenhonnan. A nemzet vesztesége lett a dunántúli reformátusság nyeresége. Isten a rosszat jóra tudta fordítani. Városi gyülekezetek tömege nőtt ki a földből, megkockáztatható, ma a dunántúli reformátusság megmaradásra képes gyülekezeteinek nem kis része ebből a fájdalomból született.

Ez az örökség elsikkadt az ünnepi igehirdetésben. Miként a kezdet is. A kezdet Istenben van. Az Ige volt az. Mi, dunántúli reformátusok, miként az egész reformátusság, nem négyszáz évesek vagyunk, hanem ez idői megjelenése a Krisztus öröktől fogva adott kiválasztó szeretetének. Hitben kétezer évesek vagyunk. Magyarságban talán, miként Ady mondta, lehet, hogy hetedíziglen sikerülne előbányászni, ha nem is a kutyabőrt, de az anyakönyvi bejegyzést, hogy magyarok voltunk. És vagyunk. De a mi magyarságunk fájdalmas magyarság. Szétszakadozott, épp ezért tökéletességre vágyó. Várom, már régóta, jubileumon, reformációi emlékünnepen, hogy ne nagy név, státusz, hanem a mélységből álljon elő egy ember, mint a régiek mondták, tiszteletes és tudós prédikátor, aki az Illés lelkével tüzet idéz és jövendőt álmodik, döntésre hív: az Úr az Isten, Őt válasszátok. (...)

Ma öregen, taps nélkül ültünk a kánikulai forróságban. Alig lézengtek közöttünk fiatalok, s őket is elrejtettük. Ma egyetlen transzparens feszült a lelátókon, szerény, de látható: Szombathely. Hová lett büszkeségünk, öntudatunk, kreativitásunk? Hol volt még kettőszáz gyülekezet, vagy legalább hat egyházmegye? Valami nagyon hiányzott. Valami, amink van és mégis láthatatlan maradt.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 1 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés